Kívánság - második rész

- Olyan beesettek a szemeid. Mi van veled? – kérdezte Tina, miközben együtt ballagtak a buszmegálló felé. Steve jó egy fejjel magasabb volt nála. Tina elé állt.
- Hé, kérdeztem valamit. – tette formás csípőjére a kezét a lány. Steve elé állt, aki végre ránézett.
- Ja, semmiért, csak sokat éjszakázom. Mert számítógépezek. Meg...
- Mindegy elhiszem. De ne csináld, mert elcsúfítja az arcod.
- Nem is olyan szép. Nem mindegy az neki?
- Már hogy lenne mindegy. Nem buknak a csajok a kialvatlan pasikra. Azok biztos félidőben bealszanak az ágyba is… - nevetett Tina. Steve fáradtan elmosolyodott. Tina még mindig ott állt előtte és arcok csak pár centire lehetett. És ez a távolság, mint, Tina, mint, Steve részéről is folyamatosan csökkent. Steve már meg tudta volna számolni Tina szeplőit is. De nem volt rá ideje. Mert a lány szája rátapadt az övére. Hirtelen nem tudta mit csináljon. Először csókolózott, de Tina nem vette ezt a hiányosságot zokon. Irányította Steve minden mozdulatát. A srác kezei elindultak és utat találtak a lány formás derekáig is. Majd magához ölelte a lányt, és végre össze tudott vele hangolódni. Viszonozta a csókot, nem egyszer, és azt kívánta, hogy ez a pillanat örökké tartson.

- Baszki’ ezt nem hiszem el. Ekkora fasz és ilyen mázlista. Bakker én megölöm magam. Ilyen nincs. Miért pont azt a lúzert választotta?! – Victor akkor ért ki az iskola elé, amikor Steve és Tina lesmárolta egymást. Visszafordult a suliba és felrohant az emeletre hogy haverjaival végignézze a jelenetet. Közben folyamatosan dühöngött és Steve- t a pokolba kívánta.

- Jaj Vic, ne legyél már ilyen féltékeny. – nevettek a BMX- es haverjai.
- Nem vagyok féltékeny. – őrjöngött Victor.
- És mit tudsz csinálni? A pipi Steve- t választotta. Hoppá… ezt nézd.
Victor odafordult és majdnem rosszul lett amit látott. Steve egyik keze már a lány pólója alatt volt, a hátát simogatta, míg a másik Tina fenekén pihent.
- Hogy mert odanyúlni? Az az…
- Valaki, de ideges. Hergelték a haverjai röhögve.
- Jól van. Steve jól van… még úgyis összefutunk. Van nálam valami, amire szükséged lesz bazd meg. – morogta Vic majd hazacsörtetett.
- Te ez bekattant. Mutatta Willy Tomnak az ujjával is.
- Be hát.
- De ahogy én ismerem. Kegyetlenül le fogja égetni Steve- t.
- Nem tudom az a szánalom mit keresett mindig ott a pályán. Se bicaja se tudása. Csak a pofája volt mindig.
- Na majd akkor lesz röhögés ha Victor lealázza a suli elött.
- Jaja

- Hé! Te kis huncut. – nevetett Tina. Steve már a melltartója hátulját piszkálta. – Azért mégis csak utcán vagyunk.
- Nem bírok magammal a közeledben. – Nevetett Steve. – Kívánlak Tina.
- Azért ne haladjunk annyira előre. Vagy csak azért kellek, hogy dugjál valakivel?
- Nem dehogy. – sietett magyarázkodni Steve. Csak hülyültem.
- Akkor jó. Legalább év végéig várjál. Akkor majd lesz egy nagy buli és… bármi megtörténhet… Kis lovagom - Tina egy csókot nyomott Steve homlokára majd a kezét befúrta Steve kezébe. Együtt indultak el a buszmegálló felé.
Mivel hétvége volt ezért nem mehetett el otthonról. Mert odahaza is kellett segíteni. Hétfőn egy szál virággal lepte meg újdonsült kedvesét. Természetesen a hír szélvészként terjedt az iskolába és két órán belül már mindenki tudta, hogy Tina a suli legjobb csaja, az ügyeletes luzerrel jár. Steve alig várta a délutánt.
- És képzeljétek Megcsókoltam. És most úgy néz, ki járunk. – lelkendezett a pályán a srácoknak. Aki nem látták, vagy másik iskolába jártak azok tényleg csodálkoztak ezen, akik látták azok meg tettették magukat.
- Frankó vagy haver – tartotta a tenyerét Vic. - Csapj bele. Akkor elszívjuk az ünnepi ciginket. Ugye hoztál magaddal?
Steve reggel vett egy szál virágot kedvesének, ezért nem volt már pénze cigire. Sajnos kevés zsebpénzt kap.
- Őőő most nincs nálam…
- Sebaj. Kapsz az enyémből. Csak tudod ez drága cigi. Van benne kicsi fű is.
A srácot ez nem érdekelte már elvonási tünetei voltak. Nem fű volt abban a spangliban. Egészen más, amire az elmúltnapok, hetek alatt Steve tökéletesen rászokott. Ettől olyan beesettek a szemei is.
- Nem baj, majd megadod az árát. – legyintett nagylelkűen Vic. A többiek összenéztek. Vic senkinek nem szokott cigit adni hitelre. Akkor már sejtették, hogy baj lesz. De nem szóltak, mert nagy móka készülődik, ha Vic ilyen szélesen vigyorgott.
Steve hálásan nyúlt a cigaretta (drog?) Felé. Hatalmasat szívott bele és megtöltötte újra tüdejét szennyel.

Elérkezett az év vége. Tina összehívott egy kis házibulit, hogy ezt megünnepeljék. Steve- vel már másfél hónapja járt. Szerette és bármit odaadott volna érte. Felvette a legkihívóbb toppját és egy sima farmer szoknyát. Úgy várta a kedvesét, akivel akár ma este megváltoztathatja az életét is.
Steve boldogan ballagott Tináék háza felé. Kezében egy csokor virág volt, sietett, hogy ne késsen el. Már érezte a cigaretta hiányt. Már várta mikor bukkan fel Vic hogy megint tarháljon tőle egy szálat. Kívánta a zöld füstöt és a cigaretta okozta kábultságot és boldogságot. Mire a gondolat végére ért Vic meg is jelent.
Victor tudta, hogy Tináéknál lesz ma buli, és borzasztóan irigykedett, Steve- re, hogy ő mehet Vic meg nem. Érezte, hogy eljött az ő ideje. Vigyorogva várta Steve- t a sarkon.
- Szevasz. Mitől vagy így kicsípve? Csak Nem Tina bulijára mész?
- Dehogynem. Figyelj Vic. Van még egy szál cigid… olyan zöld füstös.
- Épp ezért jöttem eléd – vakarta a fejét megjátszottan Victor. Az a baj hogy kéne pénz. Összeírtam mennyivel tartozol.
- Mennyivel?
- Ötszáz dollárral.
- Mennyi?
- Annyiba került az a töménytelen cigaretta, amit elszívtál. Nekem meg kellene a pénz.
- Nekem meg most egy centem sincs.
- Pedig fizetned kellene – mordult fel Vic. Az egész színjátékot élvezte. Mindent eltervezett Steve belefutott a csapdájába.
- De nincs pénzem. Nem lehetne egy utolsó szálat?
- Dehogy lehetne. Nem kapsz, amíg nem fizettél.
- Nem teheted ezt velem. Kívánom cigit.
- Én meg a pénzt. Hoztam pár havert, akik segíthetnek rajtad – nevetett Vic. A háta mögé mutatott és pár fekete kapucnis bicajos alakot látott. Egyik kezében baseball ütő a másikban lánc volt.
- Ha nem fizetsz. Szétverik a fejedet. – sziszegte Victor a fogai között.

A srác kétségbeesett. Nem volt pénze, de ha nem fizet akkor megölik.
- Nem lehetne máshogy megbeszélni ezt? - kérdezte vacogva.
- Nem. Vagyis… - Vic gondolkodást színlelve megvakarta az állát. – Van még egy lehetőséged. – Egy kis kamerát nyomott Steve kezébe.
- . Mit csináljak vele? - kérdezte értetlenkedve a srác.
- Használd – mosolygott Victor.
- De mégis mit akarsz, hogy felvegyek?
- Tinát.
- De őt látod eleget nem?
- Nem úgy – nevetett Victor a teljes győzelem tudatában. – Dugd meg, és azt vedd fel. Ahogy megdugod.
- Ezt nem kívánhatod – nyögte Steve.
A két srác megsuhintotta a fegyverét.
- Mondtál valamit? Vagy netán mégis van ötszáz dolcsid?
- Nem tehetem meg vele…
- Ahogy óhajtod – vonta meg a vállát Vic majd intett a két alaknak, akik közelebb jöttek.
- Várj! – kiáltott a sírás szélén Steve. – Jó megpróbálom. Mit vegyek fel?
- Mindent. Szoptasd le, dugd meg dugd seggbe… mindent, ami eszedbe jut.
- Rendben – suttogta Steve.