Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pont ő kell nekem 5 rész

Ashley az ágyon összekuporodva ült és az agya nagyban zakatolt. „ Mit tegyek? Mit tegyek, hogy ne bántsak meg senkit, de mégis együtt lehessek Asztriddal? Mit tegyek, hogy bebizonyítsam neki, hogy úgy szeretem és akarom őt, mint még soha senkit? Valamit ki kell találnom, hogy velem legyen. Hogy az enyém legyen.”
A tekintete idegesen járkált körbe a szobáján, majd megállapodott a tükör szélébe tűzött képen. Ő volt rajta és Ben. A múlt hónapban készült. Sugárzik róla a szeretet, de valami hiányzik a képről. Lassan felállt és oda sétált. Tekintete a tükörképén állapodott meg.
„ Nézz magadra Ash. Csillog a szemed, gyorsan ver a szíved és nem tudod kiverni őt a fejedből. Vágysz rá, egész testeddel, lelkeddel, akarod őt. Azt hiszem, tudom, mi hiányzik a képről. - A szerelem. De vak voltam. Elmúlt már a szerelmem Ben iránt, és ha Asztrid nincs ma is abban a hitben élek, hogy amit érzek az még mindig az. Pedig a nyomában sincs annak a valaminek, ami azóta dobogtatja a szívem, mióta Asztrid itt van. De mit tegyek, hogy ő is így gondolja?” Tekintete az asztalon állapodott meg. Meglátta kedvenc magazinját, és rajta a tóparton pózoló csinos, szőke lányt. Huncut mosoly jelent meg az ajkán.
- Tudom, mit csinálok.
Elégedett mosollyal az ajkán visszafeküdt az ágyába és elaludt.

Asztrid fáradtan görnyedt az asztalnál, fejét kezére támasztva.
- Miért történik ez velem? Ez annyira jellemző. Csak én lehetek ilyen peches. Most Oli jót röhögne rajtam és azt mondaná, „Gondoltam, hogy ez lesz.” Beszélnem kell vele. - nyúlt a mobiljáért és már hívta is.
- Halló. - szolt bele egy álmos hang.
- Szia!
- Asztrid? Te vagy az? Hány óra?- kérdezte nagyot ásítva Oli.
- Késő. Bocsi, hogy felkeltettelek.
- Nem tudsz aludni? Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Nem nincs baj, vagyis…- Asztrid elgondolkozott egy pillanatra, hogy juthatott egyáltalán idáig, eddig a pillanatig, amikor muszáj valakinek elmondania mit is érez, és hogy segítséget kérjen, mit is tegyen. Hisz teljesen tanácstalan. Nagyot sóhajtott.  - De van. Oli, beleszerettem Ashleybe.
- Mi? A leendő sógornődbe?- döbbent le barátnője.     
- Tudom
- Jaj, édesem miért bonyolítod te mindig az amúgy is bonyolult életed?
- Ilyen a formám. Mit tegyek?
- Na jó. Lássuk csak. Ő szeret?
- Nem. Nem hiszem. - sóhajtott nagyot Asztrid.
- Asztrid… Miért érzem azt, hogy ez nem igaz?
- Mert te ismersz engem a legjobban.
- Szóval… szeret.
- Igen. Mi legyen?
- Úgy gondolom, hogy ha szereted és ő is viszont szeret, akkor nincs probléma. - ásított egyet Oli. - Leültök beszélni Bennel. A bátyád okos pasi. Szeret téged. Biztos fájni fog neki, de meg fogja érteni.
- Ez nem ilyen egyszerű. Olyan szörnyű embernek érzem most magam. Nem akarom bántani a bátyám. Szeretem. Ő a családom. Olyan boldogok voltak. Majd jöttem én a leszbi kishúg és mindent tönkre tettem. Lehet haza kéne utaznom, hátrahagyni az egészet. Hátha minden a régi lesz. Szerinted?
- Hihetetlen. Most ha előttem állnál akkora pofont kapnál, hogy a fal adná a másikat. Amitől talán észhez térnél. Hol van az az Asztrid, akit én ismerek? Hozd vissza rögtön! Az én barátnőm nem görcsölne ennyit.
- De a bátyám,Oli.
- Ti lányos lányok olyan bonyolultak vagytok.
- Köszi. - nevetett fel Asztrid.
- Na, végre egy pozitív visszajelzés a szellemességemnek köszönhetően. - nevetett Oli is. 
- Oli. Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Asztrid. Gondold végig jó alaposan mit teszel. Valaki mindenképpen sérül és nincs kedvem a legjobb barátnőmet felkaparni a padlóról.
- Igyekszem. - sóhajtott. Vigyázz magadra. Sok puszi. És Oli. Köszönöm.
- Nincs mit. Te is vigyázz magadra. Puszi édes.
Asztrid még sokáig gondolkodott azon, mit is kéne tennie. De egyik lehetőség sem tetszett neki.

Ashley korán kelt. Reggelit készített. Így akart kedveskedni Asztridnak a tegnapi után. Zajt hallott Asztrid szobája felől s tudta, hogy felébredt. Kirakta neki a reggelit és a kávét. Mikor felnézett egyből megpillantotta őt, rámosolygott majd észrevette a kezében lévő bőröndöt. Eltűnt a vidámság az arcáról.
- Az mi? - mutatott Asztrid csomagjaira Ashley.
- Ash, haza megyek.
- Mi? Hogy? Miért? Nem teheted ezt.
- Te is tudod az okot, gondolom nem kell elmagyaráznom.
- Ha a tegnapi miatt van, sajnálom. Nem akartam ezt.
- Hidd el tudom. Nem rád haragszom csak magamra. Jobb lesz ez így mindkettőnknek. Így is túl sokáig rontottam itt a levegőt.
- Értem… Vagy is nem.
- Még is mit nem értesz?
- Ezt. Hogy elmész csak úgy hátra hagyva mindent.
- Mégis mi mindent Ashley? Én csak a bátyámat jöttem meglátogatni.
- Igen s a végén kialakult köztünk egy bizonyos vonzalom, amit nem mersz a nevén nevezni. Ennek tekintetében, engem hagysz hátra. Mondd, mégis miért menekülsz? Miért nem adsz nekünk egy esélyt? Miért félsz ennyire, bevallani az érzéseidet a bátyádnak? De legfőképpen miért félsz magadtól?
- Én nem menekülök, és nem félek senkitől, csak egyszerűen elegem van abból, hogy mindenkinek fájdalmat okozok és csalódást. A boldogság, amire úgy vágyom, mindig más kárán érkezik. Talán ez az ok, amiért nem merek lépni.
- Szóval nem ér meg ennyi áldozatot a mi boldogságunk?
- Ashley, kérlek.
- Jó rendben. - sóhajtott lemondóan Ashley. - De ennek tekintetében kérhetek egy valamit?
- Mi lenne az?
- Töltsük együtt ezt a mai napot, és ha még holnap is így gondolod, akkor elengedlek egy szó nélkül, és többet nem kérem, hogy maradj.
- Szerinted mit változtat ez a nap?- kérdezte Asztrid gyorsabban, mint akarta.
- Mindent vagy semmit. - nézett mélyen a szemébe Ashley.
Asztrid rá nézett és látta rajta, hogy kétségbe esett. Nem mutatta, de a szeme elárulta. Annyira szerette ezt a lányt és nem akarta csak úgy itt hagyni.
- Rendben Ash. Csak ma.
- Köszönöm. Nem fogod megbánni. - mosolygott Ashley. - Ülj le. Készítettem neked reggelit.
- Már meg is bántam hisz elkényeztetsz. - ült le az asztalhoz Asztrid.
- Bárcsak megtehetném, hogy kényeztetlek. - gondolta Ashley, de hirtelen észrevette, hogy ki is csúszott a száján. Majd zavarában gyorsan felállt s öntött magának is egy csésze kávét.
Asztrid elmosolyodott a zavarán.
- Szóval mit tervezel mára?
- El akarlak vinni valahová. Remélem tetszeni fog.
- Hű de titokzatos vagy.
- Ez nem mindig rossz dolog. - mosolygott rá Ashley. - Ha végeztél a reggelivel indulunk.

Ashley rutinos mozdulattal indította be kék színű Smartját, majd tekintete a kint ácsorgó Asztridon állapodott meg.
- Valami baj van? Miért nem szállsz be?
- Azon gondolkozom, hogy mennyire vezethetsz jól. Mert mi van, ha öngyilkos tempóban taposod a gázt vagy nem tudod használni a sebességváltót. - mondta Asztrid töretlen komolysággal.
- Te nő! Most megfogod a formás hátsód és bedobod az anyósülésre.
- Nem is láttad még a hátsóm. - mondta Asztrid miközben szállt be a kocsiba.
- Biztos vagy benne?- kacsintott rá Ash. - Amúgy állati jól vezetek csak, hogy tudd. - és elindultak.
Asztrid nevetett majd nézte Ashley arcát és a szíve nagyot dobbant. Minden tetszett neki ebben a lányban. Sose volt egy az ízlése a bátyjával. Nem is értette mi fogta meg a testvérét Ashleyben. Neki mindig a kihívóan viselkedő, démoni nők jöttek be. Ashley nem ilyen volt, vagy ha igen akkor nagyon jól titkolta. Talán esetleg félreismerte.
- Itt is volnánk. - mondta Ashley kis idő múlva és leállította az autót. Asztrid okfejtését megszakítva nézett rá, majd körül. Egy erdő előtt álltak.
- Azért hoztál ide, hogy baltával megölj, majd itt eláss?
Ashley nevetett.
- Látnod kéne az arcod. De nem, nem azért. Bár most, hogy így mondod, akkor nem tudnál lelépni.
- Ha ha. Hű de vicces. Inkább mutasd az utat dzsungel Jane. - kacsintott Asztrid.
Ashley nevetett majd kiszálltak az autóból és elindultak a kitaposott ösvényen. Az erdő gyönyörű volt. Asztrid imádta a belőle áradó illatot, hallotta a benne lakó madarak csicsergését, az állatok lépteinek zaját. Látta, ahogy az erdő szinte életre kel. Mókusok cikáztak a faágakon, fakopáncsok kopogtak a fákon, őzikék futottak a bokrok közé kis zajtól megrémülve, és az egyik tölgy ágán pedig egy bagoly nappali álmát aludta. Imádta ezt a látványt. Megállt és mély levegőt vett, mint aki most lélegzik fel igazán.
- Ez valami fantasztikus.
- Ugye? Gondoltam, hogy tetszeni fog. Gyere! Ezt nézd.
Asztrid követte Ashleyt, a kilátástól a szava is elállt.
Egy tó látványa tárult a szemük elé, amin tekintélyt parancsoló hattyúk vitorláztak.
- Azta…Ash.
- Ez gondolom, azt jelenti, hogy tetszik. Gyere, üljünk le.
- Olyan szép itt.
- Tudod gyerekkoromban sokat jártam ki ide a szüleimmel és a húgommal etetni a madarakat.
- Van egy húgod? - csodálkozott Asztrid. - Nem is mondtad.
- Volt.- szomorodott el Ashley
- 10 éves korában elveszítettük. Jessicának hívták. Annyira életvidám kislány volt. Emlékszem - nevetett fel,- mindig mindenkinek keresztkérdéseket tett fel, hogy kiderítse, milyen ajándékot fog kapni szülinapra vagy karácsonyra, és hát apát sűrűn be tudta húzni a csőbe, mindig azt mondta, hogy egy igazi kis Scherlock Holmes veszett el benne. Olyan boldog család voltunk. - szomorúság jelent meg az arcán - de egy nap játék közben kiszaladt az útra és a szemem láttára ütötte el egy autó. Azonnal meghalt. Nem tudtam segíteni rajta, sokáig magamat okoltam a baleset miatt. Kemény időszak volt, a szüleim próbáltak erősek maradni miattam, de tudtam, hogy össze vannak törve. Anyám minden éjszaka zokogva aludt el, engem pedig a balesetpillanata kísértett álmaimban. Csak én maradtam a szüleimnek, azóta még szorosabb a kapcsolat közöttünk. Én pedig mindent megteszek azért, hogy ha a húgom figyel fentről, nagyon büszke legyen rám. 
- Ó Ash. Sajnálom.
- Rég volt. - mondta Ashley miközben egy könnycseppet morzsolt el a szeme sarkából.
- Én tudom, hogy a húgod nagyon büszke lenne rád, mert csodálatos ember vagy.
- Ez kedves tőled. - szipogott. - És te jól ki jössz a szüleiddel? - emelte rá tekintetét.
- Hát, tudod ma már jobban, mint régen. Jó volt a kapcsolatunk egészen addig, míg nem közöltem, hogy leszbikus vagyok. Apám volt, aki startból elutasította ezt az egész másság dolgot. Ő nem volt szívbajos és konkrétan megmondta, hogy óriásit csalódott bennem és nem tudja, hogy nevelhettek ennyire félre az anyámmal. Ben támogatott, és ő győzte meg őket idővel, hogy ha szeretnek, akkor így kell elfogadniuk. Azóta már sokat változott a kapcsolatunk, megéltünk sok csatát, de talán ma már ki merném jelenteni, hogy elfogadtak vagy csak beletörődtek, hogy soha nem lesz férjem.
- És gyerek?
- A gyerek az más történet. Szeretnék persze előbb-utóbb. Imádom őket. Csak még nincs itt az ideje. És nektek mikor lesz?- Asztrid torka azonnal összeszorult, ahogy ezt kimondta.
- Erről még nagyon korai lenne beszélni.
- Értem.
- Asztrid. - fogta meg Ash a kezét. - Tudom, hogy most neked sem könnyű és nem szeretnék erőszakosnak tűnni, de kérhetek valamit?
- Még valamit?- mosolyodott el Asztrid.
- Ja, igen. - nevetett fel Ashley majd mélyen a szemébe nézett. - Azt szeretném, hogy maradj még itt egy kicsit. Legalább addig míg Ben haza jön. Meg vagyunk hívva a szüleimhez holnapra, meg szeretnének ismerni téged és szeretném, ha eljönnél.
- Meséltél rólam a szüleidnek? Még is mit?- csodálkozott Asztrid.
- Hidd el csak csupa jókat.
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. - nézett rá Asztrid zavartan.
- Kérlek Asztrid.
Asztrid nézte Ash kérlelő arcát és próbálta magát meggyőzni, hogy nincs értelme maradnia, hisz már döntött, de ahogy tekintete a kezét simogató kézre szegeződött, tudta, hogy minden ész érv felesleges.
- Legyen. Remélem nem fogom megbánni.
- Köszönöm. - ölelte át Ashley.  Asztrid viszonozta az ölelést.
- Nincs mit.
Ashley kibújva az ölelésből kezével végig simított Asztrid arcán, az ujjait pedig végighúzta az ajkán, amibe Asztrid bele borzongott, majd zavartan megköszörülte a torkát.
- Indulunk?- kérdezte Asztrid
- Persze. - válaszolt Ashley csalódottan.
Elindultak, egymás mellett sétálva. „Hihetetlen. Mikor hozzám ér, az egész testem bizsereg. Tudom, hogy mi ez. De a frászt hozza rám.” Asztrid a saját gondolataival volt elfoglalva mikor az erdő csendjét valami zaj törte meg. Megállt és szemével egyből Ashleyt kereste
- Ashley? – szólongatta barátnőjét. - Ashley! - kiáltotta. Körül nézett, de semmi válasz. - Hol vagy? - nem látta sehol. Az erdő némaságtól sikoltott. - Hallod ez nem vicces. Én nem röhögök. - a szíve vadul kalapált.  Megijedt. Nem értette hová tűnt Ashley. Elővette a telefonját. - Nincs térerő, fantasztikus, Asztrid mégis mit hittél? Ez kezd olyan lenni, mint egy rossz horror film. Na jó, mostmár parázom. - az egyik oldalról egy ág reccsenése visszhangzott. - Ki van ott? - kérdezte. - Ashley? - hirtelen egy nyúl ugrott elő a fa mögül. - Neked ezért a fazékban lenne a helyed. - nézett rá szúrós szemmel, majd hirtelen a vállán érzett egy simogatást.
- Csak nem engem keresel? - hallotta meg Asztrid, barátnője hangját. Megfordult és Ashley mosolygós arcát látta maga előtt. Nem tudta türtőztetni magát és pofon vágta.
- Te normális vagy! Eltűnsz csak úgy? Se szó se beszéd? Majd elősettenkedsz valahonnan és megszólalsz a hátam mögött? Tudod, hogy megijedtem?  A szívem is jéggé dermedt.
- Befejezted?- kérdezte Ashley fájlalva az arcát.
- Még neked áll feljebb? Nem, nem fejeztem…
Ashley nem hallgatta tovább, magához húzta és megcsókolta.
Asztrid meglepődött, váratlanul érte. Gondolatok sokasága cikázott át az agyán. Nem tudta eldönteni, hogy hallgasson az eszére és elhúzódjon, vagy tegye azt, amit a szíve súg és adja át magát az érzésnek. Az utóbbi hangosabban kiabált. Így átölelte és nem törődve a helyzettel bele feledkezett a csókba. Arra sem gondolt, hogy helyes-e amit tesznek, csak arra tudott gondolni, hogy annak a lánynak a mézédes csókját érzi az ajkán, akire mindennél jobban vágyik.
Ashley boldog volt. Olyan régóta vágyott erre az érzésre. Újra és újra át akarta ezt élni. Kezébe fogta Asztrid arcát és a szemébe nézett. - Imádom, hogy aggódsz értem. Csak lemaradtam véletlenül.
- Bocsánat a pofonért, csak hirtelen eltűntél és én megijedtem.
- Semmi baj. Te meg bocsáss meg a csókért, csak olyan aranyos voltál dühösen és… - nem tudta befejezni a mondatot, mert Asztrid egy csókkal betapasztotta a száját. Édes, szenvedéllyel teli csók volt. Ashley nem tudott betelni a csókkal. Asztridnak eszébe jutott a bátyja, de elhessegette a gondolatot. Ki akarta használni, hogy ezen az egyetlen napon ez a lány csak az övé.
De tudta, ha nem hagyják abba, akkor ott helyben fogja leteperni a lányt, így elengedte.
- Annyira finom vagy - nyögte és egy apró puszit nyomott még Ashley ajkára.
- Hm finom vagyok? - hajolt közel hozzá Ashley.
- Legalább is a csókod az. De vajon máshol is ilyen édes vagy? - mosolygott rá Asztrid miközben megérintette az ajkát.
- Szeretnéd kideríteni? - kacsintott rá Ashley.
- Talán. - mosolygott Asztrid - de most menjünk inkább tovább.
- Oké. Menjünk. - mondta Ashely mosolyogva.

Ashleyvel madarat lehetett volna fogatni.
Asztrid nem taszította el. Megcsókolta, talán az éjszakát is vele tölti és meg fogja tudni győzni, hogy szerelmes belé és nekik együtt kell lenniük.
A hazafelé úton mindketten hallgattak. Ashley remélte, hogy ez a nap nem ér itt véget. Folytatni akarta azt, amit az erdőben elkezdek.
- Ashley.
- Igen?- rezzent össze Asztrid hangját hallva.
-Szeretnék kérdezni valamit.
- Megijesztesz.
- Nyugi semmi baj. Csak még olyan fiatal az idő és szeretném megkérdezni, hogy nem lenne- e kedved ma randizni velem.
Ashley azt hitte rosszul hall.
- Te most randira hívsz?
- Hát nem úgy tűnik?
- De-de csak meglepődtem.
- Ha nem akarod nem muszáj és…
- De-de akarom. De még mennyire, hogy akarom. Erre várok már mióta.
- Akkor jó. - mosolygott Asztrid.
- Jó. - Ashley majd ki ugrott a bőréből örömében.

Mikor haza értek mindkettő a szobájába rohant, hogy átöltözzön. Ashley a tükörbe nézett miközben vetkőzött. - Eljött a te estéd csajszi. Adj bele mindent, most nem szúrhatod el. Dögösnek kell lenned, le kell venned a lábáról. - rákacsintott a tükörképére majd a szekrényhez sétált. Kinyitotta az ajtaját s csak bámulta a benne sorakozó ruhákat.
- Azt sem tudom hová megyünk. Meg kell kérdezzem. - máris rohant Asztrid szobája felé.
Asztrid kiterítette a ruháit az ágyra s azon gondolkozott, hogy vehette le Ashley ennyire a lábáról. Eszébe jutott a csók, a vágy, amit akkor érzett mikor ajkuk összeforrt. Akarta őt.  A merengésében a kopogás nélkül benyitó Ashley zavarta meg.
- Amúgy hová megyünk? - hadarta a lány, amíg észre nem vette, hogy Asztrid csak egy száll fehérneműben áll előtte. Szeme megakadt a melltartóban megbúvó gyönyörű melleken.
- Hová akarsz menni? - kérdezte kicsit zavartan Asztrid.
Ashley csak megbabonázva nézte és közelebb lépett hozzá.
- A Mennyországba.
- Mi? Nem értem. - nézett rá zavartan Asztrid. Ashley még közelebb lépett hozzá s így ajkaik csak pár centire kerültek egymástól.
- Jól hallottad. - nézett mélyen a szemébe. - A Mennyországba akarok menni veled.
- És a randi?- suttogta Asztrid, ahogy ajkával súrolta Ashleyet.
- Az megvár.
- Akkor mire vársz? Csókolj meg.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
geyza9 ·
Nagyon tetszik csak kéne már folytatás :)

Zaheen92 ·
Több történetet is olvastam már itt, de ez eddig a kedvencem. Ugye lesz még folytatása?

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: