Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Miért?

A történet 90%-ban kitalált, és több benne a történet, mint az erotika, de ezt kérlek nézzétek el nekem, mivel még első sztoris vagyok...

Kora hajnal volt, fél négy körül. Nem tudtam aludni. Kimentem az erkélyre, és szokásomhoz híven a csillagokat bámultam. Kellemes nyári éjszaka volt, az ég pedig kristálytiszta, a növekvő Hold bevilágította a tájat. Középiskola óta messze tanulok otthonomtól, és szüleimmel se vagyok túl jó viszonyban, nem járok haza, ezért egy albérletben lakom a város szélén, így nem nagyon zavarnak éjszaka a fények, a zajok. Teljesen magával ragadott a látvány. Azonban hiányérzetem volt, és ezt nem tudta pótolni sem a Hold, sem az éjszaka fényei, sem a csillagok, sőt semmi más. Hiányzott valaki, aki mellettem van, aki átölel, ha rossz a kedvem, aki szeret. Állandóan ezen gondolkoztam, és tudtam, hogy ez csak a saját hibámból van így. Sokan mondták már, hogy jóképű vagyok, és csak kicsit kéne megerőltetni magam, hogy minden ujjamra jusson egy lány. Sokat filozofáltam ezeken a dolgokon, és belegondoltam, hogy mi lenne, ha.... azonban itt mindig meggondoltam magam, mielőtt elhatározásra jutottam volna. Ahhoz, hogy megismerkedjek valakivel, emberek közé kellett volna járnom, viszont utálom a füstös szórakozóhelyeket, és irtózom a discókban ugrabugráló kényes és beképzelt csajoktól. Nem tudtam mitévő legyek, de az évek alatt már hozzászoktam ehhez a "nincs nő nincs sírás" állapothoz, és már nem érdekelt semmi. Az életem teljes csőd volt, nem törődtem semmivel, csak a pillanatnak éltem. Míg ezeken gondolkodtam, a hajnal elkezdett nappallá érni, és úgy gondoltam ideje aludni.

Kora délután volt, mikor elindultam szokásos napi sétémra. Órákig mászkáltam céltalanul a városban, majd betértem kedvenc helyemre, ahol nem voltak részeg alakok, a füstöt nem lehetett harapni a levegőben, de főleg a lányok bámulása végett jártam ide a haverokkal. Most is itt volt a legjobb haverom.
- Szerbusz, fiam - köszöntem.
- Cső.. Mi van veled mostanság?
- Semmi különös, a szokásos életkedv hiánya, egyébként megvagyok.
- Anyádékkal mi van?
- Mittudomén, hónapok óta nem is hívtak.
- Aha. Kár, hogy csak most jöttél, volt itt valami kiránduló csoport, apám, csak csajok, ne tudd meg...
- Már megint kezded?
- Figyelj, nem gondolod, hogy 19 éves vagy és kicsit egészségtelen, hogy még nem volt komoly barátnőd se?
- Tudom, de nem érdekel...-mondtam - Utálom hogy mindig ezzzzel.... - hirtelen megfagyott bennem a szó. Az ajtón belépett egy vörös hajú, magas lány. Csak ültem félig nyitott szájjal és nem tudtam pislogni sem. Valahonnan ismerős volt a lány.
- Nah, szerelmesek vagyunk? - gúnyolódott haverom, majd felállt az asztaltól és így szólt:
- Hmmm, mindjárt jövök.
- Hová mész? - kérdeztem, de aztán rájöttem, miért ment el haverom. A vörös hajú lány elindult felém.
- Szia! - mondta a lány.
- Szia. - mondtam, és kezdett derengeni a lány kiléte. - Kriszti?
- Talált süllyedt - mosolygott rám. Ettől a mosolytól már évekkel ezelőtt, általános iskolában is elolvadtam. - Leülhetek melléd?
- Persze... ööö, hogy kerülsz te ide? Rég láttalak. Mi van veled? - törtek elő a kérdések.

Ahogy végignéztem rajta, hosszú lábain, formás mellein, és csodás arcán, ismét éreztem azt amire régen azt hittem, hogy csak múlandó diákszerelem. Azonban most éreztem valami mást is, ami enyhe alhastáji bizsergésben nyilvánult meg. Ő pedig elkezdett mesélni. Tanulmányi úton voltak, és csak két napig maradnak. Elmeséltük egymásnak, mi történt az elmúlt években. Mivel szülővárosomban két házzal mellettünk laknak, kiderült, hogy néhány hónapja nagyon jó viszonyban van a szüleimmel. Aztán valahogy kettőnkre terelődött a téma. Régen nagyon jól megértettük egymást, jó barátok voltunk, de én többet is éreztem ennél, viszont soha nem mertem kimutatni érzelmeimet. Megkérdezte, hogy mit gondolok róla. Egy pillanatra zavarba jöttem, és elkezdtem habogni:
- öö, nos tudod, hát régen, ööö, hát tetszettél, igen bevallom, beléd voltam zúgva, teljesen... - Mélyen a szemembe nézett, és így szólt:
- És miért nem beszéltél erről soha? – éreztem, hogy más hangnemben szólt hozzá, szinte szemrehányóan.
- háát, féltem a visszautasítástól...- mondtam, és tudtam, hogy valószínűleg ő se volt közömbös irántam. Még mielőtt reagált volna, javasoltam hogy beszéljük meg egy séta közben. Kimentünk a parkba, ahol üldögélni szoktam, mikor magányosnak érzem magam, vagyis szinte mindig. Időközben egyre jobban besötétedett, és ismét a Hold vette át az uralmat. Csak sétáltunk némán, kézen fogva, mint régen. Megálltunk a folyóparton, és leültünk egy padra. Hold a víz tükréből figyelt minket, és a park fái elnyelték a város kora esti zaját. A csendet Kriszta törte meg:
- És, hogy állsz a lányokkal?
- Háát, hadilábon, úgymond... vagyis sehogy.
- 5 éve?
- Nos, igen... És te? Biztos minden pasi rád akarja vetni magát - kérdeztem könnyelműen, nem is gondolkodva a múlton. Csak akkor vettem észre magam, mikor Kriszti szemében felfedeztem a könnyeket, amit a meggondolatlan kérdésemmel okoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Éreztem, hogy légzése lenyugszik, és szemébe nézve tudtam, hogy nem haragszik, csak felkavartam kicsit az érzéseit. Fejét a mellkasomra hajtotta.

Pár percig csak ültünk így, érezve egymás testének nyugodt mozgását, majd megszólaltam:
- Amit délután mondtam, nos, azt teljesen komolyan gondoltam, és ...hát... még most is ugyanazt érzem. Szerelmes vagyok beléd! - Kriszta felnézett, és válasz helyett, vagy inkább válaszul, megcsókolt. Hosszú, forró csók volt. Nyelvünk a másikéval játszott, és közben egymást simogattuk. Hirtelen elszakadt tőlem és azt mondta:
- Kívánlak!
- Nem lesz ez korai? - kérdeztem, de közben ugyanezt éreztem.
- Figyelj, 9 éve ismerlek, miért lenne korai? Ne kínozz kérlek, évek óta nem láttalak, pedig már rég el akartam mondani, hogy én is szeretlek. - Ismét megcsókolt. Tudtam, hogy ez lehet életem lehetősége. Persze, rám jellemző módon, ez nem jött össze. Megcsörrent a telefonja. Barátnője volt az, és azt mondta, hogy siessen vissza, mert nem ér vissza a szállásra.
- Nagyon sajnálom....- mondta. Holnap?
- Persze. Várlak ugyanitt. - egy búcsúcsókot váltottunk, majd elsietett. Jellemző, gondoltam, biztos nem látom egy darabig viszont. Azzal hazamentem.

Másnap elsétáltam a parkba, és leültem a tegnapi helyre. Legnagyobb meglepetésemre fél óra várakozás után megjelent Kriszti. Egy csókkal üdvözöltük egymást, majd megkérdezte:
- A parkban szeretnéd, vagy felmegyünk hozzád még ma? - kicsit meglepődtem, majd rávágtam:
- Persze, gyerünk. - Az albérletem elég messze volt, útközben meg-megálltunk és csókolgattuk egymást. Mire odaértünk, már egyiken se bírtuk fékezni magunkat. Berontottunk a szobámba, és ledöntött az ágyra. A nyakamat csókolgatta, majd kigombolta az ingemet, és a mellkasomra tért át, közben felhevült testemet simogatta. A hátánál benyúltam pólója alá, és finom bőrét cirógattam, majd levettem róla a pólót. Formás melleit egy melltartó takarta. A hátára fektettem, és én kezdtem el csókolgatni. Melltartóját kikapcsoltam, és mellbimbóit kezdtem puszilgatni, és harapdálni. Nem bírtam ki, és nadrágját is lerántottam róla. Felnéztem, de Krisztit láthatóan nem zavarta a gyengéd erőszak, azonban átvette a kezdeményezést. Egy szál tangában rám ült, és vénuszdombjával a duzzadó shortomat kezdte simogatni, közben melleit masszírozta. Nem bírtam sokáig a passzivitást, magamhoz rántottam, megcsókoltam, majd lefektettem, és lefelé haladva végignyalogattam testét. Nagyon élvezte. Elértem tangájához, ami már teljesen átnedvesedett. Finoman lehúztam róla. Elém tárult, amire egész eddigi életemben vártam, nőiességének finom kelyhe. Fölötte egy kis szőrzet vöröslött. Próbáltam lassan belekezdeni, de az íz teljesen elbódított, és egyre vadabbul kezdtem nyalogatni finom kis punciját, ő pedig egyre jobban nyögdécselt, és sikongatott, majd elélvezett. Teste fénylett az izzadságtól, és zihálása teljessé tette a látványt. Ismét felfelé haladtam a csókokkal, végig egész testén. Most ő következett, lecsúszott a lábam közé, és elővette az eddigre már kőkemény farkamat. Körbenyalogatta makkomat, majd az egészet bevette a szájába, és fokozatosan egyre lejjebb haladva szívta. Sosem éreztem még ilyet. Fantasztikus érzés volt. Meglepően sokáig bírtam, attól féltem, hogy túl korán a szájába élvezek, de elég kitartóan munkálkodott, míg úgy éreztem, hogy mindjárt itt a vég. Szóltam neki, de ő megvárta, és lenyelte az egészet. Egymáshoz bújva pihegtünk, majd megkérdeztem:
- Akarod?
- Igen. Csak kérlek vigyázz, mert ez lesz az első.
- Nos, nekem is, de vigyázok.

Elővettem egy óvszert az éjjeliszekrényből (többet nem is tartok magamnál) és megkértem, hogy húzza fel. Nyelvével felizgatta kicsit a farkamat, így az ismét merevvé vált. Gyengéd mozdulatokkal felhúzta az óvszert a szerszámomra, majd hátradőlt, és kicsit szétnyitotta lábait. Megcsókoltam, majd farkamat a nagyajkához helyeztem, és a szemébe néztem. Láttam a várakozást, ezért finoman, de határozottan akcióba lendültem. Lassan hatoltam vaginájába, és figyeltem, nehogy fájdalmat okozzak neki, majd egyre gyorsabban kezdtem mozogni. Közben néztem Krisztát. Csukott szemmel adta át magát a gyönyörnek. Mellei ritmusosan mozogtak fel-le, csodálatos látványt nyújtott. Egyre sűrűbb sikolyai nyilvánvalóvá tették a közelgő orgazmust, ezért belassítottam. Mikor már szinte extázisba esett, egy utolsó rohammal intézkedtem mindkettőnk boldogságáról. Percekig pihentünk egymás mellett, közben finom csókokat leheltünk egymás testére. Azonban a telefon ismét kegyetlenül belehasított az idilli csendbe.
- Mennem kell, holnap indulunk haza. - mondta, és gyorsan szedelőzködni kezdett. Adott egy búcsúcsókot, majd megkérdezte:
- Biztos nem jössz? A szüleidnek nagyon hiányzol, és nekem is fogsz...
- Nem. Tudod, hogy mi van, és tényleg szeretlek, de nem megyek haza még egy ideig.
- Hát jó. Szia.
- Szia - mondtam. Torkomban gombócot szorongattam. Nem akartam gyengének látszani, de valóban életem nagy szerelme volt, és ismét elveszítettem, talán ismét évekre. Dühös voltam, és szomorú. Mindegy, gondoltam, talán nem is érné meg, hogy ismét összebalhézzak az ősökkel. Áhh, legyintettem, majd elmúlik, eddig is kibírtam. Még utoljára végigsimítottam selymes arcbőrén, végig egész testén, és utoljára belemarkoltam feszes popójába. Aztán csak néztem a tovatűnő tökéletes nőalakot, és arra gondoltam, hogy vége mindennek, már tényleg nincs értelme az életemnek.

Kora hajnal volt, négy körül. A csillagok tétován bámultak rám, és én tétován bámultam az ég felé. Nem tudtam helyesen cselekedtem-e, de úgy éreztem, ha nem teszem meg, azzal mindenkinek csak rossz lenne.
- Mit csinálsz ilyenkor?
- Csak gondolkozom. Hogy miért voltunk ilyen bolondok, hogy ilyen félreértés miatt évekre elszakadjunk egymástól?
- Hát fiam, ez csak a te hibád. De nem akarom megint kezdeni. Krisztának szóltál, hogy hazajöttél?
- Nem, apa, de reggel átmegyek hozzá....
Hasonló történetek
25030
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
29874
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Saca ·
Sziasztok!

Én meleg vagyok és igenis büszke vagyok erre. Bevallom én sem tartom túlságosan helyesnek azt hogy felvonulásokra járjak vagy hogy nap mint nap reklámozzam magunkat mert szerintem sem kell ezt senki orra alá dörgölni. Azok akik mégis ezt teszik éppen olyanok miatt teszik ezt mint NaUgyanKi aki nem igazán fogad el minket. mi nem bántani vagy provokálni akarjuk a heterókat hanem éppen az a célunk hogy ök ne háborgassanak minket. Fogadjatok el olyannak amilyenek vagyunk. Mi sem szólunk bele abba hogy mit csináltok esténként és pláne nem azt hogy kivel. Ha nem az orrotok elött csináljuk azt amit teszünk akkor az miért zavar titeket. mindenesetre elég nagy butaság az hogy NaUgyanKi szerint csak az elkényeztetettek a "mama kedvencei" lesznek melegek. ez koránt sem igaz mivel én sem vagyok éppen egy elite körböl származó meleg. a szüleim hamar meghaltak és minden amit elértem magamnak köszönhetem. az élet viszont megtanított keményen küzdeni úgyhogy mostis kiállok az igazam mellett! És még annyit szeretnék mondani NaUgyanKi-nek hogy ha idegesít a téma nem muszáj ide írni valamint azt hogy én mit csinálok a barátommal azt had döltsem már el én hogy jó e nekem vagy sem. És addig inkább ne nyilatkozz erröl ilyen negatívan amíg nem próbáltad ki. Vagy esetleg kipróbáltad már...? :-))))

remélem nem sértettem meg senkit eme megnyílvánulásommal. ha mégis akkor elnézéseteket kérem. üdvözlettel: Saca

Snarling-Panther ·
Szerintem ha el akarják fogadtatni magukat, nem kell kitenni a másságukat a kirakatba, ha nem harcolnának ennyire érte, hogy a melegeket is normális emberként kezeljék, az emberek nagy részét nem is érdekelné, hogy egyáltalán élnek. Azzal, hogy meg akarják mutatni, hogy ök is itt vannak, és fogadják el öket, csak azt érik el, hogy sokan megutálják öket pl. Naugyanki...

Egyébként semmi bajom velük, amíg nem környékeznek meg, vagy nem hangoztatják fennen, hogy ök melegek...

Erre még csak annyit, én sem megyek felvonulni azért, hogy megmutassam hogy a másik nemet szeretem, akkor nekik miért kell? Sajnálom, de ezt a közvéleményt pont annak köszönhetik, hogy nem bírtak nyugton maradni, és el akarták fogadtatni magukat...

Snarling-Panther ·
Kedves Barát!



Sajnos volt már olyan, hogy igencsak összebalhéztam emberekkel, mert nem tetszett nekik, hogy megcsókolom a barátnömet a környezetükben...

Nem azt mondom, hogy ha atrocitás éri öket, ne szóljanak ellene, de szerintem sokszor ök keresik maguknak ezeket. Ha nem mennek felvonulni, kevesebben lesznek, akik amiatt szólják le öket, mert gusztustalannak találták azt, amit ott láttak.

Én nem ítélem el öket, elfogadom, hogy ilyenek, semmi bajom velük, valószínú az ö helyükben én is ugyanezt csinálnám. Én csak valami megoldást keresek a problémára. Persze, ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. De ha valami elkezdödik egy kis helyen, ami múködik, az egy idö után elterjed...



Üdvözlettel Panther



(Remélem én barát, és nem nembarát...)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: