Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Lady Vengeance (4) - A közös vacsora

Előzmény cime:   Lady Vengeance (3)- A véletlen találkozás …. és ugyanezen a web lapon található.

Az előzmény vége  ….
Nagyon késő volt már, Zsuzsi úgy döntött, hogy nem engedi haza Katit ilyen sötétben. Az este hátralevő részében szabad szeretkezés keretében váltva csókolóztunk és játszottunk egymás, de főleg Kati testével. Egy ágyba feküdtünk le én váltva dugtam hol egyik puncit hol a másikat, a lányok ölelkeztek, simogatták és ujjazták egymást, a végén ők ketten összebújtak és csókolózva aludtak el.  Én Zsuzsi mögé feküdtem, átkaroltam mindkét meztelen testet és vigyáztam a háremem két ágyasának az  álmát.

********************
Amint az Operából megérkeztünk az étterembe a főpincér odasietett és mintegy önmagában beszélve megszólalt „a szokásos asztal foglalva négy személyre” és választ sem várva elindult előttünk a tompított fényben alig látható leghátsó bokszhoz. Az asztalon éktelenkedő FOGLALT táblát levette és helyet kínált a társaságnak. „Parancsoljanak. Azonnal jön a felszolgáló felvenni a rendelést”.  A lányokat előre engedtem, ezzel a belső párnázott dupla ülésen egymás mellé kerültek, míg mi férfiak a két külső helyet foglaltuk el.  Az asztalon már ott volt három menü.  Mindenki belemerült az étel választásba, csak előttem nem volt étlap.  Kati kérdően nézett rám, amit Zsuzsi azonnal felfogott és megválaszolta a fel sem tett kérdést „Laci soha nem rendel.  A konyhára bízza, hogy mit hoznak.  Az első alkalommal amikor ide jöttünk csak annyit beszélt meg a főpincérrel, hogy az elégedettségét a borravaló fogja kifejezni.” Itt én is belekapcsolódtam „eddig még sem ők nem reklamáltak ezügyben sem én az étel miatt” és elmosolyodtam.  „Mit rendelhetek inni?” fordultam Ferenc felé. „Ha Ön olyan gourman mint azt sejtetni engedte az imént akkor Önre bízom a választást” tette vissza a labdát a térfelemre. „És a hölgyeknek?”.  „Rád bízom magam drágám” válaszolt Zsuzsi. Kati ráduplázott „Én is” és pajkosan rámvillantotta csillag szemeit.

A felszolgáló miután felvette a rendeléseket felém fordult és mintegy jóváhagyásra várva „a főszakács Önnek ma halételt készített elő”. Én csak bólintottam és odafordultam Ferenchez aki halkan szinte suttogva elkezdett beszélni. „Milyen érdekes a sors. A tárgyalás óta nem hagyott nyugodni egy gondolat. Meg akartam keresni, hogy ajánlatot tegyek a cégünk részéről, de fogalmam sem volt hogyan közelítsem meg.  A személyzeti vezetőnk már vaskos dossziét rakott össze az Őn adataival, beleértve minden fellelhető ügyét. Számomra teljesen érthetetlen hogyan tud minden pert megnyerni.” Kérdő tekintetén kénytelen voltam elmosolyodni. „Nem én nyerem meg a pereket, hanem az ellenfeleim veszítik azokat el. Én csak segítek nekik mielőbb eljutni a per végéhez.” A lányok eközben mélyen belemerültek a nőies témáikba, nem is hederítettek ránk. Komolyra vettem a témát és folytattam „amikor tíz évvel ezelőtt beléptem a céghez a legzavarosabb ügyekbe pottyantam mint Pilátus a Krédóba.  Sorra veszitettünk el fontos pereket és ezeket én mind ’felboncoltam’ keresve a meg nem szűnő vereség sorozat okát. Úgy fél évnyi kitartó elemzést követően összeállítottam egy tanulmányt és az akkori igazgatómat sikerült rávennem, hogy átolvassa és utána beszéljük meg.  Nem akarok dicsekedni, de akkor még ’sihedernek’ számítottam míg a főnök már jóval túl volt élete delején. Mint utólag elmondta három napig nem tudott a hatása alól szabadulni, többször végig olvasta és a negyedik nap behivatott az irodájába. A tárgyaló asztalhoz intett ahol már ott feküdt a dolgozatom. Leült és mivel én még álltam intett hogy üljek le. ’Fiam magának szép karierje lesz azt most megmondhatom. Ahogy ezt az anyagot összerakta az nekem azt sugalja, hogy nemcsak érti a dolgokat, de megvan a kitartása, érdeklődése és a jobbitási szándéka is.’” 

Hagytam egy kis hatásszünetet, mert közben megérkezett az ital.  A lányoknak édes Egri Medoc-t magunknak pedig testes Egri Bikavért rendeltem (ez akkoriban csúcs minőség volt, nem voltak francia stb borok az éttermek itallapjain).  Ferenc ’benyelte’ a pohár bort egyszerre.  Nem volt nehéz arra a következtetésre jutnom, hogy szegény Kati férje valószínüleg alkoholista, de legalábbis nincs ital kultúrája.  Ezt már az Operában is megfigyeltem. Én a magam megszokott eleganciámmal néhányszor körbe tekertem a pohárban (ezzel megszellőztettem), megszagoltam és beledugtam a nyelvemet. Valami nem tetszett az izén. Felnéztem és tekintetem találkozott a főpincérével. Ő egy pillanatig habozott, majd odalépett és kinyújtotta kezét a poharamért. Szó nélkül odaadtam és a főpincér szó nélkül eltávozott a borral. Ferenc csodálkozva megkérdezte „nem ízlett?”.  Erre a kérdésre a lányok is felénk fordultak. Gondoltam itt az ideje egy kis nagyképüségre és úgy viccesen odaszúrtam, miközben Katira irányítottam a tekintetemet.  „Én a borban és a nőkben csak a legkifogástalanabbal érem be, .... az utóbbival azt hiszem Őn is így lehet”.  Kati arca lángba borult, szemei fénylettek és zavarában elmosolyodott „köszönöm” rebegte és felemelte a poharát „erre koccintanunk kell” és Zsuzsi felé nyújtotta aki szintén rám mosolygott. (Ha tudta volna, hogy mennyi célzás volt ebben a megjegyzésbe).  Ferenc helyeselt. „hogy borban mi az ízlése azt még nem tudom de a felesége valóban gyönyörű”, és üres poharát hozzákoccintotta a lányokéhoz.

Ferenc figyelme ismét felém irányult, szemeivel sugallotta, hogy szeretné ha folytatnám ahol az imént félbeszakadt a történet. „Az igazgatóm folytatta ’Azt már látom, hogy komoly problémákat talált cégünk ügyviteli rendszerében, ezeket sorjában feltárta és részleteiben elemezte.  Szép anyagot állított össze.  Nekem azonban az a vezetési elvem, hogy ha valaki felvet egy problémát attól elvárom a megoldási javaslatot is.’ És sokat sejtetően nézett a szemembe szúrós tekintetével. Álltam a tekintetét és szó nélkül az előtte fekvő dolgozat mellé helyeztem egy másik legalább olyan vastag de más szinű dossziét. Az eredeti anyag – Az FKV működési gyakorlatának problémái – címet viselte.  Az új dosszién egyetlen szó volt – Megoldás -.  A főnököm felállt, annélkül hogy rám nézett volna felvette mindkét dossziét az asztalról, és nekem az ajtó felé mutatott. ’Folytatjuk amikor elolvastam’ mondta, az íróasztalához ment és mintha én már ott sem lennék belemerült az új anyag olvasásába.  Én kissé elbizonytalanodva kiosontam az irodájából”.  A titkárnő éppen egy fiatal lánnyal cseverészett, így látszólag nem fordított túl nagy figyelmet zavarodott távozásomra.  Már majdnem kiléptem az ajtón amikor megszólalt. ’Ajtót mutatott szó nélkül?’ Megállt bennem az ütőér. Hát ezt meg honnan tudja a titkárnő? Valamit dadogtam mire megnyugtató hangon közölte ’ mert akkor minden rendben van. Hamarosan visszahívja’ Egy kő esett le a szivemről.  Hálásan visszafordultam hogy megköszönjem a megnyugtatást de a tekintetem összeakadt a lányéval és egy hang nem jött ki a torkomon.”

A felszolgáló megérkezett a rendeléssel, azzal egyidőben a főpincér hozott egy másik pohár bort. „Talán ezzel kárpótolhajuk az előbbi malőrért” mondta és letette elém a poharat. „Köszönöm, de a barátomról megfeledkezett?” hívtam fel a figyelmét Ferenc üres poharára. „Azonnal hozom” és eltávozott.  A lányok komótosan hozzáláttak a libasültjeiknek. ’Asztalnál ismerheted meg az embereket’ futott át a gondolat amint a két asszony finom mozdulatait figyeltem.  Mindketten kifogástalan kés-villa kezeléssel láttak hozzá az ételhez.  Ferenc azonban nekiugrott és csak úgy habzsolta kanállal befelé a zaftos pörköltet. ’Bizonyára az ágyban is ilyen kapkodós’ mosolyogtam el. ’Könnyű dolgom lesz a feleségével’. Azon kaptam magam, hogy elbolyongtam a tegnapi lepedő-csata terére és finom borzongás futott végig a csigolyámon. ’Nagyon szép ez a fiatal asszonyka. Még sok örömet fogunk egymásnak okozni.  A jövő héten meging meglátogatom a kis garzonjában’. Hirtelen felocsudtam és elkaptam Zsuzsi tekintetét ahogy kérdően rámnézett. „Elkalandoztam egy kicsit a múltban” próbáltam kimagyarázni magam. „Tudod Ferencnek meséltem a karierem kezdetéről, és ott ragadtam a múltban”.  Mosolyogva nyugtázta a hallottakat. Időközben megérkezett az én ételem és Ferenc második pohár bora is. Volt közöttünk legalább húsz év korkülömbség, ezért nem lepődtem meg amikor poharát felemelte és felém nyújtva az idősebb jogán felajánlotta, hogy tegeződjünk.  Köszönettel elfogadtam és koccintottunk mind a négyen.

Szokásomnak megfelelően lassan csipegettem az ételt, falatok között jelentős szünetet hagyva, ezáltal közbe tudtam szúrni néhány mondatot. „Ott tartottam, hogy az igazgatótól kitántorogva megláttam ezt a nagyon kellemes teremtményt, és ahogy tekintetünk találkozott megszünt minden előbbi aggályom vagy inkább a világ körülöttem. Hosszan néztem és meglepett mennyire állta a tekintetemet. Nálam öt-hat évvel fiatalabbnak tünt, szép arcát, félhosszú szöke haj keretezte, és láthatólag életvidám személyiséget sugárzott. Rákacsintottam és kiléptem a folyósóra.”

Ettem néhány falatot majd folytattam „majd egy hét elteltével hivatott az igazgatóm. Érthető izgalom uralkodott el rajtam amikor beléptem az irodájába. ’elolvastam az anyagot’ mondta és fürkészve a szemembe nézett.  Talán félelmet keresett benne? Sosem tudom meg. Nyugodtam álltam a tekintetét és vártam a folytatást ami nem is maradt el ’lehet hogy amit leírt az valóban megoldást jelent a felvetett probléma halmazra, de ezt én nem tudom bevezetni’ mondta és ujabb hatásszünetet tartott.  Miután semmit sem tudott az arcomról leolvasni és az elvárt kérdést én nem tettem fel, folytatnia kellett valahogy. ’mert az a Maga feladata lesz’ fejezte be a gondolat menetet. Csak ekkor mutatott helyet az asztalnál és ült le Ö maga is.  ’ami ebben a munkában ki van részletezve az egyértelműen a vállalat teljes működési rendjének átalakítását igényeli és azt nem tudja levezényelni egy a mindennapi működésben elaprózódó igazgató. Olvassa el az asztalon levő anyagokat’ fejezte be a mondanivalóját. Tekintetem végigpásztázta az asztalt és az első amin megakadt a szemem az egy Szervezési Utasítás című levél volt.  Gyorsan beleolvastam és kis hijján meghült bennem a vér.  Azonnali hatállyal létrehozott egy Szervezési és Jogi Főosztályt melynek vezetőjeként az én nevem mint Főosztályvezető - Vezető Jogtanácsos volt feltüntetve. Hatáskörként pedig a vállalat működését befolyásoló korlátlan intézkedési jogot adott. A második levél a kinevezési okirat volt a harmadik pedig a végrehajtással kapcsolatos részletezést tartalmazta.  Amint felnéztem az arcán átfutó enyhe mosoly tünt fel.  Még soha nem láttam csak komoly arccal az igazgatónkat. ’Tessék, leszignáltam mindkét anyagot, mostantól ez a vezérelv. Készítse el a részletes Ügyviteli Rendet. Gratulálok az előmeneteléhez’ és kezet nyújtott.  Ezzel tulajdonképpen be is fejezte a rapportot és kikísért a titkárságra.  Félig kábulatban hagytam el az irodát amikor ’Bemehetsz’ hallottam meg a titkárnő hangját. Nem igazán értettem hiszen éppen kijöttem, nameg nem is voltunk tegező viszonyban. Azután belebotlottam a múltheti lányba amint azon az ajtón igyekezett bemenni ahol én kifelé jövetben voltam. Rájöttem, hogy nem nekem szólt az iménti megjegyzés. Összeakadt a tekintetünk ismét és amint elment mellettem megfordultam utána. Ö ugyanezt tette mielőtt becsukta az igazgatói szoba ajtaját maga mögött.  A tirkárnő hangja zökkentett vissza a valóságba ’nana főosztályvezető kartárs, azt nem szabad. Gratulálok a kinevezéséhez’ mondta ugyanazzal a hanghordozással.  ’Köszönöm’, mondtam ’és mit nem szabad?’ kérdeztem rá az előbbi megjegyzésére. ’Nem mondtam semmit’ szabadkozott, de csak olyan pajkosan.”

Már mindenki végzett az étellel csak nekem volt még fele a tányéromon. Ferenc megsajnált és odabökte “fejezd be a vacsorád mert kihül”.  “Semmi baj” válaszoltam, “a hal egy hideg állat”.  Zsuzsi szólalt meg kedélyesen mintegy folytatva az előbbi gondolatomat “mindig kihül az étele mert még vacsora közben is mindig beszél.  Azt hiszem néha hogy attól fél nem lesz elég ideje elmondani ami benne van” és rámmosolygott.

“Első rendelkezésem az volt, hogy minden intékedésnek és főleg szerződés tervezetnek át kellett mennie a főosztályomon.  Ebben és később minden másban az igazgató nem ismert kivételt. Egyetlen szerződést nem irt alá amin nem volt rajta az én jóváhagyásom. Ugyanez történt a belső ügyviteli intézkedésekkel is és hamarosan letisztult a cég adminisztrációs zűrzavara.  Ezzel egyidejüleg elkezdődött a pernyerések időszaka is. Felvettem két éppen végzett jogászt és minden ügyiratot együtt tanulmányoztunk. Hamarosan félszavakból értettük egymást ami később a bíróságon nagyon jól jött.  Minden peranyagot gondosan előkészítettünk és kezdett kialakulni egy különleges légkör körülöttünk.  A bírák és adminisztrátoraik elkezdtek minket komolyan venni. Valamiféle tisztelet féle jelent meg a velünk való ügykezelésben és hitelünk egyre nőtt.  Azt hiszem, hogy ezt az előkészített anyagok minőségének köszönhettük.  Nemcsak tartalmilag de külsőre is kiváló beadványaink könnyen kezelhetőek voltak, a lényeg gyorsan áttekinthető tálalásban került a birók elé.  Egymás után nyertünk vesztésre álló pereket és két év után már egyetlen vereséget sem kellett elszenvednünk.”

Nekiláttam a hal maradékának és hagytam Ferencet gondolataival. A lányok közben megállás nélkül csiviteltek. Alig tudtam kiszakítani őket annyira, hogy feladjuk a desszert rendelést.  Ferenc törte meg a csendet “tíz év egy vállalatnál nagyon hosszú idő. Nem gondoltál még arra, hogy változtass?” kérdezett egyenesen rá a saját irányára.  “Én egy hűséges tipus vagyok, mint a házasságomban, mint a munkámban.  Ha a másik nem dob ki én maradok” válaszoltam kedélyesen. Természetesen a lányok figyelmét felkeltette ez a kijelentés és Zsuzsi azonnal lecsapott a témára “ez nem jelenti azt hogy egy kis mellékesre nem vagy kapható” és felkacagott. Ferenc is vidult ezen csak Kati arca vált kővé. “Ezt hogy érted” fordult oda Zsuzsihoz halál komolyan.  Az én kis fecsegő feleségem felnevetett “hát úgy, hogy ha kap egy mellékállás ajánlatot azt bizonyára megfontolja és ha belebotlik egy nálam jobb nőbe akkor valószínüleg lefekteti”.  Ferenc azonnal rávágta „na akkor szegény László még bizonyára szűz” és ezen mind a négyen jót szórakoztunk. „Ami a mellékállást illeti nekem lenne ezzel kapcsolatban néhány ötletem” folytatta komolyra fordítva a szót. „Beszélhetünk róla, de nem itt és nem most” tereltem el a témát, majd visszatértem a történetemhez.

„Az igazgatómmal napi kapcsolat alakult ki és hamarosan azt is megtudtam, hogy az a fiatal teremtmény aki a titkárságon elakasztotta a lélegzetemet az Ő lánya volt. Ezért mondta Gizike (a titkárnő) hogy ’nana azt nem szabad’.  Egyre gyakrabban akadtunk össze merthogy eléggé bejáratos volt az édesapjához, és egy alkalommal vettem a bátorságot, hogy beszédbe elegyedjek vele. Nagyon kedves volt, nyoma sem volt ’az apám igazgató’ típusú nagyképűségnek. Mivel az igazgató házon kívül volt, invitáltam, hogy várja meg nálam amíg visszajön. Kellemesen elbeszélgettünk. Kiderült, hogy harmadéves joghallgató és édesapjától hallott már rólam.  Öszinte érdeklődéssel fordult felém, és provokálta, hogy ajánljam fel a tanulásban a segítségemet.  Eszembe jutott Gizike intelme ’nana azt nem szabad’ és próbáltam kibújni de bármit hoztam fel ellenkezésképpen mindent levert olyan meggyőzően, hogy fel kellette adnom az ellenállást. ’Jó, nem bánom, de vannak feltételeim’ mondtam neki. ’És mik lennének azok’ kérdezett vissza, majd gyorsan hozzátette ’csak vigyázzon nehogy később megbánja amit most feltételként szab’.  Ugató kutya legyek ha nem belelátott a gondolataimba. Azt akartam mondani, hogy kettesben nem találkozunk és csak a tanulás – illetve a munka lehet a téma. Belém fagyott a szó. Az ünnepelt jogász nem tudott megszólalni. Mikor magamhoz tértem komoly arcot tettem fel és ’nézze kisasszony, mi mind a ketten közeli kapcsolatban állunk egy emberhez.  Ön a lánya és pedig talán a legbizalmasabb beosztottja vagyok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az édesapját magamra haragítsam’ mondtam. ’Nem értem mivel haragítaná magára az apámat.  Talán azzal, hogy segít sikeresen elvégezni az egyetemet? Vagy hogy olyan szintre emeli a tudásomat amivel sikeres jogász lehetek?  Azzal csak apám megbecsülését vivja ki nem a haragját’ nézett a szemembe. Pici huncut fények csillogtak a szemében. ’Nem kisasszony, hanem azzal hogy beleszeretek a lányába!’ szakadt ki belőlem.”

Mire eddig elértem már mind a hárman engem figyeltek. A tekintetek követelték a folytatást. „Mindent megpróbáltam, hogy ellent álljak a lányból sugárzó vonzásnak.  Kerültem az érintkezést, amennyire lehetett elkerültem a szem-kontaktust és igyekeztem minnél ritkábban és minnél rövidebb időket tölteni vele kettesben.  Valahogy mindig odaszerveztem valamelyik beosztottamat amikor korrepetáltunk, sokszor áttestálva a feladatot, hogy ne kelljen egy légtérben lennünk.  Minnél jobban ellenálltam annál ellenállhatatlanabb volt a lány. Majdhogynem menekültem előle miközben megőrültem a vágytól hogy lássam. Közeledett a disszertációja és elkerülhetetlen volt időt tölteni a felkészítésével. Amikor a dolgozata elkészült, próba megvédést rendeztünk és a végén gratuláltam a felkészültségéhez. Elé álltam, a szemébe néztem és azt mondtam ’azt hiszem, hogy nincs tovább szüksége a segitségemre, innen már egyedül is befut a célba.  Legjobb ha többé nem találkozunk.’ Kiforrott jogásznak ilyet mondani? Azonnal visszakérdezett ’miért, mit tettem amivel ennyire ellenszenvessé váltam. Három évvel ezelőtt amikor a tekintetünk összetalálkozott azt mondta a szeme, hogy –Te vagy a lány akire vártam- vagy tévedek?’ majd könnyekkel a szemében folytatta ’én is ezt éreztem és lassan belédszerettem’ észre sem vette, hogy letegezett ’és tudom hogy Te is énbelém.  Csak azért mert az apám a főnököd elengeded a szerelmedet hogy megtartsd a nyavalyás állásodat’ fejezte be mérgesen, sarkon fordult és könnyező szemekkel köszönés nélkül kiindult az irodámból.”

Mindenki szájtátva várta a folytatást. „Amilyen a sors az igazgató abban a pillanatban nyitotta ki az ajtót és a lánya szinte elsodorta ahogy kirontott. Én sóbálvánnyá váltam, de mire a főnököm kinyitotta a száját visszatért belém a stár jogász. ’Bocsánat igazgató úr, de történt valami amit csak hármasban beszélhetünk meg.  Visszahívná a kedves lányát kérem’.  Szó nélkül megfordult és kisvártatva a kisírt szemű lányával tért vissza. ’hallgatom’ vetette oda kurtán. ’Igazgató Úr. Az események áldozatává válik valami ami mindhármunk számára fontos’ kezdtem figyelemfelkeltő hatást kiváltva, majd folytattam ’az élet produkál helyzeteket amikor egy sértő szándékkal odavetett megjegyzés kijózaníthatja a címzettet.  Ma itt ebben az irodában ez történt.’ Kis hatásszünet után ’ezennel benyújtom a lemondásomat és kérem tekintsen el a felmondási idő letöltésétől’ fejeztem be mindkettőjük teljes megrökönyödésére. Az igazgató hol rám bámult, hol a lányára, majd visszanyerve önuralmát dördő mély hangján megszólalt. ’Mindketten megbolondultatok’ (még soha nem tegezett) ’azért mert egymásba bolondultatok veszitsem el legjobb munkatársamat? Azt hiszitek hogy én vak vagyok? Hogy otthon a csivitelésekből nem vettek ki a lányom egyre jobbban viruló szerelmét? És az itteni fagyos együttlétekből nem szűrtem le az egyre fokozódó feszültséget mely semmi mással nem magyarázható mint a fiatal beosztottnak az igazgató lánya iránt fellángoló szerelmével? Tényleg ennyire együgyűnek látszom?’ Majd sarkon fordult és csak úgy hátrabökte. ’Otthon a vacsoránál folytatjuk’ és kiment az irodámból.  Mindketten kővé válva néztük egymást, majd lassan kissé bizonytalanul előre nyújtottam a kezem. „

Felvettem a poharamat, sokat sejtetően Zsuzsi felé nyújtottam aki elmosolyodott és összekoccintottunk. Vendégeink sürgető tekintettel várták a folytatást. „Ő lassan közeledett felém, megfogta a kezem, a dereka köré fonta, lehúnyta szemeit, megnyitotta ajkait és felvetette a fejét félreérthetetlenül csókra ajánlva a száját.”

Megérkezett a desszert és a kávé, lehetőséget adva nekem hogy felfüggesszem a történetet. Kati arca égett annyira felizgata a történet. Szemeiből olvastam, hogy szomorúsága irigységgel keveredik.  Szomorú volt amiért neki nem igy alakult az élete és irigyelte a másik lányt az átélt romantikáért.

„Néhány nappal később amikor visszatértem a bíróságról a titkárságon néma csend fogadott. Ő kisírt szemmel nézett rám amitől hirtelen belémvillant a felismerés, hogy egy mentő autót láttam a kapu előtt. ’mi történt’ kérdeztem rosszat sejtve és megállás nélkül mentem az igazgató ajtaja felé. ’Apa összesett és elveszitette az eszméletét’ válaszolta mire én kinyitottam az ajtót.  A mentő-orvos ki akart küldeni de leintettem és odamentem a főnők mellé. ’Mi a diagnózis’ kérdeztem ellentmondást nem tűrő hangon. ’Infartus’ válaszolt az orvos miközben felemelték a hordágyat és elindultak kifelé.  ’gyere’ szóltam oda ’bemegyünk a mentővel a kórházba’, majd Gizikéhez fordultam ’próbáljuk az információt diszkréten kezelni ha lehet’, és követtem a hordágyat.” 

Zsuzsi szeme könyben úszott miközben én folytattam „Sajnos az orvosok minden erőfeszítése ellenére az igazgatónk többé nem nyerte vissza az eszméletét. Nem lehetett ott lánya doktorrá avatásán, nem táncolhatott lánya esküvőjén, és nem lovagoltathatja kisunokáját a térdén. Két hónapi eszméletlenség és többször megismétlődő infartus következtében elhunyt annélkül, hogy elbúcsúzhatott volna szeretteitől. Az élet kegyetlen” fejeztem be a szomorú történetet.

Kati teljesen a történet hatása alá került és könnyek között megkérdezte „és mi lett a lányával?”  Zsuzsi átölelte a vállát, laza puszit nyomott az arcára és megválaszolta a kérdést „Sikeresen ledoktorált, egy ügyvédi munkaközösségben kapott munkát, férjhez ment, szült egy gyermeket és most itt ül melletted”.
Előző részek
Hozzászólások
Andreas69 ·
Nagyon tetszett, gratulálok!

rlalika ·
Örülök és köszönöm... folyt köv.... remélem a következö rész még jobban elnyeri tetszésedet. :)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: