Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Léptek a hóban

Léptek a hóban


I


Kibújt a bundájából, lerúgta a cipőit, aztán bereteszelte az ajtót és rakott a tűzre. A lángok magasra csaptak. Kint ködös, sűrű sötét volt, a szobában pedig száraz forróság. Megoldotta az ingét, lehúzta a szoknyáját, pendelyt, harisnyát. Kibontotta sűrű, sötét varkocsát és szétrázta a haját. A selymes szálak ingerkedve csiklandozták a hátát a nyakát. Halkan kuncogott. A kályha elé állt és végigbámult meztelen testén. Izmos volt és karcsú, bőre alatt feszült a friss hús. Lustán nyújtózott, mint a jóllakott macska. Furcsa, ideges várakozás töltötte el. Már reggel nyugtalan volt, de mostanáig ez csak egyre erősödött. Forró vizet töltött a dézsába, kevés hideget öntött hozzá. Beleugrott szemtelenül, hogy a cseppek magasra csaptak. Kezével lábával lubickolt, pancsolt, mint az önfeledt gyerek, sikálta, dörzsölte, simogatta magát. Nevetett, prüszkölt, rázta a haját, bámulta a cseppek fényes táncát.


II


Teljes táncházi díszben lépett ki a házból. Kint némán szakadt a hó és elnyelt körös-körül minden hangot. Csak a fülönfüggői csilingeltek és még valami… Léptek a hóban, halk, egyenletes roppanások. „Talán egy állat”  - gondolta, de gyanakodott.


III


Az ajtó kinyílt. Nagy kalapos, bundás ember állt a küszöbön, szétvetett lábakkal, magasan és sötéten. Az arca nem látszott, csak épphogy az álla, éles, de finom metszésű, csupasz álla.


A lány feszülten figyelt, el is vétette a lépést, a legény kapta el.


A zene hangosan, szinte fülsértően szólt, a testekből áradt mindenfelé a meleg, nagy volt a tömeg, mindenhol táncoló párok, iddogáló férfiak, nevető lányok, apró csoportokban, nagyhangú emberek. Egy forgó, megvadult, fölszabadult lüktetés.


Mégsem látott, nem hallott semmit, csak azt a kalapos férfit az ajtóban, ahogy megindult, lassan, kimérten és feltartóztathatatlanul, mint maga a halál. Egyenesen felé. Abbahagyta a táncot. A párja értetlenül, összevont szemöldökkel oldalgott odébb. A férfira meredt, és ahogy az közeledett felé, az arca fokozatosan fényesedett ki a széles karima alatt.


Most megállt, ledobta a bundáját a padra, hosszú volt, inasan izmos karja kilógott, szakadt, fehér ingujjából. Hatalmas barna kézfején az erek úgy domborodtak a bőr alatt, mint vékony kígyók.


Az arcára rebbent a tekintete, mint egy elmosódott álomban és tudta, érezte, hogy őt nézi, bár még csak a száját látta.


Mosolygott. Szép, szinte lányos ívű szája volt, egyik csücske fölfelé, a másik örökké lefelé kunkorodott, így nem lehetett tudni, hogy valóban vidám, vagy halálosan unott-e. Az összhatás csúfondáros gúny. Az utolsó lépéseket, lomhán tette meg a lány felé.


Érezte, hogy megragadja a derekát és belerándult. Durva volt az érintése, aztán már vezette is. Beleragadta a tánc, legszilajabb csücskébe. Pörgette, forgatta, magához húzta, megszorította eltaszította, elengedte, hogy aztán újra megfoghassa. A lány bosszankodott. Nem tetszett neki, ez a határozott, pökhendi durvaság. Keményen feszült a fiú karjának, elpörgött előle, szinte harcolt vele, makacs konoksággal, kihúzta magát és, ha tehette, megvetette a lábát, szilárdan a talajon. Szoknyája a combját nyaldosta, ahogy széle fel-felröppent. Arca kipirult, szeme szokatlan fénnyel ragyogott. Közben el elmosolyodott, fel-felkacagott fojtottan. Hajából elszabadult pár, csillogó szál, és most, mint csatakos, fénylő aura keretezte arcát, nyakát. Szeme ellenszegülőn, sötéten sugárzott.
Mégsem menekülhetett, a fiú újra és újra elkapta, nem engedte.


Volt benne valami pofátlan hanyagság, ahogy járt a lába, a karja, nagy ívben, lazán a leggyorsabb tempóban, míg a többi férfi feszesen, vért izzadva, kifulladva táncolt.


Hallod-e te szelídecske… zendített rá a zenekar, a sodró és lassú lüktető dallamra és az behömpölyögte az egész teret, kiszivárgott a holdas téli éjszakába. Egyszerre abbamaradt a indulatos zene. Egy emberként fakadt dalra mindenki. Mély, rekedten öreg vagy harsány, erősen fiatal hangon. A kihevült, ziháló testek, most fáradtan összeborultak, karok lábak fonódtak egybe, arcok nyakakba hajoltak, hajak simították a sóhajtó szájakat.


Az idegen határozottan belépett a lány két térde közé. Nagy kezével csípőjét és hátát ölelte.


Alig kapott levegőt. Még sűrűn kapkodta a lélegzetet a heves tánc után és most, szinte megfojtotta, hatalmas, szoros ölelésével. Két melle, fájón préselődött széles mellkasának.


Akkor is tudta volna, hogy kivel van dolga, ha nem ismerte volna fel az agya abban a pillanatban, hogy belépett az ajtón. Reszkető hévvel feszült a betyár mellkasára és majd beleszédült a férfi vad, erdei szagába. Torkán felbukott az ének és egy selymes, sötét férfihang kísérte.


IV


-              Mit keresel itt? – sziszegte a lány, bár, nem tudta letagadni magának, hogy valójában nem dühös. Furcsa gondolatok kísértették, szinte égették a fejét.


A Sárgaszemű felülről nézett le rá.
-              Téged –szűrte a fogai között és megragadta a karját.
-              Fölösleges hazudoznod. Ennyire nem vagyok sötét. Eszedbe sem jutottam, amíg föl nem ismertél, ha ugyan emlékszel rám.
-              Miért, már találkoztunk? –meresztette a szemeit a fiú túlzó csodálkozással, aztán elmosolyodott, szemtelenül megrántotta a vállát – Akkor az ösztön hajtott hozzád, de nem hiszem, hogy ennyire leértékelnéd magadat.
A lány hirtelen elvörösödött. Eszébe jutottak a léptek a hóban.
-              Te meglestél, mikor fürödtem?! – csattant fel.


A fiú dorombolva nevetett. Odahajolt a lány füléhez és sugdosni kezdett belé.
-              Csöppet sem fáztam, miközben téged bámultalak. Gyönyörű melleid vannak és.. ahogy a vízcseppek csillogtak rajtuk. A mellbimbóid megmerevedtek a hidegtől. Majdnem betörtem az ajtót gerjedelmemben.


A lány olyan sebesen mozdult, hogy a fiú már nem tudott reagálni. Körmeit az arcába mélyesztette, aztán izzó szemmel kirohant.


Farkas megtapintotta sebes képét, ujján vékony, vörös csík maradt. Elkáromkodta magát, aztán hangos hahotára fakadt. Éles fogai villogtak kalapja árnyékában.


V


Lehajolt és kitágult orrcimpákkal, mélyen beszívta a csupasz bőr illatát. Kezének behajlított ujjai a lány felé csaptak, de az utolsó pillanatban csikorgó fogakkal visszahúzta, uralkodva magán.


Felemelte elnehezült szempilláit, és ahogy megérezte a meztelenségét, elfutotta a pír, összerándult.


-              Pszt – susogta a fiú féktelen élvezettel és aranyló tekintetét a lány pillantásába fúrta.
-              Nyugodj meg! – duruzsolta és tudta, hogy az agy, még támadható, féloldalas állapotban van, álom és ébrenlét határán.


A lány bágyadt megkönnyebbüléssel engedelmeskedett, mint egy megnyugodott gyermek hanyatlott vissza. És áhítatosan meredt a fiúra, alighanem azt hitte, még mindig álmodik.


-              Neked miért sárga a szemed? – kérdezte és csodálkozva pislogott a fölé hajlóra.
-              Hogy jobban lássalak – kuncogott a fiú.


Újra szétnyitotta tétován a száját, de a fiú csendre intette.


Mutató ujját leheletfinoman hozzáérintette, és mikor csöndben maradt, végighúzta az alsó ajkán és lecsúsztatta az állára. Csigalassúsággal húzta lejjebb a nyakára és az összes ujjbegyével cirógatni kezdte, mint a selymet, mint a legfinomabb bársonyt.


Remegve vonaglott az ujjai alatt. Izzott a bőre. Akadozva süllyedt és emelkedett a mellkasa.


A fiú keze lejjebb araszolt a kulcscsont finom vonalára, ujjai alatt érezte az erek lüktetését, általuk a szív heves dobbanásait... Elvicsorodott, ajkai úgy húzódtak fel ínyéről, mint a megvadult állatnak. Szeme lázasan sütött.


Már feleszmélt, de ugyanolyan fogoly volt, mint az előbb. Gondolatai lassú, tompa masszaként hömpölyögtek, míg teste túlfeszítve fájó vibrálással, vadul válaszolt a legfinomabb érintésre is. Szinte törleszkedett a fiú kezébe, vagy elhúzódott előle örökké váltakozva. Közben nézte a vicsorogva vigyorgó férfit és arra gondolt, sosem látott félelmetesebb és szebb látványt.


Farkas keze a lány mellei közé siklott, de óvatosan, nehogy érintse bármelyiket is. A köldöke körül lassan körözött. Végigrajzolta, keskeny dereka és gömbölyű csípője vonalát. Egy hirtelen mozdulattal, oldalt a csípője alá siklott. Véges-végig iramodott újra, meg újra az egész lábán. Combjai selymes kerekségén, apró térdén, kecsesen gömbölyű, hosszú, izmos vádliján.. Ujjaival keresztülfonta bokáját. Csiklandozta keskeny, de kérges talpát. Végül abbahagyta a cirógatást és csak nézte, figyelte, mocskos mosollyal a száján.


A lány ívbe feszítette a hátát, egyik karja aléltan csüngött alá az ágyról, másikat ökölben befeszítette. Hangosan, küszködve lélegzett, szeme fátyolos volt, tekintete a kívánástól tompa, ajkai vörösen, nedvesen izzottak, mint a karmazsin, apró orrlyukai kitágultak. Haja ziláltan terült szét a fehér lepedőn, mint maga a bársonyos, barna sötétség. Mellei a magasba feszültek, felkínálta magát testestül, lelkestül.
–             Csókolj!- nyögte akaratosan, elveszejtve.
–             Hol? – mordult fel a fiú izgatottan.
–             Mindenhol!
–             Parancsára Kisasszony – fintorgott a fiú finomkodva, de a szeme türelmetlenül perzselt, mint az eleven zsarátnok.


Először felemelte hajának egy sötét tincsét és beszippantotta a belőle áradó meleg fényt. Aztán homlokát érintette szájával és lecsusszant apró fülére. Hegyes fogaival végigszántott rajta, majd puha cimpájába harapott.


A lány felsikkantott.


-              Fáj? – kérdezte lágyan a fiú, de szunnyadó élvezettel.


A lány bólintott.


-              Akkor abbahagyom – biggyesztette Farkas a száját. Visszahúzódott az ágytól. Mellkasa előtt összefont karral szemlélte.


- Tudsz furulyázni? – kérdezte a lány, és szemében a hirtelen ötletű játék csínja csillant.
- Tudok – válaszolt a fiú és felvonta a szemöldökét.


A lány előkeresett egy furulyát a szekrényből és a fiú kezébe nyomta.
-              Akkor fújd, de csak lassan, nehogy kifulladjak!


Farkas mosolygott. Szórakozottan a szájához emelte a hangszert és a furulya halkan, mélyen rekedten búgni kezdett. Ősi dallam volt, tele vadsággal és lassú tűzzel.


Összerándult a hangra, minden ritmusra, minden váltásra válaszolt a teste. Táncolt a tűz vörös fényében és az éjszaka fekete sötétjében. Lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal, ragyogó bőrrel, meztelenül. Ahogy a holdfény vigad a víztükrön, ahogy a hideg halak keringenek a víz alatt, ahogy a nád hajladozik kecsesen, kényesen, ahogy a zöld hínár vonaglik a habokon. Szenvedéllyel, mint a párosodó darvak, kétségbeesetten, mint a tiszavirág, vadul, keményen, ahogy fiatal kancacsikók rúgják a port.


Izzadt. Fényes verejtékcseppek peregtek az arcélein, homlokán. Hirtelen abbahagyta a zenét, és a lány összerogyott.


A fiú felállt és végignyalt a száján, hirtelen, sebes mozdulattal, a mérges kígyó ölti ki úgy a nyelvét. Förtelmesen gonosz vigyor jelent meg az arcán.


Ijedten összerezzent, felkelve, lassan hátrálni kezdett. Nem mert újra a szemébe nézni. Arcát a haja mögé rejtette.


Farkas sebesen pörgette a furulyát ujjai között és a lányt erőszakosan a gerendafalhoz lökte.


Fojtottan felsikoltott és megpróbálta eltolni magától, de ahogy a férfi mellkasát megpróbálta eltaszítani, mintha csak sziklát kéne odább löknie.


-              Nyughass –sistergett a szó a fiú száján – Különben átharapom a torkod.


-              Félek tőled - nyögte a lány és hangjában tényleg ott vibrált a rettegés.


Farkas vicsorogva nevetett.
-              És akkor nem félsz, mikor meztelenül rázod magad? Hja a férfi már csak így szereti. Durván.. Szűzringyó. Térdét a combjai közé ékelte.
-              Tedd szét a lábad! – lihegte a fülébe.


Remegve engedelmeskedett.


Megnyalta a tenyerét, aztán vadul benedvesítette vele a lányt. Hirtelen szakadozva, prüszkölve felnevetett.
-              Most megmutatom milyen jól bánok a hangszerrel galambocskám. Örülj neki, hogy ilyen vékony ez a furulya.


A lány érezte, hogy a fatárgy szilárdan belenyomódik. Vadul rángatózni kezdett, de nem jutott semmire, a fiú keményen tartotta.
-              Te őrült vagy! – sikította dühös kétségbeeséssel.
-              Ne mozogj, mert akkor fáj. Nyugalom, ha mondom. Csak lazítsd el magad tubicám!


Beljebb tolta a furulyát.


A lány már nem mozdult. Mereven állt és tehetetlenségében sírni kezdett. Ha jobban magába nézett, azonban már nem igazán égette a kín, leginkább a fiút akarta megriasztani és valami gyengédséget kikényszeríteni belőle. Megdöbbent a benne rejtőző, hűvös számítástól.


A Sárgaszeműt azonban nem hatották meg a könnyek. Bár a furulyát kihúzta. Lágy mosollyal megvizsgálta, aztán végigfutatta rajta a nyelvét.


Arcát elfutotta a vér.


Lassan letérdelt, kezével fogta a lányt, ahol érte, széthúzta a combjait és szájával megsimította, csókolta a lábai között.


