Mindennapi történet?

A fiatalember várakozással vegyes izgalommal állt a pályaudvaron, a vágány végénél, és nézte a szerelvényről leszálló utasokat. Akkor látta meg csak húgocskáját, amikor már karnyújtásnyira ért.

* Angyalkám! * –kiáltotta, és a következő pillanatban a lány már hátizsákostól a nyakába ugrott, megpuszilta, és így vitette magát testvérével. Amint eltávolodtak a tömegtől, letette a földre, majd megpörgette húgát. Had lássam, mennyit szépültél? –kérdezte, mintha egy heti változás valóban látható lenne.
* Nézd meg magad! –húzta ki magát a lány.– De mi az a meglepetés, amire utaltál a múlt héten? Elárulod?
* Majd meglátod! Emlékszel, belőlem sosem tudtad kicicáskodni.

A hátizsákot a fiú vállán átvetette, és kézen fogva mentek a villamoshoz, közel órás útjukra, egy régi lakótelepre.

Ez is olyan lakótelep volt, mint a tárogatószó: csak messziről és sötétben lehet elviselni. A házak pedig, mint a nap, rájuk se lehet nézni!

A lakótelep rengetegében, a látszólag egyforma házak között mentek beszélgetve, amikor egy ház elé értek a fiú eltakarta társa szemét.

* Most hunyd be a szemed, majd szólok, ha kinyithatod! –mondta, és szófogadó húgát bevezette a házba.

Liftbe szálltak, felemelkedtek, majd a vállánál irányítva egy ajtóhoz vezette a becsületesen és görcsösen szemét becsukó lányt.

* Kinyithatod. Nézd meg! Ez a meglepetésem! Megvettem! Nincs egy fillér adóságom sem! –mutatott az ajtón lévő névtáblára.

A fiú minden tartalékát felhasználva megvásárolt egy kis lakást. Bútort egyelőre lomtalanításkor szerzett. A házba olyan elégedetten és büszkén vezette húgát, mintha legalább is egy palotája lenne. Ha meggondoljuk, egy hat gyermekes pedagógus házaspár legnagyobb gyermekétől (a szülők anyagi segítsége nélkül) óriási teljesítmény volt diploma átvétele után három év alatt. Szülei egész életüket szolgálati lakások sorában élték.

Angéla (a családnak Angyalka, vagy Angi) jogosnak érezte Pali büszkeségét. Amíg Pali kinyitotta az ajtót, nyakába ugrott, és boldogan osztozott az örömben. Pali, a nyakában lógó lánnyal lépett át a küszöbön.

* Mutass meg mindent!
–kérte, és bár női szemmel borzalmasnak találta a berendezést, de vigyázott, nehogy elrontsa Pali örömét.

Pali végig vezette Angit az egyszoba-étkezőfülkés lakáson, és a kiültek a falatnyi erkélyre. Itt valóban csodálatos látványt nyújtott a Budai Hegység mögött lenyugvó naptól ellenfényes panoráma.



Pali egy rajztáblából varázsolt terülj-terülj-asztalkát, és vitte ki, hogy a naplementében gyönyörködve vacsorázzanak.

* Tudod, Angyalka, a lakás még nem minden. –fogta meg Pali a lány kezét
* – beszéltem a gyámügyesekkel. Most szeptemberig velem maradhatsz, sőt ha találunk itt gimnáziumot, utána is. Margó néni szerint gyorsabb és egyszerűbb, ha hivatalosan továbbra is ott vagy, de ténylegesen a lakásomba élsz. A bírósági eljárás nem fejeződne be nagykorúságodig. Így viszont nem kell várni. Palkó, mi lenne velem nélküled? –mondta.
– Mit tudsz a többiekről?

Pali elmondta, amit a négy egyetemista fivérükről tudott.


Már alig lehetett látni a szürkületben, amikor Pali észre vette, Angéla szeme le-lecsukódik.

Tegyük el magunkat holnapra. Elalvás előtt számold meg a sarkokat! Akkor teljesül az álmod! –mondta, és homlokon puszilta húgát.


A kis fürdőszobából már pizsamában jöttek ki, és lefeküdtek az egymás közelében lévő heverőkre.


Másnap Angéla Pali motozására ébredt.

Reggelizés után Négy közeli gimnáziumot is megnéztek, beszélgettek az igazgatókkal. Egy kitűnő tanulót mindenki szívesen átvett. Másnap döntöttek, az Angéla által választott iskolától kérték el a befogadó nyilatkozatot.


Mire Pali kéthetes szabadsága véget ért, már megkapták a hivatalos papírokat, hogy “ideiglenesen” Angéla a Lővey tanulója lehet. Azon nevettek, hogy csak egy tanévre, a 12. évfolyamra adtak engedélyt.


Minden héten másik fivérük jött el, és szórakoztatta Angélát, de sajnos csak egyesével tudták vendégül látni őket, hiszen a 36 m2 területű lakásban hatan nem férhettek el.


Angéla keze egyre határozottabban látszott a lakáson.

Szeptemberben megkezdődött a tanítás, a testvérek között kialakult a munkamegosztás. Megbeszélték, hogy Mihály napra –a legfiatalabb fiú névnapjára– mind összegyűlnek, közös névnapi ünneplésre. Hosszú hétvége volt, hiszen szombat, a Pákozdi Csata 115 éves évfordulója tanítási szünet volt.


Pénteken este mind a hatan elmentek az Ifjúsági Parknak keresztelt Várbazárba, zenét hallgatni, táncolni. Az utolsó villamossal jöttek haza, a fiúk, a padlón, pokrócokon aludtak, a sötétben hajnalig beszélgettek.

Gyors reggeli után az öt fiú felment a Gellért Hegyre, húguk szerint nem férne tőlük a konyhában. Ebédnél Pali segített, a tányérokat adogatta az étkezőbe. Nekik már nem volt hely az asztalnál, a konyha ajtajába tett széken ült Pali, a térdére ültette Angyalkát, és így ettek ketten egy tányérból. Amikor befejezték az étkezést, a gulyás zaftját egy kenyérdarabbal törölte ki Angéla, Pali bekapta a falat végét, és úgy tartotta, amíg húga nem harapta le a részét.

A négy fivér némán figyelte az intermedzót.

* Mintha anyáékat látnám! –csúszott ki Miska száján önkéntelenül.


A döbbent, néma csendben Angéla beszaladt a fürdőbe, bezárkózott, az öt fiú csak nézte egymást.

* Tényleg olyanok voltatok, nekem is ez jutott eszembe.
* –mondta Andris a középső fivér.– Csak nekem volt annyi eszem, hogy nem szóltam. Tudjátok,
előbb-utóbb Anginak is szembe kell nézni a történtekkel. Nem dughatjuk a homokba a fejünket. Most biztos kisírja magát, estig majd megnyugtatom valahogy. Emlékezzetek vissza, a temetésen még nem tudott sírni! Most induljatok. Nagyon szeretünk mindegyikőtöket, de… –mondta Pali fivéreinek.


Némán összeszedték csomagjukat, néhány perc múlva már útra készen álltak. Néztek egymásra, Pali odalépett a fürdő ajtajához, kopogott és határozottan beszólt:

* Kedvesem! Angyalkánk! A fiúk indulnak, ha nem akarod búcsú nélkül elengedni őket, gyere.


Az ajtó mögül sírástól vörös szemmel jött ki Angéla, mosolyogni próbált miközben négy testvérét megölelte és megcsókolta.

* Jó utat mindenkinek! Ne haragudjatok, de így nem megyek ki a lakásból
!–mondta, mindegyiket megpuszilta és lehuppant a heverőre.


Pali elkísérte fivéreit a villamosig, elbúcsúztak, Pali szaladt hazáig, hiszen nem szívesen hagyta egyedül húgát.


A lakásba lépve látta, Angéla némán sír, de közben már mosogat. Mellé állt, és szó nélkül megcsókolta az arcát, majd kezdett törölgetni.


Hamarosan már ismét szép rendben lévő lakáson pihent meg a pillantásuk.


Pali magához ölelte Angyalkát, elővette a kis üveg pálinkát, és húgába diktált egy kupicával.


Néhány perc után az ágyán fekvő Angéla hangos zokogása töltötte be a szobát. Pali mellé feküdt, ölébe vette, simogatta. Lassan csendesült a lány sírása. Már hüppögéssé csitult.

* Mért nem engedted megnéznem őke
* t! Pali, hogy lehettél ilyen kegyetlen. Azt hiszed kegyetlenség volt! Sajnos felismerhetetlenségig összetörte őket a vonat. Anyát csak a fülbevalójáról, apát pedig az órájáról ismertem fel. Legalább nektek az indulás előtti kép maradhatott meg. Ezért zárattam le, a koporsót és hamvasztattam el őket.
* Tudom, a régi kép mindig velünk marad, de nem tudtam elbúcsúzni tőlük! Nem foghattam meg a kezüket utoljára. Nem tudom elereszteni őket!
* Angyalkám, akkor én értem oda elsőnek. Már nekem is azután mutatták meg őket, amikor már megmosták és összerakták, mégis, álmomban egyre többször jönnek elő. Andris csak a ruhát látta meg, és nem tudott beljebb jönni. A borzalmaktól akartalak megvédeni.
* Elhiszem, köszönöm az óvó szeretetedet, de hidd el, sokkal erősebb vagyok, mint a legtöbb fiú! Lehet, hogy kettőnknek könnyebb lenne megbirkózni az emlékekkel?


Pali karjainak fedezékében, magzattartásban bújt el a kislány. Amint valahol nem ért a fiúhoz, addig fészkelődött, amíg a lehető legjobban összesimultak. A fiú simogatta, arcuk összeért. A falon játszottak az erkélyen álló leander lombjai között átsejlő fénypamacsok. Nagy szeretet és megnyugvás töltötte el lelküket.

Lélegzésük, szívverésük fokozatosan egy ritmusra váltott. Egyre egyenletesebbé váló szuszogásuk álomba ringatta őket.


Nagy sötétség vette körül őket, amikor Pali felriadt. Karja elzsibbadt, óvatosan körülnézett, látta teljesen felöltözve, cipőben aludtak. Óvatos mozdulataira is felébredt Angéla, és félálomban átölelte bátyját.

* Ne menj el Palikám! A karjaidban nem félek.
* Angyalkám! Vetkőzzünk le! Utána, nem bánom, maradhatunk együtt.


Nagyon gyorsan hálóruhára vetkőztek, és ismét összebújtak az ágyban. Nemsokára ismét álomország határához értek.


A reggeli zajok és egy puszi ébresztették Palit.

* A temetés óta
* először aludtam nyugodtan. A karodban biztonságban éreztem magam. Mond Palikám, nem tehetjük az ágyainkat egymás mellé? Tudod Angyalkám, eszembe sem jutott. Végső fokon az illemet akkor sem sértjük meg jobban, hiszen most is egy szobában élünk, legfeljebb
egy méterrel leszünk közelebb egymáshoz.



Reggeli után Angéla irányításával teljesen átrendezték a szobát, immár a kis alkóv rejtette el az összetolt heverőket. A funkcióját vesztett éjjeliszekrény kikerült az étkezőbe, és ide kerültek Angéla iskolaszerei. Egy régi polcot felújítva a fürdőszobába tettek, és nemsokára már mindkettőjük fehérneműje oda került.


Amikor Angéla elkészült a gyors ebéddel, Pali épp egy polcot festett. Nehogy elhűljön, inkább falatonként etette bátyját.


Estére elfáradva, de boldogan néztek körül kicsiny birodalmukon.

* Most látom Angyalkám, mennyire másként néz így ki. Köszönöm neked! Kérlek itt az uborka, tegyünk pakolást az arcodra, mert még mindig kisírt a szemed. Még azt hiszik, megvertelek.


Teltek a hetek, egyre természetesebben vált egyé az életük. Elalvás előtt összebújva beszélték meg a napot.


Közeledett karácsony, majd a szalagavató bál. Angéla szinte teljesen lányosztályba járt, ezért Palit választotta táncosul. Angélának egy kosztümöt és a keringőhöz szükséges tüllruhát kellett szerezni. A ruhák bérlése, vásárlása megterhelte volna a testvérek költségvetését, Pali közel kéthavi fizetésére lett volna szükség. Palinak az államvizsgára kapott öltönye megfelelt. A nevelőotthon igazgatója, Margó néni, amikor meghallotta a gondot, nekik adta a régi tüllfüggönyöket, és intézkedett, hogy számlájukra fizessék ki Angéla kosztümjét. Angéla ügyesen vart, egy szatén míderből, egy alsószoknyából és a függönyből –néhány mindenütt kapható dísszel– nagyestélyit varázsolt. Gondot a tükör hiánya jelentette, Pali segítsége pótolta azt.


Karácsonyra Angéla szállást kért és kapott fivéreinek a kollégiumba. Az ünnepi asztalt még felállították, de a karácsonyfa már kiszorult az erkélyre. Közlekedni alig tudtak, de legalább együtt voltak a gyertyagyújtáskor.


A karácsony első napján, ebéd után, Angéla látta a fiúk mindegyike készülődik, senki sem meri megbontani az asztalt. Kiderült, hogy mindenkinek van kit köszönteni az ünnepen. Mire besötétedett, már csak Misi maradt velük, aki viszont Máriának, Angéla kollégista, hazautazni nem tudó, osztálytársának ígért közös esti programot.

Pali javaslatára négyesben mentek moziba, majd együtt vacsoráztak.


A szilvesztert már négyesben ünnepelték a kis lakásban.



Mire véget ért a vizsgaidőszak, Máriát már családtagnak tekintették.


A szalagtűzésen mindnyájan Marikát vigasztalták, mert családja nem jött el, csak egy ügyvédi irodán keresztül értesítették, hogy egy berendezett lakás árát, és havi járadékot kap öt évre, hiszen az előző nap lett nagykorú.


Angéla február 25-én, Géza napon született. A családi ünnepséget szombat-vasárnap tartották, Pali szállodában látta vendégül testvéreit, így az ünnepelt is pihenten ült az asztalhoz. A négy fivér már párjával jött, igazi boldog családi ünnep sikeredett.

Kedden, a valódi születésnapon, Pali otthon várta az iskolából érkező Angélát. A virágcsokor mellé egy dobozt és egy borítékot is tett az asztalra.

* Gyere, csókoljam meg a felnőtté vált Angyalkámat! Tessék, még ezek i
s a rád várnak. –mondta, és az asztalhoz vezette.

Angéla felnyitotta a dobozkát, ami arany láncot egy kis nyitott medált rejtett. A medál a szülők képét rejtette.

* Feltehetem? –és választ sem várva Pali kivette és a lány nyakába kapcsolta. Tükröt tartott elé, és egy-egy csókot cuppantott a boldogságtól piros arcocskákra.
* Nagyon köszönöm, nem is reméltem, hogy megkapom! De mi ez? –fordult a terjedelmes boríték felé.


A bátyja a papírvágó késsel együtt adta a kezébe a borítékot. A borítékon szülei kézírásával egy sor állt: Angélának, felbontandó 1964. február 25-én.

Angéla izgalommal és félelemmel kezdte bontani a csomagot.

