Nagygólya a táborban

Nyilván sok sztorit írtatok már itt egyetemi, vagy a korán érők akár gimis gólyatáborokról. Ezek mindenkinek nagy emlékek, itt érezheti magát az ember először szabadnak tanártól, szülőtől… ennek megfelelően aztán mindkét csoport kötelezően utálja is ezeket a rendezvényeket. Vélhetően sokaknak volt itt emlékezetes kalandja fiúval/lánnyal is, gyors kapcsolatok, hamar végződnek akár kiadós esti részeges szeretkezésben is. Velem is valami hasonló történt, azonban egy egészen különleges lánnyal, így gondoltam, veletek is megosztom.


Szóval egyetemi gólyatábor. Hol van egy rendes gólyatábor? Természetesen a Balatonnál. Hogyan megy oda a diákság? Vonattal, a Déli pályaudvarról. Mi történik út közben? Ordibálunk, és iszunk. Mit csinálunk a táborban? Hallgatunk néhány unalmas előadást, nézzük az idősebbek önmegvalósítását, és persze eszünk, iszunk, iszunk, iszunk, iszunk. Más nem igazán fér bele a sűrű „programba”, így nem meglepő, hogy mi se mozdultunk ki a tábor területéről egész végig. Este hatalmas, botrányos bulik voltak, természetesen akadt, akit hordágyon kellett a szobájába vinni, mert olyan részeg volt, véres verekedésre is volt példa, meg persze csajozás ill. kurvulás terén is sokakból előbújt a vadállat.


A legnagyobb parti utolsó este volt az ebédlőben. Addigra pont sikerült megjavítani az összes hangfalat (jobb későn…), aránylag meleg is volt, úgyhogy régi cimborámmal, Tomival megállapítottuk, hogy minden előjel pozitív. Bele is vetettem magamat az éjszakába, ment a tucc-tucc, dübörgött az egész épület, akár a magyar gazdaság, s itt kétségkívül igaz volt, hogy nagy a jólét. Én is táncoltam keményen, oda-oda sandítva a jobb csajokra.


Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy lány egyre többször közeledik hozzám. Aztán váratlanul át is karolta a nyakamat, mire én persze rögtön hozzá fordultam, és nekiálltunk táncolni, vagy a hely szellemiségének megfelelően inkább táncot imitálni. Elsőre nem igazán vettem szemügyre, gondolván istenem, nő, hát láttam már ilyet. Aztán ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, sorra fedeztem fel a lány értékeit: felül csak bikini volt rajta, így erős, formás mellei jól kirajzolódtak. Sima, szép dereka, kerek feneke, hosszú barna haja egyre vonzóbbá tették előttem, de valahogy mégis furcsán éreztem magam. A lány ugyanis kifejezetten nagy termetű volt; úgy képzeld el, hogy egy 170 magas, jó csajt megszorzol 1,4-gyel minden irányban, arányosan. Ezek szinte szürreálissá tették, mivel csodás formái mind a helyükön voltak (se nagyobbak, se kisebbek a kelleténél), de neki egy melle volt akkora, mint egy átlagos lánynak a kettő együtt. Szinte alig akartam elhinni, amit látok, s a kábulatom csak fokozódott, ahogyan a tánc elmélyülésével egyre jobban elkezdtem simogatni testének fedetlen részeit. Lágy, sima, minden festegetéstől, szegecseléstől mentes, tiszta bőre volt. Ahogy jöttek a számok, egyre közelebb kerültünk egymáshoz a nagylánnyal, különösen persze a lassúzásnál; máig emléxem, ahogy a Scootertől a Break it up c. feldolgozásra ölelkeztünk… nem valami szuper szám, de akkor az nekem mindegy volt. A többi csaj általában az ember kezében himbálózott, rábízta magát, könnyen lehetett irányítani, sőt többségük el is várta ezt, azonban ővele más volt a helyzet; bár a tekintete barátságos volt, minden apró mozdulatából látszott a sajátos határozottsága, ereje. Sokáig leginkább én tapintgattam a testét, s a kezei a vállamon voltak, azonban egy idő után ő is hozzámért. Nagy, selymes tenyerei kíváncsian simogatták a derekamat, mellkasamat, s tekintete, mozgása elárulta: vékony alkatom tetszik neki.


- Hogy hívnak? – tettem fel végül a kérdést.


- Veronika – hangzott a válasz, melyet mély, szemérmesen mosolygó tekintet követett. Ha ezzel az volt a célja, hogy utána meg se tudjak mukkanni, hát elérte, ugyanis életem egyik azon ritka pillanata következett, amikor egy időre tényleg nem tudtam, hogy hogy hívnak. Végül kinyögtem, hogy Laci, de annyira bizonytalan voltam, hogy nem csodáltam volna, ha a nagylány el se hiszi.


