Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Még négy év

Kék betűk a reptéren: Amsterdam – Schipol, alattuk egy fiatal lány halad át, hullámos haja és kabátja lobog utána, szabad kezét hasára szorítja. Kicsi, húzható bőröndjével áll be a sorba, mosolyog a biztonságiakra, hollandul beszél hozzájuk, mintha régről ismerné őket, együtt nevetgélnek. Poggyászát ellenőrzik, a kapu sem jelez: mehet.

A gépen lassan ül le az ablak melletti székre, úgy ahogyan az állapotos nők szoktak. Utazás közben többször is kimegy a mosdóba, a légikísérők pedig kedvesen pillantanak rá, szelíd együttérzéssel, ahogyan terhes nőkre általában.

„Kis-Kovács Laura, magyar állampolgár” nézi meg a vámtiszt az útlevelet. Mielőtt visszaadná átvillan az agyán, hogy ez a név ismerős neki, vagy mégsem? Elég átlagos… de a nő szép, igazán szép, és vélhetően terhes, inkább nem köt bele.
- Köszönöm, visz’lát!
- Én köszönöm! – gyöngyfogú mosoly.

Ferihegy felújított reptere nemdohányzó, ezért kint az ajtó előtt kénytelen rágyújtani. Hosszan szívja be a keserű dohányt és megszédül tőle. Nézi a zajos turistákat és egy fiatal párt, akik búcsúzkodnak. Mély undor fogja el: újra itthon van, ebben az évben már tizedszer, a szerelemtől meg úgy ahogy van, felfordul a gyomra. Ennyi utazgatás után már nem nagy élmény a hazatérés. Haza? Kacagtató, hogy ez a szó egyáltalán eszébe jutott. Nincs is hova mennie, megint kénytelen lesz egy hotelben megszállni. Legszívesebben most visszafordulna Hollandiába, de még el kell intéznie, amiért jött.
- A dohányzás árt a babának… - szól egy mély hang jobbról.
- Tessék?
- Árt! Ne szívja!
- Ki maga, hogy megmondja mit csináljak? –sandít rá, és az ismeretlen arcába füstöt fúj.
A férfi legyint, leindul a lépcsőn és taxiba száll.

A szálloda tágas szobájának ablakai nyitva, olyan hideg van, hogy már bent is látni a leheletet, női cipő és nadrág a szoba közepén. Laura, aki pár napja lett 22 éves, az ablakban áll, öblös pohárból bort iszik és fehér blúzán át simogatja gömbölyű hasát. Nézi, ahogyan az utcán átsétál egy kislány az anyjával. A kicsi alig bírja a tempót tartani, szinte szaladni kényszerül. Elképzeli, hogy hazafelé tartanak, lakásukban meleg van és húslevest esznek. Igen, aranysárgát, és van palacsinta, fahéjas, túrós, lekváros. A baracklekvárt a nagyi készítette tavaly, mikor még élt. Most is rá emlékeznek, mint mindannyiszor amikor kinyitnak egy üveget… a címkén még az öregen is gyengéd kéz írásával van a dátum. Kutyájuk az asztal szélénél kunyerál.
Laura megborzong, becsukja az ablakot, és felnevet. Micsoda idióta képzelgés? Húsleves, meg nagymama… nyenyenye. Fúj! Hánynia kell. A nő tuti hat férfivel csalta már az urát, aki nyugtatókon él, és el van hízva. A gyerek a legrosszabb tanuló az osztályban és idegesítően affektál, szülei kisegítő iskolán gondolkoznak. A nagyival meg legalább tavaly óta nem kell nyüglődni, kár hogy lekváron kívül nem volt örökség.

Kibújik blúzából, lecsatolja a zipzáras hasat és az ágyra dobja. Eszébe jut a férfi a reptéren és ettől megint röhögnie kell: ezt neked baba! A fürdőbe magával viszi a hasat is, a négy kiló kokainnal, úgy teszi le, hogy lássa a tükörből. Zuhanyzás után az ágyba is befekteti, mint egy beteg mackót, ami nemsokára fiatalok és idősek halálos játéka lesz.
Meztelen testének jól esik a finom lepedő érintése, a paplant izmos lába közé szorítja, mintha egy férfi lenne, és a szexre gondol. Nem tudja a többi nő szokott-e ilyesmit tenni, bár elképzelése van arról, hogy a műkörmös lányoknak nehézkes lehet, de nincsenek barátnői, akiktől megkérdezhetne ilyesmit. Igazából senkije sincs, akivel beszélgethet.
Ilyenkor főként aktusokra gondol, ahogyan egy férfi behatol egy nőbe, naturalisztikus, közeli képekre, amiket filmen látott. Szétnyíló combot, mellet, csillogó férfiasságot, és a fő pillanatban csak a nemi szerveket egymásba csúszni.

Két perc elég is, keze gyors és pontosan tudja mit, hol, meddig kell nyomni, izgatni a kéjhez, arcát a párnába fúrja és vége is. A másodiknál már nem kifejezetten pózokra gondol, sőt most már el is hessegeti az ilyen képeket, kicsit undorodik magától, hogy az előbb erre élvezett el. Inkább azt a napot képzeli el, mikor Mario jeget hozott, fölé hajolt, és melle hozzáért egy pillanatra a karjához. Mario szemére, amiben látta a vágyat, hogy vele lehessen. Merengésében kivágott ruhában ül egy bárszéken, nincs rajta bugyi és fesztelenül szétnyitja a lábát, hogy a férfi lássa, odamenjen, szorosan magához ölelje és felhúzza a szoknyáját. Csókra nem gondol, azt nem szereti. Kell a fenének! Jobb dolog is akad egy nyelvnek, mint a szájában kutatni.
Még két orgazmust él át csendesen, nem egetverőt, de eleget ahhoz, hogy elaludjon. Ez a módszere az alvásra, és a sírás, de az kevésbé szórakoztató.

*

- Küldd el a kiscsajt az olaszhoz! – mondta a pápaszemes, izzadós tenyerű Kónya áthajolva a félhomályon. Kónya. A jogász a csapatban, aki amúgy lecsúszott, hajlott hátú, kopaszodó ürge, akin mindenki, mindig átnézett. Gyerekként csúfolták, meglopták, és néha elverték. A jogi kart kettesekkel végezte, pedig minden nap ő tanult legtovább a koleszban, és arra gondolt miközben a Varga Zsófit dugták a másik szobában, hogy ha sok pénzt keres majd, azt mind Zsófiféle, szépseggű, huncutul nevetgélős kis puncikra fogja költeni, akik belészeretnek és mossák a koszos gatyáját. Igen, ezt a mosást többször is elképzelte.
- Jó. Kitaníttatom a ribancot, de ha nem válik be, megy kurvának a kirakatba! – nyögte a főnök, aki csak azért szivarozott, mert filmeken látta, hogy egy főnöknek így illik, igazából fulladt tőle.
- Én láttam verekedni, ügyes kislány és ami a legfontosabb: nincs senkije, csak ártatlan baba arca, és tud angolul. Ő lesz a legjobb, hidd el!
- Kóónyaa apám, bejön neked, miii? – röhögött fel a dagadt malac, majd tíz percig rázta a köhögés. Kónya majdnem elmosolyodott rajta, ahogy görnyedezett és lilult, de aztán mégsem mert.

Valahogy így került Laura Mariohoz. A férfi volt az első, aki nem mérte végig, nem mustrálta a száját, vagy nem engedte előre, hogy megnézhesse a fenekét. Csak a szoba ajtajára bökött, ahol a lány alhat, és a tévére, megmutatta a mocskos fürdőt, majd bevágta maga mögött az ajtót. Lau egyedül maradt a lakásban, ami maga volt a mennyország. Egy napja jött csak Budapestre, és máris volt helye! Szinte táncolt az örömtől. Csak megvert négy agyalágyultat és egy ellenszenves patkány, valami Kánya, rögtön munkát ajánlott neki! És most? Most van egy saját szobája életében először, és a szállásadó sem vészes… simán elveri.

Ám a kezdeti örömködés hamar csillapodott. Egyedül egy lakásban, aminek papírból vannak a falai, és még egy könyv sem akad, nem is volt olyan mennyei. Hallotta, ahogy valami Sanyi hazaér részegen és megkérdezi a feleségét: söpröget-e, vagy repül épp valahova? Utána Sanyit - a hangokból ítélve – ütlegelték.
Kitakarított, megnézett két romantikus, kosztümös filmet videón, (az olasz furcsa ízlése a pillangós tapéta és rózsaszín kötény után, meg sem lepte) és lefürdött. Hosszan méregette magát a tükörben, megfeszítette felsőtestét és élvezte, hogy látszanak izmai. Haját feltűzte, szorosan megfogta saját mellét, ajkát megnyálazta és remegtette szempilláit, mintha óidők szépséges dámája lenne fűzőben, és mosolyogva pukedlizott magának. Néha, mikor csak úgy el kellett ütni az időt, otthon is a tükör előtt bohóckodott magának. Ebben nem hiúság, vagy kíváncsiság vezette, pusztán valamiféle önismeret, játékféle, ami olykor elégedett mosolyt csalt az arcára, ha tetszett magának.

Éjjel négykor zörgött az ajtó. Zörgött, mert valaki erősen nyomta kívülről. Mire Lau felült az ágyban, már rázták, feszegették a kilincset, ami nyekergéssel jelezte, hogy nem kíván kinyílni. Betörnek az olaszhoz… futott át agyán. Széket hozott és felállt rá az előszobában, itt ugyan nem lesz sunyulás, ő bizony nem hagyja, elkapja bárki is az! Akinek nincs semmije, még vesztenivalója sem, az nem fél, csak mérges, hogy felébresztették.
Végül valaki feszítővassal nekiesett az ajtónak és feltépte. A büdös folyosó sötéten tekeredett be a lakásba, egy magas árny látszott csupán vassal a kezében. Laura csendben állt a széken, még nem döntött, hogyan csinálja ki az érkezőt, ugorjon-e rá rögtön, vagy eset...
- A kurva életbe, teee! Rohadtul megijesztettél, ahogy itt állsz széken, a sötétben… komolyan, mint az ördögűzőben a kiscsaj, hülye vagy te? – szólt ismerős hang. De hisz ez Mario! Aki felkapcsolja a villanyt, és a lány úgy érezte, mintha égetnék a retináját.
- Te mindig így jársz haza? – dörgölte szemét.
- Hehe, miért, te mindig így fogadod a hazajövőket? Miért nem nyitsz inkább ajtót? A zár szar kívülről…
Laura leszállt a székről, lekapcsolta a villanyt, megállt a férfival szemben, és akkorát húzott be neki, hogy megsajdult az ökle. Az olasz meglepett feje balra bicsaklott, felrepedt szájához kapott, megérezte nullás vérének ízét, de nem ütött vissza, ahogyan a lány számította, csak sziszegve befordult a fürdőbe.
- Picsába kell nekem még egy ilyen agresszív libát befogadnom! Eszem, faszom megáll…- dünnyögése ötig hallatszott a nappaliból, majd mindkettőjüket elnyomta az álom.

Másnap reggel Mario elhúzta a függönyöket és fütyörészett.
- Nincs másik ruhád?
- Nincs.
- Adjak?
- Van?
- Ja. Nincs.
Ennyit beszéltek összesen, míg elkészültek, külön-külön ettek valamit és kocsival kiértek a városból, egy elhagyatott gyártelep elfelejtett udvarára. Amit az emberek elfelednek, a természet gyorsan visszafoglalja, bár legyünk őszinték, ez a visszafoglalás elég gyatra gazos elő-őrssel indul.
- Na ülj át. Kuplung, gáz, fék, sebváltó… kormány. Menni fog?
- Persze. – és tizenkétszer fulladtak le, amitől Lau olyan ideges lett, hogy tökig nyomta a gázt, mikor végre sikerült. A férfi türelmesen fordította fejét oldalra a bizonytalan száguldozás után:
- Na ez az, ahogy nem vezetjük Mario autóját. Oké?

*

Két hét alatt lett kész Laura nevére a jogosítvány és addigra megtanult vezetni. Szállásadója rendes volt vele, minden étkezésnél hagyott neki, bár sosem evett vele. Este szólt hánykor ér majd haza és megengedte, hogy elmenjen a lakásból, de sosem kérdezett tőle semmit és sosem válaszolt semmire. Megtanította lőni, késekkel bánni, hagyta hogy edzőterembe járjon.
Egyszer pedig felhozott egy nőt… Laut úgy mutatta be, mint a húgát, majd hajnalig nyekergett az ágy a nappaliban. A nő kéjesen nyögött, sóhajtott és néha artikulátlanul felüvöltött. Laura fülelt, hogy mi történhet, de nem tudott rájönni, néha hallotta csak a férfi hangját: utasításokat adott, pontosan úgy, ahogy neki szokott, ha rosszul tartja a stukkert, de nem értette mit, meglesni meg nem volt kedve. A szőke, nagymellű cicababa, reggel is kilónyi festékkel, nem volt igazán lényeges, úgyhogy csak beleköpött reggel a teájába.

- Az ilyen nőket szereted? Ah, uh… igen, igen, igen…- gúnyolódott.
- Kuss kiscsibe.
- Beverem a fejed!
- Verd! – nevetett az olasz, mert aznap nem lehetett kihozni a béketűrésből.
Aznap ment el először vásárolni és fodrászhoz, mert a nők így működnek, és bár Laura nem szerette, de az volt, ízig-vérig.

Mario, bece- vagy gúnyneve nem volt alaptalan, bár, mi tagadás - édesanyja legnagyobb fájdalmára - messze Olaszországtól, Budapesten született, és néhány altatódal szövegén kívül nem nagyon beszélt olaszul. Maria-Paola gyönyörű nő volt, pont olyan mint a hely, ahonnan származott. Capri halványkék tengervize, kavicsos partján habbá válik és a hegyre fel kanyargós, illatos út vezet… egészen a felhőkig. Maria-Paola vadgesztenye haja és szeme, homokóra alakja pontosan ide illett, erre a csodás szigetre.
Hogy a szerelem vak, az nem kétséges: hozzáment egy izmos szőkés magyar férfihoz, aki olyan határozottan simogatta meg a fenekét, ahogy addig senki, és ez elégnek bizonyult, hogy elhurcolja otthonából. Naponta kétszer szeretkeztek, főleg hátulról, mert Maria-Paola feneke olyan gömbölyű volt és feszes, hogy képtelenség volt ellenállni neki, hajából pedig oly illat áradt, ami csak ismeretlen, tenger közeli népek legszebb lányainak adatik meg. A vad, vak és még inkább, érthetetlen szerelem gyorsan elmúlt, csak egy kisfiú és borszagú pofonok maradtak kósza üvegszilánkokkal. Mario sokszor látta, ahogy apja kezet emel a legszeretettebb nőre, és kénytelen volt hallani azt a sírást, aminél kevés fájhat jobban, a saját anyukájáét. Megfogadta: ő sosem üt meg nőt. Férfiakra vonatkozó ígéretet azonban nem tett. Tizenhét volt, amikor nekiesett és agyonverte apját. Innentől nyílegyenes út vezetett az alvilág undorítóbb felére, ahol piti, de szórakoztató szerepet kapott és cserébe tengernyi nő ölét. Mert a nők szerették, pont úgy, ahogy kisfiúként az anyja, gondoskodó lágysággal, és talán a sors így tette jóvá Maria-Paola hirtelen halálát.

