Othhon, édes otthon

Zaklatottan nézek körül az ismerős utcán. Újra itthon. A gondolataim csak Zsolt és az elmúlt 3 év körül forognak. Itt hagytam miatta  a családom, az életem. Mindent feladva Angliába költöztem vele és erre mással fekszik az ágyamba? Szép, mondhatom. Még mindig nem fogom fel mi is történt, hogy kezdem újra az egész életem. Igazából csak ez aggaszt, ugyanis én mindig is tudtam, hogy Zsolt nem az igazi és valljuk be őszintén a szerelem is már rég elmúlt amit felváltott a megszokás.
Barátságosan váltunk el már ha lehet így nevezni, nem próbált marasztalni és mindkettőnk számára világossá vált, hogy külön-külön folytatjuk tovább. Szerencsére itt van velem anyu akire mindig számíthatok, akárcsak ebben a helyzetben. Egy baj van anyuval, ő úgy gondolja egy 21 éves nőnek a szórakozás a minden, így hát a három órás repülőút után egyenesen egy családi partyra cipel.
Nem épp erre vágytam. Azon töröm a fejem mégis milyen kifogással kerülhetném el a "nagy bulit" és a rég nem látott családtagok kérdéseit.
- Gyere kicsim. Meg is jöttünk.
- Igen azt látom. Hűűűűű, de boldog vagyok. Juhééé, hangzik a nem éppen lelkes válaszom.
- Na ez a beszéd. Gyere itt vannak a régi barátaid és biztosan lesznek újak is ha nem vágsz ilyen fancsali képet.- porbálja viccesre venni magát anyu.

A kertbe belépve pár ismeretlen arc szegeződik rám és köszönés nélkül pöfékelik tovább a cigarettájukat. Na szép kis banda gondolom magamban. Az ajtótól már húz is a konyha felé anyu , ahonnan a hangos zene szól.
És hát igen, már támadnak is a rokonok. Elsőnek a húgom, Szintia és persze a mama ugrik a nyakamba, majd jönnek sorba a többiek. A barátaim is itt vannak aminek nagyon örülök, itt van Vivi és Bia is. Rajtuk kívül még  sok ismerős és ismeretlen srác is. Mi ez gyerekek valami after party? - kérdem most már nagy vigyorral az arcomon.
Bia szólal meg elsőnek.
-Jaj, hát csajos. De jó hogy végre itthon vagy.
Puszilnak körbe az  barátnőim majd szóhoz sem hagynak jutni. Mindenki belekezd a mondandójába és, hogy mind szinglik és most már teljes a csapat kezdődhet a party áradat. Annyira jó mindenkit újra látni és ilyen gyorsan visszarázódni a régi életembe, hogy teljesen elfeledkeztem az elmúlt hetek eseményeiről. A lányok egy kis sarokba invitálnak és máris a fiuk a téma.
Mindenki egy pasiról beszél, valami Alexról és érte őrjöng az összes nő.
- Félig orosz, iszonyatosan jó teste van és személyi edző és önvédelmet is tanít és saját konditerme van a városban. Sorolja végig Vivi egy szuszra úgy, hogy alig értettem meg valamit.
- Jól van csajok, nyugi, engem most nem érdekelnek a pasik, tudjátok, hogy most nem vagyok toppon.
Mint akik meg sem hallottak, vihorászni kezdtek majd Vivi az ajtó irányába intett a szemével.
-Azt a k***a gyerekek.- csak ennyit tudtam  kinyögni.
Fekete vállig érő haj, iszonyatosan jó test és babaarc.
Nem pont ez a stílus a zsánerem de hát igen. Valószínűleg nem dobnám ki az ágyamból.
- Lányok  ezt a pasit amelyikőtök megfogja magának, annak megemelem a láthatatlan kalapom, ámen..:DD
- Ugye én megmondtam. Elégedett mosoly ül ki Vivi arcán.
- Na akkor te most szépen odamész hozzá. Jelenti ki egyenesen Vivi.
- Ja igen. És megmondanád, hogy mégis mi a túró beszélgetni valóm van vele?
- Hát hogyne. Elfelejtetted randikommandós? -nevetnek össze rajtam mindketten.
Igen, hát mondjuk úgy anno én voltam a randi és a kommandós is egyben.
Összehaverkodtam a kiszemelt áldozattal, megismertem őket egy kicsit jobban, majd jött a "nagy" összeboronálás.
Ugyanis én vagyok, voltam az egyetlen akinek elég nagy a bátorsága mindenhez.
A barátaim körében úgy híresültem el "a vadóc és nagyszájú Szandra".
-Én már beszéltem vele az érkezésed előtt, hogy adjon neked külön órákat önvédelemből.
-Te most csak szívatsz!?
-Csak nem beijedtél randikommandós?
-Nem, nem erről van szó, de már megváltoztam - küldök feléjük egy kaján vigyort.
-Aha! Pont te! Szakít félbe újra Vivi. Na már. Benne vagy? Légysziiiii :D
-Rendben. De csak azért, hogy újra visszarázódjak a régi életembe. Szóval. Melyikőtök akar lecsapni rá?
-Hát ki más ha nem Vivi? Nevet fel Bia hangosan.
-Oksika. És akkor most menjek oda hozzá?
-Igen. Csillan fel Vivi szeme.
-És mit mondjak neki? -kérdezem tőlük egy kicsit idegesen.
-Jaj menj már hisz mindjárt lelép..
-Oké jól van már.
Veszek egy utolsó levegőt majd megpördülök és már indulok is az ajtó felé.
- Szia!
- Szia. Biztosan te vagy Szandra, igaz?
- Igen. Te pedig Alex ugye?
Na, végre kezd beindulni a beszélgetés, csak így tovább csajszi mondom magamnak. .:D
- Nagyon örvendek Alex, nyújtom felé a kezem.
- Részemről a szerencse, simul bele hatalmas tenyere a kezembe.
Azt a mindenit mekkora keze van öcsém.
- Vivienn a barátnőd szólt nekem két nappal ezelőtt, hogy szeretnél önvédelmi órákat ugye?
- Mi van? Ja, az önvédelmi órák persze. Igen. Ha van rám időd szívesen vennék pár leckét ha nem gond.
Milyen béna vagyok, annyira belemerültem a kézfogásba, hogy elfelejtettem mit is akartam.
-Ez a dolgom. Mikor lenne jó neked?
-Mondjuk Hétfő?
-Tökéletes. Akkor hétfőn 2 óra?
- Az nagyon jó lesz.
Ekkor megszólal a mobilja, bocsánatot kér és már el is tűnik a láthatárról.
Rohanok vissza a csajokhoz elmesélni a beszélgetés részleteit.

- Mit mondott? Rendes volt? Ugye milyen aranyos?
- Hékás, nyugi nehogy szívingfartust kapj itt nekem.
Rendes volt nagyon, hétfőn 2-kor lesz az első leckém, aztán ha összehoztalak vele alaposan szétrúgom a feneked.
Megegyeztünk? Kacsintok rá.
- Persze. Nevetünk fel mindannyian.
Az este továbblévő részében iszogattunk,sztorizgattunk majd ötleteket kaptam mihez kezdjek az életemmel. Biztosan nem fogadom meg senki véleményét, ugyanis én elég önfejű vagyok. Egyik fülemen be másikon ki. Ezért páran utálnak is.
Erre anyu azt szokta mondani : Te mindenkiből érzelmeket csalsz ki. Téged vagy utálnak vagy szeretnek. De nem érdekel mert általában rájövök mi jó nekem és mi helyes.
Aztán később elbúcsúztam a barátaimtól és megbeszéltük, hogy vasárnap hívjuk egymást. Hazaértünk anyuval, egyenesen a régi szobámba mentem ami azóta is ugyanúgy néz ki aminek annyira örülök.
Az ágyba vetettem magam, és el is nyomott el az álom.