Lainey mámoros utazásai I.

Lainey remegve ült a fotelében, s izzadt tenyerében forgatta monogrammos, hímzett zsebkendőjét. Nagyon jól tudta, hogy miért van itt ma éjjel. Szemeit képtelen volt akár egyetlen pillanatra is levenni a a jóképű, magas férfiról, aki magabiztosan vezette be a kellemes hálószobába.
A báró hatalmas, robosztus férfiú volt, izmos, kidolgozott testtel, és hihetetlen erőnléttel. Rengeteget hallott már kiváló fizikumáról, és az ágyban nyújtott kiemelkedő teljesítményéről. Ezek a hétvégék, amelyeket vágyra éhes asszonyok és fiatal szűz lányok töltöttek a kastélyában, tele voltak szenvedéllyel és botránnyal.
Ebbe a hálószobába azonban csak ajánlás útján, és engedéllyel lehetett belépni. Amikor Laineyt a nénikéje beajánlotta, még nem is sejtette, hogy mi fog történni.
A férfi nagyon kedves volt, és kacér mosollyal ültette le ebbe a fotelbe, majd beinvitált egy elegáns, rendkívüli idomokkal rendelkező, csodaszép ifjú hölgyet. Mivel Lainey még szűz volt, az első éjszakán csak néznie kellett őket…
Hevesen dobogó szívvel figyelte, ahogyan néhány méterre tőle csókolóznak, s látta nyelveik játékát, ahogyan szájuk csatát vívott egymással.

A férfi nadrágja domborodni kezdett, és a nő kezei lecsúsztak, hogy megérintsék. Ujjait végigfuttatta a hatalmas szerszámon, majd nagyot nyögve megszorította.
- Olyan nagy… érezni akarom magamban… mélyen…
A báró csak nevetett, majd lassan lehúzta a nőről a ruhát, és simogatni kezdte. Hatalmas keblei fedetlenül simultak a férfi tenyerébe, mellbimbói keményen ágaskodva könyörögtek az érintésért. A férfi lassan lehajolt, és szájába vette az egyik megkeményedett csúcsot, amire hálás dorombolás volt a válasz.
Lainey érezte, hogy arca egyre pirosabb, s öle elviselhetetlenül forró lesz. Szerette volna megérinteni magát, de ehelyett mozdulatlanul nézte tovább a közben lemeztelenített nő idomait becéző nyelvet. Még sohasem látott nőt ennyire kitárulkozva. Nézte, ahogyan a férfi letérdel elé, és leveszi a harisnyáját, miközben csókokkal illeti a karcsú combot.
A nő lába között dús, fekete szőrzet védte azt a helyet, amelyet Lainey oly szívesen megérintett volna…

A báró most kezével széthúzta az ajkakat, s vendége elé tárta az eddig rejtett kincset. Tekintetét ráemelte, és lustán elmosolyodott, majd egyetlen szó nélkül közelebb hajolt, és nyelvét végighúzta a nedvesen csillogó vájaton. Lainey hallotta saját nyögését, és a nőét keveredni egymással, miközben a báró szája szakavatott mozdulatokkal ténykedett a remegő női testen.
Ha nem a saját szemével látta volna, talán el sem hiszi, mire képes egymással egy férfi és egy nő…
Az asszony nyögései betöltötték a szobát, miközben a férfi nyelve egyre fürgébben járt a finom testrészen. Arca eltorzult a mámortól, s ujjai görcsösen markolták a férfi haját. Csípőjét erősen a csiklóján táncoló nyelvnek nyomta, s ritmusosan mozogni kezdett. Lainey egyre gyorsabban szedte a levegőt, s hatalmasat nyögött, amint a nő apró sikolyokkal, remegve a csúcsra jutott. Lábai nem bírták már tovább megtartani, s lassan a báró karjaiba omlott, aki a földre fektette édes terhét. Csókkal zárta le a nő pihegő ajkát, majd Lainey felé fordult.
Csak most vette észre, hogy a férfi még mindig ruhában áll előtte, bár nadrágja ugyanúgy domborodik, s egy csepp nedvesség jelent meg azon részen, ahol a férfiassága volt.
- Érints meg, kicsi Lainey! – kérte a férfi elfúló hangon, majd megállt előtte, s így vesszeje szemmagasságba került vele. Nem látott még soha életében meztelen, felajzott férfitestet, s bizonytalanul pillantott a mosolygó arcba. A báró látta szemében kíváncsiságot, de észrevette a szégyenlős félelmet is, amely már nem volt újdonság számára hosszú pályafutása miatt.
Kezét lassan végighúzta a sima arcon, s puha csókot lehelt a lány szájára. Sokszor volt dolga házasuló szűz lányokkal, akiket ő készített fel a férjükkel való együttlétre, s megtanította őket, hogyan tegyenek egy férfi kedvére…
- Megmutatom neked egy férfi legékesebb részét – mondta, majd tenyerébe vette a remegő, kicsi kezet, s rásimította domború nadrágjára. – Érezd a keménységet! – suttogta szenvedélyesen, s közben nem tudta levenni szemét az elbűvölt arcról. Egy pillanatra elvette magáról a tétova kezet, s letépte szépen vasalt ingjét, majd letolta magáról a nadrágját. Halk kiáltást hallott a lány szájából, s ágaskodó, lüktető tagja csak néhány centire volt a nedves ajaktól… Legszívesebben a szájába tolta volna magát, de egyelőre be kellett érnie a kezével…

Lainey ámulva figyelte a hatalmas dorongot, ami sokkal nagyobb volt, mint amilyenre számított. Keze magától mozdult meg, s ujjaival megérintette nedves hegyét. A férfi türelmesen figyelte, ahogyan ujjait lassan végigjártatja rajta, s felfedezi nem mindennapi szerszámát. Makkja fényesen csillogott a gyertyafényben, oldalt erek vonták körbe, s Lainey lenyűgözve simogatta egyre keményebbé.
A báró legnagyobb meglepetésére a lány egyszerre csak odahajolt, és puha csókot nyomott a hegyére, majd magától megilletődve elrántotta a kezét, s pirulásában lesütötte a szemét.
A férfi halkan felnevetett.
- Ezt holnapra tartogattam, de…
- Hadd segítsek! – a férfi mögött megjelent a nő, aki láthatóan kezdett magához térni az iménti kábulatból. Szemei szenvedélyesen csillogtak, ahogyan könnyeden a báró mellé lépett, és átkarolta a derekát. Eddig nem szólt a lányhoz, de most a hangja kedves volt, amint hozzá intézte szavait. – Jól jegyezd meg, Lainey: egy nő leghatásosabb fegyvere: a szája – mondta csábosan elmosolyodva, s megnyalta az ajkát. A férfi láthatóan ettől nagyon beindult.
Lainey megbotránkozva nézte, ahogyan a nő letérdel, és nyelvével végignyal a hatalmas dorongon, s a báró lehunyt szemmel élvezi a kényeztetést.
- Ne tedd ezt az első éjszakán. – folytatta a nő, de le sem vette szemét a nedves szerszámról. – A kevésbé gyakorlott férfiak esetleg… nem teljesítik kötelezettségüket, ha elsieted. – ismét végignyalt rajta, majd finoman a szájába vette, és lassan szopogatni kezdte. A férfi felmordult, és a nő hajába markolt. Lainey tátott szájjal figyelte, ahogyan a nő lelkesen szopogatja és szívja a remegő szerszámot, s közben a báró nyögve tolja egyre mélyebbre a szájába.
A tempó egyre gyorsabbá vált, s Lainey érezte, hogy lassan ő is elveszti az önuralmát. Szeretett volna magához nyúlni, de félt, hogy kinevetik… szerette volna ő is a szájába venni azt a csodálatos hímvesszőt, de tudta, hogy a menetrend szerint kell haladniuk. Elvégre a férfi nem kezdő már a szakmájában…

A báró csípője dugattyúként mozogva lökte egyre mélyebbre szerszámát a nő szájába, aki élvezettel nyalogatta és szopogatta tovább. Aztán hirtelen megállt, arca eltorzult a gyönyörtől, ahogyan a csúcsra jutott. A nő még idejében kivette szájából férfiasságát, s Lainey láthatta, ahogyan magját rángatózva, hevesen az arcára önti. Sosem látott még ehhez foghatót…
Aztán ennek is vége lett. A férfi továbbra is csukott szemmel állt, kezével még mindig a nő haját markolta, aki a szája széléről tüntette el a fehér cseppeket, s lustán elmosolyodott.
- A lényeg, hogy sok nyállal csináld, és próbáld minél mélyebbre engedni. – mondta a nő Lainey felé fordulva, s egy zsebkendővel letörölte az arcát. – Csak különleges alkalmakkor tedd ezt, ne érezze soha mindennaposnak. – mosolygott mindentudóan. – De ha csinálod, csináld jól.
A báró lassan kinyitotta a szemét, és a lányra pillantott. Tekintete még mindig mámoros volt, de szavai józanul csengtek.
- Mára ennyi volt – mondta, s magára kapta házi köntösét. – Holnap te is csinálhatod ezt, és megmutatom majd, mit kell tenned a férjeddel a nászéjszakádon.
Mosolya továbbra is töretlen volt, de ahogy a kipirult, vággyal teli arcra nézett, férfiassága ismét meredezni kezdett. A lánynak azonban ennyi elég volt egy éjszakára. Másnap újult erővel vetheti bele magát az édes ajakba… s talán megízlelheti finom ártatlanságát is…
Már alig várta a holnapot.