Nem is olyan szörnyű hétfő reggel II.

Nem is olyan szörnyű hétfő reggel 2. rész

Előzmény

Pár másodpercig még néztem a sarok felé, hátha visszatér, de már csak idegen arcok jelentek meg. Lassan a buszmegálló padjához mentem és leültem.
- Ezt meg kell emésztenem! - mondtam hangosan magam elé és rágyújtottam egy cigarettára. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már el is késtem, ezért összeszedtem magam és elindultam a munkahelyem felé. Arra indultam amerre Melinda ment és egyre csak ő járt a fejemben. Elértem az irodaházig és beléptem a bejárati kapun.
- Hello Bill! - köszöntem a portásnak
- Jó reggelt Mr. Foster! - köszönt vissza A felvonóhoz léptem és míg vártam egyfolytában a lány járt a fejemben. Magamban mosolyogtam, amikor kinyílt a lift ajtaja. Beléptem és megnyomtam a 23-as gombot. Mikor kiszálltam a 23. emeleten, már javában folyt a munka.

Sorban oda köszöntem a munkatársaknak, akik mellett elhaladtam, míg oda nem értem a titkárnőm asztalához.
- Jó reggelt Judy! - köszöntem - sajnálom, hogy késtem, de az átkozott autóm a szervizben van és busszal kellett jönnöm.
- Jó reggelt uram! - köszönt vissza.
- Keresett valaki? - kérdeztem
- Csak Mr. Peterson kereste - válaszolta - kéri, hogy amikor van egy kis ideje, ugorjon be hozzá!
- Ok. Akkor ezzel kezdem a napot. Köszönöm Judy! - mondtam és elindultam a főnök irodája felé. Amikor oda értem, a titkárnője köszöntött.
- Jó reggelt Mr. Foster!
- Jó reggelt magának is Edit! - köszöntem vissza - van benn nála valaki? - kérdeztem
- Nem - felelte - a kisasszony már kijött azt hiszem. Egy pillanat! Megkérdezte telefonon, fogad-e a főnök, mire igenlő választ kapott és beinvitált az irodába.

Mikor beléptem a főnök az asztalánál ült.
- Hello Mike!
- Hello Chris! - mondta - Tedd le magad! - kínált hellyel.
- Mi történt reggel? - kérdezte - Nem szoktál késni!
- Ne is kérdezd! Az autóm lerobbant és most a szervizben van, ezért busszal kellett jönnöm, ami késett, tehát kész rémálom!
- De miért is hívtál?
- Ja tényleg - mondta - Kaptunk egy új munkatársat és úgy gondoltam, hozzád osztom be. Mit szólsz? - kérdezte
- Egy jó munkaerő mindig elkél a csapatomban. – mondtam.
- És ki az, ha szabad tudnom?
- Nézzük csak! - mondta és közben az előtte lévő papírkupacot kezdte böngészni - Na meg is van. - bökött az ujjával egy pontra.
- A neve Melinda Scott, 24 éves és most végzett az egyetemen kitűnő eredménnyel. Ígéretes tehetség, legalábbis ezt mondják róla, de majd kiderül. – mondta.

Amikor a nevét mondta ismét a lány jutott eszembe a buszról, de gyorsan el is vetettem a gondolatot.
- Ok Mike, majd meglátjuk. - mondtam - És hol van a mi kis üdvöskénk?
- Hát azt hiszem, pont elkerültétek egymást - mondta mosolyogva - épp a te irodád felé tart.
- Rendben - mondtam - ha nincs más, akkor én megyek is!
- Csak még valami Chris - mondta - ne dobd be egyből a mélyvízbe a kislányt! Ne ijesszük el a reklámszakmától. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha magad mellé vennéd, mint asszisztenst.
- Ok Mike, ahogy akarod - egyeztem bele.
- Nem is tartalak fel tovább Chris - mondta befejezésképp - akkor viszlát.
- Hello főnök! - mondtam és elindultam kifelé
- Te Chris! - szólt utánam.
- Igen? - fordultam hátra.
- Kivel ebédelsz? - kérdezte
- Eddig egyedül. - mondtam - Miért?
- Akkor ebédelhetnénk együtt és közben elmondhatnád mi a véleményed az új lányról!
- Ok, ezt megbeszéltük - mondtam - majd ideszólok telefonon! Miután kölcsönösen elköszöntünk, visszamentem az irodámhoz.
- Nem kerestek Judy? - kérdeztem
- Eddig nem uram - jött a válasz
- Ha keresne valaki az irodámban leszek - mondtam, aztán beléptem az irodámba és a kis fürdőszobába indultam, hogy kicsit rendbe szedjem magam a reggeli kis affér után.

Miután végeztem, elhelyezkedtem a székemben és átnéztem az oda készített postámat. Miután ezzel végeztem, nekiláttam az aznapi teendőim átnézésének, de a gondolataim folyton a lány körül forogtak.
- Judy - szóltam ki telefonon a titkárnőmnek - hozna nekem egy teát?
- Persze uram, egy pillanat. – felelte.
- Köszönöm. – mondtam. Pár pillanat múlva megjelent Judy az ajtóban a teával. Igazán elragadó lány volt. Rövid barna haja, gyönyörű lábai és szép nagy kerek mellei vannak.
- A teája uram. - mondta és letette az asztalra.
- Köszönöm Judy .- mondtam. Megkerülte az asztalt és oda lépett fölém. Lassan gombolni kezdte a blézerét, majd a blúzát. Mikor ezzel végzett ott állt előttem melltartóban és rám nézett. Ekkor fogta a csipke melltartója alját és felhúzta így kiszabadultak gyönyörű keblei a rabságukból. Ott meredeztek előttem a gyönyörű halmok, és én le sem tudtam venni a szemem róluk.

Ekkor közelebb lépett, a mellei már - már hozzám értek.
- Miért nem hívtál egész hétvégén? - kérdezte cicásan - Talán már nem szereted őket? - rázta meg a kebleit
- Dehogynem édesem - válaszoltam kiszáradt torokkal - csak sok dolgom volt hétvégén. Szervizbe vittem az autómat azonkívül munkát is vittem haza, amit otthon hagytam jut eszembe. Ekkor hirtelen az ölembe rántottam és megcsókoltam a mellét, amit ő gyöngyöző nevetéssel vett tudomásul. Mélyen a szemembe nézett.
- Akarod, hogy a számba vegyem? - kérdezte búgó hangon
- Nagyon is drágám, ez minden vágyam, - mondtam - de most sajnos nem lehet, mert várok valakit.
- Ahogy akarod - mondta kicsit sértődötten - akkor én megyek vissza a helyemre.
- De azért az ajánlatod még áll későbbre is ugye? - néztem rá kérlelően
- Persze - mondta hamiskásan - de akkor már neked is tenned kell valamit értem!
- A legnagyobb örömmel kicsim - mondtam neki és egy utolsó csókot nyomtam az ajkára. - Na siess, különben lebukunk!

Ezután rendbe szedte a ruházatát és kiment az asztalához. Rövidesen megszólalt a belső telefonon és közölte, hogy egy bizonyos Miss Melinda Scott van itt. Szóltam neki hogy engedje be. Bizonytalan kopogtatás hallatszott az ajtó felől.
- Tessék! Amikor kinyílt az ajtó és felnéztem a papírokból, azt hittem a szemem káprázik. Ott állt a lány a buszról. Az ő arcára is megdöbbenés ült ki. Lassan becsukta az ajtót, de még mindig nem jutott szóhoz. Mi tagadás én sem. Aztán lassan észhez tértem és felálltam, hogy üdvözöljem.
- Jó napot - köszöntöttem, de még mindig nem tértem magamhoz a megdöbbenéstől.
- J - j - jó napot Mr. Foster! - dadogott. Az arcán tükröződtek az érzései. A megdöbbenés és zavar keveredett azon a gyönyörű arcon. A szép kék szemei teljesen elkerekedtek. Majdnem odamentem, hogy a karomba vegyem és megnyugtassam, hogy nincs semmi baj, de erről lebeszéltem magam.
- Foglalj helyet és ne hívj Mr. Fosternek kérlek!- mondtam neki

Ő még mindig zavartan leült velem szemben.
- Ez meglehetősen kínos helyzet mindkettőnk számára azt hiszem - kezdtem - de nézzük a jó oldalát a dolognak, legalább már ismerjük egymást - folytattam - és kölcsönösen szimpatikusak is vagyunk azt hiszem, függetlenül attól, hogy a főnököd leszek.
- Ez igaz - mosolyodott el, aminek én nagyon örültem
- Azt hiszem egy - két dolgot tisztáznunk kell mielőtt hozzálátunk a munkához - mondtam - a magán élet és a munka az két külön dolog nálam, és ezt elvárom a munkatársaimtól is. Helyeslően bólogatott és én folytattam.
- Bár még nem egészen tértem magamhoz - mondtam és vettem egy mély levegőt, mielőtt folytattam volna - van egy pár dolog amit meg kell beszélnünk.
- Először talán azzal kezdeném, hogy általában mit várok el a munkatársaimtól. Melinda közben figyelt és csak bólogatott.

Azért próbáltam én minél többet beszélni, hogy legyen ideje összeszedni magát, ami látszólag lassan de biztosan sikerült is neki.
- Mindenek előtt, amíg a munkahelyünkön vagyunk, első a munka és ebben ügyben elég szigorú vagyok. A második, nos azt hiszem nincs második. - mosolyodtam el, mire ő is megajándékozott gyönyörű mosolyával.
- Szívesen fogadok minden okos ötletet.
- Ok - mondta - ha lesz ilyenem közölni fogom önnel Mr.... ööö... vagyis Chris.
- Én azt javaslom ne magázódjunk - mondtam - kicsit nevetséges lenne köztünk, nem gondolod?
- De, szerintem is - mondta mosolyogva
- Akkor hát üdvözöllek a csapatban - nyújtottam felé a kezem, ami pár órája még a bugyijában volt. Ahogy a kinyújtott kezemre nézett, láttam rajta, hogy neki is ez jutott az eszébe, mert elpirult, de azért gyorsan kezet fogott velem.

A kézfogása határozott volt, ami tetszett.
- Köszönöm Chris - mondta és közben a szemembe nézett és én megláttam benne a vágy és a bizonytalanság elegyét, amit ő is láthatott az enyémben.
- A beosztásod egyenlőre személyi asszisztens lesz, méghozzá az én oldalamon. Remélem ez nem okoz gondot.
- Nem, dehogy - mondta - kifejezetten örülök neki.
- Chris - kezdte félénken - szeretnék mondani neked valamit!
- Csak rajta, bátran ki vele! - biztattam
- Azzal kapcsolatban, ami köztünk történt reggel a buszon... szóval... - dadogott. Látszott rajta, hogy nem tudja, hogy fejezze ki magát. De nem akartam szólni, csak vártam.
- Szóval azt szeretném mondani, hogy nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, mert én soha nem tettem még ilyet - szinte a sírás kerülgette, ahogy próbált kijönni a mondatból - és nem vagyok rossz lány.
- Elhiszem neked - válaszoltam neki - és hidd el én sem tettem még ilyet. Ez biztosan nem fogja befolyásolni a karriered a cégnél, én meg nem vagyok egy dicsekvős trófea vadász, úgyhogy a jó híred sincs veszélyben. - nyugtattam meg.
- Köszönöm! - mondta hálásan.
- Akkor talán megbeszélhetnénk kettőnk dolgát? - kérdeztem rá óvatosan és felkészültem a visszautasításra. - Tudom, hogy nem munkaügy, de azt hiszem ebben a helyzetben kivételt tehetünk.

Mivel kérdőn nézett rám, folytattam.
- Arra gondoltam, hogy esetleg felhívnálak nyolc körül, ahogy eredetileg megbeszéltük. Ahogy ezt elmondtam az arcát figyeltem, amire ismét a megdöbbenés ült ki.
- Persze a válaszodnak nem lesz semmi hatása a munkáddal kapcsolatban - nyugtattam meg.
- Ok - mondta - de mielőtt válaszolok azt tudnod kell, hogy nálam sem az dominál, hogy a beosztottad leszek!
- Természetesen - válaszoltam
- Nagyon boldog lennék, ha felhívnál! - mondta mosolyogva.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak egy valamit szeretnék még veled megbeszélni - folytattam - arra kérlek, hogy ne adjunk alapot a pletykáknak a cégen belül.
- Ok, ez természetes - mondta mosolyogva és én egyre inkább úgy éreztem, hogy nem mindennapi lány ül velem szemben.
- Akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk, Judy a titkárnőm mindent megmutat neked, segít eligazodni az irodában. Nekem sajnos elég sok dolgom van, de ha már berendezkedtél nézzél erre és akkor megbeszéljük milyen munkát is adjunk neked. - mondtam neki mosolyogva és felálltam. Ő is felállt és elindultunk az ajtó felé.

Ő félúton megtorpant és visszafordult, mire összeütköztünk. Elnézést kért, miközben felnézett rám a gyönyörű kék szemeivel és akkor tudtam, hogy elvesztem. Lehajoltam és megcsókoltam lágyan az ajkait, amit hálás sóhajjal viszonzott. Amikor szétváltunk mosolyogva rám nézett.
- Csak azt akartam mondani, hogy... mindegy azt hiszem elfelejtettem - mondta mire mindketten elkezdtünk nevetni. Aztán kivezettem Judyhoz és bemutattam egymásnak őket, majd munkára hivatkozva kettesben hagytam őket. Fél egy körül kiszóltam a titkárnőmnek, hogy kérdezzen rá a főnökre ráér - e ebédelni. Pár perc múlva jött a válasz, hogy a főnök vár. Elindultam az ebédlőbe, ahol már ott volt Mike. Leültem mellé az asztalhoz és a cég ügyeiről kezdtünk beszélgetni.
- És milyen az új lány? – kérdezte.
- Szerintem be fog válni, de nem akarok meggondolatlan kijelentéseket tenni. - mondtam - határozott és eszes ember így első benyomásra, de majd kiderül.
- Ok Chris rád bízom. – mondta.

Ebéd után elköszöntünk egymástól és ment mindenki a maga dolga után. Mikor felértem az irodámhoz, Judy még nem volt ott. Leültem az asztalomhoz és épp egy statisztikát olvastam, amikor kopogtatás hallatszott.
- Tessék - szóltam ki. Kinyílt az ajtó és Judy lépett be rajta. Lassan egy párduc mozgásával lépett oda hozzám és széttett lábakkal ült az ölembe. Csókolni kezdte a nyakamat, majd rátalált a számra és vad csókolózásba kezdtünk. Lassan kiszállt az ölemből, de egy pillanatra se hagyta abba a csókot és felült elém az asztalra. Gyorsan kiszabadította a melleit. Felhúzta a szoknyáját és a fejemet a lába közé nyomta. A bugyiját előtte gondolom levette a mosdóban, mert csak a fazonra nyírt puncija csillogott előttem nedvesen. Kicsit hátra dőlt és egyik kezével megtámaszkodott az asztalon, míg a másikkal a hajamba markolva irányított a puncija mentén. Kinyújtottam a nyelvem és megérintettem a csiklóját mire ő megremegett, és körözni kezdett a csípőjével a nyelvem előtt.

Egyre vadabbul kezdtem nyalni a rózsaszín, kislányos pináját, ő pedig egyre hangosabban nyögött. A farkam ekkor már majd felrobbant. Egyik ujjamat bedugtam a puncijába és lassan húzogatni kezdtem ki - be. Aztán rövidesen követte még kettő. És ekkor elélvezett. Éreztem, ahogy a puncija ütemesen összehúzódik az ujjamon az orgazmus hatására és hallottam, ahogy próbálja magába fojtani a kéj sikolyait. Amikor végzett mosolyogva nézett rám és egy csókot nyomott a számra lenyalogatta saját nedveit a szám körül.
- Most én jövök - mondta és letérdelt elém. Kiszabadította a farkam a nadrágból, ami úgy pattant elő, mint valami rugalmas vessző. Először csak apró puszikat adott a makkomra, majd lassan haladt lefelé a puszikkal míg el nem érte a heréimet. Azok sem maradtak ki a kényeztetésből, majd elindult vissza. Amikor visszaért a makkomhoz, elkezdte nyalogatni, majd egy mozdulattal benyelte tövig és én nem tudtam visszatartani kéjes nyögéseimet. Egyszerűen fantasztikusan csinálta.

Ahogy szopott és verte a farkam egyszerre nem bírtam nem ránézni. Csak bámultam, ahogy a feje le - föl mozgott az ölemben. A nyelvével a makkom körözött, majd végég nyalta az oldalát. Leérkezve a tövéig, megnyalogatta a heréimet, aztán elindult visszafelé. A szemem előtt már szikrák pattogtak. Éreztem, hogy a szemem könnybe lábad az élvezettől!
- Ha nem élvezek el, beledöglök! - futott át az agyamon. Hirtelen szinte tövig nyelte a farkam. A manduláinak ütközött a makkom, ekkor éreztem, hogy nem sok van hátra és ezt a tudomására is hoztam, de nem sokat törődött vele. Amikor már nem bírtam tovább szóltam neki, hogy jövök, és ő szívni kezdte a farkam, ahogy csak tudta és közben a kezével segített a szájának. Majd eszemet vesztettem, amikor elkezdtem élvezni és ő minden cseppjét a szájába vette és lenyelte, mert saját bevallása szerint imádta az ízét. Amikor csitultak az élvezet hullámai mosolyogva felállt és szájon csókolt.

Izgató volt, hogy a számban keveredett a csókja, a puncija és a saját farkam íze. Mikor szétváltunk szó nélkül rendbe szedte magát, végig simított időközben lelankadt farkamon és kiment az irodából. Mosolyogva gondoltam arra, hogy nekem van a legjobb titkárnőm a földön. Nem akar hozzám jönni, de imád velem kefélni, nem erőszakoskodik, nem féltékeny, bármilyen munkát rá lehet bízni, egyszóval tökéletes. Ránéztem az órámra és gondoltam épp ideje, hogy felhívjam a szervizt és a kocsim után érdeklődjek. Megnyugtattak, hogy délután mehetek érte. Ismét beletemetkeztem a munkába, majd mikor végeztem az órára nézve megállapítottam, hogy ideje végre hazamenni. Kiszóltam Judynak, hogy hazamehet. Összepakoltam az asztalomon és én is hazafelé vettem az irányt.