Meglepetés 1. rész

- Helló, Sorina! - szaladt fülig a szám. Bár a telefonon keresztül úgysem láthatta, de tudtam, érzi, ahogy kiül arcomra a mosoly. Az engem árgus szemekkel figyelő Pultoska és Hugi azonban nagyon is jól látták. Kissé hülyén is éreztem magam, ahogy itt vigyorgok előttük, mint a vadalma és flörtölök telefonon keresztül. De az ő ötletük volt. Nem mintha bántam volna.
- Igen. Minden a lehető legjobb - válaszoltam érdeklődésére. - Tulajdonképpen, arra gondoltam, csatlakozhatnál is hozzám? - Egy pillanatra elhallgattam, amíg, válaszolt. - Legurítanánk pár sört, jót dumálnánk... stírölnénk a csajokat... - Gyöngyöző kacaját és vidám válaszát hallva még szélesebben mosolyogtam. - Rendben. Akkor egy óra múlva várlak az Infernóban... Oké, csáó!
- Na, nem sejt semmit? - szegezte nekem azonnal a kérdést Pultoska, amikor letettem a telefont.
- Abszolúte semmit - vigyorogtam. - Jól meg fog lepődni.
- Azért a csajok stírölése kicsit rizikós volt - húzta el a száját Hugi.
- Most miért? - tártam szét a karjaimat. - Mérget vennék rá, hogy csak poénnak fogta fel. De amúgy is, ha arra lenne kedve, lenne is itt mit nézni - kacsintottam rá.
- Mi az? Csak nem rám gerjedtél, Nővérkém? - somolygott.
- Isten ments! - vágtam mélységesen elborzadó ábrázatot. - Rád? Előbb csábítanék el egy kaktuszt.
Erre mindhárman nevetésben törtünk ki, miközben Hugi és Pultoska fejcsóválva folytatták a készülődést.
- Amúgy van benne valami - szólalt meg Pultoska, amikor már levegőt kapott a nevetés után. - Inkább a te formás hátsóddal szemezzen, minthogy a pofára esése miatt bánkódjon! - ütött gyengéden Hugi fenekére, miközben elhaladt mellette, hogy kivigyen pár friss gyertyát az asztalokhoz a hangulat megteremtésére.
- Hé! - igyekezett az áldozat sértettséget tettetni, de képtelen volt visszatartani a nevetést.
- Egyébként - merengtem el - erősen kétlem, hogy Sorina még mindig amiatt bánkódna, hogy Picúr visszautasította. Nem az a fajta, aki sokáig rágja magát az ilyesmin. Utána jól berúgtunk, elsírta a bánatát a vállamon és le van zárva a dolog.
- A válladon? Vagy inkább a bugyidban? - kacagott Hugi.
- Hé! Csak haverok vagyunk! Jó, néha élvezem a spanyol temperamentum erotikus előnyeit is, de ennyi.
- Igazán? - vágott olyan képet, mint a macska, amelyik épp most nyelte le a kanárit.
- Igen. Úgyhogy, ha arra akarsz kilukadni, nyugodtan felajánlhatod, hogy vigasztalódjon a te bugyidban. Ott úgy is talál elég stírölnivaló formát.
- Szóval mégis stírölnivaló a fenekem? - kacagott.
- Én már nem mondok semmit - emeltem fel megadóan a kezeimet.
- Jól van, elég már! - nevetett Pultoska is. - Így sosem készülünk el. Vagy azt akarjátok, hogy Sorina félkész állapotban találja itt a bulit?
- Én, személy szerint, magának a bulinak az ötletéért se vagyok oda - húztam el a szám.
- De miért? - nézett rám Pultoska.
- Ja - csatlakozott Hugi is. - Hadd szórakozza ki magát a barátnőd! Legalább elfelejtheti Picúrt. Vagy félsz, hogy valaki lecsapja a kezedről?
- Ha valaki alatt magadat érted, csak nyugodtan csapd le, mert nem a barátnőm.
- Lehet, meg is teszem - somolygott.
- Hát tedd!
- Oké.
- Oké.
Hosszan farkasszemet néztünk egymással, míg végül Pultoska már nem tudta visszatartani a nevetést.
- Tényleg olyanok vagytok, mint két rossz gyerek. Le se tagadhatnátok egymást.
- Most miért? - szólaltunk meg és néztünk rá egyszerre, amitől ő csak még jobban nevetett.
- Jól van, tegyetek, ahogy akartok! - horkantottam. - Én feladom.
- Most miért? - tiltakozott Hugi. - Ne csináld már, Brigi! A te segítséged is kell. A te... Sorinád.
Nem tudtam megállni, hogy elmosolyodjak, ahogy próbált kiengesztelni. Reagálni azonban már nem volt időm, mert ekkor egy valódi kis vörös hurrikán robbant be közénk.
- Főnökasszonynak jelentem, az Inferno bulira készen áll - vágta haptákba magát és szalutált széles vigyorral az arcán Rosetta.
- Akkor jó. De nem vagyok főnökasszony - morogtam és szúrós tekintettel néztem rá.
- Oké, főnökasszony - lett még szélesebb a huncut mosoly az arcán. Szinte már élvezte, hogy cukkolhat, hiszen jól tudta, utálom, ha így szólít. Elvégre, igazából nem voltam a főnöke. - Mikor is jön a barátnőd?
- Egy órán belül. És nem a barátnőm.
- Úgy van. Szóval szabad a pálya - vigyorgott Hugi. - Indul a ki dönti meg előbb Sorinát verseny!
- Király - lelkendezett Rosetta. - Akkor rögtön rávetem magam és kap egy jó kis öltáncot.
- Eszedbe ne jusson! - mordultam rá - Nem bordélyba hívtuk, hanem kikapcsolódni kicsit.
- Hát, pedig a kép nem egészen ezt mutatja - nézett körbe Rosetta.
Az Infernót az elmúlt órákban alaposan kidekoráltuk Sorina válogatott akt fotóival. Nem mondom, alaposan megizzadtam, mire sikerült úgy elkérnem tőle és virágnyelven engedélyt kérnem a kitételükre, hogy konkrétumot nem mondok és ne is fogjon gyanút. Pultoska, Hugi, Rosetta, Hosszúláb és Gazella azonban utána már kiváló érzékkel válogatták ki a legmegfelelőbbeket és aggatták ki a bár legideálisabb pontjaira.
- Már csak a csajok hiányoznak - vigyorgott tovább a kis örökmozgó.
- Ne aggódj! Jönnek ők is - mosolygott Pultoska.
- Tényleg tisztára mintha egy szexpartit szerveznénk Sorinának - csóváltam a fejem.
- Most miért? - nevetett Pultoska. - Csak a modelljeit hívtam meg.
- Így is úgy is kanapén köt ki - kuncogott Rosetta, végigtekintve a számtalan fotón, amin valóban kitüntetett szerepet játszott egy ülőalkalmatosság.
Épp vissza akartam vágni valamivel, amikor nyílt az ajtó, és, emlegetett szamárként belépett egy csinos szőke lány. Igazi modell alkat. Karcsú alak, hosszú, vékony lábak, hátközépig leomló haj, és azok a világító kék szemek...
- Helló! - lépett oda hozzánk bizonytalanul. - Jó helyen járok? Sorina buliját keresem.
- Aha. Itt lesz - mosolyogtam rá barátságosan.
- Nocsak, nocsak! Madam B akcióban! - trillázta Rosetta, kiérdemelve egy szúrós tekintetet.
- Á, szóval te vagy B! - csillant fel a lány szeme, jóindulatúan elengedve a füle mellett a "Madam" előtagot. - Én Zsófi vagyok - nyújtotta kézfogásra apró, törékeny ujjait.
- Örülök én is - szorítottam, talán egy kicsit illetlenül sokáig is.
- A többiek is nem sokára jönnek - tette hozzá Zsófi. - Alig várjuk, hogy meglephessük Sorinát.
- Akkor siessünk! - válaszolta Pultoska. - Van még sok elintézni való. Rosetta! Neked nincs dolgod?
- Megyek is, nagyfőnök - szalutált ismét, huncut mosollyal az arcán, a lány. - Pikk-pakk kész leszünk mindennel, aztán talán még egy kis ízelítőt is adok Sorina öltáncából.
- Megmondtam, hogy nincs öltánc! - szóltam utána, de ő valószínűleg már nem is hallotta, miközben visszasietett Hosszúlábhoz és Gazellához.
Horkantottam egyet és magamban csóváltam a fejem. Ez egy érdekes buli lesz.

Folytatása következik!