Mesélj valami izgatót! - Negyedik rész

(fordítás Brodosis nyomán)

Sokszor elképzeltem a jelenetet, de most mégsem hittem a szememnek. Wanda megdöbbent arckifejezéssel ült egy fotelben, egyik lábát átvetve a karfán, a bugyija félrecsúszva. Az ujjaival széthúzott puncijának rózsaszínű kis ajkai nedvesen csillogtak. Egy kis ezüst színű vibrit tartott a másik kezében, hegyét a csiklójára irányítva. A farkam képei szétterítve hevertek mellette egy kis asztalkán. Rám meredt, mint a szarvas a fénykévében. Mindketten visszafojtottuk a lélegzetünket. Csak a vibrátor zümmögése hallatszott a hirtelen beállt csendben. A sokk kiült az arcára, ami a másodperc törtrésze alatt tűzpirossá változott. Aztán elszakítva tekintetét az enyémtől, a meredt farkamra nézett, a meztelen testemre, majd vissza rám, és nagy levegőt véve rám kiáltott: 'Kifelé!! A rohadt életbe, azonnal tűnj innen!' A lábait összerántotta; a vibri a földre pottyant, ahol tovább zümmögött. Sebtében magára rántotta az ágytakarót, és tovább üvöltözött. 'Mi az isten... Húzz már ki innen, Walt, Jézusom!' Az éjjeliszekrényről felkapott egy magazint, és felém dobta. A mozdulat a földre söpörte az átküldött képeket. Felugrott a fotelből, és felém rohant, hogy rám csapja az ajtót. Nem mozdultam, csak tartottam az ajtót, ahogy beléptem. Hagyta az ajtó ráncigálását, és öklével ütni kezdte a mellem, taszigált kifelé, hangosan szórva rám az átkait. A mobilom a földre esett. Egy fejjel magasabb, jóval erősebb lévén, megragadtam a csuklóját, és eltartottam a testét magamtól.

Ahogyan a szorításomból szabadulni próbált, a takaró lejjebb csúszott. Egy átlátszó melltartót és csipkés bugyit viselt. Feldúlva nézett rám, könnyekkel a szemében; még sose láttam ilyennek. Most aztán csattanós választ kaptam a magamban feltett kérdésekre! Csapkodott volna, de én csak tartottam erősen. 'Wanda! Nyugi! Wanda, állj le!' Tovább küzdött, és rúgni próbált; lecsúszott a takaróra, térdre esett előttem. A csuklójánál fogva tartottam, ahogy tovább szipogott a földre horgasztva a fejét.

Micsoda állat voltam. Becsapva és kiábrándultnak éreztem magam. 'Szóval csak duma volt az egész, Wanda? Mi?' Majdnem üvöltöttem; visszautasítására csak jobban felgerjedt a dühöm, no meg méretes farkam, ami most a feje felett himbálózott. 'Ki vele! Az igazságot akarom végre! Mindent elhittem neked! Ha nem gondoltad komolyan, csak egy kis farokemelintő vagy! Egy nyavalyás faszpecker! Az vagy, Wanda? Igen? Tessék, itt van! Itt a nagy fasz, amiről egész héten álmodtál! Nézz rá legalább, te kis kurva!!' Őrülten dühöngtem.

Wanda lassan felemelte a fejét. Egyenesen az álló rudamra nézett. Éreztem rajta a lélegzetét. 'Nem igaz, Walt... hé, ez fáj!' Megpróbálta kicsavarni kezét, de én szorosan tartottam. Wanda szája csak centikre volt a mérgesen pulzáló farkamtól. Kitágult szemmel meredt rá, hogyan mozog magától.

A düh teljesen hatalmába kerített. 'Ma móresre kell tanítsalak, Wanda.' Csodálkozva nézett rám. 'Ma megfizetsz azért, mert egy férfit... a bátyádat az orránál...' Wanda visszanézett az erekciómra; hirtelen kiszállt karjából az erő. 'Meg kellene...' Tovább formálgattam a dühös szavakat, míg Wanda végleg lecsuklott a lábamhoz.

Még mindig a farkam bámulva így szólt: 'Ne haragudj, Walt. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Nem tudtam... úgy értem, a telefonban olyan könnyű volt; könnyű volt elfelejteni, hogy a bátyám vagy; nem akartam tudni erről, azt képzeltem, valaki mással beszélek...'

Láttam rajta, hogy hazudik. 'Nekem úgy tűnt, pont ez izgat fel annyira, Wanda. Az, hogy "annyira rosszak vagyunk...", meg hogy ez "olyan disznó...". Nem így van? De magadnak se mered bevallani.'

Szemét lehunyva ingatta a fejét. Mintha győzködné magát is, hogy nincs igazam. 'NEM! Csak túllőttem a célon, ennyi az egész. Kérlek, engedj felkelnem Walter. Én csak...'

'Csókold meg.'

'Mi? Walter...' Wanda hangjában csodálkozás volt, de nem tűnt meglepettnek.

'Hallottad. Csókold meg.' Feljebb húztam a csuklójánál fogva; felnyögött a fájdalomtól, de a farkam bámulta elgondolkozva... aztán mélyen a szemembe nézett.

Előredőltem, az arcához nyomva a farkam. Elfordította a fejét, hogy az ajkai teljes hosszában végigsúrolták a faszom. A hátam mögé kulcsoltam a karját. 'Szopjad, Wandus, szopjad szépen. Ez az, amit annyira kívántál.' Újra a szájához húztam, az ajkához nyomva.

'Ahhh... nem... hhhh... Walt, ezt nem szabad... ugye nem szabadna?' Behunyta a szemét, élvezte, hogy a puha bőr az arcához simul. Kinyitotta a száját. Izgatott pupillája kitágult, ahogy rám nézett. 'Ugye rosszak vagyunk, Walt?' Aztán letekintett, és megadóan bekormányozta nagyra nyitott szájába kemény farkam csupasz fejét. Lám, az erőszakos fellépés eléri a célját. Úgy döntöttem, teljesen betöröm.

'Mit bánom én, Wanda. Csak nyald erősen. Pont úgy, ahogy ígérted. Szopogasd a kibaszott farkam.' Wanda még jobban nekiveselkedett, és forró nyelvével engedelmesen szopogatta a szájába meredő bránert. Egyik kezemmel elengedtem a csuklóját, hogy farkam a tövénél fogva pont az ajkai közé irányítsam. Hát így. Hetek álmodozása után Wanda húgom végre a valóságban is szopja a farkam.

Hagytam a karját. Egyik kezével mindjárt megragadta a súlyos faszt. Megfogtam Wanda fejét, és lassan megtaláltuk a közös ritmust. A takaró végképp a szőnyegre csúszott. Wanda néha felpillantva kényelmesebb pozícióba fészkelte magát, miközben szorgalmasan nyálazta a péniszem. Mióta megadta magát, teljesen belelendült. Felnézett a szemembe, hogy lássa, élvezem-e, amit csinál a faszommal. Hát...

'Óhhh, ez az, Wandus... szopd csak... szopjál le jól... Szereted, mikor a szádban van? Hm?'

Wanda csak nyögni tudott. 'Mmm-mmmm...' Aztán kivette szájából, levegőért kapkodott. 'Walt... ezt nem lenne szabad... túl messzire megyünk! Mi...'

A hajánál fogva húztam vissza a fejét. 'Fogd be, Wanda! Mondtam már, hogy nem érdekel, mit gondolsz. Csak szopjál szépen!' Ahogy mindkét kezével tolta volna el magától a rudam, a makkom a csinos nózijához ért; a hajánál fogva nyomtam vissza, tudomást se véve a nyilvánvaló fájdalomról, amit okozok neki. 'TEDD VISSZA A SZÁDBA, TE KIBASZOTT KURVA!!' Felnézett rám, kérleléssel a szemében... de láttam benne mást is: a szenvedély izgatottságát. Mikor újra a szájába vette, engedtem a szorításon. Azt hiszem, mindketten élveztük a játék ilyetén fejlődését, és mindketten tökéletesen megértettük a szerepünket is benne. Most én játszottam a kanos, domináns fivért, ő pedig az alávetett áldozatként esdeklő nővérkét.

A hajába túrtam, miközben szája nem engedte el a farkam. 'Azt mondtad, a kis kurvám lennél, nem emlékszel? És nem akarom többet hallani, hogy "nem kellene", "nekünk ezt nem szabad", Wanda. Tudom, hogy te is éppúgy kívánod, mint én. Óóóó, igen... Tudom, hogy akarod a faszom. Talán még dugnál is...' Wanda egyre jobban csinálta, majdnem elnyelve az egészet, hangosan szopta és nyalta a pálcám, miközben izgattam őt szavaimmal. 'Így... fogadd el szépen Wandus... ezt akartad, és... most végre a tiéd... áááá!'

Wanda megérezte, hogy közel járok, és megpróbált kiszabadulni. Nem akartam, hogy ő irányítson, de elélvezni sem akartam még. Elhúztam a fejét a farkamtól. 'Walt, kérlek, ne... fáj...!'

'Kuss! Kelj fel!' Miután majdnem elcsöppentem, visszanyertem a lélegzetem, és új játékba fogtunk. 'Menj az ágyhoz! Vedd le a melltartód!' Wandának sírásra görbült a szája; de újra ott láttam a szemében valami mást is... mintha alig várná, hogy lecsupaszíthassa nekem a gyönyörű cickóit... Egy pillantással ellenőrizte a farkam keménységét, az ágyhoz hátrált, és leült a szélére. A mellei közt szétkapcsolta a melltartót, de aztán nem mozdult. 'Azt mondtam, hogy leveszed...' Olyan fenyegetően mondtam, ahogy csak tudtam... Felnézett rám. A mellei minden lélegzetvétellel emelkedtek, süllyedtek; egymásba fúrtuk a pillantásunkat. Lassan szétnyitotta a melltartóját, és feltárultak fantasztikus dudái. Nagyok, szabályosan kerekek voltak, kicsi barna bimbókkal a csúcsokon. Megbabonázva bámultam rájuk. A szemem sarkából láttam, ahogy Wanda durcás arckifejezése helyébe büszkeség költözik, mikor nyugtázza, mennyire lenyűgöz csodálatos látvány. A bimbói peckesen álltak. Lenyúltam, hogy húzhassak párat a farkamon, szemem még mindig a húgom mellére szegezve. 'Óóóó, igen... nagyon szépek. Pontosan ilyennek képzeltem őket. Hmmmm... Most vedd le szépen.' Kibújt a pántjából, és engedte maga elé csúszni. Feljebb helyezkedett az ágyon, és ekkor megláttam valamit, ami igazolta számításom: Wanda krémszínű bugyijának teljesen nedves volt az eleje. Nem csodáltam volna, ha puncinedve a padlóra csordul, annyira át volt áztatva a leheletfinom anyag.

'Ez meg mi? Felizgultunk egy kicsit, nem igaz?' Leplezetlenül bámultam a lába közé. Wanda összerántotta a combját, miközben ő is lenézett magára, zavarban lehetett. 'Tudtam, hogy fickós lesz a dugibaba... Vedd le azt is.'

'Ne, Walt! Abba kellene itt hagynunk! Ne csináljuk tovább, kérlek!' Nem tudom, jól láttam-e a pici mosolyt, ami a csinos ajka szegletében játszott...

Tudta, hogy ezzel fel tud húzni. Épp ezért mondta ki megint. Haragosra váltottam a maszkom: 'Megcsináljuk, amit megígértünk egymásnak, kicsi pinácskám. Ide azzal a kibaszott bugyival. Akarom!' Odasétáltam hozzá, és megálltam előtte, hogy a farkam pont a mellei felé mutasson. Rábámult, mintha meg lenne igézve, és közben végigcsúsztatta átnedvesedett, falatnyi bugyiját a hosszú combjain. 'A kezembe kérem.' Kibújt belőle, és feltartotta, mint egy békülési ajándékot. Megragadtam, és azonnal az orromhoz emeltem, hogy mélyet szippanthassak belőle. 'Áááá. Milyen finom.' Kinyitottam a szám, és két ujjammal betoltam az elejét a nyelvemhez. 'Mmmmm, mmmm... érzem a puncid ízét, Wanda. Isteni...' Wanda lihegett, mint egy öleb, ahogy figyelte, hogyan nyalom le a nedveit a fehérneműjéről. Aranyos kis puncikája szépen csillogott a kissé szétnyitott lába között. 'De miért kellene nekem EZT nyalogatni, mikor itt van előttem az igazi is?' Önkéntelen mosolyra húzódott a szája, de elfulladt a lélegzete, mikor látta, hogy tényleg a lábai közé térdelek. Szétnyitotta a térdét, amennyire tudta, hogy minél jobban hozzáférjek forró kis lukacskájához. Hátradőlt a könyökére, miközben tágra nyílt szemmel bámulta, mi következik. Gyorsan rázta a fejecskéjét, és azt suttogta 'Nem.., ne csináld...'

Félredobtam a bugyiját, és két kezemmel szélesre tárva combjait, közéjük fészkeltem magam. Az elcsöppenő vagina tárva-nyitva volt előttem. Az illata ismerős volt már a sok bugyi után. Meg kellett kóstolnom... A szám belefúrtam az ölébe, és elkezdtem nyalni teljes hosszában a punciját, mint egy kutya, egész fejemmel segítve, hogy elélvezhessen. Wanda nyöszörgött a kéjtől; úgy hangzott, mintha hamisan dúdolt volna valamit. Éreztem, hogy kezével a pinájához nyomja a fejem, számat a csiklójához irányítva. Szívtam, nyalogattam a gombocskáját, közben Wanda extatikusan őrjöngött a nyelvemtől, előre-hátra mozgatva a csípőjét, hol elhúzva, hol odaadva magát teljesen a gyönyörnek. Most is az ártatlan hugicát játszotta, aki nem engedheti, de mégis kívánja a dolgot. Nyeldekeltem a szivárgó puncilevet, az egész pofám lucskos lett a vaginájától.

Ujjaimmal széttárva édes kelyhét, egyik ujjam a fenekéhez illesztettem. Mintha varázs tört volna meg. 'Nem..., Walter, ezt ne!' Vicces; nem azt ismételgette a telefonba, hogy szeretné a fenekében is...? Vagy talán csak játszott a gondolattal... de lehet, hogy mégsem.

'De Wandus! Azt mondtad, a seggecskédben is szereted!' Nyelvem a szűk kis nyílásba erőltetve megnyálaztam karamell rózsáját. Lenyúlt, hogy eltolhassa a fejem. Újra használatba vettem az ujjam, még beljebb nyomulva vele. Wanda tovább kérlelt: 'Walt! NE... most...' Már a második ujjpercem is becsúszott, mikor Wanda könyörgése élvezésbe csapott. 'Óh! Igen! Uh!! Walterem!! Ahhhh!' Elkezdte vadul masszírozni a csiklóját, én a puniját dugtam a nyelvemmel, ujjam meg ki-bejárt a popsijában. Pár másodperc alatt elélvezett. Combjai satuként szorították a fejem; orgazmusának hangjai... leírhatatlanok voltak.

Wanda teljesen kimerülten feküdt előttem az ágyon. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hátha elájult. Felálltam, és az agyamban cikázó gondolatoktól nem bírtam nyugton maradni, járkálni kezdtem a szobában. Már sohasem leszünk ugyanazok, mint azelőtt. Egyszer és mindenkorra meg kellett győződnöm arról, csak én vagyok-e felelős a történtekért, vagy ő is ezt akarta. Leültem a székre az ágya mellé, és figyeltem a szuszogását. 'Mesélj valamit nekem Wandus...' mondtam neki szelíden, miközben hosszú haját simogattam. Sóváran vártam a válaszát.

