Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Mosaic Stories II.: Ma cherie

Nem volt vesztegetni való időnk. Szerencsére a szomszéd vágányon éppen nem volt vonat, és a sínpárokat általában elválasztó drótkerítés is hiányzott. Már nyúltam a csomagjainkért, hogy az egyszerűség kedvéért még előttünk landoljon. Hátunkon a táskákkal egyikünk sem fért volna ki.
- Én ezt nem tudom megcsinálni - hallottam útitársnőm lemondó hangját.
- Ugyan már! - feleltem gyorsan. - Te mész előre. Nem lesz semmi baj!
Sietségem átragadt rá is. Az ablakhoz közeli ülésre lépve egyik, majd másik lábát is áttette a peremen, de elég kényelmetlen lehetett a vonaton belüli kapaszkodón csimpaszkodni, ezért gyorsan elengedte. Leért.
Nem volt kifejezetten lassú, de ez alatt a rövid idő alatt a kaller már előkotorta a kulcsot és próbálta kívülről a zárba illeszteni. Ő sem volt teljesen nyugodt állapotban, mint látszott. Elvigyorodtam és barátnőmet utánozva hamarosan én is kívülről lógtam a vonaton.
- Állj odébb! - szóltam haragosan, mert 'Ma cherie' látszólag azért állt alám, hogy elkapjon. A lendülettől hátradőlve koppant volna a gerince a síneken, na nem.
Leérkeztem, de kicsit megroppant a bokám. Barátnőm már vette is a hátára cuccainkat.
Még egy hátizsák a vonat alatt lapult. Lehajoltam érte, de túl gyorsan akartam felegyenesedni,  fejem hangosan koppant valamelyik vasalkatrészen.
- Ó bassz...a-meg! -jajdultam fel.
- Jól vagy? - hallottam az aggódó kérdést.
- Gyere! - fogtam kézen vendégemet (el is felejtettem írni, nálunk aludt aznap éjjel, mert másnap indult külföldre, ahol a következő évet bébicsőszködéssel és nyelvtanulással szándékozta tölteni), hogy a biztonságosabb peron felé húzzam. Végtére is már a kimászás ötlete sem volt normálisnak nevezhető, de egy üres vágányon ácsorogni a Keletiben - úgy, hogy közben bármikor befuthat rá egy vonat - már több lett volna, mint adrenalinlöket.
Igyekeztünk a kijárat felé. Szerencsénkre éppen nem volt egy rendőr sem a közelben, pedig az elmúlt időben igencsak megszaporodtak ezen a környéken az illegális dohányáruk, pénzváltók és drogkereskedők miatt. Valószínűleg a nagy pályaudvar valamelyik másik zugában unatkoztak övre kulcsolt kezekkel, ahogy szokták.
Hamarosan elértünk a híres-neves négyes metróhoz, berontottunk a bezáródni készülő ajtók között és pár pillanat múlva megkönnyebbülten nevettünk fel.
- Nem vagy normális - mondta útitársnőm halkan, nehogy az utazóközönség többi tagja meghallja. - Jöhetett volna egy másik vonat. Magamtól eszembe se jutott volna ilyen hülyeséget csinálni.
- De nem ütötted meg magad, ugye? - kérdeztem félvállról.
- Nem.
Rövidesen hazaértünk. Ledobáltuk a súlyos táskákat.
- Szóval itt laksz - inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Általában nem, de érezd otthon magad.[Anyukám aznap üres lakásába mentünk.] Esetleg kérsz egy koktélt?
- Hm... köszi, de előbb lezuhanyoznék. - ezzel a táskájához lépett.
- Törölközőt ne vegyél elő... - rángattam le egyet a szekrény felső polcáról. - Mindent megtalálsz a fürdőben.
- Köszi - mosolyodott el kedvesem és egy futó puszit nyomott az arcomra, ahogy elviharzott a fürdőszoba felé.
Míg zuhanyzott, megcsináltam a konyhában a koktélokat. Minden be volt hűtve, ahogy kell. Két Cuba Libre hamarosan készen várta végzetét a nagy, vörös franciaágy melletti éjjeliszekrényen, egy tálcán. Adjunk a stílusra is, gondoltam, miközben a nagy lepedővel leterítettem a franciaágyat. Halkan kuncogtam, mikor anyám elszánt fejére gondoltam, mikor kinyilatkoztatta, hogy ezen az ágyon nem lehet szeretkezni, mit szólna most! Méghozzá egy lánnyal. Hiába, vaskalapos őseink nem változnak.
Kedvesem hangtalanul surrant mögém és rácsapott a fenekemre. Ijedten ugrottam félre, hogy aztán szembefordulva haragos pillantásokat küldjek felé. De mosolygott, mint mindig és teljes törölközőbe burkolt testével hozzám simult.
Gondolkodás nélkül viszonoztam jóleső csókját, de aztán elhúzódtam tőle.
- Én is lezuhanyzom, rendben?
- Siess! - susogta sürgetően.
Szerintem sikerült megdöntenem a még koliban felállított, egy perc negyvenkét másodperces zuhanyzási rekordot. Vizesen tértem vissza a 'nagyszobába'. Ma Cherie az ágyon ült és kibámult a nyitott erkélyajtón (időközben beesteledett). A budapesti nyáréjszaka hűvös lehelete tódult be; az a finom illat, amit annyira szerettem - ugyanis parkra nézett a lakás, ahonnan az évszaknak megfelelően virág-fa- egzotikus növény- és egy pici természetillat szállt be.
A csillagok csak nagyon halványan látszottak, a hold még nem ért el arra a pontra, ahonnan besüthet a szobába.
Odaléptem kedvesem mögé és alig érintve hibátlan bőrét, végigsimítottam a vállán, mire megremegett. Nem bírtam sokáig megállni, belecsókoltam a nyakába. Egy mozdulattal levettem róla a teste köré tekert törölközőt, és finoman végigdörzsöltem az itt-ott még vizes részeket. Közvetlenül mögötte álltam, átkaroltam a derekát és csókolgattam a nyakát. Kedvesem elégedetten sóhajtott fel és fejét hátra, a vállamra hajtva élvezte a kényeztetést.
Végigcirógattam oldalát, hasát, végül melleihez érkeztem. Két kézzel rászorítottam mindkettőre, mire 'Ma cherie' felnyögött:
- Imádlak, Nanc...
Elmosolyodtam, de természetesen nem hagytam abba ezt a kis játékot. Apró füleit, és az alattuk lévő érzékeny területet csókolgattam, ujjaim már kemény mellbimbóit izgatták. Éreztem, ahogy a puncim jólesően lüktetni kezd. Bár még mindig rajtam volt a törölköző, csípőmet barátnőm formás fenekének nyomtam.
Hamarosan meg akart fordulni, de erősebben szorítottam. Még meg akartam tudni egyet-mást.
- Miért csókoltál meg a vonaton? - suttogtam meg-megremegő hangon. Én is akartam már, hogy megforduljon, de miért pont úgy és miért pont ma mozdult rám?!
- Hogyhogy miért?! Megkívántalak, Nancy... - búgta halkan.
- Miért ma? Miért a vonaton?
- Mert adódott egy lehetőség, és én megragadtam. Csak nem bántad meg?
- Nem - nevettem el magam, csak egy pillanatra enyhítve karjaim szorításán. 'Ma cherie' ezt ki is használta, rögtön felém fordult.
- Ne gondolj mindig mindent túl - mondta gyorsan, és lecsúsztatta rólam a törölközőt. - Inkább... - szorosan magához szorított, és ajkait számra tapasztotta.
Felnyögtem, annyira jól esett. Hátát, nyakát simogattam, beletúrtam a hajába, hogy végül erős légszomj okán megszakítsam a csókot.
Most ő vette kezébe az irányítást, millió puszit hintett nyakamra, vállamra, hogy ezután melleimre ráfogva ismét megcsókoljon.
Ezt, pontosan ezt vártam évek óta. Tudtam, hogy gyengéd lesz és megadja nekem, amire szükségem van.
Boldogan szorítottam magamhoz, ujjaimmal végigsimítva bőrének minden elérhető négyzetcentiméterét. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, hozzám simuló teste, ő maga annyira megbabonázott, hogy az örökkévalóságig tudtam volna folytatni az előjátékot. Vállát, hátát, popsiját simogattam a sötétben és nem akartam mást, csak ölelni, érezni, élvezni és százszoros, ezerszeres élményt okozni neki is.
Egy pillanatra elengedett és mélyen a szemembe nézett, úgy mondta:
- Gyönyörű vagy.
Ezt nekem így eddig csak egy ember mondta; lefelé görbült a szám. Hozzábújtam, és arcomat vállgödrébe fúrtam, hogy ne láthassa az emléket, ami rá volt írva.
Lassan az ágy felé kezdetem araszolni. 'Ma cherie' fölé helyezkedtem és lábait terpeszbe tolva közéjük helyezkedtem. Ott álltam leghőbb vágyaim kapujában. Megbabonázva néztem a nedves, kissé elnyílt puncit. Ő volt gyönyörű, ahogy nekem, csak nekem kitárulkozva várta, hogy tegyek már vele végre valamit.
Finoman körbepuszilgattam kedvesem kelyhét, őrjítően lassan haladva combja belső felétől szeméremajkai felé. Végül már nem is tudtam volna tovább húzni az időt /de őt és magamat sem akartam már/, kinyújtott nyelvvel óvatosan végigszántottam kisajkai között.
Miközben megéreztem leginkább feromonbombához hasonlítható ízét, hatalmasat sóhajtott. Végignyalogattam nagyajkait is, majd csikóját vettem kezelésbe. A legváltozatosabb hangok törtek fel belőle. Elvesztettem a fejemet, kedvesem combjait átkarolva nyaltam erősen, mélyen, és nyaltam és nyaltam, míg eszeveszett zilálása és nevem többszöri, szomszédokat áthívó hangerőben történő elhangzása magához nem térített.
Elégedetten húzódtam fel hozzá. Magamhoz öleltem, a hátát simogattam, mint egy kisgyereknek. Szőke tincsivel játszadoztam, fejét vállamra vontam és egy pillanatra sem engedtem el. Lassan magához tért.
- Kikészítesz... - suttogta halkan, mire csak elmosolyodtam és belekortyoltam a koktélomba.
Most ő kerekedett felül, lenyomott az ágyra és ugyanazt kezdte játszani velem, mint én az előbb vele.
- Nagyon felhúztál, babes! Ne várass tovább! - kértem.
Hamarosan lábaim közé csúszott, combjaim belső felét csókolgatta, de mintha megtorpant volna. Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Tétovázott.
- Nem kell megtenned, ha nem akarod. - sóhajtásszerű kijelentésemben észre kellett vennie a fáradt lemondást. Zavarba jött.
Felhúztam magamhoz és lábaimat széjjelebb húzva ezt suttogtam kedvesem parányi, csókolnivaló fülébe:
- Van egy jobb ötletem! - ezzel egy mozdulattal széttárt lábaim közé rántottam. Szorosan rajtam feküdt, combjai combomhoz, mellei mellemhez értek és az észveszejtő, összeremegő puncinkból induló kéjhullám hatására kedvesem szemei elkerekedtek.
Kezeimmel a hátát simogattam, majd lassan mozgatni kezdtem a csípőmet. Rögtön felvette a ritmust, bár akkor úgy éreztem, inkább ösztönei késztetik erre, mint tudata.
-Ohh... -angyali hangok törtek elő belőle. Nem tudtam megállni, kezeimmel fenekének két izmos félgömbjére markoltam. Forogni kezdett velem a szoba.
-Ma cherie - sóhajtottam, és ajkaim megtalálták az övéit.- Én... ahh- csak szakadozott, alig érthető hangokat tudtam kinyögni, igaz, saját hangomat is tompán hallottam már - vééégem vannn!!! - égő, lüktető masszának éreztem testünket, altesti központtal, ami egyre sűrűbben érzi a rezgéshullámokat, mint valami őrült földrengésmérő.  Megállíthatatlanul közeledett az orgazmus, aztán 'Ma cherie' teste is remegni kezdett.  Egyre vadabb tempóban szerettük egymást, ki tudja, mennyi ideig. Pihegtünk, újrakezdtük..."again and again"...Én csak végtelen boldogságot és időtlen kéjt éreztem, míg végül egymásra roskadva már nem maradt bennük szemernyi erő sem.
Csak néztem őt, a karjaimban lihegő csodát. Gyönyörű testét ezüstköntösbe ölelte a holdsugár.
- Köszönöm - nyögtem ki még mindig  hangomat keresve.
- Én köszönöm - suttogta 'Ma cherie' és a vékony takarót maga után húzva lassan mellém fészkelődött, mint egy lusta, álmos macska. Halkan sóhajtott és fejét a vállamra hajtva egyenletesen szuszogni kezdett.
Nekem is aludnom kellett volna, de nem akartam egy pillanatot sem eltékozolni a rövid, drága időből, míg érezhetem őt a közelemben. Nem tudhattam, mit hoz a holnap, csak annyit, hogy most egy évig nem fogom látni.
Miközben rám dőlő barátnőm emelkedő-süllyedő mellkasát néztem, hold fénye lassan végigbaktatott a szoba nagy könyvespolcán, a régi asztalon és a parketta szabályos élein. Fáradt voltam, de nem tudtam szabadulni a tengernyi  kérdéstől, melyek mind egy irányba mutattak, most akkor hogyan is tovább. Szerencsére valami belül azt súgta, hogy rendben leszünk.
Én is elaludtam.
*****

Másnap ismételten a Keleti egyik peronján álltam. 'Ma cherie' már felszállt a vonatra; éppen a helyét próbálta megtalálni, ami (valljuk be) két nagy táskával nem a legegyszerűbb feladat.
Idegesen az órámra néztem. Már csak pár pillanat, és a vonat elhúz ezzel a csodával messze, nagyon messze, nem akartam elengedni, de utálom a várakozás utolsó perceit. Ha már úgysem változtatható, legyünk túl rajta mihamarabb.
A jól ismert arc végül megjelent az ablakban.
- Majd írjál! Írjááál! - kiáltotta még akkor is, mikor az induló mozdony hangja elnyomta az övét.
Valahogy képes voltam mosolyogni, míg barátnőm látótávolságon kívülre került, de utána már nem volt miért vigyorogni. Mintha valamit elvettek volna tőlem. Elment, a fene egye meg ezt az egész lehetetlen helyzetet.
Tehát arcomon a megszokott kritikus arckifejezéssel igyekeztem hazafelé. A szomszédos vágányról özönlöttek az emberek, most érkezett be egy elég forgalmas járat. Ahogy bekerültem a tömegbe és én is kissé furakodni kezdtem a gyorsabb kijutás érdekében, valaki hozzáért a derekamhoz. Azt hittem, csak véletlen. De aztán meghallottam elég közel egy nagyon-nagyon régről ismerős hangon Ma cherie utolsó mondatát:
- Majd írjáááááááááááál! - mérgesen fordultam hátra, hogy ki ez a pofátlan dög - aki így képes mások magánszférájába tiporni- csak hogy egy pillanatra a lélegzetem is elakadhasson.
Ovális, már majdnem félhosszú barna hajjal keretezett férfiarc ért majdnem az orromhoz. Hatalmas, fekete szempillák erdeje mögül világító kék szempár mosolygott rám
- BenG?! - kaptam kezemet a torkomhoz meglepetésemben és döbbenetemben.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
Sinara ·
A címek pedig nekem is leestek, de attól még szerintem kicsit problémás lehet azoknak, akik kevésbé figyelnek oda rá vagy nem olyan jó a felfogó-képességük.

HBarbara ·
Kedves olvasmányos történet.
Nekem kifejezetten tetszettek a beszúrt részletek, hogy hova érkezik a vonat az italkészítés ettől válik számomra még elbeszélőbbé.
Nem éreztem sok szóismétlés, pongyola stílust
Kezdem a történeteidet vizuálisan is érezni mintha én lennék a harmadik szereplő s szerintem ez a jó írás egyik alapja.

baby

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: