Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit…
Az idő súlya alatt megtört szamárfüles kis füzetecskét leltem, mely már megsárgult lapjaival különös érzéseket keltett bennem. A címke: „X Y” 4/b – osztály - fogalmazás füzet. Ahogy megérintettem, egy pillanatra megjelent lelki szemeim előtt az a kisfiú, akié annakidején ez a füzetecske volt. Vékony testalkatú, gyenge fiúcska volt, kinek nagy barna szemei néha úgy csodálkoztak rá a világ fájdalmaira, hogy ha tehettem volna, most magamhoz öleltem volna…
Belelapozok… - már alig látható a régi tinta az öreg lapokon, eltépett, hiányos oldalak, felfirkált jegyzetek, a por úgy szállt róla mindenfelé, hogy csak nehezen tudtam kissé megtisztogatni. Vicces, hol gyerekes rövid kis írások, házi feladatok…. – de egy ezek közül emlékezetes marad míg élek….most magamhoz szorítom e megsárgult, poros füzetecskét, - közel a szívemhez – behunyom a szemem, és lassan átlebegek az időn-téren, egy olyan korba, amit már elfeledettnek hittem…
Házi feladat
„Az anyukám
Kedves osztályom!
Tudatom veletek, hogy 1978. szeptember 10-én du. édesanyám eltávozott az életből.
Nagyon szerettük őt, és nagyon fog hiányozni. Apukámmal megbeszéltük, hogy mostantól többet leszünk együtt. Apu még nem tudja, minden ruhámnak a helyét, de majd együtt átnézzük a szekrényeket, és azt is megbeszéltük, hogy együtt mossuk ki a szennyest.
Ne féljetek, nem fogok sokat sírni, mert a pap bácsi is azt mondta, hogy ő már jó helyen van, és hogy nekem most sokat kell tanulnom, nem szabad sírni.
Ti nem sokat találkoztatok anyukámmal, mert ő sokat járt kórházba, apukámat már ismeritek, ő szokott eljönni értem az iskolába.
Úgy gondolom, jó hogy vannak a gyerekeknek anyukáik, mert ők nagyon szeretnek minket gyerekeket, és nagyon finomakat főznek, és reggel mindig csinálnak nekünk forró kakaót.
Az én anyukám is nagyon szeretett engem, és régebben azt mondta, hogy az emberek életében, és a családban a legfontosabb dolog a szeretet, mert a világban vannak rossz dolgok is.
Az én anyukám sok mindenre megtanított engem, már tudok kakaót főzni, de más ételt még nem.
Azt szeretném még mondani kedves osztályom, hogy remélem az osztályból most már senkinek nem hal meg az anyukája, mert azóta én szomorú vagyok, és nem akarom, hogy ti is azok legyetek.
Szeressétek az anyukátokat, mert én úgy érzem a szívemben, hogy ő szeret bennünket a legjobban a világon.
Ezt a levelet elviszem anyukám sírjához, és felolvasom neki is, mert így tudni fogja, hogy mennyire szeretem.
1978. szeptember 14.”
…. Ezt a fogalmazást drága osztályfőnököm akarta felolvasni az osztály előtt, de néhány mondat után elcsuklott szava, és könnyeivel küzdve, elnémulva ült le íróasztalához.
Az osztályból még néhány lány feljajdult, majd fájdalmas néma csönd lett úrrá néhány percig a 33-fős gyerek-osztályban. Soha nem hallottam még, hogy ennyire csendben lettek volna, mióta idejártam iskolába….
Akkor döbbentem rá, hogy leírni képes vagyok fájdalmamat….elmondani nem…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-08 00:00:00
|
Történetek
Már lassan közel voltam hogy elélvezzek, ekkor ő hatalmasokat kezdett el szívní a makkomon, én azonnal elélveztem, bele a szájába, a kis édes annyira szívta a farkam hogy jó sokat kiszivott belőle. A kis szája tele volt a fehér nedüvel, majd lenyelte, és azt mondta hogy isteni volt, még soha nem élveztek a szájába...
Hozzászólások
Mit lehet erre írni?
Brühü...
A sok hülye engem bámul miért bőgök...
Eh...
Ha nekem ilyen diákom lesz, én nem merek nekiállni olvasni. Én otthon kibőgöm magam. Hát ja, meg itt az olvasóteremben..
Valahogy ez a fajírtás dolog engem másra emlékeztet.
Hagyjuk a másikat, hiszen adtak költőket és más híres embereket. :angry:
Megaztán, mimiért alkalmazkodjunk ha ők nemtudnak??? Ez az én nagy bajom: én aklimatizálódjak lépten- nyomon boldog boldogtalanhoz, mert az úgy kultúrált, fogadjak el kéket, zöldet, pirosat, feketét, fehéret, tarkát, dolgozzak vbecsülettel, adózzak becsülettel, adjak pénzt ahomelessnek mert jajszegény, termeljem ki a segélyüket, ők meg végignézik míg gürcölök és mentem a seggüket.
Ne irtsuk ki őket: csináljunk enkik egy nagy puszta helyet valahol a világban és menjen mind oda, ha oly nagyon összetartóak, csináljanka maguknak államot, lássuk, ha eltűnik a kutya, megélnek- e továbbra is a bolhák???