Felnyögött. Ez már túl sok volt, szeme kifordult, keze kitárt ujjakkal, kereste a fal hideg támasztékát, mikor megérezte a fiú nyelvét magában. Egyszerre játszott vele kezével: nyomta belé ujjait, nyelvével:csiklandozta kibírhatatlan, forró, nedves fürgeséggel, fogaival:gyengédebben és szeszélyesebben harapdálta és ajkaival:sikamlósan csókolta, simogatta. Térde elgyengült és csak nyögött, sikoltott és zihált. Ismeretlen hangon, a gyönyör és a kín egyvelegével. Mikor elérte a csúcsot, félájult volt. Összecsuklott, mintha nem lennének csontjai. Forró testét égette a hideg padló. Vonaglott mert kellett, mert muszáj volt.


A fiú unott arccal szedelődzködött, vette a kalapját és az ajtó felé indult, de a keze remegett az idegességtől és ezt jól látta a lány.


-              Mit akarsz tőlem mi? –horgadt fel benne egyszerre a harag. – Csinálj fel, és aztán hagyj nekem békét – csattant fel gyűlölködve. – Erre megy ki a játék! Nem igaz? Mit húzod az időt? – Felállt és a fiú felé indult. Tele volt indulattal. Fájt neki, hogy úgy otthagyja, mint egy rongyot. Túl akart már lenni ezen a bizonytalan várakozáson, ezen az egészségtelen beteg, kapkodó szenvedélyen.  – Vagy talán belém szerettél? – kérdezte és hisztérikusan felnevetett.
-              Nem tudod mit beszélsz – válaszolt furcsa vontatottsággal az ajtóból.
-              És te? Te talán tudod mit akarsz? – dühösen meglökte a férfi mellkasát.
-              Ne hozd magadra a bajt! – szólt a Sárgaszemű tompa hangon és a szeme felizzott.


A lány félt, de már nem tudta abbahagyni.
-              Mocskos, senkiházi betyár vagy! Egy rohadt disznó.


A pofon élesen csattant a férfi arcán. És a lány is megdöbbenve lépett hátra. „Mi a fenét csináltam” eszmélt rá, és a reszkető emberre nézett, mint aki részeg volt és most józanodik.


Már az egész teste remegett, hallotta, hogy az álkapcsa összekattan, mint a vascsapda az állat nyaka körül. A düh rázta, az eszeveszett féktelen düh. A lány hátrált, de már tudta, hogy késő, hogy előhozott valamit, a fiú mélyéről, valami sötétet, feltartóztathatatlant.
-              Ne! – sugdosta, de a fiú már mozdult. Megragadta a nyakát és hanyatt lökte. Nem szólt semmit, igazán semmit, csak szeme fehérje villogott a sötétben.


Feje tompán koppant a padlón és az éles fájdalom előcsalta belőle az eszeveszett rettegést. Menekülni próbált, teljes erejével.


A fiú letérdelt mellé és megragadta a csuklóját, mintha nem is érezné a lány erős harapásait, kétségbeesett karmolásait, kapálódzását, pedig karján már véres fognyomok éktelenkedtek. Kioldotta a nadrágszíját és a lány csuklójára tekerte, szorosan, majd az ágy lábához szíjazta.


A lány vergődött, amíg a fiú letépte magáról a gatyát. Az ágyéka felé rúgott, de az gyakorlott mozdulattal kerülte ki, majd megragadta a bokáját és a földhöz préselte.
-              Ha meg találsz rúgni valami nem arra kitalált helyen, nem csak addig kúrlak, amíg el nem ájulsz, hanem el is vágom a gégéd! Megértettük egymást? Remélem!
Lehúzta az ingét és befejezte az ágyékkötője kioldását.


A lány először látta meztelenül és most egy pillanatra akaratlan meghökkenéssel abbahagyta a ficánkolást és mozdulatlan döbbenettel mérte végig a fiatal, izmoktól duzzadó, magas, kemény férfitestet. Ijesztő volt, szemérmetlen és erőszakosan gyönyörű.


Méz szőke haja szerteszét borzolódott fején és arca körül, mint egy torz korona. Szeme világított, akár a nagymacskáké, szája kegyetlen vonallá préselődött, állkapcsán, nyakán fickándoztak az izmok. Széles válla és mellkasa sebesen süllyedt és emelkedett. Bőre még nyárról barna volt, a teste teli fehér hegekkel, főleg kockákkal lapos hasán, felkarján és keskeny csípőjén. Köldökénél indult az a sötétszőrű, vékony sáv, le az ágyékához, ahol egy szűk háromszögben kiszélesedett.


A lányt rémült kíváncsiság kerítette hatalmába a férfi, hatalmas, merev hímtagja láttán. Ijesztő volt, ha arra gondolt, ezzel a nagy keménységgel fogja őt a magáévá tenni, mégis, ha ránézett, forró, vad rándulást érzett, saját ágyékában, mely felterjedt a melleibe.


A fiú nem sokat váratott magára.
-              Tedd szét a lábad – mordult a lányra újra, rekedt hangon.


Engedelmeskedett. Vonakodva bár, de utat engedett a fiú csípőjének.  Forró bőrük egymáshoz dörzsölődve szikrát vetett.


-              Ügyes lány –zihálta a fiú hirtelen megszelídülve és testével a padlóhoz szögezve, megcsókolta. Keményen és durván, de mégiscsak csókolta. Szemfogával felsértette alsó ajkát, nyelvével lenyalta a kicsorduló vércseppeket. Ahogy abbahagyta és szájuk véresen, nedvesen szétvált, kezével megemelte magát és vad mosollyal, farkasszemet nézve a lánnyal, teljes erővel beléhatolt.


Azt hitte, szétszakad. Felsikoltott, minden erejével, a fájdalom, magas és éles hangján.


A fiú vele kiáltott, de ő a durva élvezettől.


Hátrafeszítette magát, combjait felhúzta, próbálta csökkenteni a fájdalmat.


A fiú még csak félig volt benne és újra meglökte csípőjét, egyik kezével a lány megfeszített fenekét markolta. Tövig erőltette magát belé és a lány újra felsikoltott, elakadt a lélegzete. Farkas most szünetet tartott, lehajolt és a szájába vette a lány mellbimbóját szívni kezdte. Sebesen, cirógatta a lány nyakát, arcát. Apró csókokat lehelt, homlokára és szemhéjára. Közben sugdosott a fülébe.
-              Ugye hogy fájt? Naná, szinte felnyársaltalak. Én próbáltalak megkímélni, de te ostobaságokat fecsegtél kis szajha és alaposan felbosszantottál. Hát most had fájjon egy kicsit. Egyébként sem lehet olyan tragikus, mert a nyelvem már rendesen megnedvesített. Úgy-e? – Lassan mozogni kezdett benne. A lány nyöszörgött, de, már kezdett enyhülni a fájdalom.
-              Láttam, hogy élvezted. Legszívesebben már akkor hanyatt vágtalak volna, de erőnek erejével visszatartottam magam. Erre neked pofozkodni támadt kedved. Pucéran. Mégis mit vártál?
Egyre erőteljesebben mozgott, újra, meg újra nekipréselve a lányt a földnek. Lélegzete gyorsult, már nem szólt, csak mozgott benne keményen és mindig sebesebben.
A lány tudata elködösült, minden vad taszításra nyögött nyögött és nyögött. Kitágult pupillákkal meredt a semmibe. Valami ősi ösztöntől vezérelve, ő is mozogni kezdett a fiúval együtt s az erre, végképp eszét vesztette.


Egy utolsót lökött, majd felordított és a lányt meleg nedvesség öntötte el belül. A fiú erejét vesztve rázuhant. Súlyos, kemény teste nedves és tűzforró volt az izzadtságtól.

Hozzászólások
További hozzászólások »
nagyaniko ·
:heart:

Nimellos ·
Tetszenek az írásaid, ez is tetszett! Engem nem zavarnak a törések sem. Maga a történet és a szereplők sajátosságai tették igazán izgalmassá.:)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: