Mélyvörös

Hosszan nézte a nő – elegáns kávéscsészéje oldalára simuló – középső ujját. A mélyvörös körmét… Amikor a nő beszéd közben – tudatosan vagy öntudatlanul? – elkezdte "simogatni" a törtfehér porcelánt, a férfi már nem tudott a szavaira figyelni többé. Elképzelte, ahogy esténként a franciaágyon átlósan végig fekve a takaró alatt végighúzza a punciján alulról felfelé, majd a mélyvörös köröm a nedves csiklóján megáll egy pillanatra… aztán belekezd középső ujjával a már annyiszor végigcsinált mozdulatsorba. Hosszú, kéjes mozdulatsorba. Eleinte csak finoman, lassan, fel-le, fel-le, fel-le… A vörös kemény köröm bele-belesüpped a puha, izgalmas vágatba… fel-le, fel-le, fel-le… Unalmasnak tetsző mozdulatok. Ha a körme színtelen lenne, és nem ott siklana könnyedén fel-le, ahol éppen siklik, talán könnyedén átugrana fölötte még egy szűz kamasz fiú tekintete is.
Így azonban… a férfinak meg kell igazítania magát. Benyúl villámgyorsan, és kényelmesebb helyzetbe fordítja, így szabadabban teljesedhet ki a végső mérete felé.
A vöröslő körmű középső ujj alatt a csikló is készül lassan növekedni… fel-le, fel-le, fel-le… A nő érezni kezdi, hogy a nedvei valahol mélyen belül ¬ testét kéjes érzésekkel eltöltve – útjukra indulnak, de az elején még rásegít: a szájában hosszú másodpercek óta összegyűjtött nyálát egy szempillantás alatt a középső ujjának ujjbegyére engedi, és a keze már újra a szétnyitott combjai között folytatja a megkezdett örömszerző masszírozását.
Szemeit lehunyja, és máris szerelme hajol fölé. Érzi a megszokott, de mint mindig, most is vadító parfümje illatát, ami az izmos felkarja alatt termelődő saját illatával vegyülve válik tökéletessé.
Mélyen beszívja… mintha orrával közvetlenül a szívébe szívná… És onnan minden irányba szétterjedve, fokozatosan szétáramlik testében… a kezein keresztül az összes ujjbegyéhez, és lefelé a hasán át haladva – a lábai között nagyobb dózist elnyelve – a lábain keresztül áramolva teste legtávolabbi pontjaihoz, a lábujjaihoz eljutva, mindenhol kéjes bizsergést hagyva maga után…
A férfi fél kézzel az ágyra könyököl mellette, sármosan rámosolyog, majd miközben a másik kezével gyengéden végigsimítja a testét, finom csókot lehel a szájára… – Hiányoztál – súgja már a fülébe, aztán a fülcimpájára szór apró puszikat, csak hogy utána a szájába vehesse, és finoman eljátszadozzon vele a nyelvével… A nő átöleli, végigsimítja a hátát, hosszan, majd az izmos hátsójához ér, és belemarkol. Lábai közt érzi a férfit, neki feszül a duzzadó makk… Még jobban széttárja combjait, hogy utat engedjen a férfi – és saját – vágyainak… A férfi azonban altestével még kivár… Fent már a melleit csókolja, majd az egyik bimbóját nyalja végig, és a szájába veszi…
– Szívjad! – kérleli a nő – Aztán gyere belém… Kívánlak… Akarlak…
– Mit szeretnél? – kérdez vissza a férfi – miközben a másik mellére vált. – Mit akarsz? Mit akarsz belőlem? – és a szájába veszi azt a mellbimbóját is.
– Téged akarlak! Az egész tested! – mondja vágyakozva a nő, csípőjét a férfi ágyékához nyomva. – A farkadat akarom! Hatolj belém! Dugd be az álló faszodat a nedves puncimba! Gyere!
És a férfi "megkegyelmez": egy határozott lökéssel áttöri duzzadó makkjával a gyenge védelmet, és végignyomul farkával a nedves résben… tövig, vastagságával is teljesen kitöltve.
– Gyerünk! Csináld! Basszál! – kérleli most már felbátorodva a nő. – Basszál meg! Imádom a farkad!
Majd megmarkolja két oldalt a férfi csípőjét, első lökéseit követve kezeivel, aztán feljebb kúszik a testén, szorosan magához húzva. Közben a férfi szájával rátalál az ő szájára, és ¬– miközben odalent egy pillanatra se áll le párzó mozdulataival ¬ átdugja nyelvét, és hosszú, szenvedélyes smárolásba kezdenek…

A franciaágyon átlósan végigfekvő nő már lerúgta magáról a takarót, középső ujjaival körkörös mozdulatokkal izgatja a csiklóját… közben a másik keze három középső ujját egymáshoz szorítva mélyen magába nyúl, majdnem teljesen kitöltve a hüvelyét… és amint tövig benyomja, rögtön ki is húzza, majd újra be, és újra ki, és újra be… – Csináld, ne hagyd abba, kérlek! Csak basszál, csak basszál…