Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Megbocsátás 2

Reggel van, s a köd foltokban még nyomát mutatja. Lassan elkezd esni az eső. Egyik pillanatról a másikra már el is áztam. Nem számít. Már mindegy. Nem akarok már semmit.
Jön a szokásos kérdés, hogy miért mindig én? De rá kell jönnöm, hogy ennek már csak így kellett történnie. Talán jobb is így. Talán így már nem fogunk egymásnak fájdalmat okozni. Nem lesz több átsírt éjszaka. Csak ez az egy még.
Leülök egy padra. Magamra nézek. A ruhám rátapadt testemre az esőtől. Szép lassan kezd a köd felszállni, a Nap is felváltja a Holdat.
Hazaindulok. Nem akarok mást, csak átöltözni és a takaróm alá bújni, abban a hitegetni magam, hogy minden a régi, s minden rendben.
Pedig nem is egyszer mondta, hogy szeret. Tudta hova megyek, utánam jöhetett volna. Talán csak túl büszke, talán csak visszatartják. Mindennek már jópár órája. Nem fog már utánamjönni. Pedig ha tudná, hogy milyen közel vagyok.

Egy autó zökkent ki a gondolataimból. Szinte reménykedve szorult össze a szivem, hátha Ő az. Tévednem kellett.
Már sírni se tudok, mintha minden könnyemet elsírtam volna. Fáj a szemem. Fáradtan dörzsölöm meg a tarkóm, s közben némán morgok egyet.

Pedig olyan szép volt. Mesébe illő. Én voltam a királylány, ki egész életében várta az Ő lovagját. Ő volt a hűséges, s daliás lovag. Tisztelet, becsület, vagyon… Minden megvolt. Mint a mesékben.

Naiv voltam. Ő nem hibás, hisz tudatta már velem, hogy úgyse leszünk hosszú életűek. De hát nem vettem észre. Nem akartam észrevenni.

Gondolatok ezrei cikáznak át a fejemben. Bennem van a kétség és a reménykedés. Lelkem mélyén már az első nap tudtam, hogy nem illünk össze. Az idő múlásával pedig rá kellett jönnöm, hogy mennyire mások vagyunk. Mégis reméltem, sőt remélem, hogy mindaz, mi volt nem múlik el. Nem akarom, hogy elmúljon. Titokban görcsösen ragaszkodom Hozzá. Szeretem Őt.

Hazaérek. A kulcs mintha nem is akarna elfordulni, majd nyikorogva, zörögve megadja magát.
Levetem a ruhám, s az ágyamba bújok. A párnámat szorítom magamhoz. Még mindig érzem az illatát. Nagyot sóhajtok, megpróbálom magam ezzel az illattal az Álmok Országába juttatni. A szemeim fájnak, nem bírom kinyitni a fáradtságtól őket. Átadom magam a felejtő álmoknak, s újra a mesékben járok.

Telefoncsörgésre ébredek. Hercegem az. Aggódva, de mégis félénken tudakolja hogylétemet. A szívem dobogása szaporábbá válik, alig tudok megszólalni. Nem is kell, beszél Ő helyettem.
Megbánta s szeret. Leteszem a telefont, s mosolyogva szorítom magamhoz a párnát, melyen az Ő illata van.

Tudom, hogy naiv vagyok, de boldog. Ismét a mesék világába csöppentem, ahol csak remélhetem, hogy boldog vége lesz.
Hasonló történetek
20873
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
15292
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
Hozzászólások
További hozzászólások »
ír ·
Remek történet. Tetszett, hogy a legnagyobb pofon után is lábra állsz és hitegeted magad tovább, mert néha jobb a felejtés, az ember boldog, ha tudatlan, vagy csak rejtegeti magában a bánatát, a kétségeit, hogy kiélvezze azt, amit a pillanat megadott neki. Sajnos nagyon sok a szomorú történet. egyszer üdítő lenne egy pozitív elbeszélést olvasnom, de sajnos a problémáink is egyre többek. Egyszer -egyszer olyan jó egy életvidám dologról ábrándozni a soraitokon keresztül, de egyre ritkábban adatik meg nekem az ilyesmi. Viszont örülök a befejezésnek, mert, ha a történet végén sem változik semmi, akkor egyszerű lett volna, így viszont van benne csavar. Ha másképp fejezed be, akkor giccs, így is az egy kicsit, de épp csak annyira, hogy az még belefér.
8:9

ír ·
A cím nagyon mély és sokat elárul az irományról, mondhatni, akármi a a fő cselekményvonal, a végét előrevetíti. Éppen ezért nem tetszik. Ha rögtön a címmel lelővöd azt az aprócska fordulatot is, akkor a sztori értékét veszti, attól függetlenül a pontjaim mellett kitartok.

artemyss ·
Szép.Átéltem hasonlót.. fél évesek voltunk a párommal, amikor kijelentette, hogy soha nem szeretett és csak barátságot érez irántam.. Ő az én első nagy szerelmem..
Az előtt a vallomás előtt még fogta a kezemet- nem is számítottam ilyesmire, azt hittem minden rendben...
Egy másik lány miatt szakított velem- a munkahelyén dolgozik(a hölgy idősebb nála- mindig kinevette..)
Egy hétig nem voltunk együtt- annyi gondolkodási időt adtam neki, hogy döntse el mit akar..
Nem hibáztattam- szerettem.
Soha senkinek nem kívánom azt a hetet- csak sírta, sírtam és sírtam.
Egyre a nevét ismételgettem hitetlenkedve.
A szívem egy része haldoklott, ma is fáj..
Kibékültünk, megbocsáltottam.
Nehéz volt- könnyebb lett volna feladni.
De még nehezebb lett volna az érintése nélkül élnem.
Azt hiszem valahol nem is volt választási lehetőségem..
A szerelmes szív- nem a rációt követi..
Megszenvedtem ezért a kapcsolatért.
A hölgyel ma is együtt dolgoznak, majdnem minden nap találkoznak..
Két lehetőségem van: vagy megpróbálok benne bízni, vagy megőrülök az aggodalomtól.
Azt mondta szeret.. Már hamarosan egy éve történt ez az egész, de bennem soha nem múló sebeket hagyott..
Próbálja begyógyítani őket- de az ilyet nem lehet- olyan, mint egy intő jel. Nap, mint nap figyelmeztet- nem enged felejteni.
Mégis azt mondom- megérte.
Újra és újra megtenném.
Ezerszer is..
Mikor este rámnevet, megcsókol, éjjel kényeztet és a karjaiban alszom el- tudom, hogy jól döntöttem..
Megbocsáltani soha nem könnyű, de nem szabad feladni.
Soha..
Akkor mi másért élnénk?
Ha a valóság ihlette a történetedet- kitartást és rengeteg erőt kívánok, és persze azt, hogy minden jóra forduljon.
Mint a mesékben.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: