Koccanás

Ideges voltam, a munkám miatt, a kapcsolatom miatt, az anyám miatt. Nem értettem, hogy a fenébe jöhetett össze így minden. A főnököm olyanokért cseszett le, amihez semmi közöm. Persze, ahogy az lenni szokott ilyenkor hiába magyaráz az ember, süket fülekre talál. Nemrég léptem ki egy rossz kapcsolatból, a barátnőm mobilján találtam pár kompromittáló sms-t, igaz hogy nem találtam egyértelmű utalásokat más pasival való szeretkezésekre, de az egész olyan szagot árasztott. És mikor rákérdeztem bevallotta, már nem szeret és hagyjuk abba az egészet. Csak így a képembe vágta. Aztán anyám meg folyton azon izgul, hogy mikor házasodom már meg, mikor alapítok családot, mert ö már annyira szeretne az unokáinak túrós rétest sütni.

És persze az idegeskedés magával hozta a rosszkedvet is, magamba fordulva járkáltam a munkahelyemen, egyik kollegám sem bírta sokáig a közelemben, mert mogorvaságom mindenkit elriasztott, sőt néha már gorombáskodtam. Ilyenkor még én sem szerettem magamat, de egyszerűen nem tudtam felülkerekedni a rosszkedvemen, még a kedvenc zenéim se segítettek. Teljesen beletemetkeztem a munkámba, nem figyeltem senkire és semmire, csak ültem a székemben, mint aki se lát se hall. Ezek az időszakok néha hosszan eltartottak, és már mindenki ismert annyira, hogy ilyenkor nyugton hagytak, haverjaim nem akartak kirángatni a komorságomból, mert tudták, az mindenkinek rossz lenne: beszólnék és utána megbánnám, nekik meg azért mert beszólnék és megbántanám őket. Ilyenkor nem volt más mint várni arra, hogy végre elmúljon ez a rossz hangulat.

Egy szó mint száz, szar kedvem volt már napok óta. Az egyik délután még le kellett ugranom vidékre egy csip-csup ügy miatt, bevágtam magam a céges kocsiba aztán usgyi. Legalább egyedül vagyok az autóban, kedvemre káromkodhatok, ha valaki nem úgy vezet ahogy nekem tetszene. Nem szoktam fittipaldizni, de ilyenkor elkap a vágy aztán száguldozok, mint egy állat. Szerencsémre a rendőrséget valahogy mindig el tudom kerülni, és azért ilyenkor sem száll el az agyam annyira hogy életveszélyes cselekedeteket hajtsak végre. Csak gyorsabban megyek a kelleténél, és mindenki aki előttem halad az béna segg. Tök mindegy mit csinál, béna segg. De azt hiszem ilyenen már mindenki átesett legalább egyszer, akinek van jogosítványa.

Most életveszélyes voltam, olyan szűk helyekre vágtam be, ahova józanul még állva se próbálnék beállni. Dudálás és villogás kísérte az utamat, de szerencsémre hamar kiértem a városból és a forgalom is csökkent, így nem kezdtem életveszélyes előzésekbe. Azaz kezdtem volna, de nem kellett. Szegény vállalati Opel, ilyenkor rendesen megszenvedett. De ő a hibás, miért nem megy gyorsabban, mint a villám, vagy mint a mesebeli hatlábú táltos paripa? És egyáltalán, miért nem tud repülni?

Az úton egyre kisebb lett a forgalom, én is lehiggadtam valamicskét és most már nyugodtabban nyomtam a pedált. A fák a nyári késő délutánban gyorsan szaladtak el mellettem, imitt-amott kilátást hagytak a dimbes-dombos szántóföldekre. A szél nem fújt, a rádióban végre olyan zenét adtak, ami egy kicsit jobb kedvre derített, bár mi tagadás el tudtam volna viselni pár korty alkoholt is, de ugye azt ott és akkor nem lehetett. Egy kicsit letekertem az ablakot, száguldottam az egyre növekvő szürkületben.

A fényszórók hideg kékes fénye ekkor tűnt fel a visszapillantótükrömben. Sebesen közeledett, gondoltam még pár pillanat és elszáguld mellettem az autó. A két dupla lámpa jellegzetesen terült el a kocsi elején, egyből rájöttem, hogy csakis valami Merci lehet. De az előzés elmaradt, ami köszönhető volt a hirtelen kanyargóssá váló útnak. Nem láttam a mögöttem ide-oda cikázó luxusautó szélvédőjén keresztül, de azt nemsokára megállapítottam, hogy valami nincs rendjén. A kocsi ki-ki dugta orrát az Opel fara mögül de mindig visszahúzódott.

- A fenébe, ne légy már hülye - mondtam halkan, mikor a Merci félig a záróvonalon hajtott egy éles kanyarban.

Nem tudom miért izgattam magam az ilyenek miatt, az ö baja ha balhét csinál, vakmerő előzései és manőverei után halottként marad az aszfalton. Csak az a gond, hogy általában a vétkes autó vezetője hal bele a karambolba, nem az ilyen vadállat sofőrök, hiszen őket megvédi a luxusautó erős karosszériája, és a kocsi belső terében mindenhol elhelyezett légzsák-hegyek.

Az út továbbra is kanyarokkal tarkítva futott a homályba, a Merci pedig minduntalan ki akart előzni. A következő kanyarban hirtelen, szinte a semmiből egy hatalmas kamion tűnt fel, és a mögöttem haladó kocsi csak az éles kürtszóra tért vissza az Opel nyújtotta fedezékbe.

- Ezt a barmot!

Mi tagadás mázlija volt, ha csak egy centivel is beljebb halad, akkor már nem lenne a nyomomban. A fényszóró éles pászmája most már bántotta a szemem, megpróbáltam úgy hajtani a fejem, hogy a két tükörből visszaverődő fény ne zavarjon. Aztán kiértünk egy egyenes szakaszra, csak a messzi távolban látszott egy szembejövő autó fénycsóvája. Na gondoltam menjél a francba, de nem! Nem lépett semmit, továbbra is a seggemben lógott, néha már annyira rám jött, hogy a
fényszórókat nem is láttam. Aztán az egyik pillanatban kivágott, de már túl későn; a szembejövő busz-mert most már ki lehetett venni az alakját- hangos tülköléssel szorította vissza a sávjába a mögöttem rakoncátlankodó sofőrt.

De ezzel elszalasztotta a lehetőséget, mert újra kanyargóssá vált a terep. Lassan kezdtem azon gondolkozni, jobb lesz, ha megállok és hagyom elmenni ezt az állatot. A kocsija továbbra is riszálta magát mögöttem, hol beljebb, hol kijjebb haladt, de megelőzni nem tudott.

-Na jó- mondtam és kitettem az indexet, azzal a szándékkal, hogy hagyom elmenni. Lassan fékezni kezdtem, de nem fejezhettem be, mert a következő pillanatban a Merci elcsapta az Opel farát. Még szerencse, hogy be voltam kötve, mert különben szinte biztosan lefejelem a műszerfalat. A kocsim megperdült a hatalmas lökéstől, de a kerekein maradt. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha ringlispílbe ülnék, bár ez a helyzet korántsem volt olyan biztonságos. Azonnal fékeztem, hallottam amint a luxuskocsi gumijai belemarnak az aszfaltba. A Merci is valószínűleg megperdült valamicskét, mert láttam amint a fénycsóvák körbevilágítják az Opel belsejét.

Aztán pár másodperc múlva megállt az autó és csend lett. Nem ütöttem be semmimet, magamhoz tértem az enyhe rémületből, amit a karambol okozott. Gyorsan kikapcsoltam az övet, majd feltéptem az ajtót.

- Maga hülye barom állat! Mi a faszt csinál? - indultam üvöltve az úton keresztbe álló Merci felé.

A kocsi nem mozdult , a levegőt megtöltötte az intenzív fékezéstől megégett gumik szaga, a reflektorok fényében még a kerekek által okozott porfelhők szálltak. Teljes csönd szállta meg a környéket, életnek semmi jele nem mutatkozott. Aztán lassan kinyílt a Merci ajtaja.

- Mit csinál maga hülye? - kiabáltam. - Nem tud figyelni barom állat?

Hirtelen egy nő tántorgott ki a volán mögül. Így már valamicskét érthető volt a kellemetlen sőt hülye vezetési stílus. Szívem szerint hagytam volna a fenébe az egészet, amit főzött egye meg, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Szerencsére jól volt, nem esett komolyabb baja, csak a bal csuklóját fájlalta. Nem tört el, de rendesen beüthette.

- Mit csinált? - förmedtem rá - Mi a szarért nem tud vigyázni?

Megpróbáltam a káromkodásomat kordában tartani, nem akartam olyannak tünni mint egy sarki kocsmában tajtrészeg fickó.

- Maga volt a hülye! - kiabált vissza, mikor végre összeszedte magát- Mi a francért kolbászolt negyvennel?
- Nem is mentem negyvennel! - vágtam vissza - Ha ilyen kocsija van akkor mi a fenéért nem megy vele? Ott bújt végig a seggemben!
- Mentem volna, ha végre elenged, maga hülye! - csattant fel a nő.
- Elengedtem, nem vette észre?
- Ugyan - legyintett idegesen - Szart rá, ott lebzselt az út közepén!
- Maga volt nem én! - kiabáltam vissza
- Nem! - kiabált ö is
-De igen!

Pár másodpercnyi szünetet tartottunk a heves vitában, ami kezdett lassan összecsapássá válni. Visszamentem a kocsihoz és előráncigáltam a papírjaimat, majd betétlapot keresgéltem. Mikor ráakadtam odasiettem a nőhöz, aki időközben körbejárva vizsgálgatta a kocsiját. Mi tagadás rendesen lerongyolódott az eleje, az ezüstszürkére fújt lökhárító teljesen leszakadt, pár méterrel hátrébb feküdt az út közepén, a kocsi jobb eleje kissé összetört, a fényszóró kiesett a helyéből, a Mercedes jel pedig letört. Eddig eszembe se jutott, hogy megnézzem az Opelt. Szó mi szó, rendesen megsérült a bal hátulja: a lámpa teljesen tropára ment, a csomagtartó ajtaja eldeformálódott.

- Elismeri hogy hibázott? - kérdeztem ingerülten
- Én?? - kérdezett vissza csodálkozva - Maga!
- Ugye ezt nem gondolja komolyan?
- Dehogynem!
- De hát maga jött mögöttem, maga előzött ki és ütközött bele a kocsimba! - fakadtam ki
- Azért mert maga összevissza kacsázott az úton-replikázott
- Hogy lehet ilyen értetlen? Nem fogja fel hogy úgyis maga lesz a hibás?! - kiabáltam
- Azt majd meglátjuk! - üvöltötte vissza - Hülye fasz!
- Maga a hülye! Sőt hülye picsa! - kiabáltam -Azt hiszem a legjobb lesz ha kihívjuk a rendőrséget!
- Csak rajta!

Fogtam a mobiltelefonomat és bejelentettem a baleset helyszínét.

A nő visszatért a Mercihez, és olyan szakértelemmel nézegette a bénasága eredményét, mintha autószerelő lenne és tudná, mit hogyan, hol és mennyiért fog megcsinálni. Amúgy tutira vettem, hogy nekem fognak igazat adni, nem is értem mi a fenéért nem egyezik bele abba, hogy az ő hibájából történt az egész. Már rég elmehettünk volna innen! Visszamentem az Opelhez és közelebbről is megvizsgáltam az összetört autót. A háta tényleg rendesen gallyrament, de máshol nem látszott rajta külsérelmi nyom. Csak kíváncsiságból megpróbáltam beindítani, és meglepetésemre -bár titokban reménykedtem benne, mert a fenének sem kell tréler, meg persze az azzal járó tortúra - első pöccre elindult a gép. Legalább a kocsival tudok majd hazamenni.

Felhívtam a főnököt, hogy elmagyarázzam mi történt és a ma délutáni dolog ugrott, aztán hazatelefonáltam, megmondtam anyámnak, mi a helyzet és később érek haza. Aggodalmaskodott, nem történt-e semmi bajom, de mikor megnyugtattam, hogy ép és egészséges vagyok megnyugodott. Láttam amint a nő is telefonálgat, közben hevesen gesztikulál és hangosan kiabál. A mázli annyi volt a balesetben, hogy a két jármű nem foglalta el teljesen az utat, így az a pár kocsi ami a baleset óta arra járt, elfért a két autó között.

Mindenki bámult - persze hiszen emberek vagyunk- úgy néztek mintha még sose láttak volna karambolt, csillogó szemekkel keresték a halottat, a vért, vagy legalább sebesültet. Mikor semmi ilyennek a nyomát nem látták, csalódottan beletapostak a gázba, és már ott sem voltak. Akadt néhány filantróp emberke, akik a letekert ablakon keresztül megkérdezték segíthetnek-e, de mikor mondtam, hogy minden ok, már jönnek a rendőrök, elmentek. Idegesen járkáltam az aszfalton, néha - néha odapillantottam a nőre, aki most szinte megsemmisülten ült a kocsi első ülésén. Maga elé bámult, réveteg tekintetével a Merci ajtajára meredt, kezében még mindig a mobiltelefont szorongatta. Én is visszaültem a kocsiba és vártam a zsarukat.

Kb. 10 perc telhetett el, amikor hallottam, amint kiszáll a kocsiból és elindul felém.

- Tudja mit - kezdte sokkal nyugodtabban, békülékeny hangon - Ne hívja ki a zsarukat
- De már kihívtam - mondtam ellenségesen
- Akkor küldje el őket...egyezzünk meg külön - mondta szinte esdeklőn – Tudja, ittam pár kortyot... - tette hozzá magyarázatképpen
- Nem tudom, ilyenkor mit lehet csinálni- feleltem kevésbé mogorván- Ha egyszer kijönnek, akkor nem tudom el lehet-e küldeni őket.
- Akkor találjunk ki valamit – könyörgött - Nem akarom, hogy elvegyék a jogsimat!
- Előbb kellett volna erre gondolnia! – mondtam - Ha korábban higgadtabban viselkedik, akkor most nem lenne gond.
- Oké, oké - felelte idegesen - Igaza van.

Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Megenyhültem, korábbi haragom is teljesen elpárolgott. Azt tuti, hogyha kijönnek a zsaruk akkor nem lehet őket már elküldeni. Aztán eszembe jutott valami.

- A kocsija működőképes?
- Nem tudom. Mindjárt megnézem-felelte azzal futva indult a Merci felé. Fekete szandáljának sarka hangosan kopogott az aszfalton. Beült, majd pár másodperc múlva a luxusautó motorjának halk duruzsolása hallatszott.
- Elindult - kiáltotta, majd visszafutott hozzám
- Remek, akkor csináljuk azt, hogy keresünk valami lehajtót, vagy valamit, amin a traktorok szoktak letérni a mezőre. Tudja mire gondolok ugye? - néztem rá kérdőn. Bólogatott a fejével - Ott majd behúzódunk és megírjuk a papírokat, ok? Így legalább a zsaruk sem fognak észrevenni minket.
- Nagyszerű - örvendezett, látszott rajta hogy nagyon megkönnyebbült, amiért kiutat találtam számára a jogosítványtalan életből.
- Akkor jöjjön utánam! - mondtam azzal beindítottam a motort

Ö is beült a kocsijába, majd lassan megindultunk egymás mögött az úton. Bekapcsoltam a vészvillogót, araszolva haladtam, hogy az első adandó alkalommal lehajtsak, amint meglátok valami útszerűséget. Kb 1 km-t mehettünk, mikor a fák között egy nyílást pillantottam meg, pont akkorát, amin egy traktor befért. Lassan bekanyarodtam majd a földúton haladva átvágtam a főutat szegélyező vékony erdősávon. A másik oldalon valamilyen gabonatábla terpeszkedett amíg a szem ellátott, de a kicsinyke fák alkotta sáv és a mező között pont olyan utat találtam, amilyen nekünk kellett. Lekanyarodtam és mentem pár métert, hogy a Mercit se lehessen felfedezni az útról majd leállítottam a motort.

A nő hűségesen követett, mint egy kutya, nemsokára leparkolt mögöttem. Most így visszagondolva, nem is tudom miért nem mentünk odébb. Hiszen ha beülünk az autóba , akár 20-30 km-rel is távolabb hajthattunk volna, mi pedig alig pár száz méterre voltunk a baleset színhelyétől. Így utólag sem tudom megmondani miért; van úgy, hogy az ember nem a legjobb döntést hozza egy adott pillanatban. Velem ilyen történt.

Ha most Romana, vagy Tiffany történetröl lenne szó, akkor megpróbálnám hosszan ecsetelni, milyen szép volt a csillagos ég, a szürkület már az utolsókat rúgta, a nyugati horizont felé már csak pár sötétrózsaszín folt jelezte,hogy a nap nemrég még itt járt. De mivel ez nem olyan sztori ezért megpróbálom csak a lényeget elmesélni. Szóval ott állt a két autó egymás mögött. Mivel a Merci eleje összetört ugyan, de az még ilyen állapotban is kényelmesebbnek tünt, ezért én mentem át a nö mellé. A börülések, faborítások, intarziák arról tanúskodtak, hogy tényleg egy luxusjárgányról volt szó.A kocsiban a nö parfümjének illata uralkodott, még nyitott ajtónál is átjárta az autó egész belsejét.

-Nah .... akkor kitölthetjük a papírt?-kérdeztem
-Annyira hálás vagyok magának....-kezdte- Csak akkor jöttem rá hogy nagyobb baj lehet az egészböl mikor valóban felhívta a zsarukat.
-Semmi baj....Szóval?-mutattam a papírra
-Jah persze - felelte és mily érdekes pár perccel késöbb már meg is volt minden, aláírta, egyszóval védve voltam, most már hivatalosan is el lett ismerve hogy nem én voltam a hibás.

A belsö világítás fényében elöször figyeltem meg alaposabban a nöt. Arca szolidan sminkelve, az alig észrevehetö, halványkék szemfesték még jobban kiemelte kék szemeinek szépségét, az ajkaira kent szájfény pedig izgatóan csillogott a gyér világításban.A szája telt , hívogató egy kis csókra, harapdálásra. A fehér top, amit viselt nagyon jól állt neki és örömömre kellemesen átlátszó volt ahhoz, hogy megfigyelhessem melleit, melyeket egy fehér csipke - már amennyire ki tudtam venni a gyenge fényben a pamut anyagon keresztül -melltartó takart el.Nem lehettek nagyon nagyok, de valószínüleg kellemesen formásak.A térdig érö kockás szoknya alól harisnyás lába pedig nagyon kellemes látvánnyal örvendeztetett meg. Imádom a lábakat, na nem ezek a legkedvesebb testrészeim egy nön, de dobogósak az biztos.Furán hatott, hogy nyáron harisnyában van, de nem érdekelt, legalább valami jó is van a balesetben.Ez a láb is majdnem tökéletes látványt nyújtott- persze tökéletes nincs, ugye:), sokáig legeltettem rajta a szemem. A fekete szandál pántja finoman ívelt át a bokája felett, a cipö orra pedig olyan csapott volt, amit annyira szeretek.

-Tudom, hogy nem tartozik rám, de miért ivott?-érdeklödtem
-Áh-legyintett- szar az életem úgy ahogy van-mondta keserüen és kibámult az ablakon

Nem szóltam semmit, de ez úgy látszik ösztönzöleg hathatott rá, mert hirtelen elkezdett beszélni, mint a vízfolyás.

