Negyven éves volt, alig néhány évvel - eggyel vagy kettővel – a háború után. Zárt, ablaktalan szobájában éjszakánként hajnalig cigarettázott. A helyiségben vágni lehetett a füstöt.
Amikor másnap délben felébredt, fázott.
Érzékei fokozatosan tértek vissza. Először a hallása vált egyre élesebbé. Érezte, hogy valami nem stimmel. Izmait megfeszítve, lélegzetét visszafojtva feküdt mozdulatlanul, s hallgatta a különös hangokat. Tücsökciripelés, madárcsicsergés az ő egyszemélyes, a világtól tökéletesen elszigetelt világában? Az engedélye nélkül? S mi ez a távoli, de egyre közeledő dübörgés, morajlás?
Szeme még mindig csukva volt, de most megmozdította karját, mely eddig az ölében pihent. Kezei önálló életet élve tapogatóztak körülötte, alaposan megvizsgálva az alatta lévő felületet, az érzeteket az agyba továbbítva. A lepedő eltűnt. Vagy csak rosszat álmodott és kifetrengte maga alól? Keze ezután a falat tapogatta. Hullik a vakolat? És a szagok! Földszag és fűszag és füstszag. Nem értett semmit.
Kinyitotta a szemét. A felette világító fényforrás hiábavaló kísérletet folytatott, hogy eloszlassa a ködöt. A ködöt, mely nem cigarettafüst volt. A fényforrás, mely nem a mennyezetről lógó csupasz villanykörte volt, hanem a nap.
Körülnézett. Alatta, mellette föld. Egy gödörben feküdt. Egyre tisztábban hallotta a közeledő motorzúgást, rotorkattogást. A lövéseket, a becsapódásokat.
Rettegés fogta el. Nem, az nem lehet! Ez lehetetlen! Pedig úgy volt. Újra ott feküdt a lövészárokban, akárcsak akkor, néhány évvel – eggyel vagy kettővel – ezelőtt.
Tudta, mi fog történni, de lassan felkelt, akárcsak akkor. Nem tehetett mást, tudta. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, a történelmet nem lehet megváltoztatni. Először csak a fejét dugta ki, majd ő maga is kimászott az árokból. Számos lövedék csapódott be mellette. Nem volt esélye, hát nem is kerülte el az az egy lövedék, mely a halántékát érte. Térdre rogyott, majd mint egy levetett ruha, a földre hullott. Elsötétült előtte a világ.
Talán álmodott. Álmában negyven éves volt, alig néhány évvel – eggyel vagy kettővel – a háború után. Zárt, ablaktalan szobájában éjszakánként hajnalig cigarettázott…
Az ápolónő ellenőrizte az életfenntartó műszereket, majd elhagyta a kórház különleges, csak kómásoknak fenntartott alagsori helyiségét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
vulipugi:
Igazán minőségi történet. Érze...
2024-04-17 17:56
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
Viszont rossz még belegondolni is, hogy netán így lenne igaz, remélem nincs tudományos alapja. Avagy, ha igen, akkor mégiscsak szeretkezés közben érjen a vég........hmmmm,de ha belegondolok, annak a jány, vagy asszony nem örülne, akivel éppen lennék......... :-(