Történetek
a a
2012.06.20 | Bella...mi | Leszbi | Megtekintések száma: 10291
Leszbikus Társkereső
Elgondolkodva néztem ki a kávézó ablakán, az utcán megannyi ember sétált, élvezve a koranyári időt. Lenéztem a kávémra, amit remegő kezemmel kevergettem, s a páni félelem elemi erővel tört rám. Mégis mi a fészkes fenét keresek én itt? El sem hiszem, hogy belementem ebbe az elmebajba, hiszen én nem ilyen vagyok. Na de az elején kezdem, úgy talán érthetőbb lesz.

Egy hónapja kezdödött ez az egész, unatkoztam, és kíváncsisából felléptem arra a bizonyos oldalra. Na, jó kicsit több volt, mint kíváncsiság, mert tudni akartam,hogy milyen is egy leszbikus ismerkedő oldal. Miért? Mert igazából, mindig is érdekeltek a lányok, talán jobban is mint a fiúk, de soha nem volt bennem annyi mersz, hogy közelítsek is egy lány felé, úgy. Ezért beértem azzal amit kaptam, keserű tapasztalatokat, amiket egytől-egyig pasiktól kaptam. Egy idő után elegem lett a csalódásokból, nem törödtem a férfiakkal. A lányok iránti érdeklődésem viszont egyre nagyobb lett, amikor megláttam egy csinos lány, már nem irigykedve néztem egy szép dekoltázst, vagy épp egy formás combot, hanem vágyakozva, hogy bárcsak megéríthetném azt.

Tehát regisztráltam egy igencsak rám illő névvel, és elkezdetm adatlapokat böngészni, persze csak nézni, hiszen még így ismeretlenül is túl félénk voltam ahhoz, hogy bárkit is megszólítsak. Az oldalon nyilvános chat is volt, ahol igen csak érdekes beszélgetésfolyt, hamarosan már csak azt figyeltem -  persze eszem ágában sem volt hozzászólni a témához -, de figyelni jó volt. Egy kis idő után a nevem mellett villogni kezdett egy kis boríték. Egy belső email volt, valaki írt nekem.

" Szia Shie! Én Blond vagyok, szívesen ismerkednék veled, ha szabad!"

Csak enyi állt a levélben, és én azonnal rákatintottam az adatlapjára, amiből sajnos nem sokat tudtam meg. A kép amit feltöltött magáról csak a kék szemeit mutatta, habár lehet, hogy nem is az ő szemei voltak, hiszen én is egy rajzfilmfigurát adtam meg avatarnak.

"Szia Blond! Lehet! :) "

Csak enyit válaszoltam neki, és remegő gyomorral vártam a válaszát, ami hamarosan meg is jött. Hajnali négyig leveleztünk egymással, holott nekem hétkor már előadásom volt. Álmos voltam egész nap, és csak Blond járt a fejemben. Majdnem mindent elmondott magáról, az igazi neve Anne volt, huszonhárom éves egyetemista lány. Mivel nem engedtem, hoyg képet küldjön, és azt sem, hogy leírja, hogy néz ki csak annyit tudtam, hogy szőke a haja, és hogy kék a szeme - rákérdeztem az avatarra.  De azon kívül,, hogy nem tudtam, hogy néz ki, minden mást megtudtam róla, életét a tanulásank és a csajozásnak szentelte. Na igen, ő mert kezdeményezni, méghozzá nem kis sikerrel, hiszen elmondta, hogy nem egy lánnyal volt már dolga. És hittem neki, mert legbelül tudtam, hogy igazat mond, miért is hazudna. És én, nos, én is elmondtam magamról mindent - kivéve a külsömet. Elmondtam a keserű tapasztalataimat, a férfiakkal, hogy nagyon is érdekelnek a lányok, és hogy annyira gátlásos vagyok, hogy az már mozgássérültnek számít.  Hamarosan már nem csak a társkereső oldalkon érintkeztünk, hanem msn címet is cserélünk, ahol "élőben" is csevegtünk, még mindig látatlanul, de közel sem ismeretlenül. Így ment ez egy teljes hónapig, és én szép lassan belehabarodtam abba az ismerelten lányba, akiről bizony még azt sem tudtam, hogy hogy néz ki. Annyit siekrült kiharcolnia, hogy hallja a hangom, mert a videóhívásba nem, de a hanghívásba beleegyeztem. Rekedtes hangja csábító volt, és tudtam, hogy ő az a lány aki akadáj nélkül bárkit képes lenne megszerezni. Nem egyszer maszurbáltam sejtelmes hangjára, s a nyögési nem egyszer sodortak az orgazmus határára. Eljutottam odáig, hogy amikor már csak rá gondoltam nedvesedni kezdtem, de mindemellett még mindig rettegtem attól, hogy mi is történnte, hogyha meglátna. Egy nap aztán megváltozott minden, az előadások közti szünetben felléptem az emailomra, csak hogy ellenőrizzem, hogy nem e írt - szokása volt kedves kis üzenetekel feldobni a napom. És írt, méghozzá csak két mondatot, amitől majdnem megállt a szívem is.

"Lil, nem bírom már. Látni akarlak, méghozzá életnagyságban!"




Remegve zártam be az oldalt, és kapcsoltam ki a laptoppomat. Nem hiszem el, egy nyamvadt levélel elromlott minden. MIért kellett neki ezt írni? Miért kellett elrontania mindent? Szinte sírva fakadtam, mert titkon én is arra vágytam, hogy lássam, éríntsem őt, de a bennem lakozó félelem erősebb volt bármilyen vágynál. Napokig kitartóan kerültem az internett, még az emiljeimet sem néztem meg, holott nagyon jól tudtam, hogy Anne nap mint nap írt nekem. Egy hét után nem bírtam tovább, tulságosan hiányzott. Hazeérve az egyetemről bekapcsoltam a gépet, és felléptem msnre, alig hogy bejelentkezett Anne már rám is írt.

"Hol a picsába voltál?" - fakadt ki, jogosasan.

"Ne haragudj :(" - feleltem csülledten.  "Megijedtem!"

"Mégis mitől?"

"Tőled, hoy látni akarsz, hogy nem fogok tetszeni, hogy kinevetsz, hogy elveszítelek...soroljam még?"

"Értem" - jött a szűkszavú válasz, és éreztem, hogy a szemeim megtellnek könnyel. "De Lil, én akkor is látni akarlak, értsd meg, nem bírom már, a nap minden percében rád godolok."- már alig láttam a monitort a könnyeimtől. " Nekem már nem elég, ha képet küldesz magadről,- írta kitalálva a gondolataimat -, én élőben akarlak látni, nem érted, azt hiszem beléd habarodtam."

"Én is" - feleltem végül letörölve a könnyeimet. - Én is látni akarlak, de..

"Holnap" - írta mohón, én pedig eldöntöttem, hogyha már megbolondultam csináljam rendesen.

"Rendben, a vasut melletti kávézóban" - feleltem végül megadva magam.

"Rajtam kék ruha lesz, legyen rajtad is valami kék, csak hogy biztos hogy megismerjelek."

"Bizos vagy benne, Anne?" - kérdeztem rá utoljára.

"Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos :)."

"Mikor ér be a vonat?"

"Négy után pár perccel... és Lil, már nagyon várom" - írta végül, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. "De most rohannom kell, mert még van egy esti órám. Viszlát édes!" - búcsuzott el.

"Akkor holnap, szia drága!"

Kikapcsoltam a gépet, és megpróbáltam a tanulásra koncentrálni, s legyőzni a késztetést , hogy minden percben az emailjeimet figyljem, hátha Anne meglepett egy levélel. Még mindig kétségek közt örlődtem, hiszen az sem bizos,hogy egyáltalán eljön. Nem, tudtam, hogy Anne eljön, sikerült annyira megismernem, hogy tudjam, nem ígér olyant amit nem tart be. Hajnal volt mire végeztem a tanulással, előre akartam lenni az anyaggal,  csak hogy másnap előbb leléphessek az előadásokról. Alig aludtam öt órát, mégis olyan fittnek éreztem magam, mint még soha. Egés nap olyan voltam, mint aki bedrogozott, holott az adrenalindömping csak a várakozástól volt.

Két óra volt, mire hazaértem a bérlakásomba, ledobáltam a táskám, és a könyveimet, majd a fürdőbe mentem, útközben már vetkőzve, hogy egy perces se veszítsek. A zuhanyzást nem lehetett elsieni, kellőléppen lenyugtatott a kellemesen meleg víz, amint megnyugtató sugarával kiűzte belőlem a feszültséget. Kedvenc málna illatú tusfürdöm pedig még jobban ellazított, majd egy óráig áztattam magam, de sajnos ki kellett kászálódnom, mivel nem akartam elkésni. Meztelenül, és csurom vizesen a tejesalakos tükör elé álltam - még az előző lakó hagyta itt, én pedig nem törödtem vele, nem nézegettem magam -, de most végigméztem magam, tetőtől talpig. Derékig érő répavörös haj, méjzöld fakó szemek, pufók szeplős arc. Széles vállak, kicsi mell, túl széles csípő, nagy fenék, és vaskos combok. Nos, igen nem voltam valami szép látvány. Biztos voltam benne, hogy ha Anne meglát teljesen kiábrándul belőlem, sőt, lehet, hogy ki is nevet. Könyes lett a szemem,már csak a gondoltra is, egyre jobban rettegtem a találkozástól, és az is megfordult a fejemben, hogy el sem megyek. De végül is úgy döntöttem, hogy jobb ezen túlesni, csak gyorsan, mintha sebtapaszt tépne le az ember. Megtörölköztem, és megszárítottam a hajam, majd felvettem a kedvenc farmerem, egy fehér trikót, arra pedig egy kék kockás flanellinget. Nem csínosítottam magam különösebben, Anne olyannak ismer meg amilyen valójában is vagyok, Háromnegyed négykor indultam el otthonról, mivel csak pár perc sétára laktam a kávézótól, beérve az egyik sarokasztalhoz ültem, és kértem egy kávét.

És most itt vagyok, rettegve, de mégis reménykedve. A tenyerem izzadt, alig tudtam rendesen lélegezni, megint rágyujtottam, pedig alig egy perce nyomtam el a cigim. Annyira kevertem a kávém, hogy az kilöttyent, épp azzal foglaltaam el magam, hogy letöröljem az aztalról a kifolyt folyadékot, mikor meghallottam, hogy az ajtó fölötti kis csengettyű megcsendült. Felnéztem, és eltáltottam a száma, mivel a látvány teljesen letaglózott. Egy magas, vékony, szőke hosszúhajú lány lépett be a kávézóba, levette a napszemüvegét, és a számomra annyira ismerős kék szemeivel körülézett. Egy lenge, kék nyáriruha volt rajta ami fölé egy farmerkabátot vett fel. Én azonnal tudtam, hogy ő bizony Anna, minden sejtem érezte, hogy ő az a lány aki már jódeje az életem középpontja. Én is körbekémleltem, az egyetlen lány aki rajtam kivűl kék ruhát viselt az egy nagyon is csinos lány volt, épp a pultnál állva beszélgetett a felszólgáló lánnyal. Visszanéztem Anne-re, ő is azt a lányt nézte,én pedig majd' elbőgtem magam. Hát persze, hogy őt látta meg először, hiszen szép lány volt, s a pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy az a rút kiskacsa aki az ablak mellett gubbaszt az ő Lilje. Eldöntöttem, hogyha megindul felé, én felállok, és elmenekülök, majd törlök mindenféle kapcsolatot az internettel, és amúgy mindennel. Vénlányként halok meg, talán veszek majd magamnak egy macskát...

- Szia! - hallottam meg egy kellemes rekedt hangot, mire felnéztem, Anne állt az asztalom mellett.

Felpattantam, és egy pillanatig azt fontolgattam, hogy elfutok, de Ő -mintha a fejembe látott volna-, megragata a kezem.

-Ülj vissza, Lil - mondta kedvesen. - Most már nem menekülsz előlem.

- Te honnan...? -  a kérdés közben elhalt a hangom.

- Honnan tudtam, hogy te vagy az? - tette fel a kérdést, miközben leült velem szembe, mire én csak bólintani bírtam. - Nos, megkerestem a legszebb lányt a kávézóban - felelte végül, hatalmas kék szemeit az enyémbe fúrva. A szemem a pultnál álló lányra rebbent,  ő pedig követte a pillantásom.

- És mivel az épp beszélgetett, idejöttél hozzám? - kérdeztem enyhe gúnnyal, és iróniával a hangomban. Erre meghalottam a legszebb nevetést a világon. Felé néztem, Anne engem nézett és nevetett, de nem gúnyosan, vagy lenézően, boldogan, és a szemei csillogtak, mint a legszebb drágakövek.

- Nem, édes - felelte még mindig mosolyogva. - Megláttalak téged, majd azt a picsát a pultnál, és idejöttem hozzád, remélve, hogy te vagy az én Lilem - mondta végül komolyan, és hüvejkujjával végigsimított a kezemen, még mindig fogta, hát innen a kellemes bizsegés a jobbomon.

-Gyönyörű vagy Anne - bukott ki belőlem a vallomás, mire ő megint felnevetett.

- Köszönöm - bólintott, majd megint megsimogatta a kézfejem. - De a gyönyörű te vagy - mondta, én pedig elvörösödtem.

- Hazug - mormoltam lehajtott fejjel.

- Lil, ámaimban, és ezt értsd szó szerint, álmaimban sem gondoltam, hogy egy ilyen csodaszép lánnyal hozott össze a sorsom - hajolt közelebb hozzám. Enyhe vanilia illatta megcsapta az orrom , felnéztem, egyenesen az acába ami olyan közel volt az egyémhez, hogy csak egy kicsit kellett volna előre hajolnom, hogy megcsókoljam.

- Akkor nem csalódtál? - kérdeztem halkan, mire ő elkomolyodott.

- Miben kellett volna csalódnom? - kérdezett vissza.

- Hát...bennem? - rántottam meg a vállam, mire a vörös hajam előre hullott. A szemei megbabonáztak, és egyre közelebbhajoltam hozzá...

- Mit hozhatok? - csendült fel a pincérnő hangja, mire én hátra dőlem, nehezen véve a levegőt. Anne mosolyogva még mindig engem bámult, miközben kért egy kávét.

- Nem, nem csalódtam  mondta végül, miután elment a pincérnő. - Dögösebb vagy mint az összes csajom összevéve - tette hozzá rám kacsintva. - Amúgy miért gondoltad, hogy csalódnék bened?

- Nézz rám - mondtam feleslegesen, hisz már így is engem nézett. - Aztán meg nézz magadra - intetem zavarbaejtő tökéletessége felé. - Mi ketten nem hiszem, hogy...

- Badarság - vágott a szevembe ingerülten, majd lehajtotta a fejét. - Tartozom egy vallomással, Lil - mondta végül  szégyennel a hangjában, mire a gyomrom idegessen összerándult.

- Hallgatlak - mondtam remegő hangon, mire ő vett egy nagy levegőt.

- Nem tudtam, hogy miért írtam rád akkor - kezdte akadozva. - Mármint se egy normális kép nem volt rólad, se egy értelmes bemutatkozás, csak annyi, hogy 'szégynelős lány keres'. Ennyi volt a bemutatkozásod, de engem ez a  három nyamvadt szó megfogott, és meg akartam ismerni azt a szégyenlős lányt. Na, jó reméltem, ha komoly nem is, legalább egy futó puncinyalás lehetne belőle - itt elvigyorodott, én pedig elvörösödtem. Annyira tapasztalatlan vagyok. - Aztán beszélgetni kezdtünk, és rájöttem, hogy nem egy buta liba ír nekem, aki csak kíváncsi, hanem egy olyan lány, aki teljesen tapasztalatlan, és még maga sem tudja, hova rakja az érzéseit. Ezért hagytam a képeket, téged magad akartalak megismerni, a lelked, ami gyönyörű. Ésamikor meghallottam a hangod, benedvesedtem, olyan volt mint amilyennek elképzetem, lágy és visszafogott. Miután a beszélgetések mindenaposak lettek, már csak a te leveleidet vártam, más lányokkat még csak válaszra sem méltattam, teljesen megbolondultam. Lil egy hónapja nem voltam senkivel, csak virtuálisan veled, ami nálam nem kis teljesítmény. Hiszenh ismersz, meséltem magamról - a szavak csak dőltek belőle, miközben még mindig a jobbomat simogatta. - Rabod lettem, édes - mondta végül mosolyogva. - Mielött megismertelek volna, simán ahhoz a lányhoz mentem volna oda, és csábítottam volna el. De éreztem, hogy az a lány akibe belezugtam az ablak mellett ül, és rám vár.

- Anne, én... - nyeltem, majd megköszörültem a torkom. Fogalmam sincs mit mondjak, én már egy hónapja éreztem, hogy van ebben a lányban valami am miatt nem töröltem magam azonnal arról az oldalról.Kihozták a kávét, Anne pedig elengedte a kezem, majd a táskájába nyúlva előhalászta a cigijét, és rágyujtott, én is követte a példját.

- Tudom, hogy nem hiszel nekem, de hagyd, hogy bebizonyítsam neked - nézett megint a szemembe.

- Jó - mosolyodtam el, miközben belekortyoltam a már teljesen kihúlt kávémba.

- Annyira... - kezdte Anne, de nem fejezte be, inkább belekortyolt ő is az italába.

- Annyira, mi? - kérdeztem, mire ő körülnézett, majd közelebb hajolt hozzám.

- Annyira megcsókolnálak - suttogta mélyen a szemembe nézve, mire én megint elvörösödtem. - Egy hónap, Lil, epedek - tette hozzá, mire a hasamban ezer meg egy pillangó felröppent.

Beletúrtam a táskámba,előkotortam egy nagyobb bankót, az asztalra dobtam, majd eltettem a cigim. - Akkor húzzunk innen, kávé nálam is van otthon - mondtam végül, mire Anne is elpakolta a cigijé, és felállt. A pincérnő látva, hogy távozni készülünk azonnal az asztalhoz sietett. - A visszajárót tartsd meg - szóltam enki oda, majd én is felálltam, és szorosan Anne mellett lépkedve kimentünk a délutái napsütésbe.

Csendesen lépkedtünk egymás mellett, mindketem a gondolatainkba merülve, nem volt kínos a csend, jól is esett. Már a tömbház elött voltnunk, mikor Anne a kezem után nyúlt. Rá néztem és láttam a szemében azt a csilogást, amitől én is felhevültem. Szinte perzselt a tekintete, közelebb húztam az oldalamhoz, és bepötyögtem a kapukódot, majd szinte fútva húztam magam után a lépcsőn. A lakás elött megtorpantam, Anne felé fordultam, valami frappánsat, és vicceset akartam modani, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Anne előre dőlt,és nekem dörözsölte  formás testét, ez többett mondott mint bermely szó. Bénáztam egy sort a kulccsal, mire sikerült kinyitnom az ajtót, majd előre engedtem a lakásba. Anne besétált, a kezem nem engedte el, úgy nézett körül a kis lakásomban.

- Nem vagy szomjas?- kérdeztem sután.

- De, nagyon szojas vagyok - felelte felém fordulva, majd az ajkamra tapadva szenvedélyesen megcsókolt, én pedig viszonoztam a csókját.

Olyan erősen ölelt magához, hogy éreztem, soha többé nem akar elengedni, és én sem kartam elereszteni őt, a csók egyre követelözöbb let, és Anne keze is elkalandozott a testemen. Végigsímitott a hátamon, majd a fenekemen állapodott meg, másik keze pedig a mellemen volt, hüvejkujjával a megkeményedett mellbimbómon körözött. Éreztem, hogy a vágy hullámai egyre nagyobb erővel csapnak össze a fejem fölött, akartam őt, minden porcikáját érezni akartam. Ügyetlenül vetköztetni kezdtem az előszobám közepén, mire Anne megragadta a kezem, és a háló felé kezdett húzni. Az ágyamon még ott volt a táskám, és a könyveim, amiket ledobott a földre, majd leültetett a szélére.

- Mivel ez neked az első, csináljuk rendesen - búgta a vágytól remegő hangon. Tudtam, hogy igencsak visszafogja magát, hiszen nem egyszer mesélte mennyire vad a szexben. - Lazulj el, és élvezd - suttogta, majd letérdelt elém, és újra megcsókolt.

Szép lassan vetkőztetett le, minden fedetlenné vált testrészemre vagy ezernyi csókot lehelt, mígnem már csak egy trikó, és egy  nedves bugyi volt rajtam. A mellbimbóim a vékony kis trókó alatt teljesen megkeményedtek, és mikor Anne hozzájuk ért, ezernyi kis áramutésként hatottak rám. Ziháltam, és halk nyögdécseléssel jutalmatam minden érintését. Lefejtette rólam a trikót is, és egy pillanatig csak ézte a meztelen felsőtestem.

- Kibaszott szép vagy - suttogta visszafogott hangon, kissé vulgárisan.

Ajkai rátapadtak az ajkamra, majd szép lassan lefelé araszolva végigcsókolta a nyakam, a mellkasom, és a melleimet. A nedvem már patakokban folyt, teljesen átnedvesítve a vékony kis fehérmenűmet. Hanyatt döntött az ágyon, majd kezeit a bugyim két oldalára csúsztatta, és szép lassam elkezdte lehúzni rólam. A testem remegett az izgalomtól, de a félelmemet legyőzte a mérhetetlen vágy amit Anne ébresztett bennem. Ajkai a hasaon voltak, majd centiről, centire lejebb haladtak, a lábaim gyenéden szétfeszítette, és a szeméremdombomat kezdte el kényeztetni. A zihálásom egyre hangosabb lett, s amikor a megéreztem a nyelvét a csiklómon, hangosan felsikítotam, percekíg hagos nyögdécselést lehetett hallani,  édes cuppogó hangokat, majd orgazmus elemi erővel tört rám. Percekig önkívületben vonaglottam,miközben Anne csitító csókokat nyomott az amúgy is túlérzékeny ágyékomra, életem leghatalmasabb orgazmusát éltem át.

- Milyen édes vagy -mosolyogta Anne, miután már majdnem rendesen tudtam lélegezni. - Az élvezésedtől majdnem én is elmentem - mondta rekedt hangon, majd láttam, hogy végigsímít a terpeszbetett lába közt.

- Én is akarom - suttogtam levegő után kapkodva, majd felültem.

- Lil, nem kelle ezt csinálnod...  - ellenkezett kicsit sem meggyőzően Anne.

- De én akarom - erősködtem, és felálltam, majd felhúztam őt, és egy laza modulattal lahámoztam róla a lenge nyári ruhát. Rajta csak egy bugyi volt, ami mellett fényesen csillogozz Anne vágyának gyöngyei.

Letérdeltem elé, majd bátortalanul megnyaltam a síkosan csillogó anyagot. Furcsa ize volt, mégis izgató, sós és édes egyszerre, többet akartam érezni belőle, ezét - még mindig ügyetlenül ugyan -, de lehámoztam róla az utólsó feleslegessé vállt ruhadarabot is. Anne lábai megrogytak, ahogy a remegő kezemel véigsímítottam az ágyékán, sürgetően felnyöszörgött. Ezen felbátorodva löktem rajta egy egészen aprót, mire ő hanyatt dölt az ágyon, a lábait felhúzva, teljesen feltárva magát előttem. Gyönyörű, rózsaszín puncija volt, amiből kéjjesen csurdogált a vágyának gyöngyőző leve. Felnéztem a csodaszép szemeibe, azokból olvastam ki a minden vágyát. Megnyaltam az ajkam, majd egy apró puszit nyomtam a nedves kagylóira, amitól Anne megremegett, és hangosabban felnyögött. Szétnyitottam a szeméremajkait, azalatt rejtőzött a hatalmasra duzzadt csiklója. Először csak félénken nyaltam meg, de amikor megéreztem, hogy Anne megrázkódik alattam, egyre bátrabban kényeztettem őt. Hamarosan már úgy vergögött az élvezettől, ahogy pár perce én is, Anne sokkal hangosaban élvezett mint én, miközben kéjesen a nevemet mondogatta. Felkuporodtam mellé, és sszorosan hozzábújtam, ő  pedig csókra nyújtotta a megduzzadt ajkait. Addig csókolóztunk amíg teljesen meg nem nyugodtnk mindketten, és már csak halkan ziháltunk egymás szájába.

- Na milyen volt, édes? - kérdezte mosolyogva a szemembe nézve.

- Tökéletes - suttogtam rekedten.

- Na, akkor ezt imádni fogod - nevette el magát, majd hanyatt lökött, és felém kerekedett.

Felültetet, és egyik lábát átdugta a combom alatt, mire a nedves pucink összeért. Halkan felnyögtem, Anne mozgatni kezdte a csipőjét, ezzel hozzám dörgölve a csiklóját. Kéjesen nyőgtünk mindketten, és egyre hangosabbak élveztünk, csókoloztunk, simogattuk egymás testét, mígnem újra elértük a csúcspontot, szinte egyszerre.

- Na jó, mostmár tényleg jöhetne a az innivaló - nevetett fel végül, én pedig vele nevettem.

Csodálatos első alkalom volt, amit utána ezer meg egy követett, a szerelmünk olyan volt mint egy csoda, és úgy érzem nincs is másra szükségem már, hisze az enyém lehet az a csodálatos nő, aki akkor rámírt azon a Leszbikus Társkereső oldalon.
Hasonló írások
Hozzászólások
(18) fannyka
2014-02-06 09:49:13
Már egy ideje félretettem magamnak ezt a történetet, hogy majd elolvasom, de eddig mindig sikerült elsiklanom felette :( Nagy hiba volt.
Nagyszerű kis novella történettel, igazi érzelmekkel, élethű párbeszédekkel és a stílusához illő visszafogott erotikával.
Az, hogy kezdő munka, látszik rajta. Szörnyű nagy elütések, rémisztő helyesírási hibák, néhol érthetetlen okból való szóismétlések, de még ezekkel együtt is élmény volt olvasni. Nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó munkád, mert van benned tehetség, nem is kevés :)
(17) NemesTamás
2012-06-24 14:34:44
Legyen mindenkinek igaza! Most én sem szavazok.
(2) hörcsög00
2012-06-20 11:19:31
Az alapötlet, a történet jó,de rengeteg az elírási és helyesírási hiba.Most nem szavazok.
(1) Sinara
2012-06-20 10:38:21
Tetszett. Kellemes stílusban megírt, tartalmas, érzelmes munka. Csak az a baj vele, hogy irdatlanul sok a helyesírási hiba, elírás, elgépelés, és rengeteg az olyan mondat, ami sokkal inkább kellene, hogy kettő legyen. Alapjáraton ez engem nemigen érdekel, de itt sajnos nagyon zavaró.
Ha ezen változtatsz, úgy hiszem, nagyon jó írásokra számíthatunk tőled. :)
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak