Összefonódás

Éjszaka volt. Valami belvárosi puccos szórakozóhely vendégeként, teljesen betépve bámultam a mennyezetről drapérián lecsüngő, őrülten tekergőző akrobata hölgyek játékát. Gondolataim összekeveredtek a valósággal. Egy pillanat és már én is egy voltam közülük. Körülöttük vonaglottam és egyre közelebb próbáltam kerülni az ezüstösen fénylő, őrülten kívánatos testükhöz. Meg akartam érinteni őket! A nyelvemet belemeríteni puha rózsaszín csupasz kis szeméremdombjukba. Érzem, ahogy egyre közelebb kerülök hozzájuk, ahogy egymáshoz dőzsölődik a testünk... Megint egy villanás. Valaki a könyökömet bökdösi, a barátnőm az. Valamit mintha mondani akarna és egy távolban álló lányra, mutogat.
- Viki! Viki!- hatol el lassan a tudatomig a hangja. - Nézz oda, az a csaj szerintem a Szilvi!

Kábultan nézek körbe, de ha megölnének, sem tudnám megmondani, hogy kiről beszél nekem. Bár nagyon csinos a csaj, valahogy van az arcában valami, amiből nem mondanám őt egyértelműen bomba nőnek, de a teste felkeltette az érdeklődésem. Olyan kis szálkás, magas, vékony, szigorú tekintetű lány végtelenül hosszú lábakkal, amit csupán egy parányi miniszoknyába bújtat. Elfordítom a tekintetem, van egy olyan érzésem, hogy itt az ideje felkeresni a mellékhelyiséget. Elindulok egy folyosó felé, ahol már nem villódznak ezek az őrületes fények. Magányra vágyom. Félhomályban botorkálok, amikor megpillantom végre a WC-t, bár valahogy furcsán néz ki, fagerendák takarják csupán és felette mintha egy feljáró lenne. Egyre közelebb poroszkálok, amikor megpillantom a lányt. Egy csapóajtó mellől figyel, tekintete, mint a jégcsap. Valahogy megrémít az egész és inkább hátrébbhúzódók. A lány csalódottan, mint a vadász, aki elveszítette a vadat, besétál az általam Wc-nek vélt helységbe és felmegy a csapóajtón.

Kiráz a hideg, valahogy jobbnak látom elhúzni innen a csíkot. Kilépek a hely ajtaján és egy templom lépcsőjén találom magam ahol egy lány elmélyülten dekorálja a lépcsőt hófehér rózsával és valami fehér hópehelyszerű anyaggal. Méltatlankodva néz rám és kéri, hogy nehogy tönkretegyen a munkáját. Vigyázva lépkedek szorosan a fal mellett, de ez mit sem számít, mert a beáramló légáramlatok minduntalan a levegőbe repítik az egész dekorációt. Az oltárra pillantva megakad a tekintetem egy vázán, ami színültig van színes bab formájú valamikkel. Beletúrok és kiveszek belőle egy marékkal és kisétálok a templomból. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de valahogy már nem is érdekel. Verőfényes napsütés fogad kint, ami szinte felmelegíti a lelkemet is. Az ég felé fordítom tekintetem és kitárt markomban a fény hatására pillangókká, változnak a „babszemek „. Soha sem láttam még ilyen szépet, ahogy színesen kergetőzve szállnak az ég felé. Ahogy elindulok, látom, hogy néznek.

Újra az a lány áll előttem, de valahogy megváltozott a tekintete. Szinte perzsel belőle a visszafojtott vágy, ahogy rám néz. Érzem, hogy kíván engem. Nem értem, de nem is érdekel a változás oka, egyszerűen mágnesként vonz engem ez a nő. Elindulok felé. Ahogy kézenfog és elkezd sétálni velem egy közeli ház lépcsője felé, mindketten tudjuk, hogy mi fog történni. A lakásba lépve egy pillanat és már gyönyörű, meztelen testtel áll előttem. Karomba veszem és finoman az ágyra fektetem.

Nyelvemet gyönyörű puha szeméremdombjába süllyesztem és úgy érzem, hogy megszűntem létezni. Úgy érzem, hogy egész életemben ezt a pillanatot vártam és atomjaimra robbanok szét. Újra és újra megmerítem nyelvem az isteni nedűben. Próbálom elérni, hogy ő is legalább olyan extázisban részesüljön, mint én. Nem érdekel a saját gyönyöröm, csupán adni akarok, adni valami kimondhatatlant, ami elrepít minket az univerzumba. Érezni akarom, ahogy elélvezve nyelvemre fröccsenti isteni nedveit, és az egészet ki akarom lefetyelni. Úgy érzem, hogy az őrület határán állok és ez a színtiszta gyönyör szinte elviselhetetlenül feszíti a testemet. Egyszerre élvezünk el. Fáradtan pihegve fekszünk egymás karjában.