-A férjem az oka, megcsal füvel fával, de mégsem tudok elszakadni töle. Megkapok mindent ami kell, még ezt a hülye kocsit is -csapott ingerülten a müszerfalra-de nem ez lenne a fontos.Anno nagyon szerelmes voltam belé, most már kételkedem abban, hogy ö is vajon ennyire szeretett engem.Aztán összeházasodtunk, stb,stb, tudja, a szokásos. Múltak az évek és szép lassan megromlott minden. Nem volt jó vele az ágyban...És egyszerüen nem tudott megújulni, nem pazarolta energiáit arra, hogy megpróbáljon rávenni a szexre, hanem szeretök után koslatott.

Egy borosüveg került valahonnan a kezébe, fogalmam sem volt honnan bányászta elö. Jó nagyot húzott belöle, mint egy kocsis.

-Kér?

Kértem.Finom izü, enyhén száraz bor volt, nem vagyok borszakértö így csak ennyit tudtam megállapítani róla.

-Aztán jöttek a szeretök az elsö a második a századik.Én pedig ...

Nem részletezem a továbbiakat. Elmesélte milyen rossz az élete, kb minden nöi magazinban olvashat az ember ilyen történeteket.Tulajdonképpen nem is tudom miért hallgattam, hiszen miért érdekelne egy vadidegen nö problémája, elég nekem a saját nyügöm.De mégse hagytam ott, valahogy megnyugodtam a csendes éjszakában. Egy sorstárs, aki hasonlóan hozzám, gondokkal küszködik,problémája van az élettel, per pillanat rossz számára minden.Jól esett ott ülni.Ö pedig csak mesélt és mesélt.

A bor lassan fogyott és ezzel szinte egyenes arányban nött a jókedve. De nemcsak neki, én is egyre jobb állapotba kerültem.Mindenki ismeri az alkohol azon kellemes tulajdonságát, hogy minél több van a véredben, annál hajlamosabb vagy jobb színben látni a világot. Hát mindekettönkkel ez történt.Nem is tudom mióta ülhettünk ott a búzamezö szélén, a kedvünk egyre jobb lett.Apróságokon kezdtünk vihorászni,néha hangosan felröhögtünk, elfelejtettük minden búnkat, élveztük egymás társaságát. Nem rúgtunk be de azért nagyon,nagyon jó hangulatba kerültünk.

Hirtelen meghallottuk a rendörautó szirénáját.
-Na ..jó sok idöbe telt- mondtam és az órámra néztem
-Mindig ilyenek....Faszok-nevette el magát a szón, mint egy tizenéves
-Barmok-mondtam pityókásan
Mindkettönkböl egyszerre robbant ki a nevetés. Nem tudtam mi volt ezeken olyan poénos, de mégis nevetnem kellett.
-Ismeri a viccet?-kérdeztem röhögve
-Melyiket?
-Hogy két rendör ül a moziban...De ne röhögjön mert még el se mondtam-nevettem, mikor láttam, hogy nem tudja abbahagyni a vigyorgást -Szóval ülnek a moziban mire megszólal az egyik: te mindjárt jön a heppiend. Mire a másik: az jó - nevettem el magam a poén elött -csak nehogy elénk üljön!-mondtam és kibuggyant belölem a nevetés. A nö már az utolsó szavaknál eltorzult arccal fetrengett az ülésén, mikor pedig kimondtam a poént, fuldokolva röhögni kezdtünk.Jó pár percbe telt,míg lehiggadtunk.

Aztán....

Aztán hirtelen megcsókolt. Már kb fél órája éreztem, hogy elöbb utóbb be fog következni ez is. Rátapadt a számra, én pedig nem voltam olyan eszement, hogy visszautasítsam a közeledését. Szívtam az ajkait, harapdáltam a száját, borgözös lehelletünk kesernyés szaga nem hatott visszataszítólag rám. Sokkal inkább felizgatott a vad vágy mámorában úszó nöi test, amely csak arra szomjazik, hogy kényeztessék és kielégítsék naturális szükségleteit. Vad csókolózásba kezdtünk, nem érdekelt semmi, mohón kutattam a szájában, nyelveink nagy csatát vívtak.

Kezeimmel taperolni kezdtem, simogattam melleit,derekát, a fenekét.Nem tudtam nyugodt maradni, ráncigálni kezdtem róla a topját,elöbukkantak a kellemes kinézetü cickók, amik melltartóstul puhán simultak a kezembe. Gyorsan, minden átmenet nélkül próbáltam kiszabadítani öket a tartóból, érezni akartam a bör selymes felületét, a bimbók és körülöttük lévö udvar izgalomtól recéssé vált durva felszínét. Megvesztem a vágytól, semmi mást nem akartam csak a számba venni. Óhajom pár pillanat múlva teljesült; a cickók fürgén ugrottak elö a fedezékükböl én pedig pillanatok alatt ráhajoltam és szívni kezdtem.

Nem tudtam betelni velük, az alkohol korbácsolta nemi vágyam által irányított testem nem tudta mit akar, túl sok inger érte,ide-oda cikázott a buja halmok, a meztelen kéz, nyak, mellek, bimbók kimeríthetetlen sokaságában.Eszméletlen illat áradt a nöböl orrcimpáim megremegtek, agyamat elborította a kellemes odor, csak szívtam szagoltam, mint egy vadászkutya. Nyalogattam, söt nyaltam ahol értem, vadul és hevesen. Nem tiltakozott, teljesen átadta magát nekem, szabad utat kaptam.

Olyanok voltunk, mint két szerelmes akiket hosszú hosszú hónapokra elzárt egymástól a szülök vasakarata. Csak azzal a különbséggel hogy itt szó sem volt érzelmekröl , csak egyszerü vad vágyról.Simogatta a fejemet, beletúrt a hajamba , hátrafeszítette testét hogy mellei még jobban kidomborodjanak, felhívják magukra a figyelmemet,pedig ez felesleges volt, mert minden idegvégzödésemmel azokra a csodás mellekre figyeltem, tovább szoptam, nyaltam, szívtam öket.

Gombolni kezdte ingemet, de annyira türelmetlen lett, hogy egy rántással letépte rólam; a gombjaim apró golyózápor hangjának kiséretében szanaszét pattogtak a kocsiban.A következö másodpercben már a börömet simogatta, lakkozott ujjai bele-belekarmoltak a mellkasomba. Újra csókolni kezdtem, de nem tudtam csak az ajkaira figyelni, visszatértem a melleire, a nyakára össze-vissza kapkodtam a fejem a buja nöi felsötest izgató tájékai között.Harapdálni kezdte a fülem, perzselö tüzként futott végig testemen a csiklandósság és a izgatottság vegyes hulláma, majd megörjített.

Megpróbáltam a derekáról letolni a szoknyát, de nem sikerült. Megértette mit szeretnék , mert egy szemvillanás alatt lehúzta a szoknya oldalán található kis cipzárt. Kezemet most már le tudtam csúsztatni a hátán egészen a csípöjéig, a tangabugyi vékony anyagával fedett fenekét vehemens erövel kezdtem masszírozni.Beletúrt hajába, ismét hátradölt, mellbimbója egyenesen a számnak ütközött. Azon nyomban szopni kezdtem újra, hevesen, szinte görcsösen próbáltam egyre jobban és jobban fokozni az élvezetet mind az ö mind a saját magam számára.

Nem bírtuk tovább a kocsiban, amilyen gyorsan lehetett kimásztunk. Nekidöntöttem a kocsi oldalának, egy szempillantás alatt leráncigáltam róla a szoknyát és az ágyékába fúrtam a fejem. Az imádott illat töltötte meg az orromat, aztán az agyamat,nemi vágyam ha lehet még magasabbra szökött. Mindent azonnal akartam,nyaltam, harapdáltam a pamutot, érezni akartam a szeméremajkak kellemes puhaságát a számban, az ajkaim között, a nyelvemen és a számban az enyhén sós ízt, azt a kellemes, imádott ízt! Ki akartam elégülni, orgazmust akartam! Lehúztam a bugyiját, majd lábait széttettem amennyire csak lehetett; terpeszállásban feszült neki a kocsinak. Kezeivel a hajamba túrt, simogatta a fejem, megpróbált minél közelebb húzni az agyékához, éreztem amint összeszedi az erejét és arcomat nekipréseli a szeméremdombjának. Nyaltam, amit értem, egy kicsit részeg és túl izgatott voltam ahhoz hogy odafigyeljek és rendesen csináljam. Szürcsöltem , szívtam a vágást, megpróbáltam a lehetö legmélyebbre hatolni a nyelvemmel.

De pár percnél nem bírtam tovább. Felálltam kigomboltam a nadrágomat, kivülálló számára úgy tünhetett mintha eszeveszett dühvel tépném le magamról az alsónadrágot. Arra azért még ilyen állapotban is ügyeltem, hogy a gumit ne felejtsem el.Soha többé nem csinálom anélkül, azóta a rossz emlékü eset óta!:( A farkam azonnal mereven ugrott ki helyéröl, a makk vége csillogott a holdfényben.Míg a gumival bajlódtam, a partnernöm a kocsi orrához lépdelt,ráborult a motorháztetöre, térdét behajlítva feltette a jobb lábát a kocsira.Mögé léptem és odaillesztettem a péniszemet a hüvely bejáratához. Azaz megpróbáltam odailleszteni de annyira kapkodtam, hogy nem sikerült azonnal. Végül mikor éreztem makkom végén a jól ismert meleg nedvességet, behatoltam.

-Ohhh- nyögött fel hangosan-Igen....

Megnyugodtam, olyan érzés lett úrrá rajtam, mint azon az utason, aki még épphogy fel tud ugrani az induló vonatra. Most már nem kell sietni, megvan a "préda", az élvezet is elérhetö közelségbe került. Ö is megnyugodott, zihálása halkabb lett, megpróbálta hátrafordítani a fejét és a szemembe nézett.

-Huh....nagyon....-nyögte.
-Nekem is- feleltem annak ellenére, hogy nem fejezte be a mondatot, és lassan mozogni kezdtem.

A testem sietni akart, vágyta a kielégülést, de megpróbáltam alkoholos mámoromban gátat szabni a vad, koordinálatlan erotikának. Már nem akartam sietni, nem volt értelme, a péniszem a kellemes selyemben, a lehető legjobb helyen van. A puncijából származó melegség átjárta a testem, kissé lenyugodtam. Minden egyes húzásnál majdnem teljesen kiszálltam a hüvelyéből, minden tolásnál pedig teljesen elmerültem benne. Megmarkoltam fenekét, masszírozni kezdtem, simogattam a csupasz hátát, a nyakát a haját. Kezével hátranyúlt, megpróbált odaférkőzni az aktus közvetlen helyszínéhez; éreztem amint ujjai néha a farkamat simogatják. Felhevülten izgatta a csiklóját, ujjai csak azokra a pillantokra hagyták abba a munkát, mikor az én péniszemmel voltak elfoglalva. El-elkapta a farkamat, mikor éppen kicsusszant a helyéről, majd az egyik pillanatban kihúzta, nedves tenyerében megjáratta, húzgálta majd visszaillesztette a hüvelyéhez és hagyta, hogy ismét elmerüljön a szeméremajkai között.

- Csináld....-nyögte - Élvezni ... akar...ok

Ez a pár szó nagyon ösztönzöleg hatott rám, gyorsítani kezdtem a tempón, ö tovább izgatta a csiklóját. Vadul dugtam, csípöm szinte már fájdalmasan csapódott neki a fenekének.

- Még....egy...kicsiiiiiiiit

Az utolsó hangokat már sikítva ejtette ki, összerándult, elélvezett. A hüvelye hevesen pulzált, én pedig hagytam, hogy az orgazmus teljesen átjárja, feltöltse az aktusban meggyötört testét. Hosszú percekig rángatódzott, hangosan zihálva feküdt a szürke motorháztetőn. Én is kapkodtam a levegőt, csak arra vártam hogy lenyugodjon és újra átadhassam magam a dugás örömeinek.

Pár perc múlva magához tért és tudta, hogy én még hátravagyok. Felállt, megfordult, majd felült a kocsira ,lábaival átkarolt és szorosan magához húzott. Péniszem szinte magától talált vissza a nedves lyukba. Ismét pumpálni kezdtem, először csak lassan vettem igénybe hüvelyének szolgálatait. Hátradőlt ráfeküdt a kocsira, megfogtam lábait és tovább mozogtam benne. Az alkohol megtette hatását, jól kinyújtotta az elélvezéshez szükséges időt, amelynek most kifejezetten örültem, mert sokkal tovább élvezhettem az ismeretlen női testet, mintha józan lettem volna. Józanul talán össze sem jön ez a kaland.

Kontrolláltam magam, minden erőmet összeszedve arra koncentráltam, hogy lassan mozogjak, megpróbáltam versenyre kelni a testével, újra orgazmusra akartam kényszeríteni. Ismertem annyira a nőket, tudtam, hamar regenrálódnak és igen rövid idő alatt képesek újabb kielégülésre. Mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy ez sikerüljön, mindenáron le kell öt győznöm, élveznie kell! Teljesen átadtam magam az örömszerzésnek, gondolataimban csak az aktust láttam, érzékszerveim mindegyike az előttem kecsesen fekvő női testtel, illetve annak minden részletével voltak elfoglalva.

Tovább folytattam a dugást, markolásztam melleit, játszottam a bimbójával, ujjaimmal simogattam az ajkait, játszottam a nyelvével. Felült, átkarolta a nyakam, majd újra csókolózni kezdtünk, igazi vad csókot váltottunk, folyt a nyál a szánk szélén, lecsorgott az állunkon és nagy cseppekben csöppent le a szeméremdombjára, majd továbbfolyt az éppen nyugvó péniszem felé. Egyre jobban izgalomba jött, és én is egyre jobban felhúztam magam.

Aztán eljött az a pont, amikor már akartam, ott és azonnal az ejakulációt meg a vele járó görcsös remegést. Finoman visszanyomtam a kocsira és gyorsítani kezdtem. A nedves nemiszervek hangos cuppogó hangja még jobban felkorbácsolta az élvezetet, az enyémet, és ahogy a vonaglásából kiderült, talán az övét is. Újra keményen dugtam, most már nem törödtem végleg semmivel, csak a spermámat akartam minél előbb farkamon kívül tudni.

A tempó gyorsult, megmarkoltam a mellét és vadul bepréseltem a péniszemet a hüvelyébe. Erősen előretoltam magam, szorosan magamhoz húztam a csípőjénél fogva és pár pillanat múlva heves pulzálások közepette élvezni kezdtem. A csata eredményes volt, sikerült újra bevennem a várat: éreztem és láttam, amint a teste újra eléri az élvezet tetőfokát. De most nem tudtam semmire se figyelni, szememet lehunytam, testem rángatódzott, miközben a hetek óta felgyülemlett sperma intenzíven pulzált a makkomból. Hosszú percekig apró rángások futottak végig a testemen, minden egyes apró izomgörcsnél megpróbáltam még szorosabban magamhoz húzni altestét.

Nem tudtam mit csinál, de most nem is érdekelt. A jól ismert érzés borította el testemet, átjárta minden porcikámat, elfoglalta agyamat a gondolataimat. A pulzálás abbamaradt, de tovább élveztem hosszú hosszú perceken keresztül. Nem tudom mi tette, de rég volt annyira jó a szex, mint ott azzal az ismeretlen hölggyel az éjszakai búzamezőben.

Az orgazmusunk alábbhagyott, csak a halk zihálásunk hallatszott. Benne maradtam, jólesett még egy kicsit, ahogy a hüvely újabb orgazmustól rángó izmai gyengéden masszírozták. Semmivel sem összehasonlítható érzés!

- Uhhh... - sóhajtottam egy hatalmasat.

Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Kiszálltam belőle, a farkam halk cuppanással hagyta el az elmúlt fél óra alatt neki otthont adó barlangot, majd én is felfeküdtem a motorháztetőre. Akartam valamit mondani, de egy szót se tudtam kinyögni. Átfutott az agyamon mi is történt, az elmém végre kikerült a testem irányítása alól. De furcsamód nem viszolyogtam magamtól, nem volt hatalmas lelkiismeret furdalásom. Csak egy kicsi. Hogy miért? Nem tudom. Ilyen vagyok, hülyeségeken problémázok. A párom még mindig mozdulatlanul feküdt mellettem, kezei a hasán, mellkasának szabályos mozgása arról tanúskodott, hogy ö is megnyugodott.

- Milyen szép - mondta halkan.

Felnéztem én is és mi tagadás tényleg szép volt. Sehol semmi felhő, az ezernyi csillag, mint egy hatalmas csillagszóró szétszórt szilánkjai borították el az eget,a tejút halvány fehér sávként vonult végig az égbolton. Milyen egyszerűnek tűnt ott minden! Túl voltam egy kellemes kalandon, a fejemben lassan rendeződtek a dolgok, már nem voltam annyira kapatos, mint az aktus kezdetén. A problémák eltűntek, a kellemes nyáréji levegő lágyan és puha lepelként takart be minket. Közelebb húzódott hozzám, nem ölelt át, de az oldala nekem simult. Mintha kitalálta volna a gondolataimat

- Mennyire egyszerűnek tűnik minden innen! - mondta álmodozva - Milyen kis apróságoknak látszanak ilyen messziről pedig ott milyen nagy és fontos dolgok. Valahogy most olyan jó itt lenni. Minden olyan messzinek tűnik, mint az a rengeteg csillag....a sok szarság...Gondolkoztál már azon milyen lehet ott? - kérdezte révetegen
- Igen...ki ne álmodozott volna erről. Ott messze minden új és ismeretlen, újból lehetne kezdeni mindent...

Nem szólalt meg többet, feküdtünk egymás mellett és néztük a csillagokat. Ki tudja meddig?

- Fázom - törte meg a csendet

Felállt, és összeszedegette a kocsi körül szanaszét heverö ruhadarabokat, majd felöltözött.

- Itt vannak a tieid - mondta azzal felémnyújtotta a nadrágomat és az alsómat.
- Ezért pedig bocs-mosolygott félszegen, mikor a gombtalan ingemet adta át.
- Semmi baj - nyugtattam meg-semmi baj.
- Azt hiszem mennünk kéne- mondta mikor felöltöztem. Hangjában egy kis türelmetlenséget fedeztem fel.

Csak bólintottam. Nem esett több szó köztünk, mindketten némán szálltunk be a kocsiba. Lassan kitolatott, majd én is követtem. Mikor kiértünk az útra melléhajtottam

- Nos... – kezdtem - Viszlát.És vigyázz a vezetéssel!
- Vigyázni fogok-mosolyodott el - Viszlát kedves...jó volt...és köszönöm-mondta halkan, azzal beletaposott a gázba és elhajtott, én pedig ott álltam az úton, néztem a gyorsan távolodó piros lámpák fényét, amint belevesznek a sötétségbe. Azt hiszem ez volt a legjobb módja az elválásunknak. Mindketten bűnösnek éreztük egy picit magunkat szerintem; az alkohol, a körülmények miatt felgyülemlett stressz hozta ki belőlünk ezt az aktust és mindketten tudtuk: ez a pillanatnyi megbotlás nem ok arra, hogy bármi módon megpróbáljuk tartani a kapcsolatot. Még a szex minősége ellenére sem. Mert a szex az jó volt, de az nem minden. Előtte nagyon kívánod, mindent megadnál azért, hogy elérd a gyönyört, hogy feljuss a csúcsra, aztán mikor túl vagy rajta eszedbe jutnak a szexnél sokkal lényegesebb dolgok, felszáll a köd, gondolataidat újra elfoglalják a problémák, a bajok és már nem is annyira tűnik fontosnak a korábbi aktus. Főleg egy olyan növel, akit nem is ismersz. Jólesett a szex, de nem éreztem ingerenciát arra, hogy jobban megismerjem. Ha a sors akarja, akkor úgyis találkozom még vele, akkor ráérek azon gondolkodni, hogyan tovább.