Percekig nem mozdult, aztán felém fordult, szemét rám emelve. Az arcán látszott, hogy kész tiszta vizet önteni a pohárba; vége a játéknak, jöhet a valóság. Aztán szexi, búgó hangja megtörte a csendet... 'Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány a bátyjával. A bátyónak nagyon nagy farka volt.' Rám pillantott, és folytatta, mintha egy gyerekkönyvből olvasna. 'A kislány és a bátyja szerettek disznókat mesélni egymásnak, miközben mindketten magukhoz nyúltak, de aztán a játék kezdett komollyá válni.' Feszülten figyeltem, ahogy Wanda belemelegszik a történetünkbe. 'A lány fivére tudni akarta, vajon a húga igazán szeretné-e, hogy megtörténjen, amiket suttog neki a telefonba, de a kislánynak is ezen járt az esze.' Wanda már égre emelt tekintettel gyúrta a cickóját, körözve a mellbimbóján, ami újra felállította a farkam. 'A bátyó átment a húgához, hogy meglepje őt. Az először nagyon mérges lett, mert nem volt felkészülve arra, amit maguknak már mindketten bevallottak... a kislány ellenkezése nagyon felbosszantotta a testvérét.' A szoba ismét kezdett megtelni feszültséggel. 'A fiú azt akarta, hogy a húga rossz dolgokat műveljen, NAGYON CSÚNYA dolgokat, például, hogy vegye a szájába a nagy farkát. Aztán ő is kinyalta a húga kicsi punciját, bedugta az ujját a popsijába, míg az elélvezett; ez annyira jól esett a kislánynak, hogy többé már nem akart ellenkezni: ő, és a bátyja végre ugyanazt kívánták. A titkok megszűntek, a játéknak vége lett. Most már bármit megtehettek, amiről addig csak együtt álmodoztak. Bár mindenki szerint bűn volt, amit elkövettek, de ők úgy érezték, semmi rosszat nem tettek. Hogy lehetne valami bűnös, ami ennyire jó?'

Fülig ért a szám. 'És mit akartak tenni igazából?'

Wanda arca elkomolyodott. 'BASZNI akartak. A kislány érezni akarta puncikájában a bátyja megtermett faszát.' Oldalára fordult, hogy láthassam őt. Szétnyitotta lábait, megmutatva nekem nedves punciajkait. Mosolyogva, szeretettel néztem a szemébe. 'Most, hogy már nincs előttük titok, és ilyen messzire jutottak, semmi nem állíthatja meg őket.'

Kezemmel lenyúltam, és elkezdtem simogatni Wanda gyönyörű, ruganyos mellét. 'Mi történt aztán?' kérdeztem vágyakozva.

Wanda rám vigyorgott. 'Ó, a fiú szép, erős fasza még mindig nagyon kemény volt; szerette volna jó alaposan feltolni a húga sikamlós punijába.' Wanda megragadta a meredező farkam, és lassan húzogatni kezdte. 'De most, hogy már tudták, dugni fognak végre, a kislány nem tudott dönteni, melyik lyukacskájába kérje: a puncijába, vagy a popsijába.' Hűha! Szeretem ezt a történetet... 'Így hát a bátyó kezébe vette a csillogó ezüst vibrátort...' nem folytatta, amíg végre nem hajtottam az üzenetet. '...és babaolajat kent rá, hogy jó csúszós legyen.'

Vigyorogva néztem, ahogy Wanda hátranyúl az éjjeliszekrényhez, és átad a fiókból egy kis üvegecskét. Mosolyogva folytatta. 'A farkára is kent egy picit.' Úgy tettem, ahogy mondta. 'A kislány négykézlábra állt...' Wanda felvette a pozíciót. Nagy, kerek mellei kívánatosan csüngtek a mellkasáról, a feneke és a puncija éppen előttem. 'A bátyja szép lassan a fenekébe tolta a műfarkat...' Mögé másztam, a tökéletes félgömbök közé illeszettem a vibrit, és megkerestem vele az icipici barna nyílást. Bekapcsoltam, és szép lassan tágítani próbáltam vele. 'Nnnghnn... óh... dugj... az...tán..., mikor már... jól benne volt... a bátyó a nedves kis puncikájába nyomta... azt a szép, kövér farkát...' Nem akartam elmaradni a sztoritól; popsilukában a zümmögő vibrivel, kezemmel széthúztam a cuppogós punciajkait, a köztük levő nyílásba csúsztattam a farkam hegyét, és gyengéden betoltam neki. 'ÓH! Ó, igen! Dugjál meg kérlek! BASSZÁL! Bassz meg jól...' Érezve, hogy jól állok benne, Wanda hátranyomta csípőjét, hogy minél gyorsabban elérje a tövét. Úgy dugtam a húgom, mint eddig még soha senkit; ráérősen, óvatosan, szeretettel; biztos akartam benne lenni, hogy kiélvezi jó kemény lőcsöm minden centiméterét. Nekem is hihetetlenül kéjes volt, minden hang, amit kicsaltam belőle, ahogy ki-becsúsztattam farkam a testvéremben. Legmerészebb álmaimat is felülmúlta mindaz, amit akkor éreztem... Már a fenekéből kiálló vibri végét is éreztem néha a hasamnak nyomódni, amint egyre gyorsuló ritmusban pumpáltam Wanda pináját, nyögdécselve a gyönyörtől. 'Végre... basztak... annyira... jó volt neki... a fenekében..., a pinácskájában... ó... sokkal jobb... mint, amikor elképzelte mindezt... Ahhhh, bébi... egy álom... vált valósággá...'

Ahogy kitartóan tömtem Wandát, a mellemen lassan izzadságpatak indult el. Tíz csodálatos percen keresztül ostromoltam hátulról Wanda szűk, 19 éves puniját. A fenekéből kiálló ezüst vibrire koncentráltam, és csak ki-be, ki-be... Hátranézett, és álomszerű mosollyal, lihegve szólalt meg: 'Váltsunk!' csak ennyit mondott; azt hiszem, már nem tudta tovább nyújtani a mesélős hangulatot. Elveszett a kéjben, és újra élvezni akart. Rajtam nem múlik... Lehúzta magát a farkamról, a vibri pedig érintés nélkül kicsusszant a popsijából, le az ágyra. A lyukacskája még nem húzódott össze, én meg nem tudtam betelni a látvánnyal: az én kis csinos hugocskám előttem az ágyon, négykézláb, popsi-punci tágra nyitva. Milyen gyönyörű látvány! Hanyatt fordult, a lábait száttárva felhúzta a fejéhez. A farkamra bámult, és újrakezdte azzal az őrült fénnyel a szemében: 'A seggemben akarlak érezni, Walt! Kérlek! Tedd be!' Alig tudtunk egymásra nézni; a testvérek általában nem így szoktak egymással játszani, de mi nagyon élveztük... és tényleg kurvajó volt... Feljebb araszoltam, és a nyíláshoz érintettem a fájóan merev farkam; az szinte magától csusszant be. 'Aaaughgh...Óh, istenkém, istenkém...' Pár óvatos lökés, és teljesen benne voltam; beljebb már nem is lehettem volna. Wanda kitapogatta az ágyon a vibrit. Két ujjal széthúzta a puniját, és hegyét a csiklójához nyomta. A hirtelen kéjtől hátravetette a fejét. 'MMMmmm, mmmmm... mmmm...' Most gyorsabban dugtam a lukát, mint a punciját korábban; élvezni akartam, a fenébe is! De Wandán nem látszott, hogy bánná. 'Ó! Keféld a seggem! Oh, Walterkém! Dugjad! Dugjad!' Ahogy egyre vadabbul jártam benne, a mellei egyre jobban táncoltak előttem. Karom kinyújtva fogtam a bokáit, és keményen keféltem őt. Wanda öntudatlanul sziszegett összeszorított fogsorán át. Fejét megint hátradobta a párnára, de a csiklója izgatását egy pillanatra se hagyta volna abba. Bármelyik pillanatban eldurranhatott. Én magam sem voltam tőle messze; Wanda egyik sztorijából eszembe villant, hogy imádja, ha testét beteríti a sperma; a többi dolog se volt kamu, ez is igaz lehetett. Nemsokára ki fog derülni, mert bizony a puttony már tele! Mikor már nem bírtam tovább, kihúztam a popsijából, és minden erőmmel verni kezdtem. Elindult az ondófolyam, és a sűrű, meleg gizmóból majd mindenhová jutott a húgom testére. Wandát is elérte a vég: kipirult arca görcsbe rándult, mikor a spermám a mellén landolt, majd a nyakán... Ahogy élvezett, a dildót még jó alaposan felnyomta a nunájába, és kimerülésig dugta magát. Lihegve, izzadtan borultunk egymásra. Arcon puszilt, és mindketten kimerült álomba zuhantunk.

Órákkal később Wanda azt mondta, hogy más embernek érzi magát. Ráhagytam, hogy így lehet, mert végre már őszinte magához; nem tagadott meg magától valamit, amit igazán kívánt. Akkor és ott újjászületett viszonyunk máig tart.