Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ralf a rendelőben

- Jó reggelt, Doktor úr.- Az orvos megfásultan köszön vissza, mégis csodálkozik, hogy egyedül jöttem. Legalább valami felkeltette a figyelmét, és nem átlagos napja lesz. Nem hinném, hogy gyakori lenne az én esetem.

- És mégis, hol a barátja, akiről beszélt? Mert ha nem ért rá, akkor feleslegesen vesztegetjük egymás idejét. Nem áll módomban csak a maga által elmondott tünetek alapján távkezelni a barátját, Ralf- ot. Ez nem kuruzslás, hanem tudomány. Pszichiáter vagyok. - Frusztrált lehet, hiszen rögtön támad. Még meg sem szólalhattam, de már meg kell értenem, hogy én itt csak alárendelt szerepet kaphatok. No igen, én is konyítok valamit a pszichológiához. A pszichoszomatikus betegségek tanulmányozása között ragadt rám, mint az adott tudomány oldalága.

- Mint azt már említettem, egy ismerősöm, Ralf, súlyos depresszióba esett, és csak úgy tudott kilábalni belőle, hogy destruktív hajlamokat fejlesztett ki a világ felé, ami olyan csúnyán megbántotta. Addig nagyon rendes, kedves ember volt. Imádott sportolni, szerette a macskákat, profi küzdő volt, szamuráj- szabályok szerint élte életét, védte az elesetteket. De amikor már baráti körében nem volt kit megmentenie, elpuhult, elkezdett élni, emocionálisan kinyílt, és szerelmes lett. De a lány csúnyán átrázta, és ő csalódott mindenben, kiábrándult a világból, és, mint már említettem, destruktív hajlamai lettek, így tudott csak visszatérni ebbe a világba. És ez számomra rendkívül kínos. Igaz ugyan, hogy amolyan megrögzött igazságosztó szerepében tündököl, de félek, mert önbíráskodásai túlkapásba lendülnek. Két hónapja olyan vágást szerzett a karján, hogy még most se mondanám gyógyultnak a sebet. Attól tartok, hogy komoly bajba fog kerülni. Az pedig rendkívül kellemetlen lenne számomra. Ő elviseli a fájdalmat, mert megkeményítette a szívét, de én nem viselném el. Kérem. Segítenie kell.

- De nem távkezelhetem, be kell jönnie hozzám. - Kicsit megenyhült, valószínűleg megsajnált, tegyük hozzá, igen komoly problémával szembesítettem. Nekem legalább olyan komoly, mint a tulajdon életem. Sőt. Ugyan olyan fontos. - És egyáltalán, mi a teljes neve? Ez a Ralf név nem túl gyakori idehaza. Külföldi diák, vagy csak a szülei nem magyarok? A családi háttér, a gyermekkor helyszíne nagyon fontos ilyen helyzetekben. Igaza lehet, talán jobban járunk, ha mesél egy kicsit róla, és én az alapján felkészülhetek a vele folytatott beszélgetésre.- Lopva az órájára pillant, de azért észreveszem. Elkezd matatni az asztalán, és az órán is megnyom valamit. Szóval méri az időt. Bár pszichiáter ilyet nem szokott csinálni, mindig a pácienstől veszi az információit, mégis hajlandó beszélgetni velem. Időre. Tehát csak pénzt akar kihúzni a zsebemből. Kicsinyes alak, akinek semmit sem számít, hogy a páciens meggyógyul- e. Ralf ezt se hagyná. Szerencse, hogy én jöttem. Talán nem is kéne idehoznom őt.

- Hét éves koromban találkoztam vele először. Otthon apám gyakran vert, és ő segített nekem elszökni. Rengeteg mindent képes nélkülözni, tűréshatára embertelen. Nálam erősebb. Ekkor egy ideig az utcán éltünk, nélküle nem bírtam volna ki. Azután egy árvaházba kerültünk, és egyre inkább az én szociális beilleszkedésemre volt szükség, mint az ő túlélőösztöneire. Ezért is kényelmesedett el. Én szorgalmasan tanultam, és egyetemre is mehettünk. Ehhez nagyon sokat kellett tanulnom. De végül diplomát is szereztünk, és fejlesztőmérnöki állást kaptam egy nagy cégnél. Rendkívül jól keresek, és csak én dolgozom. Neki köszönhetem az életem, az a legkevesebb, hogy gondoskodom róla, amíg talpraáll. De nem akar kilábalni a jelenlegi helyzetből, élvezi, hogy ő az utcai szamuráj, a hős, aki pépesre veri a rosszfiúkat. Sőt, néha elragadja a hangulata, és másokat is bánt. Az szörnyű érzés, ahogy látom, amint fájdalmat okoz ártatlanoknak. De én nagyon féltem is. És magamat is.
- És mi volt vele, hét éves kora előtt?

- Olyan neki nem volt. - A doktor hüledezve néz rám. - Mindenki születik, és valahogy eltölti a gyermekkorát.

