Mosaic Stories I.: First time

-Szóval miért szakítottál Mátéval? - huppantam le az első osztályú kabin egyik üres helyére. Egyik barátnőmmel utaztunk Pestre, és már nem maradt hely az IC másodosztályán. Nem volt kedvünk egy órát várni a következőre (igaz, időnk sem), így kifizettük a csillagászati összeget ezért a helyjegyért. Legalább büntetlenül elnyújtózkodhattunk és nem kellett elviselni a némelykor rettenetesen irritáló utastársak hülyeségeit.
- Nem én szakítottam vele. Mindketten észrevettük, hogy már nem a régi a kapcsolat, eltávolodtunk egymástól.- magyarázkodott útitársnőm, miközben felrakta táskáit a tárolóra és kényelmesen elhelyezkedett a mellettem lévő ülésen. - Nagyon sok idő kellett volna, hogy 'visszahozzuk' és inkább úgy döntöttünk, hogy akkor egymás nélkül.
- Értem. - nem tudtam, mit mondhatnék erre. Igaz, hogy nagyon sok dolgot megosztott velem, de nem oldhatom meg az ő problémáit helyette... a párkapcsolatába meg főleg nem szólhatok bele. Nem mintha bármi értelmes tanácsot tudtam volna adni ez esetben...
Hirtelen borzongás futott át a testemen, méghozzá a térdemtől kiindulva. Már megint azzal a csitris mozdulattal szórakozott, amit unalmas kémiaórákon műveltünk: az összezárt ujjakat a térd felé közelíteni, rászorítani és lassan, érzéssel szétengedni, minek következtében az a térdre csúszik és az alany végigborzong tőle. Egyes esetekben összerezzenés, halk sóhaj, néha sikoly tapasztalható, ami a tanár figyelmét is felkeltheti.. hiába, nem voltak olyan izgik azok a kémiaórák... :)
Ránéztem, és megint azt a csintalan mosolyt láttam tiszta, őszinte szemeiben, mint már olyan sokszor. Mindig mindenkinek a szemébe nézek, de az övébe nem mertem túl sokáig, mert mintha húzott volna magához, mintha benne láttam volna valami huncutot, a tipikus 'tudom, hogy nem kéne, de nem érdekel'-kifejezést, sőt többet ennél... az a mosoly volt, ami mindig megjelent az arcán, ha meglátott. Mindig is kívántam, viszont sosem mertem lépni. De most elvesztem kacér pillantása hívogató mélységében és jól kifejlesztett önkontrollom mintha csődöt mondott volna: szégyenérzet nélkül, nyíltan mértem végig szandálba bújtatott, kecses lábától izmos combjain, rövid farmersortján, egyszerű, melleit kiemelő topján és hófehér nyakán keresztül kissé kifestett, szőke hajzuhataggal keretezett arcáig, a bujaságtól parázsló szemekig. És még mindig mosolygott, mikor önkéntelen mozdulattal lábához ért kezem, és begyakorlott módon én is a térdéhez értem.
Halkan felsóhajtott, mint mindig.
- Sosem láttam rajtad ezelőtt semmi reakciót, de most megremegtél. -mondta kajánul vigyorogva, és megint összezárta ujjait, hogy megismételje a mozdulatot rajtam.
Mindig végigszaladt rajtam a hideg, de sosem mutattam. Mint mondtam, nem akartam leleplezni magam. Barátja volt, a fiúkat szerette... ahogy én is. Sosem tudnék egy lánnyal járni, de őt megkívántam. Nagyon. De sosem hagytam, hogy bárkiben a világosság legkisebb szikrája is megjelenjen, mert féltem a beláthatatlan következményektől. Attól meg még jobban, hogy tönkremegy a barátságunk. Azt pedig semmiképp sem akartam.
- Miért csinálod ezt? -kérdeztem csuklóját elkapva. Biztos észrevette rajtam a zavart, sőt az egyre nehezebben palástolt vágyat... amit eddig nem mertem kimutatni, de tudni akartam, mi ez az egész. Rengeteg figyelemre és akaraterőre volt szükségem, hogy még a legapróbb jelet se fedezhesse fel rajtam (és nem csak ő, de régi gimis osztálytársaink sem), de mintha ő is akart volna valamit, mintha ő is érzett volna valamit... Az évek alatt éreztem, mikor rám kacsintott, mikor mosolygott, mikor átölelt vagy viccből a fenekemre csapott...
Mindig bizalmas viszonyban voltunk és nekem mondta el először, hogyan vesztette el a szüzességét és nekem vallotta be, hogy smárolt egy otthoni barátnőjével (vagyis nem járt az osztályba az illető). Nagyon elpirult mindkét esetben. Mai napig emlékszem, ahogy szemlesütve, meg-megakadva elmesélte, hogy B, akivel először lefeküdt, pontosan mit is csinált vele. "Először a.. a szájával (nézett fel rám vérvörös arccal, de biztató mosolyom megnyugtatta; ilyeneket előttem nem kellett soha senkinek szégyellni), aztán az ujjával és aztán..." Egy személyautó hátsó ülésén adta oda magát egy senkinek, aki otthagyta utána. Akár teherbe is eshetett volna, mert nem védekezett az a balf*sz... Bár nem ismertem személyesen a pacákot, gyűlöltem érte. Egyik legjobb barátnőm kedvét rontotta vagy fél évig és még mindig kihasználtnak érezte magát, minthogy az is volt.
A nevemet mondta, mire észbe kaptam. Még mindig szorítottam a csuklóját, végre elengedtem, mikor nagyot rántott a vonat és elindultunk. Rám dőlt a nem várt rándulástól (bár utólag nem vagyok benne biztos, hogy teljesen véletlen volt), aztán megint elhúzódott és a szemembe kapaszkodott az övével. A térdemre tette a kezét és nem állt meg kb. egy ujjhossznál, hanem húzódott feljebb, feljebb... a combom felé.
- Mégis mi a francot csinálsz?- kérdeztem már pánikba esve. Nem derülhet ki, nem mehet tönkre a barátságunk... de ekkor megéreztem ajkait az enyémeken és tudtam, hogy elvesztem.
Finoman csókolt és én visszacsókoltam. Ajkai édesen csúsztak el az enyémen, kezét még mindig nem vette le a combomról és csak csókolóztunk tovább. Nyelve maga után rántotta az enyémet. Isteni volt.
Hamarosan levegőhiány miatt kénytelenek voltunk abbahagyni. Szemei rabul ejtettek és éreztem, hogy elpirulok, de az a letörölhetetlen vigyor még mindig ragyogott az arcán. Végre-valahára megértettem: ő is akar engem! Eddig is akart, sőt...
Elmosolyodtam hát én is és egy mozdulattal az ölembe rántottam. Nem volt túl nehéz, másrészt pont ő ne jött volna?!
Átkaroltam a derekát és szorosan magamhoz húztam. Éreztem szívverését, gyorsuló lélegzetét, testének minden apró részletét. Megint megcsókolt. Azt hittem, ott helyben megsemmisülök ajkai érintésétől.
Simogattam a hátát, mellém, a kárpitra simuló combját és végigcsókoltam arcát, fülét, míg elérkeztem a nyakához, sokat tárgyalt, közös erogén zónánkhoz.
- Ahhhh....- sóhajtott fel hangosan, elégedetten- mééég!
Ezzel nagyon felizgatott, nem tudtam betelni vele. Számolás nélkül csókoltam újra és újra nyakának bársonyos, parfümillatú bőrét, aztán erősen szívni kezdtem - erre már szünet nélküli nyöszörgéssel válaszolt, hajamba túrt és annyira szorított magához, hogy éreztem kemény mellbimbóit.
Végre elengedtem: sötét folt maradt utánam.
- Ne haragudj, nyoma marad - suttogtam fülébe a vágytól rekedtes hangon, de csak nevetett és újra megcsókolt. Most én nyögtem fel, de kezeim melleire csúsztak és finoman megszorítottam őket a vékony anyagon keresztül. Masszíroztam, kényeztettem őket, aztán az egyik oldalon a topot és melltartót valahogy félrehúzva megnyaltam egyik kemény bimbóját. Nem lehetett túl kényelmes, főleg nem ilyen lehetetlen helyzetű melltartóval, de nem úgy tűnt, mintha zavarná. Csípője lassú, ritmikus mozgásba kezdett ölemben, azt hittem, meghalok a vágytól. De a gyönyörűségtől is... itt volt az ölemben legjobb barátnőm, akit évek óta kívántam, és most élvezetet adok neki! Repestem a boldogságtól.
Lenyúltam és valahogy kigomboltam a farmersortot, majd a vékony tanga alá benyúlva izgatni kezdtem a csiklóját. Erre megint felnyögött és megszállott módjára szívni kezdte a nyakamat. Az ölemet elöntő forróságtól felnyögtem, mire az ő hüvelyéből is újabb adag nedv tört elő. Kicsit hátradöntöttem, hogy hozzáférjek és egy ujjamat óvatosan becsúsztattam síkos vaginájába. Mozgott rajtam, és még véletlenül sem hagyta volna abba a fojtott, izgatott nyöszörgést, amivel még jobban felhúzott. Mikor hüvelykujjammal a csiklóját kezdtem dörzsölni, teste megfeszült, de nem engedtem még elélvezni. Felejthetetlen gyönyört akartam neki adni, ezért a lehető leglassabb mozdulatokkal köröztem időközben megduzzadt csiklóján. Könyörögve sóhajtozott, kérlelt: ne kínozzam már tovább. Eleget tettem kedvesem kérésének, akit hamarosan elöntött az élvezet. Teste rázkódott, és bár nem sokan járnak az IC első osztályú kabinfolyosóin olyan lehetetlen időpontban, mint mikor mi utaztunk, mégis inkább magamhoz szorítottam, ajkaimat szájára tapasztva hallgattattam el, nehogy meghalljon minket valaki.
Aztán elernyedt, vállamnak dőlve pihegett. Elégedetten húztam ki ujjaimat az előbb még élvezettől össze-összehúzódó puncijából, aztán gyorsan lenyaltam és megtöröltem a nagy nehezen előkotort zsepivel. Begomboltam a farmert, megigazítottam a félrehúzott melltartót, majd a topot is és nyüszíteni tudtam volna a sóvárgástól. Barátnőm íze nagyon nem tett jót felfokozott érzékeimnek.
Végre kezdett éledezni. Hátát, haját simogattam, adtam pár puszit kipirult arcára, mire teljesen magához tért.
- Ezt nem úszod meg - mondta fakó, élvezettől fátyolos hangon, mikor közeledő léptek zaját hallottuk a folyosóról.
Egy pillanat alatt átült mellém, és mire a kalauz a jegyeket kérte, úgy festettünk, mint két rendes egyetemista lány, akik csak nagyon igyekeznének végre hazafelé. A jegykezelő mintha vetett volna egy szánakozó pillantást a nyakamra - a szívás helye, gondoltam szemlesütve.
- Máskor jobban vigyázzon magára, kisasszony - mosolygott a fiatal kalauz jegyeinket visszaadva. Nagy nehezen bólintottam, aztán elment.
Barátnőm ekkor tette le az üveget, amiből is vagy három decit egy húzásra kiivott.
- Máskor vigyázzon jobban - utánozta gúnyosan a kalauzt, majd mellém ülve eldöntött az ülésen. Elfértem kinyújtott lábbal, de ő már nem fért volna mellém. Felém helyezkedett.
Beborított a szőke hajzuhatag és közelsége, aurája. Biztonságban éreztem magam.
- Megláthatnak - suttogtam halkan. Bár mindennél jobban vágytam rá és arra, hogy kényeztessen, valamiért nem mertem kitárulkozni neki. Féltem, hogy mi lesz, ha nem vagyok neki elég jó, ő sokkal szebb nálam, ha kevés vagyok neki...  pedig nem vagyok csúnya, csak mondhatni: vékony és sportos alkatomtól eltekintve átlagos. És volt egy másik okom is, amit sosem tudhat meg. Nem is fogja soha.
- Nincs itt senki rajtunk kívül - susogta, és a nyakamat csókolta végtelen gyengéden. Aztán a mellkasomat, és nem volt menekvés: kigombolta virágos blúzomat.
"Úristen mi lesz ha nem vagyok elég jó ha nem va..." Ahhh! -nyögtem fel hangosan, ahogy melleimet megmarkolta. Kisebbek voltak, mint az övéi, éppen belefértek a tenyerébe.
Eddig ismeretlen érzés járt át, ahogy kedvesem kényeztetett. Puncim már lüktetett, mégsem akartam, hogy abbahagyja.
Elindult lefelé. Végigcsókolta a hasamat (egyszer megdicsérte, gondolom tetszett neki), aztán lehúzta sortomat és finom ujjai utat találtak kívánós puncimhoz.
-Ssszzz..-nyögtem fel a belém nyilalló fájdalomtól. Hirtelen túl durván ért hozzám. Talán kiment a fejéből, hogy még szűz voltam [de voltak bizonyos tapasztalataim].
- Ne haragudj - hallottam meg bűntudatos hangját, de rögtön közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, mert már óvatosan izgatott. Isteni érzés volt, mert megtalálta érzékeny pontjaimat és nagyon óvatos volt. Élveztem a finom kényeztetést és megéreztem a közeledő gyönyör hullámait.
Már artikulálatlanul nyögtem, sóhajtoztam és aztán rám tört addigi életem első orgazmusa.
Csak lassan tértem vissza az eszmélet világába, de kedvesem engem is 'rendbe tett', mint én őt. A külső szemlélőnek "talán" csak az tűnhetett fel, hogy még mindig felettem támaszkodik és rám hajol.
- Merci, ma cherie - mondtam rekedtes hangon. - That was my first...
Hitetlenkedve nézett rám.
- I can't belive it. - szemeiből csak hitetlenkedést, később hallatlan csodálkozást láttam.
- De. Ez volt az első orgazmusom. - mondtam még halkabban, aztán szégyellősen néztem fel rá. Arckifejezése megnyugtatott és már én is mosolyogtam a következő csók után.
Aztán megrohantak a gondolatok.
Mi lesz így most kettőnkkel? Én továbbra sem járnék egy lánnyal, még vele sem, de ezt nem bántam meg és szeretném, ha ugyanolyan jó barátok lennénk, mint eddig. Vagy ő holnap már sajnálni fogja, hogy megtettük? Vége lenne mindennek? Nem beszéljük meg többé legbizalmasabb dolgainkat? És a legborzasztóbb: most én is kihasználtam? Tulajdonképpen élvezni élvezte a szexet B-vel is...
Közben lassított a vonat. Megérkeztünk.  A két órás út nagyon hamar elrepült egymás kényeztetésével.
Próbáltam feltápászkodni, mikor éreztem, hogy valami nincs rendben. A kabin üvegajtaján át nem az üres folyosót láttam, hanem néhány férfit, akik tágra nyílt szemmel , sőt enyhén dudorodó nadrággal lestek bennünket. Más esetben kacagva invitáltam volna őket egy csepp mennyországra, de most nem, mert itt volt 'ma cherie', másrészt a kalauz felháborodott arckifejezéssel kotorászott a táskájában. Valószínűleg azért, hogy kinyithassa a belülről bezárt kabinajtót...
Barátnőm már a csomagjainkat rángatta le a tárolóról, mire talpra ugrottam.
- Ebből mégis hogyan mászunk ki?! - kérdezte ijedten.
- Az ablakon - mondtam lehúzva a nevezetes nyílászárót.

Folytatás... következzen?