PRIMORDIÁLIS ÖSZTÖN

PRIMORDIÁLIS ÖSZTÖN

Vasárnap délután
Zaj a lépcsőházból
Nevetgélő férfiak
Fémes zajok, kerékpárok ütődnek a falhoz
Csengetés
Feleslegesen, hiszen nyitom
Vártam rá
Hirtelen szűk ajtón betóduló izzadt férfiak
Tesztoszteron az egekben
Négyen vannak
De én csak egyet látok, érzek közülük
- Gyérek voltak!
- A nyomomba se értek!
- Megint én győztem!
Vállon ragad
Harapós durva csók
Magához szorít
Arcom a vállgödrében
Beszívom illatát
Elenged
Szinte fáj, hogy már nem érzem
- Igyatok valamit, amíg lezuhanyozom!
Belép a fürdőszobába
Csukná az ajtót
Nem engedem
Belépek utána
Bezárom az ajtót
Megnyitom a zuhanyzóban a vizet
Meglepődve néz rám
- Megmosod a hátam? - kérdi viccelődve
- Talán azt is...
Gombóc a torkomban, beszélni nehéz
Nézem, kilép cipőből, zokniból
Már a pólót tépi magáról
Keze még a magasban, amikor hozzálépek
Átfonom a derekát, mellkasát a karjaimmal
Nyakához szorítom a számat, ízlelni akarom az előbbi illatot
Vágyat érzek
Birtokoljon, érezzem Őt
Erre vágyom
Meglepődve kutatóan néz rám, de nem szól semmit
Nyelvem már a mellkasa közepén jár, ahol a póló még nem itta be az izzadságot
Sós-ismerős íz
Mikor már nincs mit felitatni, térdre ereszkedem előtte
Tessék-lássék tiltakozás
- Édes, várd meg, amíg megfürdök…,
Nem..
Nem várhatok..
Húzom róla le a feszes nadrágot
Az ágyékához szorítom az arcomat
Beszívom férfiillatát
A számba veszem férfiasságát
Érzem, hogy kezd megkeményedni
Tudom, mit szeret
Szemem előtt megránduló hasizmok
Elakadó lélegzet
Élvezem, hogy hatással vagyok rá
Felránt
Egyetlen mozdulattal húzza le rólam a nadrágot, bugyit
Magához szorít
Bódító férfiillat
Hasamnak feszülő férfiasság
Átkulcsolom a nyakát
Felemel a szekrény szélére
Érzem, amint tévedhetetlenül találja meg útját
Kitölt
Birtokol
Húsomba vájt ujjak
Ajkaimat tépő csók
Nem várt hirtelen forró áradás
Lehunyt szemek
Nem mozdul
Hallom-érzem szíve dübörgését
Szorítása nem enyhül
Ajka az ajkamon, bár nem csókol
Magamban érzem
Tökéletes a világ...
Szorítása lassan enyhül
Ajka mozdul
Apró csók
Érzem, mozdulna
Nem engedem
Szinte könyörögve suttogja:
- Csak egy kicsit engedj, azt akarom, hogy neked is jó legyen...
- Ne, most ne....
- Miért?
- Mert mindent felülírna... Őrizni akarom még egy kicsit magamban, magamon ezeket az érzéseket....