- Nem igazán. Tudja, tisztában vagyok a helyzetemmel, szóval csak az a kérdés, hogy maga hogyan kezeli. - A doktor arcán zavar, még csak nem is sejti, mit fogok mondani. Pedig azt hittem, összerakja magában. Lényegtelen, megmondom neki, legfeljebb engem is kezelni akar majd.

- Tudja, és tudathasadásos skizofrén vagyok. Ralf a másik énem. Vele van baj, nem velem, hiába néz rám így. Magának csak annyi a dolga, hogy őt visszabillentse a rendes útjára, és már itt sem vagyunk.

- Maga őrült. De ha tudja, mi ez, tisztában kéne lennie vele, hogy ez egy betegség...-
- Nem betegség. Ralf nélkül nem éltem volna túl a gyerekkoromat. Tartozom neki ennyivel. Ő is személyiség, csak éppen egy testet kaptunk.

- Hívom a mentőket...- Ezt nem kellett volna mondania. Ralf nem akarna elmegyógyba menni. Érzem, ahogy elveszítem az irányítást. Visszalépek a foltról, ahogy Daniel Keyes mondaná.
Megindul a metamorfózis. Nem valódi átváltozás, csak néhány apróság. A tartása más, neki egy kicsit jobban feszülnek az izmai, szálegyenesen áll, arcán az a groteszk vigyor, ami az utóbbi hónapokban ragadt rá.

- Jó reggelt, doki. - köszön kajánul. Én csak nézem. Nem egy kellemes érzés. Megindul a doktor felé, aki szörnyülködve hátrál. A kéz megragad valamit az asztalról, valamit, ami nehéz, és a test ráveti magát ordító áldozatára. És püföli, üti, vágja, ahol éri, míg arcából csak egy felismerhetetlen massza marad. A koponyája elporladt, semmi emberi nem maradt belőle. Megtörtént, amitől féltem. Ralf kezelhetetlenné vált. Innentől kezdve már nekem sem hisznek majd. Hogy magyarázzam meg, hogy én normális vagyok, csak a másik énem pszichopata. Rab lettem a testben. Még ha Ralf visszaenged is, akkor sem élhetek tovább normális életet. Ralf tipikusan olyan ember, aki nem képes békében élni, neki a harc a lételeme. Védelmezi azt, ami neki fontos. A saját létezése.

- És ne vigyél többé pszichiáterhez. Nincs szükségem rá. - Ezt már csak nekem mondja, félelmemben bólogatok. Ekkor erős lökés ér hátulról, megbotlok, és ott térdelek a folt közepén. Visszakaptam az irányítást. Végignézek véres kezeimen, ruhámon, ami beitta szegény fickó vérét, és arra gondolok, hogy szabadulhatnék meg Ralftól, aki megmentőmből hirtelen átváltozott végzetemmé.
Hasonló történetek
25029
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
29872
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Rika ·
Nagyon érdekes, nekem is tetszik. A Harcosok klubja című film jutott róla eszembe.
Rika ·
Meg fogom nézni! :grinning: Engem is érdekelnek ezek a témák, de szerintem nem tudnék jó történetet öszehozni róluk, pont azért, mert olvastam, láttam nagyon jókat. Na, értelmes voltam megint. :wink:
Bob Navy ·
Értem, amit mondasz, én is éreztem már, hogy valamelyik gondolatom koppintás lenne. De Mentorom, firkásztündér szerint mire megírom, már a sajátom, mert nem lehet ugyan olyan, mint a másiké, szóval kezdjek csak hozzá nyugodtan. Neked is csak ezt tudom mondani.
Rika ·
Igazad van. :blush: Még a végén megfogadom a tanácsot..

firkasztunder ·
Olyan büszke vagyok rád!! :o)
Bob Navy ·
Tőled ez hatalmas dícséret már önmagában, hát még ha a kék macska is mondaná...

Tűzmadár ·
Nekem nem jött be. A cím miatt már az első pár bekezdés után sejthető volt, a skizofrénia, valamint a párbeszédek nagyon szófosásosak, s emiatt valószínűtlenek. Az elején jobb lett volna mindkettőtől pár mondat, majd fokozatosan a hosszabb kifejtések. Valamint túl hirtelen tört elő a másik én. Jó lett volna valami előjeleket beszúrni, amik növelik a feszültséget. Persze, orvosilag nem értek hozzá, lehet, hogy a valóságban ilyen hirtelen a változás, de az írói szabadság akkor is megenged feszültségkeltő elemeket.
Úgy vélem, ha jobban kidolgoztad volna, sokkal jobb lenne.
Bob Navy ·
Hallottam, megértettem, helyeseltem. Hibáimból tanulok, a következőt jobban megcsinálom. Erőmből ennyi futotta. De akkor is jó érzés, hogy törődtök velem, köszi mindenkinek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: