Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Nem, soha!

A férfi hamarabb szabadult a munkából, s mivel tegnap, vagyis ma jóval éjfél után került ágyba, úgy döntött, nem fog semmihez, inkább hazamegy. Délután kettőkor fordult be az impozáns villákkal övezett, széles utcába, és a kihalt környéken egyetlen embert sem látott, akár a mediterrán vidéken, ahol sziesztára vonul ebéd után a nép.
Beállt a garázsba, az előszobában lerúgta a cipőjét, a fogasra akasztotta könnyű zakóját, de a nyakkendőt már út közben lazította meg, ahogy kettesével véve a lépcsőfokokat az emeleti fürdőszobába igyekezett.
A lány biciklivel érkezett, kinyitotta a kovácsoltvas kertkaput, és a biciklit maga mellett tolva átsétált a rózsalugas alatt, végig a lépőkövekkel kirakott járdán, a virágzó hortenziák között egészen a házig. A bringát a falnak támasztotta, és bement a kazánházba, hogy átöltözzön. Hozott magával ruhát egy hátizsákban, amit a keskeny asztalra dobott. Lerángatta magáról a jobbik farmer sortját, hogy felhúzza az ócskát, lecserélte a pólóját is egy rosszabbra, a csinos papucscipő helyett pedig tornacsukába bújt. Levetett ruháit gondosan összehajtogatta, és a nagyanyja melegítője és otthonkája mellé tette a polcra, majd a kamrából nyíló ajtón keresztül átment a házba.

A konyhában megkereste az ecetet, és a mosogató alatt talált egy megfelelő méretű, üres befőttesüveget is, amibe belefér a keze. Kettéöntötte az ecetet, és elindult az emeletre, hogy kitakarítsa a fürdőszobát.
A férfi már kilépett a zuhanyfülkéből, és egy kisebb törülközővel a haját dörzsölte szapora, erőteljes mozdulatokkal, amikor a lány belépett.
A lány szeretett a fürdőszobában dolgozni, mert jelentősen különbözött az övéktől, ahol a lakás közepére szorított vizesblokkon nem volt ablak, a mosógép mellett alig fért el a szennyes tartó, és ha a fölöttük lévő lakónak veszekedni támadt kedve, a lány minden szót hallott.
Ebben a házban a fürdőszoba mérete vetekedett otthoni nappalijukkal, a széles ablakon besütött a délutáni a nap, a falakat római fürdőre emlékeztető csempe fedte, és a kerek kád mellett terjedelmes vízipálma zöldellt. Örült tehát, hogy itt kezdhet, a nagyanyja a lelkére kötötte, hogy vízkövezze a csapokat, mossa le a tükröt és a zuhanyzófülke metszett üvegét, takarítsa ki a kádat és a mosdókat.
Eszébe sem jutott, hogy a ház gazdája itthon lehet, sose ért haza hét előtt, akkorra pedig ő messze jár, ezért ugyanazon lendülettel, ahogy felszaladt a lépcsőn - jobb kezében az ecettel, baljában egy puha törlőronggyal -, becsörtetett a fürdőszobába.

Ott persze azonnal látta, hogy baj van, a férfi hazajött, és ő nem vette észre, és... Ó, jaj, figyelmetlenül és szelesen rátört fürdés közben. S hogy a helyzet maradéktalanul kínos legyen, nem a kádban találta nyakig habbal borítva, nem is a zuhanyzófülke párás üvege mögött, hanem anyaszült meztelenül állt a fürdőszoba közepén a fénytócsában, akár egy megvilágított márványszobor.
A férfi is meglepődött. Mozdulatlanná dermedt, mindkét keze a feje fölött, csupasz teste épp szemben a betolakodóval, akiből ázott haja függönye mögül is kivett annyit, hogy szemrevaló nőszemély.
A lány látott már pucér férfit, két évig járt egy fiúval a párhuzamos osztályból, többször is előfordult, hogy meztelenre vetkőzve simogatták egymást, a fiú nemi szervét is a kezébe vette, tudta tehát, hogy milyen egy férfi, de ez itt előtte egészen más volt. Nem egy tizenéves kamasz szőrtelen melle, keskeny válla, nyurga keze és lába, hanem egy jól fejlett férfi, sötétbarna szőrzettel a mellkasán, a lábán és persze a nemi szerve környékékén. Legsötétebben és legsűrűbben éppen ott, mintha a szőrzet feladata a csupaszságával és világos színével is elütő pénisz hangsúlyozása lenne. A péniszé, amit a lány megbabonázva bámult, s ami így, pihenő állapotában is fölöttébb tekintélyesnek tűnt.

Mindezt később gondolta csak végig, mert amikor meglátta a férfit, kizárólag bénító szégyenét érezte, hogy ilyen meggondolatlanul, sőt, otrombán viselkedett.
A férfi lassan - hogy pőre méltóságát ne rombolja tovább kapkodással - kezdte leereszteni a feje fölül a kezét, és benne a törülközőt. És amíg eltakarni igyekezett magát, az üveget figyelte a lány kezében. Az üveg ugyanis, akárha a süllyedő törülköző mozgását utánozná, szintén lefelé haladt. Lassabban ugyan a törülközőnél, de megállíthatatlanul csúszott. Amikor elhagyta a lány ernyedt kezét, és megkezdte szabadesését a kemény és könyörtelen járólap felé, akkor ért az immár kifeszített törülköző a férfi ágyéka magasságába, s a férfi rejteke biztonságából megjegyezte:
- Le fog esni.
Mire elhalt a hangja, az üveg is elérte a földet, bántóan éles hangon koppant a kövön, majd ezernyi üvegszilánkkal borítva be a padlót, és fojtogató ecetszaggal árasztva el a levegőt, szétrobbant.
A lányt az üveget ért tragédia zökkentette ki kábultságából, felsikoltott és kezét az arca elé kapta.
- Ó, elnézést! Elnézést! Olyan ügyetlen vagyok. Bocsánat! Bocsánat! - ismételte és nyilvánvaló volt, elkeseredése kevésbé az üvegnek, mint iménti figyelmetlenségének szólt.
A férfi a dereka köré kanyarította a törülközőt, és betűrte a szélét.
- Kérem, ne! Ne hibáztassa magát. Mindenkivel megesik - mondta, s míg nagylelkűen csitította az ijedt lányt, jelentős távolságot hagyva meztelen talpa és a szilánkok közt, megkerülte a romokat, és eltűnt a hálószobájában.

Amikor negyedórával később kényelmes vászonnadrágban és mesterségesen gyűrt ingben végigment a folyosón, benézett a fürdőbe. A lány már a szemetesbe szedte az üvegcserepeket, és épp felmosta a követ.
A férfi megállt egy pillanatra az ajtóban.
- Maga, ha jól sejtem, Kovácsné rokona, ugye?
A lány elmosolyodott és bólintott. Sikerült legyűrnie zavarát, és közvetlenséget erőltetnie magára. Elvégre nem dől össze a világ, hogy meglátta pucéron a férfit. Sokan járnak nudista strandra, talán ő is. Azt meg nem tudhatja a másik, hogy ő alig kap levegőt az izgalomtól, annyira felkavarta a látvány. Annak a férfinak a meztelen teste, szőrös melle, egyenes dereka, és ijesztően nagy nemi szerve, akibe évek óta reménytelenül bele van habarodva.
- Az unokája vagyok - felelt a férfi kérdésére. - Nagyanyámnak kibicsaklott reggel a bokája, és megkért, hogy jöjjek el helyette. Kell a pénz - mosolyodott el, és kérő mozdulatot tett a kezével. - Bocsásson meg az előbbiért! Nem számítottam magára.
A férfi visszamosolygott rá, és közben ráérősen legeltette rajta a szemét. Bájos arc, hetyke, ruganyos cicik, formás, gömbölyű csípő, hosszú combok. És hozzá ez a kislányos pirulás...! Elbűvölő.
- Sose bánja - mondta, amikor a lány eleget mentegetőzött, és ő is kellőképpen szemügyre vette. - Néhány deci ecet elvesztésébe nem halok bele.
A lány még mélyebben elpirult.
- Nem arra gondolok. Hanem..., hanem - kereste a szavakat. - Hanem, hogy rátörtem magára..., szóval hogy benyitottam a fürdőszobába.
- Á.., arra érti - mosolygott szélesen a férfi, mert elkápráztatta a lány zavara. Milyen ártatlan, gondolta. És milyen fiatal, sajnos. Az utóbbi tíz évben nem jártam olyan nővel, akit egyetlen egyszer is pirulni láttam. - Sose bánja, ha én nem bánom - mondta és levonult a földszintre.

Lenn téblábolt egy kicsit, kisétált az udvarra, megkerülte a medencét, felmerült benne, hogy megmártózik, aztán kedvetlenül elvetetette az ötletet, ledőlt az árnyékba állított hintaágyra, hogy szundít vagy fél órát, aztán fel is pattant, mert húzta vissza a ház, tulajdonképpen a lány, hogy lássa.
Kinyitotta a teraszajtót, és benézett a konyhával összeépített napaliba, hogy itt van-e?
Ott volt. A konyhát takarította.
Mikor a lány észrevette, hogy bejött, szabadkozott, hogy nem akarja zavarni, míg a férfi meggyőzte, hogy végezze nyugodtan a dolgát, ő nem bánja, ha csörömpöl.
A férfi a konyhát a nappalitól elválasztó hosszú pulttal szemben ült le az egyik bőrfotelbe, felvett egy újságot az asztalról, aztán az újság rejtekéből figyelte a lányt, aki a tálalóablakot keretező üveg tisztításához készülődött; behozta a kamrából a létrát, felmászott a tetejére és nekilátott.
Mivel a nappali - terjedelméből következően - két szint magasságú volt, a lány csak nyújtózkodva érte el az üveg tetejét. Pólója felcsúszott a derekán, láthatóvá vált pici köldöke, karcsú dereka. A mosóvíz végigfolyt felemelt karján, benedvesítette a pólóját, és tökéletesen kirajzolta a melle formáját, a bimbóudvar barnás kiemelkedését és a nedves ruha alatt fázósan borzongó mellbimbóit, s amikor pedig végezetül a ronggyal szárazra dörzsölte az üveget, két gyönyörű melle önálló mozgásba kezdett, szemkápráztatóan ringott és remegett.

Hopp!
Lesett a rongya. Szerencsére csak a lábához. A lány háttal fordult a férfinak, bal lábával átlépett a pult tetejére, ettől szigorúan összezárt két combja elvált egymástól, és amint előre hajolt, hogy felemelje a rongyot, az egyre izgatottabban figyelő férfi előtt feltárult a két ruganyos comb közt a vágyott terület, amit csak a nadrág keskeny csíkja takart, a puha, fehér húsba vágó farmervászon.
A férfi kiszáradó szájjal nézte, és egyre nyomorultabban érezte magát. Nem elég, hogy liliomtipró vágyai vannak, de ráadásul a takarítónő unokájára vetett szemet. Kovácsnét az apja fogadta fel jó tizenöt éve, s ő magától értetődő tiszteletet érzett iránta, ahogy az apja összes hagyatéka iránt. Hisz’ a szállodát se hagyta ebek harmincadjára jutni, megörökölte, és felvirágoztatta, pedig ki nem állhatja ezt a munkát.
Kovácsné nem érdemli meg, hogy megkettyintse az unokáját. Idősebb is a lánynál, meg mit adhat neki? Mármint a gyönyörön kívül, amit valószínűleg bőségesen osztogatna neki, de amit Kovácsné aligha értékelne megfelelő ajánlatként.

