Öt perc

A tükörben végignézem magam. Jól nézek ki. Sötétkék mini ruhám van rajtam, fekete tűsarkúval.  Hullámos barna hajam könnyedén omlik a vállamra. Enyhe smink van rajtam. Egy bárba tartok. Egyedül. Igazából a barátaimmal akartam menni, de hirtelen mindenki elfoglalt lett. Érdekes. Kívülről egész jó néz ki, csak úgy találomra választottam ezt a helyet, de ahogy belépek tudom hogy jól döntöttem. Halk zene szól, csak páran vannak. Ahogy belépek mindenki csendben marad. Elmosolyodom, és bólintok. Megindulok az egyik üres asztal felé. A pincér máris mögöttem terem, és segít levenni piros szövetkabátomat.
- Köszönöm!
- Nem tesz semmit! –rám mosolyog, és elém rak egy itallapot.
- Köszönöm, de nem lesz rá szükségem. Jack Daniels van?
- Persze hölgyem.
A hölgyem szóra elmosolyodom. Hanyadik században élünk? Hölgyem? Ennyire azért nem nézek ki jól. Vagy mégis?
- Jéggel kérem.
- Máris hozom.
Miközben whiskymet iszogatom egy pasi ül le velem szemben. Szemöldökömet felhúzom.
- Megkérdezhetem hogy hívják? –sármosan mosolyog rám.
- Nem. –mosolygok rá vissza.
Felhajtom a maradék italom és a pulthoz megyek.
- Hagyd csak. A vendégem voltál. –mondja a férfi a fülembe. Közel áll, nagyon közel.
- Kösz, de nem szorulok rá.
- O, azt látom. –mér végig teljesen. A szívem megáll, mikor merevedésére pillantok. Beizgult rám. Jobban megnézem. Fekete szmoking van rajta, nem eg olcsó darab. Szép arca van, barna szeme és barna haja. Már én is teljesen felizgultam, de nem szabad hogy lássa rajtam.
- Most burkoltan lekurváztál? –kérdezem meghökkenve.
Meglepettnek tűnik, látja hogy bókja rossz irányt vett. Oda lép hozzám, az orrunk majdnem összeér a szemembe néz.
- Gyere velem. –megfogja a kezem és magával húz. A bár felett hotel van. Mire felér a lift a szobához tangám már teljesen nedves. Beizgultam egy idegen férfira, egy rohadt dögös, de idegen férfira.
- Nem fogok lefeküdni veled. –jelentem ki, mikor neki dönt a szoba ajtónak.
- Majd meglátjuk. –féloldalasan elmosolyodik, és elkezdi csókolgatni a nyakam.
Beletúrok a hajába. Felhúzza a ruhám, belenyúl a tangámba. Érzi hogy teljesen lucskos. Állatias hörgés hagyja el a száját. Másik keze a mellemet masszírozza. Elkezdem vetkőztetni. Lehúzza rólam a tangát, és eldobja. A szemembe néz.
- Még mindig nem akarsz velem lefeküdni?
- Nem. –bár ebben már én sem vagyok biztos. Letérdel elém, és a fejét a lábam közé veti. Lábaim reszketnek, alig birok rajtuk megállni. Ha így folytatja állva fogok elmenni. Hirtelen abbahagyja. Fel áll, és előveszi a faszát. Ezen már nem kell semmit javítanom. Merevebb mint valaha. És óriási. Nagyon nyelek. Nem fekszem le vele. Megcsókolom, és mielőtt berakná ellököm magamtól.
- Mondtam hogy nem fekszem le veled. –gúnyosan elmosolyodom.
- Mondtad. De az emberek sok mindent mondanak. És ha kényszerítelek rá? –Már lüktet a pinám. Megakarom tenni. Le akarok feküdni evvel az idegennel. Érezni akarom magamba hatalmas faszát. De miért nem teszem meg?
- Kapsz öt percet. Ha addig maradásra tudsz bírni, megdughatsz.
- A falnak nyom, és az ölébe kap, derekánál átkulcsolom a lábaimmal. Így visz be a szobába. Ott elenged. És leveszi rólam a ruhát. Bekapja a mellbimbóm, és elkezdi szívogatni. Majd halad egyre lejjebb, a hasamat csókolgatja. Végig fektet az ágyon. Rátér a nyílásomra. Ahogy nyelve belém hatol, nem bírom tovább felnyögök. Belém dugja két ujját, a párnát markolom. Biztos tudja hogy maradni fogok, hogy megdughat.  Tágít, felkészít arra, amit soha életemben nem fogok  elfelejteni.  Lelassít, alig mozgatja az ujjait. Kínzó a lassítás. Már nem, engem nézz. Testem vonaglik, próbálok elébe menni az ujjának, de nem gyorsít sőt. Megőrülök.
- Maradsz? –de nem tudok válaszolni csak nyögök.
- Egyértelmű választ akarok. Maradsz? –megint csak nyögni tudok. Egyáltalán nem agresszív, csak élvezi hogy ő van fölényben.
- Hátha menni akarsz menj. –és kiveszi az ujját belőlem. Szemébe nézek, ő pedig lassan két ujját a szájába veszi és lenyalja róla a nedvemet. A francba. Megakarom dugni. Most.
- Dugj meg. Vagy már nem akarsz? És felhúzom a lábam, széttárom őket, meg mutatva a borotvált puncimat.
- Dehogynem.
Rám mászik, erőszakosan megcsókol, és ezután belém hatol. Felsikítok. Nagyobb mint gondoltam. Mi lett volna ha nem tágít. Már biztos szétrepedtem volna. Keményen dug, gyorsan diktálja az iramot. Tövig nyomja, minden lökésnél halk sikoly hagyja el a szám. A mellbimbómmal játszik. A hátát karmolom. Mindjárt elélvezek érzem. Megint lassít. Ne. mit csinál.
- Azt mondják így intenzívebb lesz az orgazmus. Én nem tudom. Még nem próbáltam. Csókolni kezd. Lassan élvezettel dug. Mikor már nem bírom tovább megszólalok.
- Nekem te akkor is intenzív leszel ha olyan gyorsan dugsz mint még soha.
Nevet, de gyorsít. Egyre gyorsabb. Mindketten zihálunk, alig kapunk levegőt. És ekkor elér az orgazmus mindkettőnket. A testem rázkódik, és még egyszer, utoljára felsikoltok.
Ezután az alkalom után még számtalanszor találkoztunk, majd rá egy évre megkérte a kezem. Ugyanis az első hónap után, már tudtunk nyilvánosan is találkozni, úgyhogy nem dugtunk, és rájöttünk hogy egymás nélkül nem tudunk élni. A házában nem maradt olyan négyzetcentiméter ahol nem szeretkeztünk volna.