Ligetben

Kellemes nyári este van, lágy szellő fújdogál. Együtt sétálunk a Népligetben, kézenfogva. Egész sötét van már, csak egy-egy lámpa világít, azok is halványan, távolian. Néha találkozunk egy kósza párocskával, de azok is inkább elkerülnék a másikat.
Egy padhoz érünk, leülünk. Beszélgetünk. Egymás felé fordulunk, a lábunkat átvetjük a padon, és összebújunk. Csókolózunk, borzongunk. Faljuk egymás száját, és semmi mással nem foglalkozunk. Beletúrsz a hajamba, kiveszed belőle a csatot, de ezt észre sem veszem.

Csak az érintést érzem, a simogatást, és azt viszonzom. Átkarolom a derekadat, és benyúlok a pólód alá. Simogatom a hátadat, a pocakodat, a mellkasodat. Érzem a bőröd alatt az izmok játékát, ahogy a kezem érintésétől összerándul, majd elernyed. És ez tetszik.

Egy rövid, bő, könnyű ruha van rajtam. Tapogatod a combomat, és a kezed besiklik a ruha alá. Megtalálod a kis háromszöget. A bugyimon keresztül simogatsz. Már nagyon nedves vagyok. Hiába, nem kell sok. Legszívesebben összezárnám a combomat, hogy a kezed még tovább, még erősebben érezzem. Ingerled a csiklómat. A csipke egy kicsit dörzsöl, de ez csak az izgalmamat fokozza. Simogatsz erős kezeddel. Félrehúzod a bugyimat, és így érsz hozzám.
A középső ujjadat belémnyomod, és mozgatod. Közbe még mindig csókolózunk.

Az én kezem sem tétlen. Odarakom a sliccedhez. Már nagyon keményen áll. A nadrág anyagán is érzem a forróságát. Nyögdécselsz. Lehúzom a cipzárt, de nem gombolom ki a gombot. A farkad azonnal kipattan a kezembe, mereven, erősen. Ez a látvány még jobban felhergel. A körmeimmel simogatom, épp csak érintve. Fel és le. Majd erősen megmarkolom és húzogatom, verem. Kigombolod a ruhám elejét, hogy hozzáférhess a mellemhez.
De ott a melltartó is. Benyúlsz alá, és kétmarokra fogod őket.

Érzed, ahogy a kezeid közt merevedik meg a két bimbó. Gyúrogatod őket Olyan tempóban, mint ahogy én verem a farkad. Lehajtod a fejed, és a melltartón keresztül az egyik bimbómba harapsz. Sikítani lenne kedvem, de csak nyöszörgök. Szívod az anyagon keresztül. Nem bírom tovább. Kigombolom a nadrágod, és lerántom a bugyimat. Felállok, és beleülök az öledbe.

Dákóddal felnyársalom saját magam. Csodálatos érzés, ahogy érzem magamban a lüktetést.
Megfogod a derekam, és segítesz mozogni. Gyorsan, és hevesen, hisz bármikor megzavarhatnak minket. És ez még izgalmasabbá, még bűnösebbé teszi ezt a pillanatot.
Csak emelkedek és süllyedek az álló farkadon, s belül érzem az édes nyomást, a forróságot, a finom dörzsölést. Lángolok. Égek. Levegőt is alig kapok. De csak mozgunk, mert hajt az ösztön, az ősi vágy.
Csókolózunk, nyelvünk játszik egymással. És várom azt a pillanatot, mikor elélvezel, hogy érezzem az ajkammal is, azt a lélegzetet, ahogy nedvedet belém töltöd.

Már türelmetlenek vagyunk. Egyre hevesebben, vadabbul lovagollak. Az ereimben száguldozik a vér. És akkor, egy pillanatra megdermed az idő és egyszerre jutunk el a csúcsra. Ahol lenni édes, és jó, ahol nem számít semmi más, csak Te és Én.

Így ülünk egy ideig összeborulva, míg lassan megnyugszunk. Szívünk újra a megszokott iramban ver, és mosolygunk egymásra nagy boldogan, mert csodálatos dolgokat éltünk meg.
A külvilág hangjai, újra elér hozzánk. A szél zúgása, a lombok suhogása, és a közeledő léptek zaja. Igen, valaki jön. Gyorsan felállunk kínkeservesen, mert az izmaink még sajognak, és
begombolkozunk.

A bugyimat már nincs időm felvenni, de nem is bánom. A bizsergést még mindig érzem a puncimban. Lassan elsétálunk kézenfogva. Szembetalálkozunk egy másik párral, akik lépteit az előbb hallottuk, s arra gondolok, hogy csak perceken múlott a boldogságunk, a beteljesedés...