Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kíméletlen jövő II. rész

A lemenő nap sugarai megcsillantak a tenger vizén. A fodrozódó vízen gyönyörű játékot játszottak a fénynyalábok. A hullámok miután keresztülszáguldottak a hatalmas óceánon egy sivár föld partvidékére érkeztek. Ezen a tájon amerre csak a szem ellát sivatag volt. Homokbuckák és hurrikánok tomboltak mindenfelé. Ennek a kopár partvonalnak az égköve lehetett volna a parányi sziget, amelyet megkíméltek a pusztító hurrikánok, ám az ember már azelőtt tönkretette ezt a szigetet, hogy rájött volna, hogy mekkora hasznát vehetnék a jövőben. Az egész sziget valaha egy hatalmas város volt. Felhőkarcolói az egekig értek. Útjain milliónyi ember nyüzsgött ez volt a világ központja. Ám most az épületek romokban álnak. Csak az ég felé meredező roncs épület maradványok jelzik az egykori hatalmas metropolisz helyét. A félig ledőlt és sok helyütt berozsdásodott épületek beterítik a szigetet. Pár évtizeddel vagy akár egy-két évszázaddal ezelőtt, ha valaki átnézett a folyó túlpartjára, a végtelen kontinensre, felhőkarcolókat látott. Hatalmas épületeket. De most csak a végtelen sivatag látszik és a horizonton tomboló hurrikánok. Igen ez maradt Manhattan-ből.

A világ központjából. New York city központi részéből. Egy romhalmaz. Az utcák tele szeméttel és épület maradványokkal. A felhőkarcolók düledeznek. Néha egy-egy le is dől az amúgy is szegényes lakosság számát még jobban ritkítva. De hogy maradnak életben az emberek egy ilyen kelepcében?
Hát nincs túl sok választásuk. Sokan próbálnak menekülni Manhattan-ből, de közel s távol nincs egy lakható oázis sem. A legközelebbi talán dél-Floridában van valahol Miami romjai mellett. De a Karib-tengeren biztos maradtak még lakható szigetek. Egy szerencsés hajós még Essex-be, a Nílus deltába vagy Panamába is eljuthat. De nincs olyan hajó a pusztulásra ítélt szigeten, amely pár száz kilométernél messzebb vinne. Ide nem járnak kereskedők. Ha mégis egy-egy hajó idetéved és kiköt a szigeten az halál fia. Őt és társait megölik, a hajón lévő összes hasznosítható holmit pedig elviszik. Így a legjobb hajóból is csak egy roncs fém váz marad. Az emberek sorsa itt kilátástalan. De mégis küzdenek az életért és amikor csak lehet megkísérlik a kijutást a szigetről egy másik oázisba. Az város lassan éledezett. Itt nappal nincs élet. Senki sem mer kimerészkedni nap közben az utcára. Aki mégis olyan bolond az nem él már egy óránál tovább. Az élet itt este kezdődik. Ekkor bújnak elő azok, akik még megmaradtak. Elhagyják a konténereket, a pincéket, az aluljárókat, a kisiklott metrókat, a még némiképp épp épületeket és portyázni indulnak az utcákon. Élelmet keresnek. Bármit, ami ehető és csillapítja kínzó éhségüket. Jaj annak, aki egy ilyen horda útjába kerül.

Az utcán egy sötét árny futott végig. Gyorsan és hangtalanul mozgott. Hullámos szőke haja a hátát verte. Sarah volt az. Az Oaklandban meggyilkolt lány másik ikertestvére. Sötétbarna szemeivel a sikátorokat fürkészte. Már napok óta nem evett és már borzalmasan éhes volt. Hirtelen meglátott valamit az úton. Egy holttest volt.
- Őt is az éhség terítette le? - gondolta magában Sarah és a test mellé térdelt. Ahogy megfordította elétárult a férfi halálának oka. Mellkasán egy apró lyuk volt. A seb szélén megalvadt vér és kosz. A lány hátrahőkölt.
- Lelőtte valaki... De ki? - kérdezte magától. Aztán körülnézett de nem látott senkit. Erőt vett rajta az éhség. Odatérdelt a holt test mellé, elővette a kését és beledöfte. Kivágott egy darab húst a testből és a szájába tömte. Ekkor hirtelen valami zaj ütötte meg a fülét.
- Nézzétek! - hallatszott egy hang. - Egy csaj ellopja a zsákmányunkat.
Sarah ijedten pattant föl. Egy sovány görnyedt férfit látott meg az egyik sikátorban. Majd még egyet és még egyet. Körbevették. Lehettek négyen-öten is. Maga elé emelte a kését és hátrálni kezdett a test felé.
- Ne jöjjenek közelebb! - hebegte. - Vagy... vagy nem állok jót magamért.

A sötét alakok kezében hírtelen egy-egy acélrúdból és rozsdás szögekből összetákolt buzogány termett. Néhányan késeket vettek elő és fenyegetően megindultak Sarah felé. Az egyik férfi ugrott és kését előre szegezte. A lány megragadta a karját kicsavarta belőle a kést és ellökte magától a férfit. Ekkor érezte, hogy az egyik buzogány tüskéi a vállába fúródnak. Felszisszent és gyorsan támadója irányába szúrt. Hason szúrta a férfit aki a összeesett. Ám ekkor már a többiek is Sarahra ugrottak.
- Eljött a vég. - gondolta a lány és már várta hogy lesújtson az utolsó végzetes ütés. Ám ekkor lövés rázta meg a sikátort. Sarah felnézett és látta hogy az előtte álló férfi holtan esik össze. A hátán ugyanolyan lőtt seb volt mint az úton heverő holt testen. A többiek is arra fordultak. Ekkor még két lövés eldördült és újabb két férfi zuhant a porba. A többiek eszeveszetten rohantak. Még egy-két lövés eldördült, de ezek már nem találtak. Sarah abba az irányba nézett, ahonnan a lövések jöttek. A sötétből egy férfi alakja bontakozott ki. A kezében egy apró szürke sugárpisztoly volt. Az alak Sarahra nézett és elvigyorodott. A lány rémülten húzta össze magát és az egyik sarok felé húzódott.
- Ne félj! Nem bántalak. - szólalt meg a férfi és kinyújtotta a karját Sarah felé.
- Ki... ki vagy te? - hebegte a lány.
- Barát vagyok. Segítek neked.
De Sarah még mindig rémülten kuporgott a földön.
- Ne félj! Nem eszlek meg. - mondta a férfi mosolyogva.
Sarahnak lassan megjött a bátorsága és felállt.
- Gyere velem! - mondta a férfi és elindult kifelé a sikátorból.
A lány a halottra nézett.
- Vele mi lesz? - kérdezte.
- Hagyjad! Majd a dögevők eltakarítják.
Sarah levette a halottról az övét, amelyen két kés lógott és egy táskában egy vadász távcső. Eltette a holmikat és a férfi után ment.

A titokzatos idegen egy közeli épülethez vezette Saraht. Bementek és felgyalogoltak a nedves lépcsőkön. Amikor fölértek a tetőre a férfi egy régi víztoronyra mutatott.
- Megérkeztünk. - mondta.
Sarah végignézett a víztornyon. Roskadozó több száz éves tákolmány volt. Biztos volt benne, hogy ez az ócskaság még a Nagy Katasztrófa előtti, a hurrikánok előtti időkben készült. Falát moha és moszat lepte be. Néhol be volt horpadva a régi elrozsdásodott fém és ott mintha víz buggyant volna ki sötét volt a vas. Ám ahogy Sarah megérintette csont száraz volt. De a mohák és a moszatok nedvesek voltak, sőt vizesek.
- Hova érkeztünk meg? - kérdezte meglepetten. - Ez csak egy régi roncs víztorony.
- Ne sértegesd az otthonomat! - szólt rá szigorúan a férfi.
Sarah megriadt.
- Ez az otthona? - motyogta.
Látta maga előtt amint ezzel a férfivel ül egy mocskos és sötét víztoronyban. Elborzadt a gondolattól. A férfi felállt a toronyt az alján körülölelő párkányra és lassan kiaraszolt az épület széle felé nézőre.
- Nem jössz? - kérdezte Saraht?
- Hova? - lepődött meg a lány.
Alig hogy kiejtette a férfi egy ajtót nyitott ki a tornyon és belépett rajta.
- Ide. - válaszolta kurtán.
Sarah lenézett az épületről. Beleszédült a látványba. Ha arról a párkányról leesik, akkor már a többi utcalakó dögevő sem tud mit kezdeni vele.
- Ne félj! - szólt ki a férfi. - Nem lesz semmi bajod.

Sarah óvatosan felállt a párkányra és csigalassúsággal odaaraszolt az ajtóhoz. Ám hirtelen megcsúszott egy vizes moha csomón és leesett.
- Most már tényleg itt a vég. - gondolta ám hirtelen két hideg kéz megragadta a csuklóját és berántotta a víztoronyba. Ijedten bújt a férfihoz és már-már sírni kezdett. A férfi nyugtatólag átölelte ám ekkor Sarah elhúzódott.
- Jól van na! - mondta a férfi és belépett a sötétbe.
Sarah nem értette, hogy tud ebben a vak sötétben élni. Ám ekkor hirtelen fény gyúlt és elétárult egy mesés világ. Egy igazi kis lakosztály volt a víztorony belsejében. A roskadozó külső csak álca volt. Belülről gyönyörű volt minden. A falaknál hatalmas polcok álltak roskadozva a könyvektől. Viktor Hugo, Homéros, Shakespeare és még sok más híres író művei. A szoba közepén egy kis asztal állt. Mellette két szék. Az ajtóval szemben egy kis ágy állt. Sarah elképedve nézte a helyiséget. El se hitte volna, ha nem a saját szemével látja.
- Csukd már be azt az ajtót! - szólt rá a férfi. - Még idevonzod a dögevőket.

Sarah gyorsan becsukta az ajtót. Ekkor tudta csak jól megnézni az alakot. Magas, vékony, ősz hajú férfi volt. Ötvenes-hatvanas éveiben járhatott. Barátságos arcát ősz körszakáll övezte.
- Ne állj már ott mint egy birka! Ülj le! - szólt rá és ő is helyet foglalt. Elővett egy ládából egy kenyércsücsköt és odadobta neki. - Látom éhes vagy. Egyél!
Sarah csodálkozva nézett a kenyérre.
- Honnan szerezted ezt?
- Megvannak az összeköttetéseim.
Sarah gyorsan enni kezdett. Tömte a kenyeret a szájába.
- Ki vagy te? És... és miért segítesz nekem? - kérdezte tele szájjal.
- A nevem James Farlow. Nyugalmazott katonatiszt vagyok. Hogy miért segítek neked? Mert tudom milyen, ha valaki elveszti mindenkijét, és az utcán menekül. Részt vettem az Ontarioi-háborúban (kb. 30 évvel ezelőtt) (ezután a háború után pusztult el az összes Nagy-tavak környéki oázis). Láttam, hogy esnek szét családok. Láttam a szenvedőket, akik semmiről sem tehettek. Miután leszereltek Manhattanba költöztem, hogy segítsek az ittenieknek. De a dögevőkön már nem lehet segíteni. Lerohanták a házamat. Megölték a társaimat. Én megmenekültem és a régi búvóhelyemre költöztem... És te ki vagy? Nem vagy ide valósi. Hogy kerültél ide?... Az Isten szerelmére ülj már le!

Sarah leült a székre és lassan beszélni kezdett:
- Sarah vagyok Oaklandból...
- De milyen Sarah?
- Hogy hogy milyen? Ez a nevem Sarah.
- De mi a másik neved?
Sarah értetlenkedve nézett az öregre.
- Milyen másik nevem? Sarahnak hívnak. Ez a nevem és kész. Mi kéne még.
- Vegyük például az én nevemet. James. James Farlow.
- Nálunk senkinek nincs két neve.
- Hányan élnek a te földeden?
- Nagyjából kétszázan.
- Á! Akkor már értem... Folytasd!
- Mindig is vonzott a végtelen tenger. El akartam jutni a többi oázisba. Fel akartam fedezni a Földet. Pár éve hajóra szálltam hogy Európába menjek. Ám amikor elhaladtunk Manhattan mellett megtámadtak minket. Én kiestem a hajóból és kiúsztam a partra. A hajók megmenekültek de azóta nem tértek vissza.
- Értem.... Szólhatok az érdekedben... Hogy hazavigyenek.

- Kik? - kérdezte Sarah miközben lenyelte a kenyér végét is.
- Vannak barátaim a holland Antillákon. Rendszeresen hoznak nekem utánpótlást. Ők hozták a kenyeret is.
- Hogy mernek idejönni? Még nem támadták meg őket? És egyébként is honnan tudod hogy jönnek?
- Itt van a part egy köpésre. Ha kinézel az ablakon látod a kikötőt. - bökött a férfi egy lezárt nyílásra. Sarah eltolta az ajtót és kinézett.
Tényleg csak egy pár utcányira volt a tenger. Tisztán lehetett látni a kikötőt.
- És mikor jönnek legközelebb? - kérdezte visszalépve.
- Hamarosan. Legjobb ha itt maradsz amíg nem jönnek érted. Nem akarom, hogy elkapjanak a dögevők.
- Valamit nem értek. Ha a dögevők megölték a társaidat és majdnem téged is akkor miért maradsz itt segíteni nekik?
- Mindig van olyan akit meg lehet menteni.
- És mit csinál itt egész nap?
- Alszom... Éjszaka pedig a várost járom hogy olyanokat keressek akiket meg lehet menteni.
És ha éppen nincs az utcán akkor mit csinál?
- Olvasok, írok és társas játékozom... magammal.
- Mostmár lesz társa... Úgysincs semmi tennivalóm, amíg meg nem jönnek a hajósok.
- Majd meglátjuk. - mosolyodott el az öreg. - Lenne még egy-két dolog, amit el kéne intézni.
Hasonló történetek
2650
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
4069
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Piros Pille ·
Ez a rész valóban kidolgozottab, mint az első. Többet megtudunk a környezetről, sokat dolgoztál rajta.

Néhány észrevétel. Sok a hirtelen, és rengeteg az ekkor.

"Ekkor érezte, hogy az egyik buzogány tüskéi a vállába fúródnak. Felszisszent és gyorsan támadója irányába szúrt. Hason szúrta a férfit aki a összeesett. Ám ekkor már a többiek is Sarahra ugrottak.
- Eljött a vég. - gondolta a lány és már várta hogy lesújtson az utolsó végzetes ütés. Ám ekkor lövés rázta meg a sikátort. Sarah felnézett és látta hogy az előtte álló férfi holtan esik össze. A hátán ugyanolyan lőtt seb volt mint az úton heverő holt testen. A többiek is arra fordultak. Ekkor még két lövés eldördült és újabb két férfi zuhant a porba."

Érzékeltetni akarod, hogy a leírt történések nagy gyorsasággal követik egymást De ez következik a leírásból, azegymás után sorjázó, cselekvést leíró mondatokból, fölösleges az ekkor. Szedd ki, és nézd meg. Ugye, hogy ugyanolyan értelmes. Az olvasó gyorsan halad, neki; ekkor. Inkább húzni a nehézaz időt , nem sűríteni.

És mi van Kate-el és a fehér medvével? Abbahagytad?
Filander ·
A Kate kalandjait egy "félig erotikus" m?nek szántam. Ha úgy nem tetszik akkor inkább nem folytatom.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: