Kártyaparti

Sosem volt szerencsém a pasikkal, legalábbis én ezt gondoltam, miután négy év után szakítottunk a barátommal. Utána valahogy üldözött a balszerencse, a kiszemelt áldozat vagy kapcsolatban élt vagy nős volt, tehát még el sem kezdődött, de már is be kellett fejezni. Aztán fordult a kocka...

Marcsi bulizós csaj volt, de pasifronton ő is átkozott. Plátói szerelme mindenki mással ágyba bújt csak vele nem, ezt ecsetelte akkor is, amikor egy szombat délután átjött és meghívott az egyik haverjához kártyázni.
- Pont egy ember hiányzik. - könyörgött, miközben még igent sem mondtam, de ő már a szekrényemben kutatott valami használható gönc után.
- Egye fene. - álltam rá kissé kelletlenül. - Legalább felavatom a vadiúj farmerszoknyámat.
- Ez a beszéd! - kiáltott Marcsi és lehuppant az egyik fotelbe, hogy csináljon valamit hosszú, szőke hajával. - Van tükröd?

Délután ötre értünk oda. Zsigmond már kissé felontott a garatra és széles vigyorral fogadta hármunkat, útközben ugyanis felvettük Gigit is.
- Most aztán jó sokan vagyunk. - terelt be minket a szobába, ahol az asztal mellett már ültek. - Ő itt Gyuri, György és Kristóf.
Utóbbinál megdobbant a szívem. Kristóf ott lakott, ahol én és gyakran szemezgettünk meg olykor-olykor mosolyogtunk is egymásra, de sosem jutottunk ennél tovább. Aztán elmaradozott.
- Foglaljatok helyet csajok! Piát? Naná! - válaszolt helyettünk és söröspoharakba töltötte a márkás alkoholt. - Gyurikám! Keverd a paklit!
Miután Zsigi is elfoglalta a helyét és gondoskodott arról, hogy ne legyenek üresek a poharak, megindult a játék. De nem hagyományos pókernek néztünk elébe.
- Ezekre a cetlikre felírtam a nevünket, kivéve a Györgyét, ugyanis ő fél az asszonytól. - nevetett, majd folytatta. - Nos! Mindenki húz és így párok alakulnak ki. Aki veszít, hagyja, hogy a párja azt csináljon vele, amit akar.
Marcsi felnevetett és visszakozott, akárcsak Gigi és én. Kristóf és Gyuri sem lelkesedett az ötletért, előbbinek felesége, utóbbinak barátnője volt. De Zsigi aktivitása valahogy ránk is ránkragadt, de csak úgy, ha egy határt nem lépünk át.

Mondanom sem kell, hogy Zsigi azt mondta, húzzanak a fiúk, hogy spóroljuk az időt. Gyuri Marcsit húzta, Zsigi engem, Kristóf pedig Gigit. Aztán Zsigi és Kristóf cetlije valahogy kicserélődött és Kristóf mellém ült le. Megnyaltam kiszáradt számat és igyekeztem nem ránézni, pedig tudtam, hogy ő engem bámult és mosolygott. Emlékszem, annyira nagy hatással volt rám, hacsak rám nézett, elolvadtam. Az első kört Gigi vesztette el, Zsigi nyomban le is kapta, szaftosan, ahogy kell. Amíg Zsigi a barátnőm torkát kutatta, addig Kristóf hozzámhajolt, olyan közel volt, hogy meztelen lábam az ő fehér halásznadrágjához ért.
- Mindig is kíváncsi voltam a nevedre. - suttogta és nem tudta eltűnteni arcáról a vigyort. Ahogy én sem.
- Ha ez megnyugtat, engem is érdekelt, hogy téged hogy hívnak. - és fekete hajamat a fülem mögé tűztem.
Újra lapokat kaptunk és a szerencse most engem hagyott cserben. Elhúztam a számat és letettem a paklim.
- Vesztettem. - mondtam és valahogy zavart, hogy minden szem ránk szegeződik.

Kristóf azonban már alig várta, hogy Fortuna elpártoljon tőlem. Karját a nyakam köré fonta és miközben másik kezében még mindig a lapjait tartotta, magához húzott és megcsókolt. Vad volt és vágyakozó, nyelve nyílként zúgott a számba és szinte követelte, hogy csatlakozzon hozzá az enyém is. Őrülten jól csókolt, ezt mindig is így gondoltam. És ha Gigi nem szól közbe még órákig így maradtunk volna. A hatodik körben a lapjárás megint nem nekem kedvezett és őszintén szólva erre gy kicsit én is rásegítettem, de csak azért, hogy újra megcsókolhasson. Tudtam, hogy nős meg minden, de ha őt nem zavarja, akkor engem miért zavarjon. Jó, zavart, de nem tudtam megállni.

Csakhogy Kristóf most valami egészen mást tervelt ki. Mindenkiben volt már, a pasikban jócskán, talán az alkohol vezette Kristófot is, amikor száját végighúzta a nyakamon és ujjait becsúsztatta a felsőm alá. Annyira jól csinálta, hogy ha nem ittam volna meg az a nagy pohár likőrt, akkor sem állítottam volna meg. A csajok látták, hogy mi van készülőben és kivonultak a konyhába valami kaját csinálni. Kristóf időközben már az asztalra ültetett, de továbbra is harapdálta a nyakam és kezével a mellemet simogatta, majd, hogy jobban hozzáférjen, kibújtatott a felsőmből, ami alatt nem viseltem semmit.

Annyira lefoglalt, hogy meg is feledkeztem a többiekről, akik az asztal mellett maradtak és minket figyeltek. Hanyatt feküdtem, rá a kártyákra meg a zsetonokra, amelyekkel játszottunk, miközben Kristóf feltolta a szoknyát a derekamra és lehúzta rólam a bugyit. Fejét a lábaim közé dugta és nyelvével egy csíkot húzott az alhasamtól egészen a csiklómig, amit először lassan izgatott, majd bele-beleharapott én pedig halkan nyögdécselni kezdtem, főleg, miután ujjaival többször belémhatolt. Eljutatott a csúcsig, majd felegyenesedett és a kezemnél fogva felhúzott.

Kigombolta a nadrágját és megkért, hogy orálisan elégítsem ki. Megtettem. Letérdeltem elé és először puszilgatni, simogatni majd nyaldosni kezdtem, ő pedig a hajamba markolt, hogy maga adja az ütemet, miután a számba vettem a péniszt. Gyorsan elment és a nyakamra élvezett. Újra az asztalra ültetett és ezúttal a farkát vezette belém. Felsóhajtottam. Kristóffal összekapcsolódott a tekintetünk, miközben ő szépen lassan mozogni kezdett én pedig válaszoltam a lökésekre. Csípőmet mind jobban és jobban megemeltem, hogy magamban érezhessem, hogy betöltsön.

Ahogy közeledett az orgazmus, hátravetettem a fejem és hangosan sikítozni kezdtem. Kristóf önelégülten mosolygott, nagyon meg volt elégedve magával és fokozta a tempót, hogy egyszerre élvezzünk el. Lihegve csapódtam az asztalra és Kristóf vigyorogva rám feküdt. Oldalra néztem és láttam, ahogy Gyuri visszagyömöszöli péniszét a nadrágjába, miközben próbált nyugodtan lélegezni, akárcsak Zsigi, aki mosolyogva bólogatott.
- Mit szól majd az asszony Kristóf? - kérdezte nevetve és láttam, hogy Kristóf egy pillanatra megbánta az egészet.
- Majd lerendezem.

Kristóffal ugyan akkor nem jöttünk össze, amit egy kicsit bántunk is és kártyázni sem mentünk egy ideig, a kapcsolatot azonban a mai napig tartjuk. És ki tudja...