Órákig táncoltunk még, nagyon jó volt a hangulat. Mikor Veronika kezdett fáradni, kiment egyet sétálni. Én is követtem, s bár kicsit láthatóan mindketten féltünk a többiek előtt látványosan együtt mutatkozni, a ház előtti füves részen valahogy mindig újra és újra összefutottunk. Végül az ebédlő mögötti sötét részen kötöttünk ki, ahol nem látott minket senki. Először csak álltunk mindketten, láthatóan ő sem volt teljesen biztos a dolgában, majd egyszer csak megcsókoltam. Ezt ő is viszonozta; utána hosszú percekig enyelegtünk, s ha nem kezd el szemerkélni időközben az eső, talán másnap reggelig ettük volna egymás száját. Bár alig néhány órája ismertem a lányt, soha nem éreztem nagyobb vonzódást senki máshoz.


Amikor az idő miatt elindultunk a lakószobák felé, már szinte akaratlanul is fogtuk egymás kezét. – Gyönyörű vagy… - súgtam a fülébe. – Miért? – tette fel a meglepő kérdést, várva, hogy jobban kielégítsem a hiúságát. – Hát vajon miért – mondtam én, s közben demonstratívan megsimogattam legszebb formáit. Ő erre elmosolyodott. - Szereted az ilyen nagy lányokat? Nem félsz tőlem? – kérdezte viccesen. – De, nagyon is! – mondtam, mire összenevettünk, s újra csókolózni kezdtünk. Egyszer csak abbahagyta, és azt mondta: 10 perc múlva legyek a szobájában. Izgatottságom a tetőfokára hágott.


Ahogy megbeszéltük, tíz perc múlva kopogtattam Veronika ajtaján, azonban többedszerre sem volt válasz. Miután már kellemetlen lett volna a kivilágított folyosón tovább kopogni, továbbá saját magammal sem bírtam, benyitottam. Sötétség fogadott, csupán a kerti ajtón szűrődött be némi fény. Zavartan nézegettem körbe, körbe, nem egészen tudtam, hogy mi újság.


- Találj meg! – hallatszott váratlanul Veronika kedves, halk hangja. A nagylány fent feküdt mozdulatlanul az egyik emeletes ágy tetején. Végigtapogattam az ágyakat, s rátaláltam. Kezemmel éppen a fenekéhez értem először, majd végigsimogattam az oroszlánnőstényt; teljesen meztelen volt. Fel akartam hozzá mászni, ő azonban felült, s hosszú lábaival arrébb tessékelt, majd lemászott.


- Hát te még ruhában vagy? – kérdezte meglepve. Már szinte nekiálltam volna magyarázkodni, azonban vicceskedve így folytatta: - Cssss… megbüntetlek!


Majd odalépett a kerti ajtóhoz, s elhúzta a függönyt, miáltal halványan ugyan, de kintről is láthatóvá váltunk. Na meg persze a kékesszürke holdfény megvilágította Veronika csodálatos testét; igazából egész este akkor vált számomra világossá, hogy nem, tényleg nem álmodom, ez a nagytermetű, csodálatos istennő tényleg itt áll előttem, s az én kedvemért vált meg a ruháitól. A büntetés alatt azt értette, hogy az üvegezett ajtóhoz egészen közel állva ő maga állt neki vetkőztetni. A látottak okozta kábulat olyan erős volt, hogy akár különösebb ellenállás nélkül le is szúrhatott volna, így gyorsan megszabadított a ruháimtól.


- Te aztán nem félsz a fiúktól – mondtam. – Miért félnék? Elég erős vagyok én – válaszolta, s látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja. Majd némi csókolózás után még hozzátette: - Szeretek dominálni… baj? – nézett rám kérdőn. Beismerése végképp tudatosította bennem, hogy kemény csajjal van dolgom, akinél nem ajánlatos hibázni. Elhatároztam hát, hogy átadom magam neki: annyira vonzódtam már hozzá, hogy képtelen voltam neki ellenállni, s vonzott az újfajta helyzet izgalma. – Nem, nem baj… régóta vágytam már rá, hogy valaki kényeztessen… - mondtam titokzatosan, mire a fülembe súgta: - Meglesz!


Egyre forróbban ölelkeztünk, hagytam, hogy ott érintsen meg, ahol akar. Végigsimogatta a vállaimat, derekamat, sőt a fenekemet is tenyerébe vette. – Szép vagy! – állapította meg, nem kis meglepetést okozva: ezt így nőtől még sosem hallottam. Közben persze én is kóstolgattam, főként a szép melleit, melyeket addig még nem érintettem. A kölcsönös kényeztetés mindkettőnket egyre jobban felizgatott, s szép lassan leheveredtünk az ágyra.


Aztán Veronika megfogta a kezemet, s hüvelyének tágas nyílásához helyezte, sőt még két ujjamat be is nyomta a nedvesedő punciba. Másik kezemet pedig a melléhez irányította. Miután kényeztetéssel már meg volt elégedve, engem is kezelésbe vett: egyik kezével hímvesszőmmel játszadozott, másikkal pedig a combjaimat simogatta.


Szigorúan ő volt felül, s miután beleült a farkamba, határozott mozdulatokkal kezdett rajta lovagolni. Közben serényen simogatott, sőt még csikizett is: eleinte csak a derekamat, aztán egy idő után már szinte mindenhol éreztem selymes tenyerét. Kényeztetésétől teljesen öntudattalan állapotba kerültem, hajlongtam jobbra, balra, altestemet is körbe-körbe mozgattam; teljesen elfeledkeztem arról, hogy férfi vagyok, annyira elborított az élvezet. A rajtam mozgó csodálatos nő látványa pedig végképp elvette az eszemet. Én nem sokáig bírtam, hamar elmentem, Veronika azonban még nem volt kész; így hát farkam kiengedte a hüvelyéből, odébb csúszott rajtam, s a számra tette a nedves, tágas, lüktető punciját. Két kezével a fejem is megfogta, s odaszorította a bejáratához: nem volt más választásom, nyalni kellett. Én pedig csak nyaltam, nyaltam engedelmesen, míg a nagylány nagy sóhajok közepette el nem élvezett.


Aztán hosszasan, kielégülve feküdtünk egymáson, időnként összemosolyogva, csókolózva. Egyszer csak közölte velem, hogy nálam akar aludni. Kissé ugyan féltem, hogy ez a fiúknál ki fogja verni a biztosítékot, de Veronika parancsa elől nem volt menekvés. Felpattant az ágyból, s úgy, ahogy volt, meztelenül akart átmenni hozzánk. Legalább azért arra rávettem, hogy egy melegítőalsót vegyen, de a felsőteste még így is meztelen maradt. A folyosó azonban üres volt, így senki nem látta a nagylány kihívó melleit.


Mikor a szobánkba értünk, rögtön ölelkezni kezdtünk. Az ágyán fekvő Tomi először kissé meglepődve nézett, amint a félig meztelen Veronikával csókolóztam, azonban kisvártatva kiderült, hogy ő szintén nem egyedül van az ágyban: a takarója alól egy pindurka szőke cica gyanúsan fedetlen combja tűnt elő, aki később kidugta a fejét is. Ekkor mind a négyen egymásra néztünk, s elnevettük magunkat. Tomi ugyanis felhajtotta a takarót, láthatóvá téve, hogy deréktól lefele mindketten meztelenek: már vagy negyed órája dugtak.


Reggel kissé kómásan ébredtünk, azonban ahogy lassan újra érzékelni kezdtem a nagylány meztelen testét, hamar újra élet költözött belém. Meglehetősen késő volt már, éhesek voltunk.


- Mit kérsz reggelire, kedvesem? – kérdeztem, érezve, hogy ez a „kedvesem” kicsit béna volt, de muszáj volt valahogy kifejezni a vonzódásom. – Banánt! – hangzott a válasz, majd a szokásos mosolygás és mély tekintet. – Jó, de honnan szerezzek neked? – kérdeztem. – Hát van nálad egy… remélem elég finom… - válaszolta titokzatosan. S valóban, kezével megfogta a farkamat, s játszani kezdett vele. Erre én felültem, ő pedig elém fekve szájába vette a hímvesszőmet, s nyelvével simogatni, majd szopni kezdte. A rám törő élvezettől ismét teljesen ellazultam, csupán annyi erőm volt, hogy a haját simogassam. Soha nem érzett kéj közepette élveztem el.


Aznap délután már vége volt a tábornak, s hosszas pakolászás után mindenki hazaindult. Veronika nem azzal a vonattal ment haza, amivel a többiek, de még a vasútállomáson el tudtam tőle búcsúzni. – Hiányozni fogsz… - mondtam neki, majd viccesen a fülébe súgtam: - különösen a pinád!


- Örülök, hogy ízlett… - súgta vissza mosolyogva, majd néhány csók után felszálltam a pesti gyorsra.


Az egyetemen aztán nem jártunk sokáig, igazából magam sem tudom miért. Talán a mindennapokban már inkább terhünkre volt ez a sajátos szereposztás? Vagy túl gyors volt az egész? Ki tudja. Mindenesetre azért azután is sokat találkoztunk, segítettünk egymásnak a tanulásban stb. Aztán évekkel később egészen furcsa fordulatot vett az életünk… de azt majd mások mondom el :)