Noblesse oblige

Történetem 1788. december 24-én kezdődött. Az új angol követ kíséretében érkeztem Szentpétervárra, az orosz cári udvarba. Apám, Essex negyedik grófja úgy gondolta jót tenne egyetlen fiacskájának egy kis levegőváltozás, ezért megkérte régi jó barátját – akit éppen akkor neveztek ki a korona oroszországi követévé – hogy vigyen magával, hadd lássak valamit a világból (és persze erősen gyanítottam, hogy azt sem bánná, ha egy menyasszonnyal térnék vissza, mert a tény hogy 27 éves koromban, nemcsak hogy nem nősültem meg, de vég komolyabb viszonyom sem igen volt, kezdett számára kissé nyugtalanító lenni).

Így érkeztem hát meg oroszhonba, kerültem arra a bálra, amit – bár a pravoszláv egyházban nem ekkor ünnepelték a karácsonyt – Katalin cárnő tartott az udvarában tartózkodó európai diplomaták és arisztokraták tiszteletére. Sokszor jártam a londoni udvarban és mégiscsak egy gróf fia vagyok, így hát a gazdagság elvileg nem igazán lephetett, de amit ott láttam, az szinte hihetetlen volt. Bármerre néztem, szemkápráztatóan csillogó ékszereket, ruhákat vagy díszítéseket láttam, akárha egy mesevilágba kerültem volna. Folyamatosan táncoltam, ha akartam se nagyon tudtam megállni, mert mindig bemutattak egy újabb ifjú hölgyet, aki persze tudtomra adta, hogy boldogan táncolna velem. Soha nem tartottam magam egy különösebb szépségnek, de a hölgyek szerint állítólag csinos arcom van, itt ráadásul még külföldi is voltam, így aztán nem kellett különösebben megerőltetni magam, hogy sikerem legyen.

Tánc közben a szemem sarkából többször is láttam, sőt inkább csak éreztem a tömeg-ben elsuhanni egy alakot, akiről azt sem tudtam, hogy férfi, vagy nő lehet-e, mert olyan gyorsan tovatűnt, de furcsa módon valahogy rettentően vonzott ez az alak és tudni akartam kicsoda, de hiába forgattam ide-oda a fejem. Éppen véget ért az aktuális tánc, amikor (nem várva meg hogy valamelyik honfitársam egy újabb „elbűvölő ifjú hölgy”-nek próbáljon bemutatni), olyan gyorsan, ahogy csak tudtam kicsúsztam a tömegből és a bálteremből kiléptem egy kis teraszra, amit oszlopok és beugrók vettek körbe. Jól esett a friss levegő, kitisztult a fejem, de hideg volt és hamar fázni kezdtem.

- A pezsgő felmelegítené – a semmiből szólalt meg az ismeretlen, de nagyon kellemes férfi hang. Megfordultam, hogy megköszönjem a tanácsot és rögtön el is utasítsam, mondván, nem vetne rám jó fényt, ha rögtön az első hivatalos megjelenésemen lerészegednék, de nem tudtam szólni. Ott állt előttem. A tovatűnő szellem, az alak, akit annyira kerestem tánc közben. A legszebb férfi volt, akit valaha láttam. A bőre valamivel sápadtabb volt az átlagosnál, a haja viszont (ami kissé a szemébe lógott) egyszerre volt a legmélyebb és legszikrázóbb fekete. Arról pedig teljesen meg voltam győződve, hogy a szemei helyén valójában két zafír van, bár ezt már csak akkor láttam, amikor felállt a padról, ami addig ült és közelebb jött hozzám.
- Igya meg. – nyújtott felém egy poharat – Én véletlenül kettőt hoztam ki, de már nem kívá-nom. Jót fog tenni. – Tiltakoztam volna, de rám mosolygott és abban a pillanatban éreztem, hogy valami összetört bennem. Mintha a bálterem valamennyi szikrázó csillogása a gyomromba került volna.
- Én…
- Igazán kecsesen táncol. Jobban, mint a hölgyek… és szebb is náluk.
Nem tudtam megszólalni. Annyira meglepett, hogy valaki, egy idegen, ráadásul egy férfi ilyen nyíltan és természetesen bókol nekem, hogy zavaromban csak arra voltam képes, hogy egy hajtásra kiigyam a kezemben szorongatott pezsgőt.
- Én nem…
- De, szerintem igen. – mondta az idegen és magához húzott. Semmit sem tehettem. Szája az enyémre tapadt és elöntött a forróság. Ajkait elválasztotta az enyémtől és a szemembe nézett.
- Isten hozta Oroszországban – mondta, majd nevetve vissza hátrált a bálteremig és újra eltűnt a tömegben.

Nem tudtam aludni. Valahányszor lehunytam a szemem ő jelent meg előttem. A csókja még most is égette a számat, az első döbbenet leküzdése óta pedig, a hímvesszőm folyamatosan készült felrobbanni. Nem tehettem mást, ágyamban fekve, hálóruhámból kibontakozva masszírozni kezdtem nem túlságosan hosszú, de vastag férfiasságomat. Hatalmukba kerítettek azok a titkos vágyak, melyeket otthon Angliában még soha nem mertem megélni, s amelyeket annyira vágytam már megismerni. Elképzeltem, ahogy a gyönyörű ismeretlenem a magáévá tesz. Szinte éreztem magamban a dagadó hímtagot és alig tellett bele néhány perc, hatalmas adag, forró ondóval spricceltem tele a hasamat, mellkasomat, sőt néhány csepp még az arcom-ra is jutott. Akkor még nem tudtam, hogy az iménti vágyálmok milyen gyorsan valósággá válnak.

***

Egy héttel később, az év utolsó éjszakáján ünnepelték a helyiek a karácsonyt. Ennek örömére az udvarban ismét nagyszabású bált rendeztek, amelyre természetesen mindenki hivatalos volt, és amit senki ki nem hagyott volna.
A követ úr mellett álltam, aki valamilyen fontos udvari emberrel beszélgetett, valamilyen halálosan unalmas dologról. Az udvaronc szeme egyszer csak felcsillant és a terem másik vége felé mutatott.
- Á, ott is van akiről beszéltem. Orlov herceg – udvariasságból a mutatott irányba fordultam, és a szívem azonnal vadabbul kezdett verni. Ő volt az, aki egy hete kísértett csókjával az álmaimban és aki többször is majdnem kellemetlen helyzetbe hozott, mert valahányszor eszembe jutott, olyan merevedésem támadt, amit nemigen tudott a nadrág elrejteni. Felénk közeledett.
- Jó estét Követ úr, még nem találkoztunk. Jurij Aleksejevics Orlov. – nyújtott kezet a követnek, ám közben felém pillantott. – A múltkor összeismerkedtem a segédjével. Ugye megengedi, hogy elraboljam egy kicsit. Legutóbb elkezdtünk egy… beszélgetést, amit feltétlenül be szeretnék fejezni.

A herceg átvezetett néhány termen, miközben és szólni sem mertem. Tudtam, hogy mi fog történni, de nem mertem belegondolni. Akartam, de féltem, hogy mi lesz utána. Egyetlen csók elég volt, hogy beleszeressek Jurijba, és nem akartam elveszíteni. Behúzott egy szobába, ahol több kényelmes kanapé és pamlag is volt.
- Azóta kívánlak, hogy megcsókoltalak – monda. – Egyik fiú sem fogott még meg ennyire. Kívánlak. – és megint megcsókolt. Ez a csók, ha lehet még édesebb volt, mint az első, mert most már a szenvedély is belevegyült. Nem tudtuk türtőztetni magunkat, de nem is akartuk. Felfedeztük a másik testének minden részét. Amikor kezem a nadrágjára tévedt éreztem, hogy szinte szétreped rajta az izgalomtól. Bár még sohasem tettem azelőtt, ösztönösen éreztem, hogy mi a dolgom. Lassan letérdeltem és kioldottam a nadrágját, felfedve, ha nem is hatalmas, de az átlagosnál hosszabb és vaskosabb farkát. Néhány pillanatig csak bámulni tudtam rá, mert még soha nem voltam ilyen közel egy másik férfihoz. Aztán lassan a kezembe vettem és elkezdtem masszírozni, aztán megcsókoltam. A tövénél kezdtem és lassan, apró csókokkal haladtam a vége felé. A csúcsánál megálltam egy pillanatra, aztán finoman a számba vettem. Először csak a makkját szopogattam, simogattam a nyelvemmel, aztán bátrabb lettem és egyre többet vettem be belőle, míg végül a farka teljes hosszában eltűnt a számban. Feszítette a torkomat, de tetszett az érzés és egyre szenvedélyesebben szoptam. Csak a kéjes nyögéseket hallottam és simogató kezeit éreztem a tarkómon, ahogy néha szinte ráhúzta a számat a farkára.
Aztán lehajolt hozzám, és miközben megint szenvedélyesen megcsókolt, felhúzott magához. Megszabadított az ingemtől és láttam, hogy időközben valahogy ő is levette a tunikáját, sőt minden mást is. Ott állt előttem teljesen meztelenül, teste tökéletes volt, pontosan olya, amihez mindig is ösztönösen vonzódtam. Izmos volt, de nem volt túl nagydarab. Bőre ugyanolyan világos volt, mint az arcát, szinte világított a félhomályban és olyan sima volt akár egy kisgyermeké. A szemembe nézett, és én tudtam, hogy nem csak egy újabb hódítás leszek. A vágy mellett valami mást is láttam benne. A lelke egy része is megnyílt előttem. De többet nem láthattam, mert az én szemeim lezáródtak, ahogyan a mellkasomhoz hajolt és a mellbimbómat kezdte harapdálni. Kedvesen, épp csak annyi durvasággal, amitől a vágy még magasabbra hágott bennem. Már nem akartak semmi mást, csak hogy végre belém hatoljon, de ő nem akarta elkapkodni a dolgot. Végigcsókolta a mellkasomat, a hasamat és a nadrágomat lehúzva ugyanazzal a mozdulattal bekapta a farkamat. Szenvedélyesen és erősen szopott, sokkal nagyobb gyakorlata volt mint nekem, én pedig alig tudtam megállni  a lábamon. Már majdnem kirobbant belőlem minden, amikor abbahagyta, és az egyik pamlaghoz vezetett és rátérdeltetett. Mögém guggolt, széthúzta a fenekemet és elkezdte nyalni. Először finoman, csak a nyelve hegyével körözött a lukamnál, egyre beljebb haladva, aztán elkezdte az egész nyelvével simogatni. Próbálta a lehető legjobban benyálazni és ellazítani és pedig kezdtem azt hinni, hogy ennél már nem is történhet velem jobb dolog, mikor megéreztem a farkát a lu-kamnál. Kicsit megütögette vele a fenekemet, aztán elkezdte finoman betenni. Nem volt dur-va, de nem is állt meg. Eleinte záróizmaim még ellenálltak, aztán egyszer csak éreztem, hogy megnyílok, ő pedig egyetlen, hosszú, puha mozdulattal teljesen belém csúszott. Úgy éreztem teljessé válok. Mintha eddig hiányzott volna belőlem egy darab, amiről nem is tudtam. Átölelt és gyengéden mozgatni kezdte a csípőjét, amitől a farka ki-be mozgott bennem. A nyakamat csókolgatta és a hátam simogatta. Egyre erősebben pumpált én pedig nem mertem magamhoz nyúlni, mert féltem, hogy rögtön elélvezek. Magához szorított és úgy dugott, ahogyan csak bírt. Nem tartott túl sokáig, vágya annyira felfokozódott, de ilyen rövid idő alatt is annyira egyé váltuk, hogy abban a pillanatban, amikor megéreztem farka lüktetését és a belém lövellő forróságot, anélkül hogy magamhoz nyúltam, én is elértem a gyönyör csúcsát. Fenekem ösz-szerándult és próbálta minél jobban magába szívni azt a csodás férfiasságot, ami ezt a kéjt okozta benne.
Ahogy egymáson feküdtünk a kanapén (Jurij a hátamon, csillapuló farka félig még mindig bennem), tudtam hogy az az orgazmus nem a gyönyör vége, hanem a kezdete volt. És nem is tévedtem.