Meglepetés 2. rész

Sorina a kabátja zsebébe süllyesztette kezeit és leszegett fejjel sétált végig az utcán az Inferno felé. Nem sietett. Csak poroszkált a járdán, mintha igazán nem is tartana sehova. Tekintete sportcipője orrára szegeződött, de valójában inkább csak érzékelte, nem látta környezetét. Világoskék szemeire mélázó homály borult.
B nagyon furcsán viselkedett mostanában. Bár nem tudta pontosan mire, de mérget mert volna venni rá, hogy valamire készül. Még a telefonban is olyan furcsa volt a hangja. Mintha a szavai mögött ott feszült volna valami, ami már nagyon kikívánkozik, de az istennek sem akarja kimondani. Sorina pedig nem erőltette. Az igazat megvallva, még élvezte is ezt a játékot. Így úgy érezte, ő van B figyelmének középpontjában.
Csak barátok voltak. Bár a csakot erősen idézőjelbe tette, de ezen nem akart túllépni. Sokat jelentett neki B, és tudta, ő is fontos a másik lánynak. Ennyi pedig elég volt. A többit majd az idő megoldja. Vagy nem. Ez már nem rajtuk múlott. B-t mindig is visszafogott, zárkózott személyiségnek tartotta. Persze, el tud ő is lazulni, önfeledten nevetni, élvezni az életet, de még akkor is mintha lenne benne valami feszültség. Mintha egy pajzs, egy páncél rejtőzne a bőre alatt. A felszínen nem látszik semmi, de egy bizonyos mélységen túl soha nem képes beljebb hatolni belé. És erről talán még maga B sem tud.
De Sorinának így is jó volt. Bár nem tudta, elérhet-e valaha is többet, de érezte a páncél alatt barátnője meleg szívét. Tudta, mennyit jelent neki, és ez elég volt. Talán csak egyelőre, de nem akart többen reménykedni. Amikor megismerte, egy rövid ideig talán mindent be akart vetni, hogy elcsábítsa B-t, de most már annak is örült, hogy egy ilyen nagyszerű embert a barátjának tudhat. Az pedig, hogy néha még az ágyába is fogadhatta, maga volt a mennyország.
De tudta, ennyivel meg kell elégednie, mert hiába küzd, azzal nem hozhatja előbbre azt a napot, amikor tovább léphetnek. Ha egyáltalán. Ezért, bár nyitva hagyta a hátsó ajtót, ő is igyekezett másfelé fordulni. Amellett persze, hogy nagyon örült minden egyes alkalomnak, amikor ajkai azt a puha szájat, nyakat, melleket és tüzelő ágyékot érinthették.
Megrázta a fejét. Erre jobb, ha inkább nem is akart gondolni. Nem mintha nem őrült volna neki, ha újból megtörténik, újból és újból, de B a barátja volt. És minden egyes alkalmat, amikor ezeken a határokon túlléptek, váratlan ajándékként akarta megélni.
Az e-fajta önuralomban már alapos gyakorlata volt. Ismét eszébe jutott B különös viselkedése, amikor elkért tőle pár akt fotót. Egyértelműen készül valamire. De eszébe jutottak a szóban forgó képek elkészültének körülményei is. Hihetetlen, milyen forró hangulatot tud teremteni egy aktfotózás, még akkor is, ha a fotós nő, a modell pedig történetesen hetero. Sorinának sokszor nagyon nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne kezdjen ki az előtte pózoló, csábosan rá mosolygó és vele szavak nélkül flörtölő modellekkel. Egy ideig az tartotta vissza, hogy B-hez akart hűséges lenni. De aztán, amikor megbarátkozott a gondolattal, hogy barátként tekintsen a lányra, rájött, nagyon is jó alkalmak az ilyenek a felgyülemlett feszültség levezetésére. Igaz, a flörtölésen túl sose ment. Már nem a hűség tartotta vissza, inkább valamiféle etika. Nem akart az a fajta aktfotós lenni, aki meló után jól megfarkantja a modelleket, és nem csak ennek biológiai képtelenségei miatt, és akihez egy idő után már nem is a fotózás miatt járnak a lányok, ami csak egyfajta előjátékká silányul. Sorina túlságosan is szerette ehhez a munkáját, és túlságosan is tisztelte ahhoz a nőket, hogy így, futószalagon cserélje őket az ágyában, mint az érzelemmentes szexuális segédeszközöket. Akkor már inkább volt egyedül és tartotta vissza a vágyait.
Persze ő is elgyengül néha és reménykedni kezd, hátha összejöhet. De ha valamire jó volt az a kis kaland Picúrral, hát arra, hogy megmutatta, jó úton járt. Nem akarta feladni a csajozást továbbra se, de, biztos volt benne, ez után kétszer olyan óvatos lesz az ilyen helyzetekkel.
Inkább nem is akart gondolni erre. El akarta felejteni azt egészet. Nem utolsó sorban azért is, hogy ez ne mérgezze meg a Picúrral való munkakapcsolatát. És hogy megmaradjon az esély, egyszer... hátha mégis...
Ismét megrázta a fejét. Na tessék! Még csak az hiányzik, hogy az után, hogy a B iránti vágyakozását sikerült valahogy egészséges keretek közé szorítani, egy másik lány után kezdjen kajtatni.
Sóhajtott egy nagyot és inkább megszaporázta kicsit a lépteit, most már céltudatosan igyekezve a lassan esti homályba burkolódzó utcán jelzőfényként világító Inferno bejárata felé.
- Meglepetés! - A több tucatnyi torokból egyszerre feltörő örömittas kiáltás majdhogynem visszalökte a bejárati ajtón át, amin az imént belépett. Mintha csak a tisztára suvickolt padlóba gyökeret eresztett lába tartotta volna vissza.
Beletelt néhány másodpercbe, mire annyira észhez tért, hogy egyáltalán felfogja, mi történik körülötte. Sorban ismerte fel az arcokat. Először a könnyebbeket. A tálcával a kezében szélesen mosolygó Pultoskát, a sörcsapnál álló Hugit, a vendégeket serényen kiszolgáló Gazellát, Hosszúlábat és Rosettát, majd sorban a többieket is, akikről először azt hitte, csak random ide betért emberek, akiket megkértek, működjenek közre a kis tréfában. Sorra villantak be az emlékek a fotózásokról, amiken ezek az arcok mosolyogtak rá a kamera túlfeléről. A munka végeredményei pedig most ott lógtak a falon, ízlésesen elhelyezve. Szóval erre kellettek. Ha ezt tudta volna, ezerszer alaposabban válogatta volna ki a képeket. Most viszont már elpirulni se volt ideje, mert az örömében kurjongató tömeg megragadta, hogy beljebb rángassa a kavalkádba.
Pár percig mintha forgott volna vele a világ, aztán egyszer csak minden kitisztult és megpillantotta a forgatag közepén, kezében sörrel a pult mellett ücsörgő B-t.
- Szóval ez a te műved - lépett oda hozzá, miközben arcára széles mosoly ült ki, és azon sem lepődött volna meg, ha valaki szóvá teszi, milyen szépen csillognak a szemei.
- Hé, hé, hé! Én ártatlan vagyok - emelte fel B megadóan a kezeit. - Az egész Pultoska és Hugi ötlete volt. Hátha kihevered a Picúr okozta csalódást. Hiába mondtam nekik, hogy nem kell téged ennyire félteni.
Sorina érezte, hogy lassan elpirul, ezért inkább kissé elfordult, arcát leomló vörös haja mögé rejtve. Maga se tudta, mennyire van vagy nincs szükség erre, de az biztos, ha legalábbis megsejti előre, sikítva tiltakozott volna mindenfajta ilyen "vigasztalás" ellen. Ahogy azonban a szeme sarkából B-re nézett, látta, hogy szavai ellenére a lánynak sincs semmi kivetni valója az esemény ellen. Sőt, talán még élvezi is. Vagy ez csak az ő pírjának szólt?
- Nos - krákogott, igyekezve normalizálni a hangját -, ha már egyszer megtörtént, és itt vagyunk, miért ne élvezzük?
- Ez a beszéd! - mosolygott B, miközben Sorina helyet foglalt mellette a pultnál.
A következő pillanatban, szinte a semmiből bukkant fel Hugi a széles fa alkalmatosság túloldalán és barátságosan rá mosolygott.
- Hozhatok valamit a díszvendégnek?
- Hát... izé... - Sorina még mindig próbált úrrá lenni zavarán. - Egy Kőbányai jó lesz.
- Azonnal adom - kacsintott a másik, és sebes mozdulattal előhalászta a kért nedűt, hogy gyorsan le is pattintsa a kupakját. - Egészségedre!
- Ezt meg mi lelte? - kérdezte Sorina, miközben figyelte a többi vendéget kiszolgáló Hugit, akinek a tekintete néha még később is felé tévedt.
- Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, be akar jutni a bugyidba - kacagott B.
- Mi? Hogy? - Sorina érezte, hogy most már tényleg, menthetetlenül elpirul.
- Nyugi! Csak viccelek - kuncogott B és leöblítette torkát egy kis sörrel. - Valószínűleg csak átragadt rá a buli hangulata. Meg amúgy is tudja, hogy vegyen le egy lányt a lábáról és tegye... khm... törzsvendéggé. Persze nem mintha nem örülne neki, ha odalent nyúlkálhatna - küldött egy jelentőségteljes pillantást Sorina ágyéka felé, majd ismét elnevette magát.
- Hááát - somolygott a másik lány is. - Lehet, nem kell sokat próbálkoznia érte.
- Hé! - tettetett megrökönyödést B. - Máris meguntál? Annyira kiöregedtem, hogy lecserélsz egy fiatalabb változatra?
Sorina valami frappáns visszavágáson gondolkodott, de végül egyikük se bírta ki nevetés nélkül.
- Amúgy, szerintem ők örülnének a legjobban, ha felszednél valakit. Bizonyítsuk be nekik, hogy nem viselt meg Picúr és érezzük jól magunkat!
- BizonyítSUK? ÉrezZÜK? Csak nem azt várod, hogy meghívjalak egy numerára? - kuncogott Sorina.
- Eddig még nem is tudtam, hogy ilyet is lehet nálad. De most, hogy így mondod... - Mindketten elnevették magukat és pár pillanatig csak mosolyogtak egymás mellett, lassan kortyolgatva a sörüket.
- Rosetta nagyon szívesen lenne a búfelejtetőd - szólalt meg ismét B. - De szerintem Gazella és Hosszúláb is ezer örömmel benne lenne egy kis mókában.
- Hú, de népszerű vagyok! - kacagott Sorina, igyekezve elleplezni zavarát.
- De, ha az én véleményemre vagy kíváncsi - fojtotta B -, akkor ő tűnik a legjobb választásnak.
Sorina követte tekintetét az egyik, igencsak kihívóan felöltözött lány felé, aki, amikor észrevette, hogy figyelik, cinkosan rájuk kacsintott.
- Szintia? - kérdezte, miközben felidéződtek emlékezetében azok a képek, ahogy a lány megszabadult ruháitól, mielőtt a kanapéra vetette volna magát Sorina műtermében. - Neki, ha lehet, még hevesebb a vérmérséklete, mint nekem.
- Csak nem tapasztalatból beszélsz?
Sorina legszívesebben rögtön, lángvörös arccal rávágta volna a tiltakozó nemet, de aztán, amint meglátta a huncut mosolyt B arcán, úgy döntött, inkább belemegy a játékba.
- Ha tudni akarod, próbáld ki! - kacsintott, mire B hangosan felnevetett.
- Na és ő? - mutatott egy feltűnően alacsony, de ahhoz mérten igencsak jó alakú fekete hajú lány felé, akinek zöld szemei szinte világítottak nap-égette arca közepén.
- Na vele megnéznélek - kezdett belemelegedni Sorina az incselkedésbe, és már szinte abba sem tudta hagyni a nevetést. - Szerezz neki sámlit is!
A következő percekben, vagy inkább perceknek tűnő órákban, lassan végigvették az összes jelenlévőt. Sorina szinte már el se akarta hinni, mennyire feloldódott. Ha kívülről nézte volna, tényleg csak két felajzott ősbunkónak látta volna magukat, akik a felhozatalt mustrálják. Most azonban B minden rezdüléséből kiérezte a tréfát, annak ellenére is, hogy tudta, nagyon is örülne neki, ha Sorina tényleg elvonulna valakivel. Nem mintha ő nem lett volna szívesen az a valaki, de, Sorina most tökéletesen érezte, B tényleg, teljes mértékig csak (a plafont verő idézőjelekben) testi-lelki jó barátnőként tekint rá, akivel persze szívesen ágyba bújna bármikor, de egy cseppnyi féltékenység se lenne benne, ha ezt mással tenné. És, furcsa mód, ez Sorinát most egyáltalán nem zavarta. Sőt, inkább különös jó érzéssel töltötte el. Élvezte B tásaságát, és azt kívánta, bárcsak ez a barátság örökké tartana.
- Bocsánat a zavarásért! - térítette vissza őket a nevetésből egy kedves hang és egy mosolygós arc, világító kék szemekkel. - De elrabolhatom egy kicsit a buli királynőjét? - mosolygott Sorinára.
- Persze... - gondolkodott el kicsit B. - Zsófi, igaz?
Még váltottak pár barátságos szót, mielőtt a szőke lány még egyszer B-re mosolygott és kézen fogta Sorinát, hogy a helyiség közepére vezesse. A megrökönyödött "ünnepelt" szinte nem is ismert magára, amennyire élvezte, ahogy Zsófival táncolnak a pörgő zenére. Emlékezett, a fotózáson is milyen jó összhang alakult ki közöttük. Szinte érezték egymás minden rezdülését. Ha az a fajta lett volna, aki ilyen listákat készít, Sorina biztos beválogatta volna őt a "megdugnám csajok" top 10-ébe. És, bár mi sem állt tőle távolabb, most mégis érezte, ahogy felpezsdül a vére, miközben Zsófi hozzá dörgölőzött, és már meg se lepődött, amikor arcuk egyre közelebb került egymáshoz, hogy végül ajkaik forró csókban érjenek össze.
A mindkettejük testét megtöltő hevülettől felbuzdulva Zsófi játékosan megmarkolta Sorina övét és huncut mosollyal az arcán lassan az egyik, pont ilyen célra kialakított, diszkrét kis helyiség felé vezette.
Sorina vetett még egy pillantást a szeme sarkából a még mindig a pult mellett üldögélő B-re, aki azonnal viszonozta mosolyát és küldött egy sokat mondó, "Részletes beszámolót kérek majd"-pillantást felé. Sorina magában nevetett és engedte, hogy Zsófi bevezesse a szobába és az ottani asztal mellett elhelyezett, szinte már ágy szélességű kanapéra lökje, mielőtt ismét ráveti magát. Sorina kezei a lány csípőjének a felső alól kilátszó bőrére simította a kezét, miközben mohón falta a szőke lány ajkait. Érezte, hogy ereiben felforr a vér, és, ha volt is benne valami keserűség Picúr miatt, az most tovaszállt. Ha volt is még valami kétsége afelől, hogy ez egy csodás estének sikerült, az most tovaszállt. Élvezte az életet, és remélte, B is ugyanígy érez.

*******************************************************************

Ui.: Ezzel a történettel lezárul a Sorina-sorozat. Na nem mintha elegem lenne a karakterből és meg akarnék tőle szabadulni. Erről szó sincs. Sőt.
Nem megyek bele a részletekbe, de kényelmi okokból kissé átszervezem a történeteim struktúráját, így Sorina külön történeteket kap. Igen, B-történetek mellett ezen túl lesznek Sorina-történetek is. Ezek persze egy igen jelentős részben akár B-történetek is lehetnének (mint ez a mostani is), viszont Sorina szemszögéből írom meg őket (mint ezt is), és előfordul majd olyan is, amiben B fel sem tűnik.
Remélem, azok is tetszeni fognak majd.