nem kell cím

Helyszín: az irodád
Időpont: valamikor ebédszünet környékén
Álltunk egymással szemben és fogalmam sem volt miről beszél, mert képzeletben messze jártam. Láttam, hogy mozog a szája, de egy hang sem jutott el a fülemig, pláne nem az agyamig. Egyik lábáról a másikra állt, mint aki el akar indulni, de az utolsó pillanatban visszahőköl.
- Szeretnélek megcsókolni!
- Tessék? - kérdezte meglepődve.
Hoppá, ez nem csak egy gondolat volt, ezt ÉN kimondtam. És most hogyan tovább? A Pánikot félretettem, s ki tudja honnan és hogyan, de erőt merítettem ahhoz, hogy odalépjek és szájon csókoljam.  Ez nem semmi művelet, figyelembe véve a közel fél méteres szintkülönbséget.
Egy egész pillanatig nem tudta mi történik s azt sem mit tegyen. A következő percben átölelt és visszacsókolt: lágy, édes ajkát 3 napos borosta szegélyezte, mely érintése bizsergető volt.
Felső ajkát ízlelgettem, kezeim a háta mögött az inge alá igyekeztek, hogy a bőréhez érhessek.
Halkan felsóhajtott, kibontotta a hajam, beletúrt majd tenyerével az arcom, nyakam, vállam, karom simította. Mikor a kezeimhez ért egy lendülettel igyekezett, de lekapni magáról az inget.
- NE! Még ne vedd le, hadd játsszam veled! - kérleltem.
Nem válaszolt, csak elengedte az inget.
Az ajka helyett immár a nyakát csókoltam és gombolgattam az inget, a feltáruló testet csókokkal és gyengéd harapásokkal borítottam. Néha-néha megremegett, de nem hagyott fel a cirógatással és a kedves szavak suttogásával. Már a köldökénél jártam, mikor az utolsó gombbal is végeztem. Újra birtokba vettem az ajkait és az inget lesöpörtem a vállairól. Eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem:
- Ha csak Rád nézek megkívánlak! – suttogtam félénken, a törékeny varázst féltve.
- Nézz lejjebb is, hogy tudd mit váltasz ki belőlem!- mosolygott sokat sejtetően.
És valóban, az a nadrág ritkán feszül annyira.
Szorosan elém állt és lekapta a pólómat, határozottan, de sietősen kapcsolta ki a melltartómat. Erősen, szinte fájón ölelt, így nem csak a mezítelen bőrét éreztem a bőrömön, de a szívdobogását is hallottam.
- Elég a játékból! – hangja halk volt, mégis ellentmondást nem tűrő.
- De! Még igazából nem is játszom, csak a bemelegítek. – Incselkedtem vele egyre magabiztosabbá váltam.
Megragadta a derekam s felültetett az asztalra, felhajtotta a szoknyám és lehúzta a bugyim. Letérdelt, megcsókolta a tükörsima méz illatú virágom. Nyelvével varázsjeleket rajzolt a kisajkaomra, forgott velem a világ és egész bensőm az ő ritmusára táncolt. Simogattam ahol csak értem és ő nem kegyelmezett nekem egy lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyezett sem magának, sem pediglen nekem. A csiklóm szopogatta s két ujja a fodros bársonyban keresett gyönyört okozó pontokat. Sikolyaim nyeldekelve éreztem, hogy testem nektárja csendesen csordogál.
Már csak egy hajszál választott el a tökéletes boldogságtól, ekkor felállt és egyértelművé vált, hogy megszabadult a nadrágjától.
- Mi lenne, ha a szemedbe tudnék nézni miközben elélvezel? – húzta fel a szemöldökét.
- Csináld! – követeltem szinte harciasan.
Minden millimétert kiélvezve hatolt belém, sajgó gyönyör volt ez: imádtam, hogy végre bennem van és szenvedtem, hogy ennyit kell várni arra, hogy mindent kitöltő érzéssel árasszon el. Olyan erősen kapaszkodtam belé, hogy már-már karmoltam. Szédültem, fejem hátra vetettem s azonnal a nyakam csókolta.  Az általa diktált tempó egyre gyorsult, ismét átölelt a kábulat, és mikor a fehér lángok nyaldosták forró testem, átadtam magam az extázis határtalanságának.
- Én mikor kényeztethetlek Téged önzetlenül?
Válaszul felnevetett: akár most is, de inkább egy másik alkalommal, amikor a hely kicsit szerető barátabb és az idő sem sürget.
Fájt felöltözni, s hazamenni. Fájt látni, ahogy csapzott zilált énje újra jól fésült, elegáns és kifogástalan lesz.