Nethuszár,...ha leesik a lóról

Itt ülök megint egy buszmegállói egyenpadon, és várok. Vasalt ing, fekete farmer, laza zakó, piros rózsa. Van időm agyalni, még legalább húsz perc, míg beér a busz. Nem tudom, hányadik ilyen várakozásom ez a szál rózsával... Ebben a megállóban is vártam kétszer. A motelben, ahova menni fogunk, szintén megfordultam már. Ötezerért adnak szobát - számla és bejelentkezés nélkül- nappali pihenőidő címszóra. Ez a megoldás tökéletes, a délutáni busszal úgyis haza kell mennem. Hédi néni kap két pucolt nyulat tőlem, amiért estig vigyáz anyára.
A legtöbb férfi szerint a vadászat izgalmas,...nekem az ismerkedés szükséges rezsimunka, csak a beteljesülés számít. 6 éve vagyok a társkereső oldalon, ezalatt megtanultam vonzóra kitölteni az adatlapjaim, mert mint mindenki, én is főként az előnyös oldalam akarom mutatni. A hátrányokat ráérnek megismerni, ha már túl vagyunk a lényegen. Ha az igazság nem igazodik az előnyhöz, akkor hozzáalakítom. Ha rázós a szitu, vagy felejtős a csaj, akkor csak kitörlöm magam, és új néven jövök vissza. Ezt is megtettem már vagy egy tucatszor.
44 éves vagyok, és az anyámmal élek. Már amennyire életnek lehet nevezni azt, amit anyám él. Az adatlapomon 38-nak mondom magam, gimis tanárnak és amatőr újságírónak, időnként leközölt novellákkal, cikkekkel. Ez a nők számára az álompasi, a bő harmincas, elvált, gyermektelen, kulturált. Rendezett életvitelű fehér holló, aki absztinens ..., és persze bitangul jóképű. A gondosan nyírt és ápolt szakállam az oka, ami a görögös metszésű arcélemet oly arisztokratikussá teszi. Persze, a felépített virtuális valóm nagy része csak kamuduma a régi életem szilánkjaiból összerakva.
Próbálkozhattam volna a fizetett szexszel is, de annak két komoly hátulütője is van. Az egyik, hogy pénzbe kerül. A másik, hogy a férfiúi önbecsülésemet érezném romba dőlve, ha kiderülne, hogy az egyéniségem nem elég a hódításhoz. A harmadik, hogy nincs benne minimális érzelem sem, így a kielégülés is csak alsóbb fokú lenne a skálán. Ja, hogy ez három,..nos, nem matekos vagyok, hanem humán.
A netes hazudozásnak viszont csak egy a hátránya, néha bűntudatos a dolog. Bár ezt az ember idővel megszokja, mint cigány a kártyát. De legalább izgalmas,... valami, ami színt hoz a szürkébe, pezsgést az állóvízbe. Éppolyan intenzíven élem meg a viharos viszonyokat, mint az időnkénti csúfos szakításokat. A diplomámat 27 évesen szereztem az ELTE bölcsészkarán, de alsósokat tanítok.
Szóval, jól bánok a szóval, főleg az írottal. Ez a netes világban nagy előny, mikor a legtöbb férfi ismerkedési kultúrája csak a "dejónézelki, hunlaksz, mikódugunk?" hármasig terjed. Tudom, mert csináltam magamnak női reglapot is, hogy ötleteket és viselkedésmintákat gyűjtsek. Én viszont tudok érdeklődő lenni, filmekről, könyvekről, főzésről, gyermeknevelésről, napi eseményekről beszélgetni, filozófikus gondolatmeneteket és etikai eszmefuttásokat bedobni bűvölőként, és főleg intelligensen kérdezni, hogy a kishölgy úgy érezze, nem a pinát látom benne, hanem az ember érdekel. Végül is, én sem vagyok más, mint a többi férfi, én is csak ingyen szexet akarok, és ha ehhez sima modor és hazugság kell, akkor bevetem. Ígérek én bátran, tartós kapcsolat lehetőségének csillogtatásától a leendő közös gyermekig és a déltengeri nyaralásig mindent. Anyámról és a tyúkszaros udvarú parasztházról persze mélyen hallgatok.
A diploma után volt három szép évem. A megyeszékhely elit gimnáziumában tanítottam tehetséges gyerekeket, egyik diákom harmadik lett az OTV-n. Egy csodás zongoratanárnővel éltem egy klassz kis kétszobásban, esténként bulizni jártunk a barátainkkal, színházba, koncertekre, bográcsos vacsorákra, darts partikra a sörözőbe és hétvégén túrázni. Ebből mára csak három kicsi maradt. Annyi, ha ősszel kimegyek a kiserdőbe fát szedni, miközben a kiskocsival hazahúzom, a kisrádión keresek valami zongoraszót.
Érdekes, hogy a boldogságot mindig csak utólag érzékeljük. Sose tudjuk, hogy most és itt épp boldogok vagyunk, csak mikor visszagondolunk egy adott időszakra, és elhalványulnak az akkori apró-cseprő gondok. Ezek a kis bosszúságok akkor fontosnak tűnnek, és rárakódva az élet mindennapi menetére, homályosítanak. De mikor évek múltán felismerjük a jelentéktelenségüket, akkor marad egy tiszta kép a mélyebb benyomásokról, és rájön az ember, hogy na, akkor voltam én boldog.
Alig múltam 30, Évával tervezgettük az első gyereket, amikor anyám agyvérzést kapott és lebénult. A kezdeti kórházba rohangálást, az orvosi szobák előtt való információéhes ücsörgést, és a kórtermi "anyaágyamellettülökésfogomakezét" aggódást lassan felváltotta a reménytelen beletörődés időszaka. Jó pár boríték kiosztása után az orvosok még mindig csak kéztördelve mismásoltak, de egy nővérke -talán sajnálatból, talán mert tetszettem neki- megmondta az igazat. Anyám sosem fog ennél jobb állapotba kerülni, állandó gondozást igényel.
Egyszem gyerek vagyok, apa 12 éves koromban elhagyott minket, most egy festékboltos nővel él Linzben. Mit tehettem? Megnéztem pár elfekvőt és szocót. A gyomrom majd kifordult az ott látottaktól. Hazaköltöztem anyát ápolni,...ideiglenesen.
Ennek majd 14 éve. Éva odavett maga mellé egy diáklányt lakótársnak, hogy ketten fizessék a rezsit. Egy ideig még kijárt hozzám, de lassan beleunt. Egyre többet hivatkozott a tanítványokra, zeneiskolai koncertre, városi rendezvényekre. Panaszkodott a beszűkült hétvégékre a betegszagú házban, meg a csendesre kötelezett szexre. Aztán bejelentette, hogy megismerkedett valakivel, és többé nem jött. Árulásnak éreztem, de mostanra beláttam, hogy neki nem volt oka feláldoznia az életvitelét és mellettem besavanyodni a vidéki unalomba, a fásult hétköznapokba és a pelenkabűzbe.
De ma nekem is jó napom lesz végre. Már egy hónapja nem voltam nővel, mindjárt befut ennek a Kiskincsemnek a busza, kiveszünk egy pihenőidős szobát, és dugok vele három-négy olyan menetet, de olyat! Azt írta magáról, hogy műkedvelő hastáncos, kértem, majd mutasson valamit. Azt mondta, zene is kell hozzá. Elhoztam Béci diktafonját, vettem fel rá sipolós-dobolós arab jajgatást. A második és a harmadik menet között tökéletes lesz ajzószernek. Piros csipkés franciabugyiban jön, ezt előre megígérte. Olvastam valahol, hogy a nők mindig akkor veszik fel a legszebb bugyijukat, amikor az orvoshoz vagy a szeretőjükhöz mennek. Marhaság! Mintha valamelyiküket is érdekelné. Azért majd illemből megdicsérem, milyen szexi a bugyija, de a lényeg, hogy minél előbb lekerüljön róla. Mondjuk a hastánchoz majd visszaveheti.
Anyám teljesen magatehetetlen, a beszéde érthetetlen krákogó hangokból áll, csak a tévét nézi egész nap. Hamar kialakult, és azóta is változatlan a napirendem. Reggel hatkor kelek, ellátom az állatokat, lefürdetem anyát, behintőporozom, bekenem a hátát a felfekvés elleni kenőccsel, bepelenkázom, megetetem tejbegrízzel, beadom a gyógyszereket, és bekapcsolom neki a tévét. Zuhany, átugrom a boltba, reggeli, elbiciklizem a suliba. Délben hazajövök, megmelegítem a kaját, anyát megint megetetem, tisztába teszem, és visszamegyek napközisnek. Én a gyerekekkel ebédelek a menzán. Középszerű és érdektelen a tanítás, az osztályom fele félhülye, kulturálatlan cigánygyerek, akiket úgy kell átengednem év végén, hogy nem tudnak sem olvasni, sem kezet mosni, de így is örülhetek, hogy a faluban van munkám. A napközi jó, ott tudom a dolgozatokat javítani, másnapra készülni, újságot olvasni. Délután fél öt körül érek haza, újra pelenkázás, ellátom a jószágot, kukoricát darálok, teszek-veszek az udvaron vagy a kertben. Sötétedésre vacsorát főzök. Mindig annyit, hogy maradjon másnap ebédre is. Ha kész a kaja, megetetem anyát, beadom neki a gyógyszereket, átmozgatom módszeresen az izmait. Aztán leülök mellé és beszélgetünk. Fogom a kezét, és mesélek neki, mi történt ma a suliban, mik a falubeli pletykák, hogy híznak a süldők, hányat ellett a nyúl, mennyire ment fel a táp ára, mit olvastam az újságban. Arról, hogy mi ment a tévében, felesleges, hajnaltól estig azt nézi. Szereti, ha gyermekkori élményeket idézek, családi eseményeket, a régmúlt élete szép részeit. Ért ám mindent, a szemén látom. Ha kérdezem, kicsit tud bólintani,vagy a fejét ingatni nemként. Ez a szerencsém, ezért tudok eljárni a suliba is. Szereltem az ágya mellé egy vizespalackot, és annyira tud mozdulni a feje, hogy a szája elé készített szívószállal önállóan igyon. Puszit is tud ám adni, és néha sír. Olyankor én törlöm az orrát. Ragaszkodik a lánykori fehér zsebkendőihez, mert a papírzsepit utálja. Én meg a vásznakat utálom mosni, olyan gusztustalan, amikor kifőzöm, és úszkálnak a taknyos lében.
Kiskincsem adóhivatalnok, 36 éves, elvált, egy lánya van. Fekete, középhosszú a haja, karcsú a dereka, aprók de formásak a mellei, szép amikor mosolyog, és nagyon szexi a hastáncos kosztümjében, ahogy a tüllszoknya alól átsejlik a feszes kis segge. Ahogy rágondolok, bizseregni kezd a farkam,...atyavilág, ma laposra fogom kefélni ezt a jó kis nőt!
Persze nem éltem azért magányosan eddig sem anya mellett. Éva után egy évvel jött Mari, aki a menzán volt mindenes. Amolyan igazi, csöcsös-faros falusi nagysága. Harsány ízléssel válogatott ruhákban járt, és a keze mindig vörös volt a mosogatóvíztől. A férje többet ült a kocsmában, mint a traktorján, Mari szerint az ágyban se hívták már senkinek. Hozzám nem jöhetett, én se hozzá, konspiráltunk mint a komcsik Horthy idejében. Többnyire a suliban dugtunk, szertárban, öltözőben, raktárban. Egy alkalommal ránk nyitott a tornatanárnő, akkor véget kellett vetnünk a dolognak. A diri velem megértő volt, de Marit átrakatta a bölcsibe dadának.
Aztán Andrea, vékonylábú, ábrándos kis főiskolás, aki gyakorlati tanításon volt nálunk. Egymásba szerettünk, másfél évig tartott. Imádtam a szőke loboncát és a hatalmas mellbimbóját. Olyan volt, mintha egy szem málna lenne a számban. Amikor lediplomázott, túl messze kapott állást ahhoz, hogy folytathassuk. Pedig őt anya is szerette, mert Andi mindig felolvasta neki a női pletykalapokat.
A következő is kollegina, Zsóka, aki matektanárnői racionalitását meghazudtolva azt hitte, én vagyok számára a kiút a vénlányságból. Hamar kiábrándult, túl sok volt benne a morális az orálishoz, kicsit kancsalított, és rezgett a tokája, ha nevetett. Nincs mit sajnálnom rajta. Volt még két lány a faluból,... Irént a boszorkány anyja marta el mellőlem, mert egy maszek kőművest nézett ki vejének, Eleonórával csendben elsivárosodtunk és békében elmúltunk.
Egy szombaton felmentük két haverral Kokó meccsére, persze pont arra, ahol kiütötték. Kocsmázni kezdtünk, jól beszívtunk. Valahol az éjszakában felszedtem egy nőt. "Valami Judit, esetleg Edit, mindegy a neve mi, lényeg,hogy engedi..."(mindig csak ez a Cseh Tamás dal jut róla eszembe, és a gyönyörű, simára borotvált pillangószárnyú pinája), nála töltöttem az éjjelt. Baromi másnaposan ébredtem, csak délutánra keveredtem haza hányásfoltos ingben. Sose felejtem el anya szemét, ahogy rám nézett, hogy egyedül hagytam. Ennek tíz éve, azóta nem iszom egy kortyot sem. Nem érzem magam szentnek, hogy anyát ápolom, nem érzem úgy hogy miatta mondtam le az életről, nem várom el senkitől sem az elismerést, sem a sajnálkozást. Ezt én vállaltam, önként, ha nem is dalolva. Anya mindent megtett értem, hogy egyedül felneveljen, most én adok vissza neki a kölcsönszeretetből, amit tudok. Lehet, Évával se lettem volna boldogabb. A gyerek is megváltoztathatott volna mindent. Látom a körülöttem lévő házasokat, ahogy beleszürkülnek a mindennapok taposómalmába. Szóval nem is olyan rossz kis élet ez azért...
Volt még pár egymenetes nőm. Sziliék lagzijában a dundi koszorúslány, akit a Lajos Skodájában dugtam meg, és hangosan jajistenkémezett közben, a kölcsönzőben meg dupla árat kértek, mert foltos lett a ruhája. Aztán a részeg kis rockercsaj a P. Mobil koncerten, akit ugyanannak a fának támasztottam neki, aminek a tövébe hányt pár perce. Csilla, a bőrdíszműves sátorban egy falunapon, ...Vera,aki valami hatodunokahúgom, és az apja temetésére jött haza Walesből..., és amit kifejezetten szégyellek, egyik cigány tanítványom 25 éves anyja. Szülői értekezlet után baktattunk haza, de ő közben behúzott a farakás mögé kufircolni, csak azért, mert hálás volt, amiért olyan sokat foglalkoztam a fiával, hogy 10 éves korára olvasni tud a Ronaldócska.
Aztán bevezették nálunk a kábeltévét meg a netet, ezzel megváltozott minden. Mi, közalkalmazottak kedvezményesen kaptuk. Egy haver szerzett nekem egy fél disznóért a gimiből leselejtezett, de még jó gépet. Először leginkább csak filmeket töltöttem le, híreket olvastam, amatőr irodalmi honlapokat látogattam,... aztán csetelős oldalra jártam fel, végül beregisztráltam a Love.hu-ra. Amikor a Barátok közt befejeződik, akkor kikapcsolom a tévét, anya fél tízkor alszik el. Én éjfél körül szoktam. Eddig ebben a bő két órában olvasgattam, de most rákaptam a fórumozásra és az ismerkedésre. Élvezem, hogy ismeretlenekkel cseveghetek, néha érdekes és okos emberekkel kommunikálok, néha csak hülyülünk, és vicceseket írunk valamelyik topikba. Néha vérre menő politikai-világlátási viták zajlanak, és mindig van pár bunkó, akit közösen fikázhatunk és kiröhöghetünk.
A mai rohanó világban a társas kapcsolatok beszűkülnek, mindenki hajtja a pénzt, a munkát...., vagy az hajtja őket. Az embereknek nincs idejük összejárni a barátaikkal, nincsenek is már meg azok a régi helyek sem, ahol ismerkedni lehetne. A net viszont visszaadja a kapcsolati lehetőségeket. Ismeretlenekkel tudod kitárgyalni a problémáid és a titkos vágyaid. Ez egyrészt azért jó, mert más látószögből világítja meg a dolgokat. Ha egy idegen válaszol, ő objektíven lát, és bátran lehet veled őszinte, lévén, nem veszíti el a személyes jó viszonyt, ha lemarház vagy kiröhög. Másrészt nem kell attól tartanod, hogy másnap a kisboltban kipletykálják a gondjaid.
A legtöbben ugyan még egy tízsoros levelet sem írnak, csak továbbküldenek egy vicces képet, vagy egy sablon e-mailt névnapi üdvözletnek, mégis, a netes kapcsolatokkal kitárult előttem egy új világ. A neten az vagy, akinek mutatod magad, csak annyit tudnak rólad, amennyit engedsz látni, és hazudhatsz bátran bármit, mert nehéz lebukni. Könnyű az ismerkedés is, nincs a személyes feszengés a leszólításnál. Nincs meg a "mi van ha nem tetszem?", "mi van ha hülyének néz?", "ha lealáz?" kérdésköre. A kínos szituk könnyen elkerülhetők, elég egy normál bocs, de nem jössz be válasz. Teljesen hétköznapi az elutasítás, senkinek nem okoz fájdalmat.
Az ismerkedés rendszerint valami semleges témával kezdődik. Elég egy egyszerű szövegű flört küldése:Tetszel, ...csini/szimpi vagy... Megismerhetlek? Ha sikerül pár levelet váltani a kiszemelt kishölggyel, akkor már félig kinyílt az ajtó, amin bedughatom az egyik szőrös mancsom. Ez a levelezős, flörtölgetős időszak eltart egy-két hétig, aztán jönnek az esti hosszú csetelések, és a hosszabb-rövidebb telefonbeszélgetések. Megismerjük egymást, tudjuk mit szeret a másik enni, kik a kedvenc írói, színészei, mit dolgozik, milyen a viszonya a szüleivel,hová szeretne eljutni nyaralni, és milyen alsóneműt hord. A valódi világban ez az ismerkedős időszak a randi, mozi, vacsi, romantikus séta. Itt ez cseteléssel helyettesített. Mire megszervezzük az első randit, már minden levajazva, legtöbbször virtuális szex is játszik. Ilyenkor már csak a valódi van hátra, hogy teljes legyen a kapcsolat. Hatékony a módszer, csak kissé lassú. 6 év alatt 27 nő, az évente 4-5. Azért ahhoz képest, hogy sok hülye férj leéli az egész életét ugyanazzal a nővel, nem is olyan rossz. Ráadásul a legtöbbel eljutunk 2-3, esetleg 4 lepedőgyűréses randiig, mielőtt jönne az ominózus kérés:szeretném látni, hogyan élsz! Itt vége a dolognak részemről.
Jöhetne már az a nyomorult busz, olyan kemény ez a pad! Ha meg járkálok a rózsával a kezemben, az rosszabb, mert akkor mindenki megbámul.
Eleinte idealista voltam, próbáltam tiszta szívvel játszani, minél kevesebbet hazudni, minél kisebb lelki törést okozni a partnereimnek, és szex után bevallottam anyámat és a körülményeket. A legtöbb azonnal otthagyott, némelyik csapott egy kis patáliát,... csattant egy-két pofon ... , egyikük hozzám vágott egy vázát is. Hárman voltak, akik eljöttek hozzánk. Az a három csak aztán szakított, hogy látta, mi van. Jópárat én hagytam ott, főleg az olyanokat, akikkel nem tudtam miről dumálni két menet között, vagy nem értek sokat az ágyban.
A kapott sebek után rájöttem, hogy jobb, ha III. Ricsi példáját követem, és gazember leszek. Túléltem egy nagy szerelmet, két kicsit, a nagyba majdnem beledöglöttem, a kicsiken túltettem magam. Több vasat tartok mindig a tűzben. Ha az egyik nővel még csak flörtölgetek, a másikkal már dumcsizunk, a harmadikkal pedig csak a dugás van hátra, a negyedikkel már túl vagyunk rajta, de talonban tartom (főleg ha jó vele a szex) még pár találkozásig. Közben állandóan keresem a lehetséges újakat. Túlkoros szinglik, ábrándos egyetemisták, butuska plázacicák, elvált asszonyok egy-két gyerekkel, izgalomra vágyó elhanyagolt feleségek,... 24-től 44-ig bárki belefér a keresőmbe. Nagyon kedvelem az amatőr írókat. Velük spontán látszatot keltve lehet ismerkedni, ha értelmes kritikát írok a műveikhez. Ebből a típusból több van, mint bárki gondolná. Ezerszám vannak az önjelölt írók, költők. Aki tud egy elfogadható középiskolás szintű fogalmazást írni, az már azt hiszi, belőle lesz az állócsillag a magyar irodalom egén. Aki tud négy rímelő sort egymás alá kaparni, az új Petőfinek képzeli magát. Persze ezek a szerzők -hisz olvasójuk alig akad- jobb híján leginkább csak egymást ajnározzák. Ha én megjelenek a fórumaikon, és értelmes szakmaisággal véleményezek, akkor nyert ügyem van náluk. Kiskincsem is írogat, de csak hobbiból, és jó érzékkel van tisztában a középszerűségével,.. bár novelláinak van egy sajátos, jóízű, elmélkedő-önironikus stílusa. Kicsit döcögősen indult az ismeretségünk, ő akkoriban egy másik netes kapcsolatban volt érdekelt fél, rövid kis üzenetekkel válaszolt a bő lére eresztett építő jellegű kritikáimra. Aztán két hónapja bejelentette, hogy szakított a másik pasival, és attól fogva sűrűek és hosszúak lettek a válaszlevelei, majd minden este ráért velem csetelni, és egyre nagyobb hajlandóságot mutatott a szex iránt is. Pompásan megértettük egymást, néha mintha a gondolataim is kitalálta volna.
Francba! 8:47, már két percet késik a busz.
Remélem, anyával minden rendben. Hédi néni megbízható ugyan, csak kicsit süket (mindegy, anya úgysem válaszol neki), úgyhogy hiába hívnám fel, legtöbbször meg se hallja a telefont. Csak nézik a tévét, Hédike kötöget közben, és kommentálja a műsort. Viszont rendesen megeteti anyát délben, a jószágra is ránéz, és elküldi a házalókat.
Általában olyan 100 km-es körzetből választok partnert, ebbe nekem még Pest is belefér, de néha becsúszik egy-egy messzebb is. A túl közeliek nem jók, ők hamarabb akarnak hozzám látogatni, közös ismerőseink lehetnek a környéken, szóval rizikósak. Én szoktam menni mindig a nőkhöz, ha függetlenek, akkor a lakásukra, ők főzik a kaját, én viszem a bort és a virágot. A kapcsolatban élőkkel szobát veszünk ki. Ha túl messze laknak, akkor félúton beszéljük meg a randit, mint most is.
Na, végre itt a busz! Állok, mint a hősszerelmes, vágyakozó vigyorral, magam elé tartott rózsával. Lassan szállnak le az utasok, előbb két néni, aztán egy fiatal pár, egy anyuka kisgyerekkel, egy úr sötét öltönyben, egy hülye kalapos kövér nő, megint két néni, három csivitelő diáklány, egy bőrdzsekis srác, egy fickó valami fekete vagyonőri egyenruhában...és más senki.
Hoppá-hoppá! Engem itt átvertek, kérem szépen! Fél órája hívtam Kiskincsemet, azt mondta a buszon ül, nemsoká beérnek. Akkor most mi van? Rájött valamire közben, és megszivatott? Hívjam fel újra, hátha valami közbejött és leszállt előbb vagy visszafordult?
- Szervusz Feri! Azt hiszem, nekem hoztad azt a rózsát.
- Mi? Ki maga?
A nő a gyerekkel, atyavilág! Ki lehet ez? Halványan ismerősnek tűnik, de mégsem tudom hova tenni. Bájos arc, kék szemek, éppen csak kissé teltkarcsú, de bitangjó alak, elegáns kék kiskosztüm halványsárga blúzzal, szép vonalú lábak, telt mellek, szolid smink, vörös, fület takaró haj egy fekete tinccsel.
A kislány olyan három év körüli, lila kis bársonyruha van rajta fehér csipkés gallérral, kék dzseki, fehér harisnya, kék velúrcipő. A kezében műanyag kistáska, valami cicás mesefigurával, haja két kis szöszke copfba fonva.
- Nem ismersz meg, Feri?
Csak dadogni vagyok képes, annyira sokkol a dolog, ő meg elneveti magát, és a kislány is vele nevet csilingelő cérnahangon. Mintha vicces lenne, hogy nekem fogalmam sincs, kik is ők.
- Na várj csak, segítek: "Volt egy nő, úgy hívták Dalma, mindaddig nem volt nyugodalma..."- idézi a pajzán limericket, amit én szavaltam neki az ágyban.
- Dalma? De hát,... annak legalább négy-öt éve,... és te férjnél voltál, és...
- És más volt a frizurám, nem volt még kontaktlencsém, és persze kicsit karcsúbb voltam a szülés előtt. Egyébként ő Tamara, a lányod.
- Hogy mi?
Kész vagyok! Mi a fene történik itt? Kísértet jön elő a múltból, behálóz és magával ránt a sírba? Mit akar tőlem ez a nő? Gyerek? Nekem gyerekem,...honnan veszi, hogy az enyém? Tartásdíj? Jééézus!
- Gyere! Üljünk le valahol, és megbeszéljük.
Most mit mondjak neki? Hogy nincs kedvem beszélgetni, én kefélni jöttem ide? Kábultan megyek mégis mellette, csak az agyam pörög,...aztán beülünk egy cukrászdába. A gyerek krémest kap és piros üdítőt, Dalma kávét kér, én egy kortyra ledöntöm a tonikom, és tíz év óta most először sajnálom, hogy nincs benne vodka. Sőt, két vodka!
- Férjnél voltál, honnan veszed, hogy csak az enyém lehet a gyerek?
- Ezért vált el tőlem, bár addig se túl jól éltünk. Ő tudta, hogy nemzőképtelen, ... gyerekkori mumpsz. Én nem tudtam. Mikor megmondtam, hogy terhes vagyok, lekurvázott és otthagyott. Talán még jól is jött neki az indok, így hamar lezárhatta a döglődő házasságunk, úgy, hogy én voltam az abszolút hibás. Más pedig nem volt senki, csak te.
- Hogy találtál meg? És mi ez az átverés a Kiskincsemmel,..és miért most, miért nem akkor...és... ?
- Rossz nőt szúrtál ki magadnak, Ferikém. Kiskincs a kolléganőm, és bár jól elvan a párjával, azért elbüszkélkedett az irodában, hogy milyen jó pasi hódol a művészetének. Én meg felismertelek a képről. Feri! Én szerettelek, beléd voltam zúgva, úgy nézett ki, minden rendben köztünk, aztán te hirtelen eltűntél. Kitörölted magad a netről, a telefonszámod nem válaszolt, a gimit felhívtam, ott sem ismertek. Aztán jött a terhesség és a válás.Ott voltam egyedül és elkeseredve,... akkor gyűlöltelek. Most már nem számít, túl vagyok a zűrökön, az APEH területi igazgatója lettem, megvan a magam jól berendezett élete. A tiedbe sem akarok belekavarni, nem kell gyerektartás, de a kislánynak joga van, hogy tudja, ki az apja. Érted? Ezért vettem át a Margótól a Kiskincs regjét, és hívtalak randira,...hogy biztosan elgyere, nehogy eltűnj megint.
A fenébe! Ezért voltunk mi annyira egy hullámhosszon. Ugyanazokat a köröket már lefutottam vele egyszer, tudta, mire mit kell válaszolnia.
Nézem a gyereket, ahogy szürcsölve iszik, tejszínhabos a szája széle. Aranyos kislány, nevet a szeme. Fura, hogy hirtelen lett egy lányom, nem tudom hova tenni az érzést, de jó.
- El akartál jönni hozzám! - motyogom.
- Mi?
- Azért léptem le, mert el akartál jönni hozzám. A harmadik randin mondtad. Hazudtam, és nem akartam, hogy kiderüljön.
Innen kezdve mintha gát szakadt volna át, elmondok mindent egy szuszra. Anyámat és a félparaszt életvitelem meghökkenve fogadja.
- Te azt hitted, ha nem értelmiség vagy, akkor otthagynálak?
- De anyám...
- Ezért tűntél el? Mert nem karriert építesz, hanem a beteg anyáddal vagy? Te nagy ló!
Most erre mit mondjak neki? Az igazat, vagy kábítsam megint? De közben újra a gyerekre nézek, és rádöbbenek, hogy akarom-nem akarom, de ez hosszú kapcsolat lesz köztünk. Jobb, ha az igazat most kitálalom, akkor tisztába teszünk mindent, és korrekt alapról indulhatunk ennek a fura papás-mamásnak.
- Izé, szóval, nem csak miattad. Volt egy másik nő is...
- Na, egyre jobb.Csak egy,...vagy három is? Nézd már, a kis falusi Don Juan! Szédíti a libákat a netről, aztán ha zavaros a helyzet, csak eltűnik a ködben. Selejtesebb vagy, mint amikor a legrosszabakat hittem rólad.
- Dalma! Téged nagyon kedveltelek, szeretni is tudtalak volna, ha van elég időnk. De az a másik rossz választás volt,... erőszakos, követelőző,... muszáj volt eltűnnöm előle,...téged csak feláldoztalak, mivel úgyis mondtad, hogy el akarsz jönni hozzám, gondoltam mindegy, nálad is bukta lenne. Végül is, te is férjes asszony voltál, azt hittem, csak kalandot keresel, nem fog túlságosan fájni.
Próbálom latba vetni minden szónoki képességem, hogy legalább ne utáljon, ha már a jóindulatát eljátszottam. Jönnek a "nagyon bánom", meg a "ha tudtam volna" dumák, beleszőve a nagy és a kis szerelmeket, amikből perszehogy ő volt az egyik kicsi. Úgy néz ki, valamennyire sikerül megbékíteni, mert a végére csak elmosolyodik, és azt mondja:
- Fátylat a múltra, kezdjünk innen tiszta lappal! Nem vagyok bírád, hogy megítéljelek, mit miért tettél. Csak a gyerek számít, én már nem. Neki apa kell, legalábbis apakép, majd megoldjuk valahogy, a lényeg, hogy köztünk valami normális emberi viszony legyen.
- Pedig amilyen csinos vagy, nemcsak tiszta lappal, hanem újra is kezdhetnénk...talán...
- Ne ábrándolj előre,..esetleg,..később,..talán.
- A női talán majdnem mindig igen. Van valakid?
- Nincs, és ez a talán nem igen, csak egyszerűen talán.
Ekkor veszem észre, hogy a rózsa ott fekszik a lábam mellett a táskámon. Felveszem, gáláns mozdulattal átnyújtom neki és megpuszilom. Aztán a kislányhoz fordulok:
- Mondja csak, Tamara királykisasszonyka, szeretne megsimogatni egy tarka kis kecskegidát?
- Igeeen! Hol van?
- Nálam,.. ha esetleg a királykisasszony meglátogatna egy szegény falusi embert...
- Anya! Kiskecskét akarok simizni, menjünk,menjünk!
Dalma még mindig a rózsát nézi, és talán arra gondol, hogy egy ilyet már kapott az első randin négy éve. A szeme kicsit fátyolos, nem tudom eldönteni, hogy a régi emlékektől, vagy attól, hogy végül is számára jól sikerült a találka. De most mindenesetre lágy hangulatban van, az biztos. Talán mégsem marad el a mai magömlésem? Vajon mennyire szexi bugyi van rajta? A kisszobában elalhat a gyerek, magunknak meg kinyitom a rekamiémat... Kaja van otthon, esetleg átlépek pár üdítőért meg kenyérért.
- Nos kedves Dalma anyuka, mit szólna egy kecskesimogató látogatáshoz? Indul egy busz nemsoká, amivel ebédre oda is érnénk. Véletlenül van friss nyúlmáj nálunk, akad borsó és gomba is, szóval egy isteni rizottót tudnék főzni pillanatok alatt ha...
- Ó, hát még emlékszel, hogy a májas rizottó a kedvencem? De nincs semmi váltóruhánk,...hamar be kéne ugrani egy kínai boltba pár cuccért.
- Kisasszony! Fizetni szeretnénk!