* Pali, te tudod mi ez?
* Sejtem Angyalkám, de neked szól, bontsuk fel!


A borítékban mindenféle hivatalos levelek, iratok voltak gondosan rendezve. Legfelül egy kézzel írt levél.

Drága egyetlen lányunk, Angyalka!

Ha olvasod, ez azt jelenti, anyáddal nem vagyunk az élők sorában. Szerettük volna személyesen elmondani ezeket, de mert az Úr szabad velünk, és nem tudhatjuk, mi következik, ezért leírjuk történetedet.

1946. május 6-án reggel Palival találtunk egy halott fiatalasszonyt a templomkertben, aki karjában egy pólyást szorított. Ez a pólyás te voltál. Szülőanyád a kendőbe papírjait is bekötötte. Innen tudjuk, hogy február 25-én születtél . Apád magyar katona volt, aki sebesülten anyádéknál a tanyán bújt el, megszerették egymást, házasságot kötöttek, de sajnos szántás közben nagyanyáddal együtt felrobbantak. Anyád várandósan nem maradhatott a tanyán egyedül, elcserélte hát egy kis Ladányi házra. Egy barátnőjénél volt látogatóban, amikor világra jöttél. Hazafelé mehetett, amikor gyanítjuk eltévedt, és kimerülten a tanyai templomhoz ért. Nem tudjuk, hogy a hozzánk szükséges párszáz métert miért nem tette meg. Mi nem ébredtünk fel, nem vettük észre ottlétét.

Mindig szerettünk volna egy kislányt. Hárman voltunk itthon, a kisebb fiúk mamánál a faluban. Édesanyád téged látott el, én kerékpárral a jegyzőhöz mentem a papírokkal. Telefonáltunk, így tudtuk meg, történetedet. Senki rokonod nem volt, ezért anyáddal hivatalosan örökbe fogadtunk. Elmentem anyád házából elhoztam mindent, gyámhivatali engedéllyel eladtuk és az itt lévő karkötőt, és gyűrűket kaptuk érte. Használd fel, mint örökségedet.

Egyedül Pali tudta az igazat, a kicsik megelégedtek azzal, Isten ajándéka vagy. A tanyai templom kertjében, van anyád sírja, emlékezhetsz rá.

Remélem jó szüleid voltunk, kérjük megértésedet, és Isten áldását életedre.

Szerető szüleid


Pali feszült figyelemmel követte Angéla arcán az érzések hullámzását a levél olvasása alatt.

* Palikám! Miért tartottátok titokban? Apáék miért nem mondták már el korábban?
* Tudod kicsim, nem tudtuk, hogyha gyermekként szembesülsz az igazsággal, mit teszel. Én tiszteletbe tartottam szüleink döntését, ha ők ekkor akarták elmondani, akkor most tudod meg a valót. Gyere, nézzük végig ezeket, hiszen az életed titka van előttünk.

A születéssel és az örökbefogadással kapcsolatos papírokat most csak átlapozták, a néhány fényképnél, egy-két levélnél megálltak és próbálták megérteni a tragikus sorsú asszonyt, aki bár megtalálta a szerelmet, de csak néhány hónapig élvezhette a boldogságot.

Angéla még nagyítóval is nézegette valódi szülei képét, kereste a közös vonásokat.

Mire végeztek mindennel, már közel éjfélt ütött az óra.

* Palikám, most mit tegyek? Hogyan tovább?
* Angyalkám! Reggel korán kelünk, feküdjünk le. Döntened kell, továbbra is egy ágyban aludhatunk-e? Most már tudod, nem vagyunk vérszerinti testvérek.
* Palikám! Te eddig is tudtad ezt, és nem éltél vissza vele. Sehol nem lehetek olyan b
* iztonságban, mint a karodban. Nem lettél rosszabb ember, sőt ha lehet, még inkább becsüllek benneteket. Szüleinktől a legnagyobb szeretetett kaptuk, arra tanítottak mindegyikünket. Akármennyit hisztiztem, tőled soha sem, kaptam feddést sem, a többiektől még testvéri verést is. Ahogy gondolod Kicsim, részemről nem változik semmi.


Lefeküdtek. Mint mostanában mindig, Angéla bekuporodott Pali ölébe, a jó éjt puszi után a tétován ölelő kezeket magához húzta, és visszaigazított a “helyére”.

Szótlanul feküdtek, a gondolataik időben előre-hátraszaladtak. Angéla a hátára fordult, mintha oldalról ülne a fiú ölében. Arcuk szinte összeért.

* Érzem, téged is kerül az álom. Mire emlékszel Kedves a megtalálásom napjáról, mi maradt meg benned anyámról? Hiszen már majdnem tíz éves voltál.
* Kicsim, csak arra emlékszem, nagyon szép, békés volt az arca. Téged óvott, nehogy bajod legyen. Te pedig nevettél ránk, olyan földöntúli mosollyal, hogy egy pillanat alatt mindenkit levettél a lábáról. Apa megnézte, anyád érverését. Teljes
* en hideg és merev volt, alig tudtuk lefejteni rólad. Hazavittelek anyánkhoz. Bekerékpároztam a rendőrőrsre, amíg apánk ott maradt, imádkozott anyádért és vigyázott a testére. Két vagy három napig volt úton apánk, amikor hazajött, leültetett, és elmondta, hogy mivel nincs rokonod, Isten ajándékának tekintünk, örökbefogadtak, most már törvényesen testvérek vagyunk. Megkért, hogy senkinek sem mondhatom el születésed titkát.
* Ha itt lesz az idő, majd ők oldják fel a tilalmat. Apáék vonatbalesete után, már majdnem felfedtem titkodat, de megtaláltam ezt a borítékot. Megvártam a feltüntetett napot. A többiek, nem gyanítottak semmit?
* Mamáék tudták. A fiúk biztos nem, hiszen Lajos is csak hat éves volt születésedkor, és Mamám egész nyáron a faluba tartotta őket. Ő
sszel már a faluba költöztünk, apáék ott tanítottak. De most már tényleg aludjunk!

Egyszerre akarták megpuszilni egymást, résnyire ajkaik összeértek, de alighogy tudatosult a mozdulat elkapták arcukat.

Hétközben dolgoztak-tanultak, látszólag nem változott semmi, illetve alig-alig. Még maguknak sem vallották be, de egyre izgatóbb volt számukra a másik érintése.

Az ágyban Pali keze “véletlenül” egyre többször a kemény popót fogva szorítja magához a lányt, miközben csodálkozik, hogy nem veszi észre a szemérméhez szoruló erektált szerszámot.

Reggel az iskoláig kíséri karonfogva, mintha félne, valaki elrabolná. Angéla minden nap megvárja Palit a villamosmegállóban, a délutáni csúcsforgalomban boldogan simulnak össze, és ölelik át egymást, és élvezik, ha a lökdösődés ürügyén még inkább összesimulhatnak. Hazaérve már nem tudnak (de nem is akarnak) simogatás nélkül elmenni egymás mellett.

Mintha még nem látták volna, úgy néznek meg egymáson egy-egy részletet.

Mint minden szombaton most is hajat mostak, Angéla derékig érő dús haját mostanában legtöbbször Pali segítette felcsavarni. Most is, de most nem tudta levenni szemét a köntös alól kivillanó keblekről. Mint a mágnes vonzották tekintetét. A tükörből kölcsönösen figyelték egymást. Látták, egyikőjük sem tud elsőnek megszólalni. Ahogy oldalt csavarta fel a tükörben nemcsak Pali arcát látta profilból, de az ölét is. Meglepődött a hatalmas dudor láttán.

Amikor feltették a hajhálót, a meztelen nyakhoz ért Pali keze, Angéla megborzongott, és teljesen libabőrös lett a nyaka, a válla.

* Fázol Kicsim? Kapcsoljam feljebb a fűtést?
* –kérdezte az izgatottságtól mutáló, meg-megbicsakló hangon. Nem, Kedves, inkább melegem van! Mond meg őszintén, mi a véleményed rólam, milyen nőnek tartasz! Mennyire vagyok szerinted kívánatos?

Angéla felpattant, és szembe fordulva a meglepetéstől bénult fiúval, ledobta köntösét.
Pali csak nézte a férfi szem még nem látta csodát, a hibátlan, érintetlen testet. Megbabonázta és megbénította a tudat, hogy most kínálja fel magát a szeretett lány!

Angyalka lassan, nagyon lassan (időt adva párjának) odafordult, a párja köntösét levette, és beült az ölébe.

A bénult fiú megérezte a csókra tartott szájat. Átölelték egymást és csókolták, szinte harapták egymás ajkát. Pali ekkor nem bírta tovább, felkapta Angyalkát és elindult az ágyhoz. A lány az ágyon magához húzta társát, ölét megnyitva immár a makkja majdnem teljesen szétfeszíti a rését. Egymást sürgető, behatoló és befogadó mozdulataik már nem tőrödnek csak a másik gyönyörével. A fiút mozgása minden ütemmel közelebb viszi a beteljesülés felé, bebocsátást várva kopogtat kemény hímtagjával a kapun. A lány mindig, úgy mozdul, hogy segítse a befogadást. Már nem is párja, ő síetteti a beteljesülést!

Egy boldog pillanatban teljesen becsúszott a megnyílt hüvelybe. A végletekig felizgult fiú nem tudta fékezni magát, ejakuált. Miközben megpihent párján azt kézzel juttatta a csúcsra.

Az első szeretkezésük után, összekapaszkodva pihentek.

* Nagyon régen, négy éve vágytam erre. Nyolcadikos voltál, amikor apáék helyett ketten voltunk üdülni a Tátrában. Amikor előttem zuhanyoztál, tudatosult bennem, hogy nemcsak a legjobb testvérként szeretlek, hanem nőként is te tetszel nekem legjobban. Azóta minden lányt hozzád hasonlítottam. Tudod milyen nehéz volt nekem megállni, hogy ne kapjalak ölbe, hogy ne valljam be, már évek óta téged szeretnélek feleségül!
* Én pedig, mindig olyan férjet szerettem volna, mint te, sokszor gondoltam, bár csak ne lennél a bátyám!


Közös zuhanyozás után, módszeresen kezdték kényeztetni egymást. A sorozatos orgazmustól elfáradva, boldogan aludtak el meztelenül egymás karjában.

Vasárnap reggel boldogan ébredtek, és folytatták a szeretkezést.

* Tudod kedvesem, azon csodálkozom, hogy amíg nem tudtam az igazságot, sosem éreztem a merevedésedet, pedig akkor is hozzád bújtam. Akkor nem izgultál fel tőlem. Nem, mert Kicsim, te sem viselkedtél nőként velem.


Egy-egy rövid levélben számoltak be testvéreiknek az új helyzetről és eljegyzésükről, és a tervezett nyári esküvőről. Még postára is adták mire megjöttek Misiék.

A belépőknek rögtön feltűnt a lakást megtöltő boldogság, Angéla –Pali ölében ülve– számolt be az új helyzetről. Ebéd után négyesben, a szikrázó napsütésben kisétált a Dunapartra.


Az érettségi után azonnal házasságot kötöttek, hiszen boldogságukban csak egymásra figyeltek, és nem gondoltak a hatalmas harmadikra, aki élni akart. Ezért nékik ez az advent a trónörökösre várást jelentette, aki Luca napján látta meg a napvilágot.

Az ékszerbizományi a karkötőt –muzeális értéke miatt– várakozáson felül vásárolta meg, egy családi házat vehettek.