De azért csak nézte a lányt, és nem mozdult, mert sose gyakorolta az önmegtartóztatás erényét.
Hány éves lehet, találgatta, amikor a lány a hosszú pultot törölte, és előrehajoltában elvált a pólója a testétől, és a férfi mélyen belátott alá, végig a selymes völgyön, egészen a sort derekáig. Tizennyolc? Húsz? Miért nem figyelt a bejárónőre jobban, amikor a családjáról beszélt? De melyik fiú hallgat egy idősödő takarítónő fecsegésére? Mintha az asszony említette volna, hogy az idén érettségizik az unokája. Csakhogy ő azt sem tudta, milyen nemű ez a unoka. A lány lett volna? Biztosan. Kovácsné mellett kezdettől fel-feltűnt egy gyerek, aki az évek során természetszerűen egyre idősebb lett. Ez a lány? Bizonyára. Egy kósza emléket próbált fülön csípni. Amikor ballagott, és a szerenádozás előtt hazaszaladt átöltözni, egy gyerek állt a kapujukban, és ő engedte be. A kicsinek határozottan elsős külleme volt, még meg is mosolyogta a Miki egeres hátitáskát, és a kezében lóbált uzsonnás dobozt. Vagyis akkor lehetett a lány hat, hét éves, amikor ő tizennyolc. A tizenegy év komoly korkülönbség, de nem áthidalhatatlan. Bár ő nem is akarja áthidalni. Csak kicsit közelebb kerülni a lányhoz.

Összehajtogatta és félre tette az újságot, felemelkedett a fotelből, és besétált a konyhába. Csípőjét a pultnak támasztotta, kezét mélyen a nadrág zsebébe süllyesztette, aztán beszédbe elegyedett a lánnyal.
- A nagymamája azt mesélte, hogy az idén végezte el a gimnáziumot - kezdte.
- Igen - villantott rá egy ragyogó mosolyt a lány, és leguggolt, hogy a szekrényajtókat törölje végig a szivaccsal.
- Jelentkezett valahová?
- Igen - zihált a lány, mert vehemensen dörzsölte az ajtólapot zavarában. - Egyetemre.
Gyönyörű haja volt. Festetlen dióbarna, vörös tincsekkel és vastag copfja leért egészen a derekáig.
- Milyen egyetemre? - kérdezte a férfi, majd rögtön utána: - Nem hagyná abba egy kicsit? Amíg beszélgetünk.
- Nem azért fizet óránként kétezret, hogy beszélgessek - vágott vissza a lány pajkos mosollyal, de készségesen felemelkedett. - Arra megteszi a lelki segély és ingyen.
A férfi viszonozta a mosolyt.
- Ez legyen az én gondom. Szóval, milyen egyetemre?
- Az orvosira.
- Tehát doktor néni lesz - nyugtázta a férfi, és megkönnyebbülést érzett. Ha a lányról kiderült, hogy bukdácsolva végezte el az általánost, és most közmunkás a parkosítóknál, végképp úgy érezné magát, mint egy várúr, aki gügye jobbágya meggyalázására készül.
- Remélem, hogy leszek - nevetett a lány. - Felvettek, már csak hat év magolás vár rám, és hipp, hopp, kezemben a diploma.
- Gratulálok - mormolta a férfi, és közelebb lépett. Úgy érezte, meg kell érintenie a lányt, nem bírja tovább. Mert lenyűgözte. Ahogy nevetett, hátsó szándéktól mentes jókedve, hogy nincs benne magakelletés és rafinéria.

Karcsú nyaka, amint nevetés közben hátrahajlik. A telt ajkak közül kivillanó szabályos fogsor, a rózsaszín nyelvecske.
- Mihez gratulál? - kérdezte halkan és elfogódottan a lány, mert a férfi már ott állt előtte.
Először látta ilyen közelről. A kiütköző borostát is ki tudta venni az állán, meg a néhány szeplőt az orrnyergén. Szerette volna megérinteni, leginkább a szájával, végignyalogatni a nyelvével, de legalább a kezével, és nem mert mozdulni. Ez a férfi volt a titkolt és elérhetetlen szerelme, mióta domborodni kezdett a melle, és az első pihék megjelentek a szeméremdombján. Csak míg a többi lány Brad Pitt után rajongott, vagy valamelyik rock sztár fényképét akasztotta a falra, ő erről a férfiról álmodott, aki a jelentéktelen tinilány számára éppolyan elérhetetlen volt, akár Beckham.
- Hogy felvették - súgta a férfi, de már egyikük sem tudta, miről beszélnek.
Gyöngéden két kezébe fogta a lány arcát, és puha csókot lehelt a szájára. A lány összerezzent meglepetésében.
Vele történne ez? Beteljesülne az álma? Ma, ezen a meleg augusztusi délutánon? Mert a nagyanyja elesett az udvaron, a férfi hamarabb jött haza, és neki jobban áll a szűk sort, mint a melegítő, amit akkor viselne, ha most tél lenne?
A férfi észrevette a lány riadalmát, és kicsit eltávolodott tőle.
- Ne félj! - mondta megnyugtatón. - Nem bántalak! Nem akarok semmit, amit te nem. Csak megcsókollak. Mert olyan édes vagy. Olyan fiatal, és olyan szép.

Ismét előre hajolt, de most határozottabb lett a csókja, és a lány nem ellenkezett. Várakozón szétnyílt a szája, és készségesen fogadta a behatoló nyelvet, majd, mikor visszahúzódott, követte a sajátjával, hogy végigsimítva a férfi ajkán, megízlelje azt.
A férfi átölelte, és magához húzta. Bal kezét rásimította fenekére, jobbja pedig elindult felfelé, végig a pamut pólóval fedett bordákon, rá a ruganyos mellére.
Érezte a lány vágyát, ahogy ellazulnak az izmai, és engedi, sőt ő is akarja, hogy simogassa, érezte keményedő mellbimbóin, tenyerének feszített mellén.
- Gyere, menjünk innen - súgta a lány nyakába, és anélkül, hogy elengedte volna, a derekánál szorítva magához a nappaliban álló kanapéhoz vitte.
Leültette a lányt a kanapéra, finoman szétnyitotta a térdeit, elébe térdelt, majd befurakodott a combjai közé. Két oldalról megmarkolta a póló alját, és felhúzta a lány hónaljáig, míg a hegyes kis mellek ki nem buggyantak alóla.
- Egek - nyögött fel. - Gyönyörű vagy.
Alulról fogta át a melleit, és közelebb nyomta őket egymáshoz, hogy arcát a köztük húzódó mély völgybe temethesse. Először csókolta őket, mindkettőt középen, fejét jobbra, ballra forgatva, később a szájába vette az egyik mellbimbót - nyalogatta körben a bimbóudvart és a bimbó tetejét -, aztán a másikat.
A lány nyögdécselt gyönyörében, bimbói megteltek vérrel, melle megduzzadt a férfi markában.
- Mondanom kell valamit - zihálta. - Mondanom kell...

A férfi meghallotta zavarát és a sürgetést a hangjában, mert felemelte a fejét. Tekintete ködös volt a gerjedelmemtől, és ugyanezt a vágyat látta a lány arcán is, ellágyult vonásain, csillogó szemén.
- Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
- Én még... Én még.. - hebegett a lány. - Én még nem voltam. Nem voltam.
- Szűz vagy? - kérdezte döbbenten a férfi, és csak egy pillanatig érzett csalódást.
- De nem baj - sietett biztosítani a lány. - Nem bánom. Nem bánom, ha te..
A férfi feljebb húzódzkodott, míg elérte a száját. Megcsókolta, hogy oldja a zavarát, mert a gyönyörtől megtörtnek vágyta látni a szemét, s nem az aggodalomtól sötétnek.
- Nem akarlak bántani, kicsim - mondta neki. - Nem is akartalak. Akár szűz vagy, akár nem. Csak érinteni. Csakis azt. Történt már veled ilyen, ugye?
- Igen - súgta vissza lány, és ívbe hajlítva a testét a férfihöz simult, hogy odaadását mutassa. - Két évig jártam egy sráccal a B-ből.
A férfi ismét csókolni kezdte, a száját, majd lejjebb a nyakát, a kulcscsontját, végig a vállát, közben halkan beszélt hozzá.
- Azt szeretném, ha jó lenne neked. Ha jó lenne. Szereted ezt? - kérdezte, és szájába véve a lány mellbimbóját, szopogatni kezdte. Kezével is igazítva a melle formáján egyre mélyebben szívta magába, és ahogy a csecsemő teszi az anyjának, nyelvével a szájpadlásához szorítva a bimbót, ritmusosan szívta.
- Szeretem ezt. Igen. Szeretem - nyöszörgött a lány.
Karját a kerevet háttámlájára fektette, és combját széttárva átadta magát a férfinak.

Az haladt tovább a csókokkal, egyként érintve meg a bordáit, a dereka vonalát, majd a köldökét. Amikor elérte a nadrágot, felemelkedett. Egyszerre nyúltak a gomb után, de a férfi félretolta a lány kezét.
- Majd én.
A lány megemelte a csípőjét, hogy a férfi lehúzhassa róla a szűk sortot.
Egyszerű, fehér tangát viselt alatta, és a férfi látta az arcán, hogy zavarban van. Nem értette, mi feszélyezi, mert ismeretlen volt előtte a szemérmes pirulás, aztán mégis rájött.
- A fiúd előtt nem vetkőztél le?
- De igen - felelte rózsás arccal a lány. - De az más volt.
- Más? -kérdezte a férfi, és jobb kezét a tanga alá csúsztatta. A lány káprázatosan nedves volt, az egész szeméremtest végig, ellenállás nélkül siklott rajta az ujja hegye, ahogy simogatni kezdte.
- Nem te voltál - sóhajtott a lány, és önkéntelenül megemelte a csípőjét, hogy a férfi kezéhez nyomja.
A férfi elmosolyodott a vallomásra, majd lehajolt, hogy a szájával illesse ott a lányt. A tanga leheletnyi szövetét a kezével húzta félre, és előbb a sima szeméremdombot csókolta meg, majd nyelve végighúzta az egyik, majd a másik nagyajkon, mintha bekeretezné a duzzadt szeméremajkakat, aztán ezeket nyalta végig, komótosan, és nagy élvezettel, hasonló élvezetet kelteve.
- Ilyet még nem csináltam - nyöszörgött a lány. - Soha nem. Senki nem... Nekem - sóhajtozta, míg a férfi a csiklóját nyalogatta, nyelve hegyével a tövénél körözött, majd a fejét simogatta ritmusosan, és egyre erősebben.

A lány ekkor vesztette el maradék önuralmát is.
- Ó, de jó! Ó, de jó! - zihálta. - Ne hagyd abba! Ne hagyd abba! Ez jó! Jó! Jó! - ismételte ugyanarra a ritmusra, ahogy a férfi nyelve mozgott a hüvelyében és ahogy a csípőjét dobálta; fel, le, fel, le.
- Nem férek rendesen hozzád - mondta a férfi szinte türelmetlenül. Kiegyenesedett és lerángatta a lányról a bugyit. A lány kapkodva segített neki, mert vissza akarta kapni mielőbb és teljesen, mert már szinte fájt a vágy, ami az ölét feszítette.
De nem engedte a férfit visszahajolni az öléhez. Megfogta a fejét, és kissé összébb zárta a térdét.
- Azt akarom, hogy te is! Hogy neked is jó legyen. Magamban akarlak - mondta, és meglepő határozottsággal a férfi nadrágderekához nyúlt, és gombolgatni kezdte.
A férfi tudta, ez nem helyes, mert ha a lány kiszabadítja, már nem lesz ura magának, de gyöngébb volt, mint hogy meggátolja a lányt, eltolja a kezét, vagy felálljon.
Duzzadt nemi szerve remegve bukott ki a nadrágból, makkja vörösen és keményen fénylett. A lány a kezébe vette, és lágyan simogatni kezdte. Megilletődötten és csodálattal. A férfi nézte, ahogy a kicsi, fehér kéz fel, le jár jókora és kőkemény farkán, s reszketett az erőfeszítéstől, hogy visszafogja magát, ne élvezzen a lány tenyerébe.
- Ezt nem lenne szabad - nyögte alig meggyőzően, és cáfolva szavait, máris lendült a csípője, hogy szerszámát a lány ujjai közé fúrja.

A lány egyik kezével a férfi mögé nyúlt, tenyerét rásimította meztelen fenekére, közelebb húzta magához, míg másik kezével irányítva a férfi hím tagját hüvelye bejáratához illesztette a duzzadt makkot.
- Szeretném - mondta. - Kérlek! Nagyon szeretném - ismételte. Csípőjét megemelte, a férfit még közelebb vonta magához, és a hímvesszőt beljebb vezette magában.
A férfi érezte az ellenállást, amit az imént tapintott és ízlelt is, a rugalmas szűzhártya tiltakozását.
Két kezével a lány csípője mellett a kerevetre támaszkodott, mintha eltolni készülne magát, de képtelen volt visszakozni.
- Kérlek! - mondta a lány. - Annyira szeretlek. Olyan régen. Olyan nagyon. Annyira szeretnélek. Legyél velem! Kérlek!
A férfi felemelte a fejét, hogy lássa, mit tesz, ne bújjon saját élvezete mögé gyáván, és előre lökte a csípőjét.
A lány teste összerándult, arcán fájdalmas fintor suhant át, majd elsimultak a vonásai. Néhány pillanatig csak nézték egymást szótlanul, a lány a hüvelyét kitöltő ismeretlen feszülésre figyelve, a férfi a szerszámát körülölelő szűk és rugalmas hüvely bűvöletében.

Aztán a férfi mozogni kezdett. Eleinte lassan, apró mozdulatokat téve, aztán látva a lány arcát elöntő elragadtatást, egyre gyorsabban és keményebben. A lány vérbő öle hamar feledte a múló fájdalmat, a lökések egyre élvezetesebbek lettek, a fölé hajló férfi arcán a gyönyörűség, a szinte kínzó sóvárgás utána az ő örömét is fokozta. Egyre feljebb szállt, már alig tudta kivenni a másikat, látását elhomályosította a kéj, majd egy erőteljes lökés nyomán a pénisz kemény háta végigdörzsölte duzzadt csiklóját, és átszakadt a gát, és őt magával sodorta az orgazmus sodrása. A férfi csak erre várt, hogy a lány boldog sikolyát meghallja, és hüvelye ritmikus mozgásba kezdjen, szabadjára engedte gyönyörét, és legmélyebbre döfve kieresztette magját.

A lánynak jutott hamarabb eszébe.
A férfi félig rajta feküdt, fülét csiklandozta egyre halkuló lihegése, amikor megszólalt.
- Nem védekeztünk - mondta csöndesen és döbbenten a nyilvánvaló tény felett, hogy ilyen könnyelműen viselkedtek.
A férfi nem felelt egy darabig, mert csontjaiban érezte az iménti megrázkódtatás fáradtságát, aztán mégis feltápászkodott, hogy a lány aggódó arcába nézzen.
- Ne bánkódj, drága! - vigasztalta és elmosolyodott. - Én szívesen dajkálom a kicsit, míg te a suliban leszel.
- Komolyan mondod? - kérdezte a lány, és évődő mosolyába némi óvatosság vegyült. - Nem hagysz magamra karomon egy síró csecsemővel, mint úrfik a megesett cselédlányt?
A férfi felemelte a kezét, és végigsimított az arcán.
- Ezek után, kicsim? Nem, nem, soha.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Szivacs ·
Ugye nosztalgiázni szabad.

BURGONYA ·
HÁT BOGUFASZNÁL MÉG SZESZE IS JOBB VOLT...
Szivacs ·
Mondasz valamit

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: