Pokoli történetek avagy a prófécia

Jéghideg éjjel egy sötét kastélyba tévedt a magányos vándor. Kalandot keresett…
A kastély öreg, hideg és barátságtalan volt. A bejárattal szemben hosszú korhadt lépcső vezetett fel az emeletre, szemben a falon óriási festmény, rajta egy férfi: szemei kísértetiesek, tekintete rosszalló, tartása félelmet keltő. A vándor csak bámulta a képet egy darabig, majd halkan suttogta a falaknak:
- Maga az ördög! – lehelete fagyos hullámként cikázott előtte szavai nyomán. A hideg végig futott a hátán, de tovább indult. Célja volt… S most már tudta nem fordulhat vissza, mivel ebben a pillanatban a hatalmas vasajtó csikorogva bezáródott. A korhad fa szaga az egész épületet körül lengte. Léptei meggyorsultak, mikor halk suttogást hallott a leghátsó szobából:
- Segíts! – szinte könyörgött a lágy nőies hang. Nem nézett be egyik szobába sem, csak egyenest a hang irányába ment, szinte megbabonázva…

Léptei nyomán meg-megnyikordult a korhadt folyosó padlója, de ezt már ő nem hallotta… Bekerült a végzetes vonzerőbe… a hang magához húzta édes, esedező szavaival. Sorra haladt el az ajtók mellett, melyek mögül néha-néha egy-egy kéjes sikoly, fölényes nevetés vagy förtelmes kacaj szűrődött ki. A vándor mit sem törődve a körülötte lévő szörnyű zajokkal közeledett a végzete felé, várta a beteljesülést. Lélegzete felgyorsult, ahogy az ajtó elé ért. Marokra fogta a kilincset, de amint megérintette a hangok elcsendesedtek. Szuszogása valósággal fújtatássá vált, s keze is remegett a némaságban. Tétován nyomta le a kilincset, mire az halk kattanással jelezte, a nyelv kicsusszant a helyéről.

Érezte, ahogy megfagyott körülötte a levegő, mikor az ajtó csendes nyikorgással kitárult előtte. A szobában békés csend és jótékony sötét honolt. Az idáig érzett áporodott szagot felváltotta a kellemes jázmin illat.
- Ki vagy Te? – súgta a vándor miközben tétován lépett beljebb a szobába.
- Segíts! – ismételte a hang, s az egész szobát betöltötte egy kísérteties fény. A férfi megrettent, s hátratántorodott. Nem látta honnan jöhet a fény, mégis tudta nincs egyedül. De vajon ki? Ki lehet az a nő?
A fény felé vette útját, s hirtelen egy hatalmas tükörrel találta szembe magát. A vastag faragott ráma képei megijesztették a férfit. Nem értett ugyan az okkultizmushoz, de tudta, hogy a keret tetejét díszítő pentagramma nem jelent számára jót. Belenézett a tükörbe, de tükörképe nem jelent meg. Kíváncsian nézte, fürkészte a furcsa dolgot magával szemben. Tétován érintette meg az üveget, de döbbenetére az lágy volt. Ujját belemerítette az ismeretlen anyagba s abba a pillanatban a túloldalról megragadta egy kéz, s magával rántotta a túloldalra.

Percekkel később kábultan ébred egy idegen helyen: a föld nyirkos volt körülötte, s kövekből egy pentagramma volt köré kirakva, a fény mindent betöltött így nem tudta megállapítani a szoba nagyságát. Tekintete homályos volt, alig látott valamit, s a fény is bántotta a szemét. Finom puha kéz érintette arcát, mely a már ismert jázmin illatot árasztotta. Felpillantott, s egy fiatal vörös hajú lányt látott maga fölött. Rémülten ugrott fel fekvő helyzetéből, s hátrálva, követelődző hangon kérdezte:
- Ki vagy Te? Hol vagyok? Hogy kerültem ide? – választ azonban nem kapott. A lány mosolyogva lépett felé.
- Mért félsz?
- Nem…nem félek! Mondta dacos hangon, mégis el-elcsuklottak szavai.
- Rettegés van a lelkedben! Nézd, remegsz! Érintette meg a férfi kezét, mely valóban úgy reszketett, mint a nyárfalevél.
Ismét elmosolyodott a lány, mosolya lágy volt, mégis szeszélyesnek tűnt a látogató számára. Szeméből boldogság és megkönnyebbülés tükröződött.
- Ne félj tőlem, Devla vagyok.

A férfi halkan ismételgette a számára idegen szót… Devla… Devla…, de mielőtt harmadszorra is kimondhatta volna a misztikus nevet, a lány forró csókkal fojtotta belé a szavakat. A vándor nem ellenkezett, bódultan viszonozta a vonzó ajkak érintését. Devla nyelvével utat tört a vacogó fogak közt, s egyre mélyebbé, szenvedélyesebbé vált nyelvének mozgása. A férfi teste felhevült a vágytól, s már szinte követelőzően tört az ő nyelve is mind előrébb. Devla eltolta magától a forró testet, hátralépett, s kacéran nézett a férfi szemébe, míg leoldotta magáról csodálatos testét rejtő, enyhén átlátszó selyem leplet. Csábító testén szinte megtört a fény. A férfi csak bámulta a fiatal sudár testet, a vállának finom ívét, a kőkemény melleket, melyek oly hívogatóan és kacéran ágaskodtak feléje, a karcsú derekat, az érzéki köldököt és a szőrtelen ölet. Nem bírt mozdulni, lábai a látványtól a földbe gyökereztek. A lány kérdőn nézett rá:

- Mi a baj peregrinus? Nem találsz vonzónak? – A férfi csak most ocsúdott fel, de válaszolni nem tudott…torkát szorította egy érzés, s férfiassága is már keményen lüktetett.
Bátortalanul lépett felé a lány sóváran tekintettel… Meztele testével hozzá simult a férfi durva, nyers ruhájához, s lassan lenyúlt a két izzó test között. Kezével kutakodott egy darabig, míg végül megtalálta a kéjtől szinte robbanásig feszült hímvesszőt és erősen megszorította. Aztán fogta az ezüstveretes bőr derékszíjat, s puha kezével kicsatolta, majd beljebb hatolt a nadrágba. Az idegen pénisze megrándult, mikor megérezte a lány kezének bilincsszerű szorítását. Érezte, hogy hatalmasra duzzadt már, s ujjával gyűrűt képezve izgatni kezdte a makk peremét, ettől a férfi felnyögött, de még mindig mozdulatlan maradt... a lány azonban már nem tudta visszatartani magát, meg akarta szerezni minél előbb magának ezt a testet.

Dévaj vággyal vetette magát kábult áldozatára. Fürgén gombolta ki a poros inget, húzta róla szakadt nadrágját…Végigcsókolta mohón a férfi nyakát, vállát… ajka nyomán piros virágként bimbózott a magatehetetlen idegen bőre. Hegyes nyelvecskéjével kacéran haladt egyre lejjebb, izgatta a feszülő bimbókat és körültáncolta a köldököt… egyetlen porcikáját sem hagyta volna ki megkóstolta minden tagját, s minden falatban az édes szabadság ízét érezte. Ajkai gyorsan megtalálták a feszülő falloszt… teljes hosszában végig becézgette, a vörösen előbukkanó makkot pedig nyelvével cirógatta körbe. A vándor csukott szemmel adta át magát a gyönyörnek, arca kipirult, mikor megérezte a lány ujjainak finom mozgását a golyóinál. Devla a pulzálást megérezve tudta hamarosan beteljesül a férfi gyönyöre, ezért a faszt teljes méretében szájába vette, s szívta, dolgozott rajta, átölelve a kemény feneket, mozgásra kényszerítve így őt is. A tempó egyre gyorsult és gyorsult…

A hangos cuppogó hanghoz lassan társultak a vándor erőteljes nyögései is, majd a lány fejét erősen magára húzva lövellte ki magját. Kezei leestek a nő fejéről, de annak ajkai egy percre sem engedték ki áldozatukat az erős bilincsből… élvezte a test rángását. Játékszere azonban összeesetett a gyönyörtől. Fölé hajolt aggódó tekintettel, de megnyugodott mikor a vándor a karjai közé fogta karcsú testét, s magára vonta. Nehezen tudott kibontakozni az erős karok fogságából. Percekre eltűnt, s ez idő alatt a férfi szökni próbált, azonban a pentagramma láthatatlan falat képezett körülötte, így nem volt kiútja… Nagy kristály serleggel tért vissza Devla, benne édes ízű itallal.
- Szökni próbálsz hálátlan? – kérdezte kétkedő tekintettel.
- Dehogy,…dehogy, csak utánad akartam … próbált szabadkozni
- Igyál egy kicsit, ettől új erőre kapsz! – szakította félbe szavait a lány.

A vándor szó nélkül itta meg az utolsó cseppig a felkínált italt. Testét átjárta egy ismeretlen érzés: forróságot érzett mégis fázott, mozdult volna, de nem tudott… enyhe szédülés kapta el, s már csak Devla gyönyörű teste járt furcsa táncot szemei előtt.
- Segíts- hallotta ismét a könyörgő szavakat – Tégy magadévá és szabadíts ki fogságomból.
Ösztönszerűen cselekedett a férfi. Átkarolta a hozzá lépő testet, de az italtól nem látta pontosan, csak annak halvány sziluettjét. Devla mellére vonta az idegent, az hálásan kezdte körkörösen izgatni a kemény testet. A lány azonban türelmetlen volt – nagyon régen érezte már azt a feszítő érzést, amit egy falosz tud számára okozni szűk kis puncijában, így hanyatt fektette őt, és fölé ül. Az ismét duzzadó farkat magába illesztette lágyan, s könnyedén ereszkedett a meredező férfiasságra, egészen addig, míg meg nem érezte a dús szeméremszőrzet csiklandozását csupasz vénuszdombján. Csípőjét finoman megemelte, majd ismét le… a tempót lassan fokozta, már nem sietett… tudta, hogy közel a szabadság… hát kiélvezte a pillanatot. Hátra dőlt hogy ujjai hozzá férhessenek nedves klitoriszához. Gyengéden fúrta be puncija ajkai közé ujjait, majd lassú ütemben simogatni kezdte körkörös mozdulatokkal az érzőidegek kis csomóját.

Úgy érezte, mintha a testének összes rezdülése felerősödött volna. A legapróbb mozdulat is hatalmas kéjhullámot váltott ki belőle. Másik keze megindult mellei felé. Elérte és erősen megszorította jobb mellét majd összecsippentette a mellbimbóját. A mozdulat nyomán újabb gyönyörhullám öntötte el, ilyet azonban sohasem érzett. Ezen az estén valamennyi érzéke tombolt, ujjainak minden kis mozdulata vadul lüktető gyönyört okozott, sokszorta hevesebbet, mint amit valaha is átélt.
A vándor gyönyörteli tekintettel nézte a lány munkáját, s újra rátört a vágy. Megfordította a lányt, s hátulról hatolt a nedves barlangba. Látszott a lányon hogy élvezi, fenekét kéjesen emelte magasabbra hogy mélyebbre tudjon hatolni a vándor. Megelégelve a lassú tempót Devla erőteljesen hátranyomta kemény, gömbölyű tomporát a férfi öléhez, mire az felbátorodva egyre keményebb döfésekkel, szinte vágtázva hágta a lányt. Kéjes nyögéseik megtöltötték a termet. Egy utolsó döfés és megfeszült a punci erős izma, kéjes rángások kíséretében Devla háta ívbe húzódott, majd őrületes rángásba kezdett…A punci hullámzása orgazmushoz juttatta a vándort is.

Csendesen borul a lány hátára, s lélegzete csitulni kezd. Az ital hatására azonban mély álomba merült. Illúziói azonban rémisztőek voltak, így egy hatalmas kiáltással hamarosan felébredt. Eltűnt körülötte a fény, a pentagramma és a lány… Egy ajtót látott, onnan szűrődött be a halvány fénysugár mely megvilágította nedves férfiasságát. Oda tántorgott de nem tudott átmenni rajta. Ugyanaz az erő tartotta vissza, mint ami a pentagrammában fogságul ejtette. Az ajtó másik felé meglátta a lányt:
- Devla! Devla! Mit történik itt? – kérdezte s döbbenten jött rá, hogy a tükör másik felén van. Devla pedig ott, ahonnan ő jött.
- Megszabadítottál szerelmem! Véget ér az átkom! Szabad vagyok! – kiáltotta vissza a lány nevetve.
A vándor magába roskadva ült le a nedves földre… maga mellett egy rövidke levelet talált:

"Az átok megtör midőn egy ifjú magját ajándékozza néked. Csak így szabadulhatsz meg fogságodból. Ám ha kiszabadul a rossz, az ördög szolgája lészen és lelket gyűjt az Asilium számára, s a gonosz innen nyer majd erőt és hatalmat…"
A lap többi része le volt szakítva… Tágra nyílt szemmel olvasta újra és újra el a papírt, s mondogatta magában Devla… Devla, majd kiejtette kezéből a papírt, egy könnycsepp folyt végig arcán, s a körülölelő üres falaknak súgta:
- …hát persze Ördög…
Ekkor meghallotta Devla utolsó kéjes kacaját, s ahogy finom lába alatt meg-megnyikordult a korhadt padló…
Jéghideg éjjel egy sötét kastélyba rekedt a magányos vándor, kalandot keresett… de végzetét találta…