*

Két tetovált férfi incselkedett a zöld mandulaszemű lánykával az edzőteremben. Csinos kis alakja, tapadós sortjai, szép mosolya, éles nyelve és az, hogy kimerülésig hajtotta magát minden nap, tetszett nekik. Egy nap sokat viccelődtek vele és a lány direkt, vagy figyelmetlenségből: nyitva hagyta az öltöző ajtaját. Persze, hogy elkapták…

Laura lilásban játszó szemmel, vérző orral és sántítva ért haza aznap. Az olasz hosszan nézte, míg lerogyott az ágyra és nyöszörgött.
- Ha elmondod ki volt, elintézem neked.
- Ne fáradj, rosszabbul néznek ki, mint én… - motyogta a lány miközben zsebkendőt szorított az orrához.
- Nehéz elhinnem, hogy ennél is lehet rosszabbul...
- Mario, ne beszéltess… nehezen kapok levegőt.
- Biztos eltört egy bordád, had nézzem. – és a férfi mellétérdelt az ágyra, lehúzta a lány melegítőjének zipzárját, és úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy nincs alatta semmi, pedig nagyon is szemügyre vette a női mell feszes körvonalát, a finom, hibátlan bőrt, az ékkőnyi mellbimbókat, oldalt pedig a zúzódást.

- Hozok jeget. – utasította magát és hozott. Laura elfeküdt és a fájdalomra figyelt, hogyan, honnan, hová árad a testében. Van a fájdalomban egy pont, amikor szinte külső szemlélőként figyeli az ember és direkt úgy fordul, hogy fájjon, hogy érezze mennyire, újra övé legyen, mert akkor legalább él az illúzió, mintha befolyása lenne felette. Mario hideget szorított hozzá és egy pillanatra a melléhez ért. Látta a villanó tekintetet a lámpafényben, azt, amit eddig nem látott tőle sosem, és a levegő megtelt szikrával, szagokkal, vággyal. A pulzusa elárulja a legvadabb kismacskát is, Lau mellkasa pedig úgy emelkedett és süllyedt, akár egy csapdába szorult kis állaté. Hasfala megremegett mikor Mario fölé hajolt, és a véres kendő helyére is jeget tett, zihált, amikor lesegítette nadrágját és dagadt térde alá párnát csúsztatott, majd gyengéden megsimogatta combja belső felét.
- Ha hozzámérsz, megöllek! – sziszegte zsigerből, pedig fojtogatták a törődésért kibuggyanó könnyei.
- Cssss. – Mario betakarta, maga is levetkőzött, majd befeküdt és egész éjjel ott aludt mellette. Álmuk előtt percekig koncentrált szuszogás hallatszott. A férfi a szép testre és a könnyes, szeretetéhes szemre gondolt maga mellett, Laura pedig arra, mennyire odabújna, simogatná a karnyújtásnyira lévőt, és ez megijesztette, nem tudta eldönteni mi fáj jobban, hogy mellette fekszik valaki, akit nem tudna gyűlölni, vagy az összevert arca. Két kéz indult el egymás felé a takaró alatt, de nem értek célt sosem.

*

Felriadt. Egy nyurga, vigyorgó fickó állt felette, fogai vagy nem, vagy feketék voltak, felettébb visszataszító. Laura szinte felpattant az ágyból, és gyorsan öltözni kezdett. Kérdésként felmerült benne, a hogyan jött be és vannak e társai, de csendben maradt.
- Ne öltözz még kicsi, még játszhatunk, ha akarod! Úgy szorítottad magadba a kezed, mint aki nagyon vágyik már egy dugásra… hehe. – a száj nemcsak fekete volt, hanem bűz is áradt belőle.
- Itt van a pénz?
- Hol az áru?
- Előbb fizess!
- Nem! Előbb ellátlak, majd utána üzletelünk, ha nem adod ingyé…- és a pasas elindult, mind az ötven kilójával. A lány könnyedén elhajolt az első ütés elől, a másodiknál már guggolt, harmadiknak pedig az ő ökle lendült egyenesen a kígyó gyomrába, majd felállt két csapást mért álára és könnyedén tovább öltözött. Ám nem számolt a vékony, de szívós patkányok dühével. Hideg kés villant és a torkáig szaladt.
Hozzászólások
További hozzászólások »
ym2 ·
hali!nos nagyon jó volt ez a történet, lle a nem létező kalappal!!!!

borsmenta ·
Annyira jó volt olvasni.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: