Miss Rose 2. rész

Miss Rose pihegve figyelte, ahogy Albert elélvezett felette. A fiú ágyéka lüktetett a kéjtől, ánusza, a heréi, a vesszeje is ritmikus táncot járt. Az asszony minden egyes rezdülést érzett a hüvelyében, ahogy azt is, amikor a forróság újból és újból megtöltötte őt. Ezután hagyta, hogy a fiú pihenjen kicsit, ám szigorú tanítómester volt, néhány perccel később újból ösztönözni kezdte a tanítványát:
– Újból… – súgta a fülébe. – Újból akarom, gyerünk, mutasd meg, mit tudsz, újból… – Az asszony elmosolyodott, mikor Albert ismét hágni kezdte őt, pont ugyanolyan kemény és mély mozdulatokkal, ahogy az elején tanította neki. Miss Rose újból belekezdett a játékba, kéjesen pihegett a fiú alatt, szép szavakkal biztatta.
Ezúttal kissé több időbe került, míg Albert elélvezett, legalább tizenöt, húsz percen keresztül dolgozott az asszonyon, ám megérte. Az orgazmus olyan heves volt, mint az első alkalommal, ha nem hevesebb, a fiú felhördült, kéjesen zihálva élvezett, a magja újból és újból megtöltötte az asszony hüvelyét.
Miss Rose megvárta, míg a vendége orgazmusa csillapodott, hosszú perceken át lüktetett benne a fiú vesszeje, ám még így is maradt egy kis idejük más örömökre. Az asszony kibújt Albert alól, azonnal érezte, ahogy a nagy adag sperma visszafolyt belőle, de nem törődött vele. Felkelt az ágyról, a karját kinyújtotta, halkan, mosolyogva suttogta:
– Gyere, gyere kedvesem, ülj ide … – A fiú engedelmeskedett, álló hímtaggal kiült az ágy szélére, dobogó szívvel figyelte, ahogy az asszony letérdelt elé és befurakodott a lábai közé. Hallotta már a barátaitól, hogy a prostikat arra is rá lehet venni, hogy a szájukkal dolgozzanak rajtuk, ám ő nem is mert ilyesfajta élvezetekre gondolni. Zihálva figyelte hát, ahogy az asszony munkához látott, mikor ajkai először érintették a makkját, kis híján attól elélvezett.
Miss Rose mestere volt a szakma ezen részének is, rengeteg kuncsaftja volt, akik semmi mást nem kértek tőle, mint hogy alaposan leszopja őket. Az asszony könnyű munkának tartotta ezt, tíz perc alatt megkeresett annyit, mint amiért órákat gürcölt volna. Ráadásul mára a vendégköre is megváltozott, elmúltak azok az idők, mikor jöttment részegeket, csavargókat kellett kielégítenie a szájával, hogy némi pénzhez jusson és enni tudjon. Mostanra tiszta, illatos, elegáns urak jártak hozzá, akik a feleségüktől nem várhattak ilyesmit.



Ifjú kuncsaftját is ugyanolyan hevességgel és szakszerűen kényeztette, mint régi vendégeit. Az első percben kizárólag a nyelvét használta, hosszan, érzékien nyalta végig a hímtagot, felváltva játszadozott hol a herékkel, hol a makkal, a nyelve hegye egyszer lassan, érzékien járt, majd hevesen, keményen. Ezután rátért a lényegre, kitátotta a száját, egyetlen mozdulattal tövig benyelte a fiú vesszejét, majd elkezdte ki-be jártatni az ajkai közt. Az asszony úgy használta a torkát, akárcsak a hüvelyét, a hímtag könnyedén siklott benne; az ajkaival keményen szopta, szívta a fiú vesszejét, a nyelvével pajkosan csiklandozta, kényeztette. Olyan profin dolgozott, hogy csupán néhány percre volt szükség, és Albert máris elélvezett.
A fiú kis híján felkiáltott, alig bírta visszafogni magát. Elképesztően heves orgazmus áradt szét a testében, még az előző kettőnél is sokkal jobb volt. Ahogy az odáig vezető út is. Fantasztikus érzés volt, mikor a vesszeje egy nő hüvelyében járhatott, nedves, bársonyos puhaság ölelte körbe, nem gondolta volna, hogy létezik ennél gyönyörteljesebb érzés. Mostanra azonban már tapasztalta, hogy igenis létezik. Az asszony ajkai, puha, érzéki nyelve még a forró, nedves hüvelynél is izgatóbb volt. A fiú nagyon hosszan élvezett, a világ összemosódott számára, semmi más nem maradt, csupán az ösztönei és a gyönyör. A hátsójával kisebb, hágó mozdulatokat tett, a makkja gyors egymásutánban lövellte az ondót, hol az asszony torkába, hol a szájába, attól függően, hogy a hímtag épp hol járt. Mert Miss Rose azután sem hagyta abba Albert kényeztetését, hogy az elélvezett. Keményen szopta, a nyelvével incselkedett vele, a spermaadagokat pedig szorgalmasan nyelte minden egyes lövellés után. Egészen addig szívta a fiú vesszejét, míg érezte, hogy lüktet a gyönyörtől, ezután kiengedte a szájából. Albert zihálva hanyatlott az ágyra, olyan szaporán vette a levegőt, mintha mérföldeket futott volna. A férfiassága még mindig ágaskodott.
Az asszony is pihent kicsit, figyelte a fiút, tetszett neki a vesszeje, mert nem volt se túl hosszú, se túl rövid, a vastagsága is kellemesen megtöltötte őt. El tudott volna játszadozni vele úgy, hogy ő maga is elélvezzen, de sem kedve, sem ideje nem volt rá. Minden esetre, amikor a fiú makkjából előbuggyant egy kevéske sperma, az asszony odahajolt és könnyed mozdulattal lenyalta. Albert teste összerezzent, felsóhajtott a kéjtől. Miss Rose elmosolyodott, az órára pillantott. Még volt egy kevés idejük, ezért úgy döntött, hogy amolyan vendégcsalogató ajándékként újból kényezteti a fiút, az első alkalommal amúgy is nagyon hamar elélvezett. Megragadta az ágaskodó hímtagot és izgatni kezdte, le-föl, le-föl rángatta, gyors tempóban, keményen. Mindeközben hevesen nyalta a makkot, olykor-olykor az ajkai közé vette, hol gyengéden, hol erősen szopta. Néhány alkalommal tövig magába fogadta a fiú vesszejét, ám mindez csupán egy kis játék volt, ezúttal jobbára a hímtag elejére koncentrált.
Albert összeszorított foggal, megfeszült testtel, zihálva élvezte, ahogy az asszony kizárólag a makkjával foglalkozott. Érezte maga körül a puha, forró ajkait, a fogait, a hetyke nyelvét, Miss Rose mozdulatait halk cuppanások kísérték.
Ezúttal sem kellett sok idő, hogy elélvezzen, a fiú egyre közelebb és közelebb került a gyönyörhöz, végül egy különösen intenzívre sikerült szopássorozat után hangosan felnyögött a kéjtől. Az orgazmus pont olyan heves volt, akárcsak az első alkalommal, bár ezúttal magára maradt. Az asszony kiengedte a vesszejét a szájából, ő pedig ágaskodva, lüktetve lövellni kezdett. Az első adag a levegőbe röppent és Albert combján, illetve a lepedőn landolt, a következő lövellések már sokkal gyengébben törtek fel belőle, a kibuggyanó sperma végigfolyt a fiú vesszején, majd a heréin. Miss Rose kis ideig figyelte a lüktető, élvező hímtagot, majd felállt a földről és az éjjeliszekrényhez ment. Itt mindig tartott puha, illatos zsebkendőket, a dobozból kiemelt néhányat, visszaült az ágyra és hozzálátott, hogy megtörölje a fiút. Albert zihálva felült, figyelte, ahogy az asszony gyöngéd mozdulatokkal tisztára törölgette a makkját, a vesszejét, a heréit, a combját. Kellemes érzés volt ez is, bár azt sokkal jobban élvezte, mikor az asszony lenyelte a belőle feltörő ondót. A fiú lassan visszatért a valóságba, tudta, hogy már vége a pásztoróráknak, a férfiassága is lankadni kezdett. Nyugalom töltötte el, soha nem érezte magát ennyire kielégültnek, azt gondolta, akár hetekig kibírná szex nélkül.
Miss Rose felállt az ágyról, magára terítette a köntösét, az elhasznált zsebkendőket kidobta. Miközben a fiú öltözni kezdett, ő fellapozta a vendégkönyvét és megkérdezte:
– Adhatok újabb időpontot?
– Igen… – mondta a fiú, a nadrágja már rajta volt, épp az ingével bíbelődött.
– Mit szólnál mondjuk a következő péntekhez? Este tíz óra?
– Nem… az nem jó nekem… – hebegte Albert. Szívesen jött volna akár előbb is, de már minden pénzét elköltötte.
Az asszony előrelapozott a kis könyvben:
– A hónap vége felé sok helyem szabad még, akkor szinte bármikor jöhetsz.
– A hónap vége… az jó lenne. – Akkor kapta meg az ösztöndíját és a szülei is ekkor adták postára a pénzét. Ha lesz egy kis szerencséje, még akár kártyán is nyerhet valamennyit.
– Remek. Mit szólnál hozzá, ha állandó időpontod lenne? Havonta egyszer, mondjuk szombat, délután két óra.
– Pompás…
Miss Rose elmosolyodott és beírta újdonsült kuncsaftja nevét a kis könyvbe. Még ezt megkérdezte:
– No és… mennyi időt szánjak rád? Mit szeretnél? – A fiú értetlenkedve nézett rá, így magyarázni kezdett, Miss Rose kiváló üzletasszony is volt, tudta, mit akar és nem félt kimondani: – Ha csak a számat szeretnéd, akkor fél óránál többet nem szánok rád. Ezalatt kétszer élvezhetsz. Ha szeretkezni akarsz, akkor mindenképpen egy órás kuncsaft leszel, az egy óra alatt annyit dolgozol rajtam, amennyit bírsz, szopást ekkor is kérhetsz, bár úgy drágább. Van kétórás lehetőség is, ilyenkor igazán változatosan tudlak kényeztetni, kipróbálhatjuk a legkülönfélébb pozitúrákat, sokszor elélveznél. Persze, ez a legdrágább kombináció. Illetőleg, egész estét is vállalok, de az téged nem hinném, hogy érdekelne.
– Az egy óra… az jó lesz… mindkét… lehetőséggel.
– Pompás! – Miss Rose jegyzetelt, majd becsukta a könyvet. Albert időközben már felöltözött, csupán a kalapja és kabátja hiányzott róla, melyet az előszobában hagyott. Az asszony kikísérte a fiút, mielőtt ajtót nyitott volna neki, kedvesen rámosolygott:
– Vigyázz magadra, tanulj szorgalmasan, és várlak a hónap végén. Szép napot.
– Önnek is, Miss Rose… – Albert zavarba jött, mert furának érezte ezt a mondatot a jelen körülmények között. Különösen azután, hogy a folyosóra lépett, hiszen már ott várakozott az asszony következő kuncsaftja. A fiatal férfi pont úgy viselkedett, mint ő, fel sem nézett, arcát a kalapkarima árnyékába rejtette.

Albert sietve távozott, egy percen belül már az utcán volt. Megkönnyebbülést érzett. Végre túlesett rajta, és egész jól csinálta, ezentúl, ha esetleg egy lánnyal úgy alakul majd, nem fog kudarcot vallani. Bár egyelőre nem hitte, hogy Miss Rose-on kívül bárki mást megkívánna, alig várta, hogy újból jöhessen hozzá. Míg a kollégium épülete felé igyekezett, kis híján kilépett egy pöfögő automobil elé, pedig a jármű olyan hangos volt, hogy az egész utca zengett tőle. A fiúnak semmi más nem járt a fejében, mint Miss Rose gyönyörű, karcsú, harisnyás lábai, és a gyönyör, ami a combja közt várta őt. Na és az ajkai közt. A hónap végén valóban visszament hozzá, és annak rendje-módja szerint kis híján az összes pénzét nála hagyta. Albert épp csak ki tudta fizetni a tandíját és szállását, de ezen kívül semmi másra nem futotta. Így történt, hogy Albert Gurney az elkövetkezendő hónapokban szinte nem élt máson, mint száraz kenyéren és vízen. Mikor karácsonykor hazalátogatott, édesanyja hangosan siránkozott, hogy szegény fiacskája elfogy azon az átkozott városi koszton!


/vége/