Porcelánbaba

A lány kisebb nagyobb fájdalmak közepette kikászálódott a kórházi ágyból. De ez nem jelentett akkora fájdalmat, mint amekkorát érzett miközben lassan a tükör felé haladt.
Meglátta saját elgyengült, vézna, csontos testét. Sötét szín haja a vállára omlott, tökéletes keretet adott sápadt arcának. A teste nagy részét a kórházi köpeny takarta, azonban a vállát szabadon hagyva, lehajtotta, megbökve ezzel rettenetesen kiálló kulcscsontját. A bőre megegyezett az újszülött csecsemők bőrével: kissé piros, kék erekkel és itt-ott repedezett, kiszáradt bőrrel. Kézfejei is csak eres bőrdarabokkal borított csontoknak látszottak. Amúgy is kicsi kezei még kisebbek lettek. A kórházban eltöltött három hét szörnyen lesoványította.
Arccsontja is élesebbnek hatott, de szemei alatt fekete karikák nem éktelenkednek. Még így is gyönyörű. Ajkai megrepedtek, kiszáradtak. Olyan, mintha már soha többet nem tudnának mosolyra fakadni. Teljesen merevek. Szemei is sötétek, akárcsak a haja. ,,Nem láthat így...többé nem bírna rámnézni..." Gondolta.
Lépéseket hallott a folyosóról. Amilyen gyorsan csak engedték gyönge lábai, befúrta magát a takarója alá, és nyakig felhúzta azt.
A fiú belépett a kórtermébe. Pár pillanatig nem szólt, csak mosolygott a lányra.
,,Szia" Szólalt meg végül a fiú. Hangja bársonyosan selymes volt, mosolya a lány beteg arcától sem rezzent meg.
,,Szia" Lehelte ki a lány azt az egy szót.
A fiú leült az ágy mellett megbújó kis székre, és a lány arca felé nyúlt. Gyengéden, alig érintve azt, megsimogatta. A mozdulat után keze a lány kezét kereste, de ő a takaró alatt még jobban elrejtette.
,,Ne...kérlek!" Nézett könnyes szemmel a fiúra. A fiú még egyszer megsimogatta, és lassan kihúzta a lány kezét a takaró alól. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra elkerekedett a szeme a lány apró, csontos kezein. A lány ezt észrevette és húzta volna ki kezét a kezéből, de a fiú megelőzte. Két tenyerébe fogta a vékony kézfejet, úgy húzta lassan szájához, mintha egy törékeny porcelán lenne. Megcsókolta a porcelándarabot, mely annyira forró volt, hogy szinte égette a fiú arcát.
A lány kissé megkönnyebbült, de nem tartott sokáig, mert a fiú, mielőtt a lány tiltakozhatott volna, lerántotta róla a takarót. ,,Bárcsak most azonnal elsüllyednék...nem láthat így!" Esett kétségbe a lány. Ösztönösen húzta össze lábait, valamelyest takarva egyik a másikat.
A fiú már nem döbbent meg. Jól tudta, hogy mit gondol a lány.
,,Soha nem láttalak még ilyen gyönyörűnek. Ha a körülmények engednék, a tested minden porcikáját végigcsókolnám." A fiú szavai tőrként hatoltak a lányba. Még mielőtt válaszolhatott volna, a fiú feljebb emelte a vékony lábakat, és nem sokkal térde fölött megpuszilta. ,,Nem érdekli, hogy így nézek ki...senki nem szeretett még így engem." A lány erőtlen mozdulatokkal nyújtotta karját a fiú felé, de az elutasította. ,,Nem merlek átölelni. Félek, hogy összeroppantalak." De a lányt nem érdekelte, magához húzta a fiút. A fiú finoman, épphogy a szájával érintve a lány száját megcsókolta. A lánynak többet jelentett ez a csók bármilyen érzéki és hosszú csóknál. Ez féltő, szerető, vigyázó csók volt.
A fiú (kerülve minden félreérthető mozdulatot) végig simogatta a lány egész testét. A selymes simogatás alatt a lány könnyen álomban szenderült. De a fiú még így is simogatta, néha megpuszilva a lány forró homlokát.