Piercing

1.

Határozottan kellemes hangulatban ébredtem arra, hogy az ablakon keresztül betűz a ragyogó napsütés. Még nem nyitottam ki teljesen a szemem, csak néha-néha pislantottam egyet, hogy lássam valóban eljött az első nyári nap. Az apró énekes madarak játékos csivitelése a kertben, megerősített. Oldalra néztem, a digitális óra számlapja alig látszott a beszűrődő erős fényben. Fél tíz van.

Hirtelen eszembe jutott az előző éjszaka. Csak egy sima kis italozásnak indult egy rég nem látott haverral. Aztán addig beszélgettünk, míg be nem zárt a kocsma, és végül egy zenés helyen kötöttünk ki. Ahogy eddig eljutottam gondolataimban, rögtön arra is rá kellett ébrednem, hogy legalább tíz sört megittam az este. Ahogy az álmosság távozott fejemből, helyét egyre inkább kezdte átvenni a másnaposság. A gyönyörű idő miatt érzett örömem mintha elpárolgott volna. Kihúztam a fiókomat és hosszas, elkeseredett keresgélés után egy fájdalomcsillapítót vettem elő. Víz nélkül nyeltem le. Visszahanyatlottam a párnámra, és csukott szemmel vártam, hogy elkezdjen hatni.

Úgyis szükségem volt kicsit összeszedni a gondolataimat, hogy visszaemlékezzek a tegnap minden történésére. Azt hiszem, a Klubban már csak egy sört ittam, de talán annyit sem kellett volna. Azt viszont sehogy sem tudtam felidézni, mikor kezdtem el táncolni, és hogyan csapódtam hozzá a lányhoz. Fekete, vállig érő haja volt, és egy piercingje az alsó ajka alatt. Próbáltam magam elé képzelni az arcát, de nem sikerült, csak töredékekben emlékeztem rá. Igen, a szeme gyönyörű volt és igéző. És talán barna. Jó alakja volt, ezt viszont határozottan tudtam; majd minden porcikáját végigsimogattam. Persze csak az illendőség határáig, legalábbis remélem.

Ó, mi a fenének kellett annyit innom? Még a nevét sem tudom, bár lehet, hogy azt nem is mondta. Tényleg, tulajdonképpen nem is beszélgettünk. Pedig elég erotikus táncot lejtettünk. Ez biztos. Emlékszem még az irigykedő fiatal srácok arcára, akik a parkett szélén álltak, és csak figyelték azt a pár lányt, aki lent volt, de odamenni nem volt bátorságuk. "Erre jön ez a tajt-részeg hapsi, aki úgy táncol, mintha kirúgták volna mellőle a járókeretét, és minden teketória nélkül lecsap az egyikre." Azt hiszem valami ilyesmit is kiolvastam a tekintetükből. Persze nem érdekelt. Valójában semmi sem érdekelt, csak a zene. Na és a lány, akit talán nem is látok többet.

Lassan fel kellene kelnem, az agyamról is kezd oszlani a köd, vége a lustálkodásnak. Különben is, aki éjszaka legény... - idáig jutottam el gondolatban, mikor is nagy lendülettel megpróbáltam felállni, és majdnem összecsuklottam. Jézusom, ennyit táncoltunk volna? A lábam merő fájdalom és izomláz. Kitámolyogtam a nappaliba.

- Na csakhogy sikerült feltápászkodnod - köszöntött feleségem jóreggelt helyett, és láttam, jót mulat közben gyászos állapotomon. Be kellett látnom, tulajdonképpen igaza van, elvégre senki sem nyomta a torkomat a sörcsap alá.

Kétéves lányom teli szájjal vigyorgott, ahogy meglátott; nem tudtam megállni, hogy felkapjam, és jól megszorongassam. Hangosan felkacagott, amikor beletrombitáltam a nyakába.

Hites feleségem, látva, milyen nehezen kaptatok fel a konyha lépcsőjén, kérdőn felém nézett. Röviden beszámoltam neki az eseményekről, hátamat a konyhaszekrénynek vetve, időnként belekortyolva kávémba. Lányomnak közben eszébe sem jutott lemászni rólam, így kezdett zsibbadni a karom. Hangos nyögéssel, és fájdalmas arckifejezéssel ültem le a konyhaasztalhoz.

- Így jár, aki egész éjjel fiatal csitrikkel táncikál - jegyezte meg csípősen Anita - Házasember létére.

Ehhez nem volt mit hozzátennem, bár tudtam, hogy haragja csak látszólagos. Különös házasság a miénk, legalábbis nem átlagos. Amellett, hogy szeretjük egymást, és nem tudnánk elképzelni a másik nélkül az életünket, sohasem voltunk féltékenyek egymásra. Még akkor sem, ha egyikünk éppen félre is lépett.

- Legalább megkefélted? - tette fel végül Anita a költőinek éppen nem nevezhető kérdést.
- Nem, - válaszoltam - arra biztosan emlékeznék.

A nap folyamán aztán többet szó sem esett a dologról, csupán néhány gúnyos pillantást kellett elviselnem hitvesemtől, mikor néha kénytelen voltam lépcsőn közlekedni. A kis Vikit leadtuk a nagymamánál, mi pedig a videotéka felé vettük az irányt, hogy a tévé előtt tölthessük a délutánt; már ránk fért egy kis pihenés, sokat dolgoztunk az elmúlt hónapokban. Hazafelé úton, miközben egy piroslámpánál kínlódva benyomtam a kuplungot, eszembe ötlött valami. Anitához fordultam:

- Mit szólnál, ha szerdán elmennék randizni?
- Mi van, fölhívtad a csajt?
- Nem.
- Ő hívott fel?
- Nem - Anita e két tagadás után felhúzott szemöldökkel magyarázatot várt tőlem. - Még akkor este hívott el. Amikor hazaindultunk a Zolival, félrehúzott, és azt mondta, szerdán az Alfa klubban lesznek.
- Felhívás keringőre - mondta hitvesem kifürkészhetetlen mosollyal. Majd egy darabig gondolkozott, és folytatta - Tudod jól, hogy nem érdekel, ha másokat is kefélsz. De azt nem szeretném, ha a végén túlságosan belegabalyodnál a dologba.

No igen, pontosan ezt a választ vártam. Hiszen már számtalanszor átbeszéltük a kérdést, mi számít megcsalásnak. És végül ebben állapodtunk meg: ha valaki lefekszik mással, azon nem akadunk fenn. De ugyanazzal csak egyetlen alkalommal lehet, mert ha már kétszer megtörténik, akkor ő már szeretőnek minősül. Szeretőt tartani, pedig már megcsalás. A szabályok elég egyértelműek.

Miközben zöldre váltott a lámpa, azon gondolkoztam, vajon mit gondolnának mások, ha tudnák ezt rólunk. Perverzek vagyunk? Hülyék, hogy hagyjuk magunkat "felszarvazni"? Vagy azt, hogy talán nem is szeretjük egymást, hogy nem vagyunk fontosak egymásnak? Fene tudja. Anitára néztem. Szeret még egyáltalán? Anita észrevette, hogy figyelem.

- Szeretlek - mondta, mintha kitalálta volna a gondolataimat. Lehet, hogy így is volt. Nyolc év alatt elég jól ki lehet ismerni valakit.
- Én is szeretlek - válaszoltam és megszorítottam a kezét.

2.

Sokat törtem az agyam, hogy elmenjek-e szerdán a megadott helyre. Minden eshetőséget számításba akartam venni. Eleinte úgy indult az egész, hogy ha ott lesz a lány, felszedem, megdugom, aztán nem foglalkozok vele többet. De minél többet gondolkoztam az egészen, annál inkább inamba szállt a bátorságom. Na nem amiatt, hogy a lány elutasít, mert akkor mi történne? Semmi. Nem, nem tőle féltem. Éppen ellenkezőleg, őt féltettem magamtól.

Viszonylag gyorsan tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen mire is készülök. A lány főiskolás lehet, - azt sikerült kinyomoznom, hogy szerdánként főiskolás buli van az Alfában - nem több tizennyolc-húsz évesnél. Fiatal, igen fiatal. S bár én is csak 27 vagyok, hirtelen nagyon öregnek éreztem magam.

Kezdett kissé groteszké válni az egész. Végülis nem lehetek akkora szemét, hogy kihasználok egy fiatal, naiv nőt a saját szórakozásom végett. Elvégre, az rendben van, hogy a feleségemmel elnézzük egymás kicsapongásait, de ez nem jogosít fel arra, hogy egy kívülállót becsapjak.

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy szerdán fél tízkor a kocsiban ülve figyeltem a klub bejáratát. Nem láttam bemenni, de lehet, hogy már korábban érkezett. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy ragadozó, aki alattomosan meglapulva várja prédáját Mint a pók, aki észrevétlenné válva a biztonság hamis illúziójába ringatja áldozatát, hogy aztán mögékerülve megragadja zsákmányát és belemártsa méregtől csöpögő csápjait, és szorítsa, míg tart a haláltusája.

Kiszálltam, és elindultam a bejárat felé, egy biztonsági őr állta utamat, diákigazolványt követelve. Előhúztam a másoddiplomás diákomat, és már örülni kezdtem saját lustaságomnak, hogy régóta nem takarítottam ki a pénztárcámat. Azonban arcomról lefagyott a mosoly, ahogy az őr a kártyát megfordítva közölte velem, amit eddig is tudtam:

- Nincs rajta idei matrica.

Persze, hogy nincs - gondoltam - már egy éve végeztem.

Visszavettem az igazolványt és úgy tettem, mintha nem érteném a dolgot.

- Biztos leesett róla.
- Hát persze - mondta a kétajtós szekrény nem sok jót ígérő hangon, és már el is fordult volna tőlem. Ismét belenyúltam a pénztárcámba, és előhúztam egy ezrest.
- Megtaláltam a matricát - mondtam, és a kidobó elé tartottam a bankót, aki laposan körbepillantott, aztán szó nélkül zsebre gyűrte.

- Máskor jobban vigyázz rá - mondta egy elégedett vigyor kíséretében, amelybe némi káröröm is vegyült az én rovásomra.

Végignéztem a folyamatosan sűrűsödő tömegen, de nem láttam a lányt. A hely is nagy, sokan is voltak. Egyenesen átvágtam a bárpult felé, és egy alkoholmentes sört kértem. A pultos lány úgy nézett rám, mintha legalábbis meleg kakaót szerettem volna inni. Azért valahonnan kerített egy üveggel, ránézésre is langymeleg volt. Egyik barátom mondogatta mindig, hogy az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé. Már kezdtem sajnálni, hogy kocsival jöttem.

Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy rálássak a tánctérre, ami nem volt egyszerű, mivel a klub egyre inkább kezdett szardíniásdobozra hasonlítani. Végre találtam egy szabad falfelületet, gyorsan el is foglaltam a hátammal, és az italomba mélyedtem. Körülbelül fél órája töltöttem ott az időt, és egyre inkább érett bennem az elhatározás, hogy mennem kellene. Lehúztam a maradék sört, az üveget letettem egy asztalra, és fordultam volna kifelé, amikor beleütköztem valakibe.

Első, amit konstatáltam, hogy egy lányt tapostam majdnem el, megragadtam a kezét, hogy visszanyerje egyensúlyát, és nemtörődöm módon egy kurta bocsánatot vetettem oda. Azonban, ahogy tekintetünk találkozott ledermedtem. Ezeket a tüzes szemeket nem lehet eltéveszteni. Lejjebb pillantottam, és látva az ajkán átszúrt kis testékszert egyszerre bizonyságot is nyertem. Ő az, kétségtelen. Ahogy újra a szemeibe néztem, már tudtam, hogy Ő is felismert engem, és azt olvastam ki belőlük, hogy örül a találkozásnak.

- Már menni készülsz? - kérdezte, miközben kisimított egy hajtincset az arcából.
- Már nem - válaszoltam, de Ő meg sem várta, mit felelek, kézen fogott, és húzott maga után, egyenesen az ütemesen jobbra-balra ringó tömeg közepébe.

Egy kis szabad helyet találva megállt, majd nekem háttal táncolni kezdett. Egy darabig csak figyeltem, ahogy a karcsú test a zene ritmusát egyre jobban átvéve hajlong. Gyönyörű volt a látvány, alig bírtam betelni vele. Megszűnt számomra mindenki más, ugyanúgy, mint mikor először találkoztunk. Valaki betáncolt elém, rá sem nézve, finoman toltam arrébb, ahogy közelebb léptem Őhozzá. A válla fölött hátrapillantott. Ez a pillantás egyszerre tükrözött megnyugvást - ottlétem miatt - , és egyszerre játékos kihívást. Tekintetében minden benne volt egyszerre; szenvedély, tűz, ígéret - elutasítás, hidegség, gúny. Már tudtam, hogy nem egy hétköznapi teremtéssel van dolgom, és éreztem, felül kell vizsgálnom eddigi elképzelésemet, hogy ki is ragadozó, és ki az áldozat.
Mögéléptem, de még nem értem hozzá, pedig semmit sem szerettem volna jobban, mint magamhoz ragadni formás testét. Lassan éreztem rá a ritmusra, a zene csak mellékesen jutott el a tudatomig. Az alkohol segített volna, futott át az agyamon, de örültem, hogy nem ittam annyit, mint a múltkor. Táncolni kezdtem én is. Megfordult, hátrált pár lépést, amennyire a minket körülvevő tömeg szorítása engedte. Végigmért engem, tudtam, hogy látta zavaromat, akármennyire is próbáltam leplezni. Lassítottam mozdulataimon, túlságosan lekötött, ahogy figyeltem Őt. Kezdtek bevillanni az emlékek. Ugyanaz a mosoly, mint akkor este. Gátlásaim lassan felolvadtak hívogató tekintetében.

Táncolunk. Most már együtt, de még mindig nem érünk egymáshoz. Pedig közel van, nagyon közel. A sűrű, áporodott levegőn keresztül is kiérzem bőrének illatát. Ismét megfordul, hátát mellkasomnak támasztja, feje egy pillanatra megpihen a vállamon. Megfogom a derekát, nem durván, de határozottan. Ő is kiesik a ritmusból, és csak állunk ott néhány másodpercig, miközben a zene dübörög tovább. Aztán újra kezdjük, de már nem engedjük el egymást. Fenekét hozzám szorítja, s lassan körözni kezd vele. Majdnem megőrülök. Kezem előre vándorol, pólója és nadrágja közti mezsgyén végigsimítom lapos hasát, ujjam a köldökénél jár. Még egy piercing. Egy ideig eljátszadozom vele, érzékenyen reagál, fenekét még jobban hátratolja, én pedig csípőjére engedem kezem, és magamhoz szorítom. Ujjhegyeim gyakorlatilag a szeméremdombján nyugszanak. Két tenyerét végigfuttatja alsókaromon, és még lejjebb tolja kézfejemet. Csípőjét kissé előrebillenti, majd mielőtt még kiélvezhetném a helyzetet, megperdül előttem, és újra elhátrál.

Átvillan az agyamon, hogy ez már egyáltalán nem tánc, sokkal inkább előjáték. Egy pillanatra meg is ijedek, kicsit kijózanodva nézek körül, aztán megnyugszom; sötét is van, a diszkólámpák fénye kevés ahhoz, hogy bárki lássa, mit művelünk. De Ő pontosan tudja, mit tesz velem. Játszik, mint macska az egérrel. Felhergel, aztán ellök magától, hogy újra elcsábítson mind erotikusabb táncával. Olykor nem engedi, hogy hozzáérjek, néha meg túl messzire enged kalandozni testén. Így folytatjuk; fogalmam sincs róla, meddig. Valami lassabb szám következik, hozzám bújik, átölel. Nem szorít most magához, én is lazán, de erősen tartom, testünk újra és újra összeér, mindig más-más ponton. Végigsimítja mellkasomat, kezeit nyakam köré fonja, kemény mellei összepréselődnek köztünk. Alig lélegezve élvezem testének változatos kerekségét.

Csípője most teljesen az enyémhez ér, combján megérzi ágaskodó férfiasságomat, és jobban hozzám préseli altestét. Egyik lábammal belépek combjai közé, hogy még közelebb lehessek hozzá. Jobb lábával átkulcsolja az enyémet, én kissé behajlítom és megemelem a térdemet. A nyakamban halk sóhajként érzem a reakciót. Forró leheletétől megborzongok. Arcát vállamba temetve az ismét gyorsuló zene ütemére dörzsöli szemérmét nadrágján keresztül combtövemhez. A lökdösődő emberi közeg szorosan összezárul körülöttünk, akik közel vannak, épp közelségük miatt nem észlelhetik, mi történik, és ők azok, akik jótékonyan takarnak minket a távolabb állóktól. Egyedül vagyunk a tömeg közepén.

A dübörgő zene elnyomja a többiek számára a Lány egyre erősödő sóhajait és apró nyögéseit, melyeket én olyan tisztán hallok, mintha egy zárt szobában ölelne. Testét egyre feszültebbnek érzem, mozgása már a saját egyre vadabbá váló ritmusát követi. Feneke alá nyúlok, és erőteljesen megmarkolom belső combját, széthúzva ezzel szeméremajkait. Szinte megfojt ölelésével, amikor hátraveteti fejét, és tekintetét a plafonon villódzó fényekre szegezve elélvez.

Alig akarom elhinni, hogy orgazmusa volt a parkett közepén. Óvatosan körülnézek, ahogy visszaborul vállamra, senki sem figyel ránk. Teste elernyedt, ha nem tartom, biztosan összecsuklik. Miután lassan öntudatára ébred, enged öleléséből, én pedig elindulok a bárpult felé, magam után húzva Őt. Remegő lábakkal követ.

Intek a pultosnak és egy ásványvizet kérek. Megbontom, és átadom a Lánynak, aki betol a sarokban lévő üres asztalhoz, és az ölembe ült. Fejét a vállamra hajtva nagyokat kortyol az üvegből, és szótlanul piheg karjaimban. Nem beszélek én sem, csak finoman simogatom. Ujjaim ismét köldök-piercingjére tévednek, ujjhegyemmel lassan körbe-körbe járok rajta.

- Tetszik? - kérdezte halkan, alig hallom hangját, pedig ajkai talán tíz centire lehetnek fülemtől.
- Határozottan. Van még máshol is?

Nem válaszol, csak feljebb húzódik ölemben, és hozzám hajol. Megcsókolom. Először csak óvatosan, aztán már szinte falom telt ajkait. Lehelete finom, csókja szenvedélyes. Aztán megérzem nyelvén a kis fémdarabot. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen őrjítő hatással tud rám lenni a testékszer, de teljesen beindít az eddig ismeretlen érzés. Nyelvünk hosszan és vadul egymáséba gabalyodik. Most testünk egyáltalán nem számít, csak ajkaink, úgy érzem teljesen egybeolvadunk.

De érzéki csókja rövid idő után nem hatástalan rám övön alul sem. Ahogy megérzi ismételten keményedő hímtagomat, fészkelődni kezd rajtam, úgy helyezkedik, hogy combjával dörzsölni tudja érzékeny testrészemet. Ez már túl sok nekem. Elszakadok ajkaitól, és hátrébb húzom fejemet, hogy a szemébe nézhessek.
- Menjünk innét - mondom, Ő mosolyogva bólint, és felpattan rólam, aztán kezemet fogva elindul kifelé.

3.

Átveszem a vezetést, előttem könnyebben nyílik meg a tömeg. Nem emlékszem, hogyan jutottunk el a kocsiig, csak kezének kellemes melege, ahogy a tenyerembe simult, maradt meg bennem. De egyszer csak bent ülünk, és száguldunk kifelé a városból.

Nem beszélgetünk, türelmetlen, néma várakozással vágyjuk egymás testét. Az út, bár nem hosszú, most mégis annak tűnik, hosszabbnak, mint amit izzó szenvedélyünk elviselni bír: figyelmem alig bírom az útra összpontosítani, kezemmel együtt újra és újra elkalandozik, a Lány kellemes tapintású combján, s tekintetemet néha az útról lelopva vággyal telt pillantást vetek rá, amit Ő nem kisebb hévvel viszonoz, még jobban feltüzelve engem.

A külvárosi szupermarket parkolója teljesen üres, bár lehet az sem érdeke, ha más is megtalálja magának a helyet, amit már régen néztem ki magamnak hasonló esetekre. Megkerülöm a boltot, a hátsó parkoló felé véve az irányt, ahol nincs közvilágítás. Beállok a legeldugottabb zugba, és leállítom a motort. Hirtelen tör ránk a vakság, egy percig hiába keressük egymás látványát, de aztán szemünk lassan kezd hozzászokni a sötéthez. Mindenesetre addig sem tétlenkedünk, hiszen többi érzékszervünk olyannyira ki van hegyezve egymásra, hogy nem tudunk megálljt parancsolni nekik.

Kölcsönösen simogatjuk, csókoljuk egymást, hol gyengéd óvatossággal, hol vad szenvedéllyel. Remegő kézzel csúsztam be pólója alá, nőiesen kerek hasát simogatva, s éreztem, hogy O közben megoldja nadrágszíjamat, majd nadrágomat kezdi gombolni. Kezét becsúsztatta alsómba, tenyerével finoman végigsimított farkamon. Érintése majdhogynem félénk volt, de a halvány holdfényben megcsillanó szeme éppen nem ezt tükrözte. Úgy éreztem nekem is épp ideje az erogénebb zónák felé vennem az irányt, amikor a Lány halkan megszólalt:

- Azt kérdezted van-e még piercingem...

Itt félbehagyta mondandóját, kezét továbbra is férfiasságomon nyugtatva. Kiéreztem hangjából a felhívást, és a felsőtestén feszülő vékony anyag alatt felfedezőútra indultam, hogy megkeressem a további testékszereket. Tenyeremmel végigsiklottam melltartója kosarán, majd ujjbegyeimet végigfuttattam a push-up felső szegélyén, borének selymes puhaságán. A Lány fejét a támlának vetve tűrte játszadozásomat egy darabig, majd blúzát egy gyors mozdulattal áthúzta feje fölött, aztán háta mögé nyúlva kikapcsolta a melltartó csatját. A pántokat már én húztam le vállairól, s végre a tenyerembe vehettem a formás melleket.

Próbálgattam súlyukat, olykor finoman, máskor erősebben rámarkolva csodáltam a telt halmokat. A masszírozásra, ujjaim futó érintésére bimbói megkeményedve emelkedtek ki udvarukból, kívánva, hogy számmal is kényeztessem őket, mellyel nem is késlekedtem. Ahogy nyelvem a kemény, érzékeny csúcsokat érintette, a Lány hangos nyögésekkel bíztatott a folytatásra, amivel nem várakoztattam meg.

- Nem jó helyen keresgélsz - súgta fejemet még jobban kebleire szorítva, de bal kezemet megragadta, és egészen az öléig tolta. Combjait széttárva találtam, s ahogy kezem - immár magától - rátalált szeméremdombjára, a nadrágján keresztül éreztem nedvességét. Ahogy a vékony anyagon át legérzékenyebb pontja felé kutakodtam, már tudtam, mire gondol. Amint ujjaim közé csippentettem a kis testékszert, a Lány teste megfeszült. Türelmetlenül hámoztam ki nadrágjából, egyszerre a bugyit is letolva róla. Túl kicsi a hely gondoltam, és kipattantam a kocsiból, átsiettem az ő oldalára, aztán kézenfogva kihúztam.

Ott állt előttem teljesen meztelenül a sápadt holdfényben. Az éjszaka hűvös levegője megborzongatta borét, amely borzongást csak fokozta pőreségének erotikus izgalma. Nekidöntöttem a motorháztetőnek, s Ő engedelmesen végigfeküdt rajta, felhúzott lábait a lökhárítóra támasztva. Elétérdelve csókokkal végighaladtam combjainak belső felén, aztán ajkaimmal türelmetlenül nedvesen csillogó résére vetettem magam. Borotvált szemérme forrón adta meg magát nyelvem erőteljes játékának, minden egyes mozzanatára hangosabb nyögésekre késztetve a Lányt.

A klitorisza csuklyáján átfűzött kis fémdarab végletesen felizgatott, olyannyira, hogy kénytelen voltam megszabadulni a szorító altesti ruhadarabjaimtól. Nyelvem hegyével böködtem, ajkaimmal húzogattam, fogaimmal téptem: nem tudtam betelni a kis csikló-piercinggel, ahogy Ő sem a kapott gyönyörrel. Már másodjára éreztem testének ezt az orgazmus-közeli hevületét az éjszaka folyamán, vonagló csípőjét karommal a motorháztetőre szorítva még gyorsabban kezdtem ingerelni nyelvemmel. Agyam zsongott a Lány csodálatos gyönyörhangjaitól: nyögések, sikolyok felváltva és egyre erőteljesebben, míg egy hangos lélegzetvétel után az élvezet hosszan végigsöpört kéjvágytól gyötört testén. Megálltam, és hagytam, hogy orgazmusa az egekbe röpítse, majd finoman és lassan újra a földre engedje.

Percekig csak pihegett, a csillagokat bámulva a feje felett. Aztán ahogy erőre kapott révületéből, újra felém fordította figyelmét. Lecsúszott a kocsiról, és most Ő térdelt elém, nem sokat teketóriázva - ahogy én sem az imént - szájával kezdett kényeztetni. Egyszerre forróság öntött el odalent, ajkai oly finomak és mégis határozottak, az elmúlt percek pedig olyan izgatóak voltak, hogy éreztem nem sokáig bírom, ha csak egy kicsit is tovább folytatja. De nem így akartam befejezni. Akartam Őt, a testének melegét és puhaságát érezni magamon, benne akartam lenni, hogy testestül-lelkestül az enyémnek tudhassam, felülkerekedett bennem az ösztön, hogy magamévá tegyem, úgy, ahogy a természet kívánja.

Felhúztam magamhoz, hogy testünk teljes felületén érintkezhessen, csakhogy minél többet érezhessek Belőle. Ahogy hátradöntöttem az autóra, péniszem majdnem a megfelelő helyre került a behatoláshoz. Csípőjét mozgatva türelmetlenül igyekezett a tökéletes helyzetbe állítani magát, hogy befogadhasson testébe. De mielőtt ezt megtettem volna, megpillantottam a vékony láncot a nyakában.

Láttam tekintetén, hogy furcsállja megtorpanásomat, és lábikráit combomnak feszítve megpróbálta legyűrni pillanatnyi ellenállásomat, de könnyed testének ereje nem érhetett fel az enyémmel. Mindkét kezemmel az aranyláncot kezdtem kutatni, mígnem megtaláltam az apró csatot. A könnyű kis ékszer szinte elveszett a tenyeremben. Hátrébb húzódtam, és a lábai között megtaláltam, az intim-piercinget. A láncot áthúztam a karikán, majd újra bekapcsoltam. A hangos nyögésből rögtön tudtam, hogy tervem nem kevés sikerrel fog járni. A Lány felült, még jobban szétnyitva combjait, szinte rányomta magát kezeimre, ahogy a lánccal csiklóját manipuláltam. Farkamat ismét bejáratához illesztettem, a nyakláncot körbetekertem a makkom körül, és amennyire lassan csak bírtam, tolni kezdtem befelé a szűk résen. Láttam a Lányon, hogy az új élmény teljesen a hatalmába keríti, ahogy engemet is. Eleinte csak óvatosan toltam előre magam, félve, hogy fájdalmat okozok, de ahogy a reakciói mind intenzívebbé váltak, úgy lettem én is egyre hevesebb. Így röpített minket a kis piercing és az aranylánc a gyönyörök olyannyira vágyott fellegeibe, amíg megérezve hüvelyének és karjainak utolsó, elementáris erejű szorítását, nem tudtam magam tovább visszafogni, és átadtam magam az élvezet önkívületének.

Fáradtság nélküli ernyedtségben pihentem karjaiban. Nem tudom, meddig tartott köztünk ez az állapot, de így visszagondolva is, túl rövid volt ahhoz képest, ameddig szerettem volna, hogy tartson. Bár mehetnékünk egyikünknek sem volt, éreztük, hogy lassan szedelőzködnünk kell.

Némán, egymás kezét fogva utaztunk visszafelé a városba.

- A Royal-nál tegyél ki légy szíves - mondta kissé elhaló hangon.

Félrehúzódtam a járda mellé.

- Megadod a számodat? - kérdeztem tőle. Válasz helyett szájon csókolt, búcsúzóul.
- Örülök, hogy megismertelek. Jó éjt!

És kiszállt a kocsiból, pillanatok alatt eltűnve a sorházak árnyékában. "Talán jobb is így" - gondoltam, miközben hazafelé vettem az irányt azon tűnődve, hogy még a nevét sem tudom a Lánynak.