KANNÁS LEE KALANDJAI
VAD KALANDOM TŰZFÖLDÖN
Jéghideg szél süvített az arcomba, végigsöpörve tépázta a szikár vidéket. Fázósan húztam be a nyakam, most örültem igazán a bennszülöttektől ajándékba kapott vastag, kecskeszőrből szőtt ponchómnak. A homok szőke kontyom szigorúságát, egy pillanat alatt megtépázták a tomboló elemek. Kisebb fürtök szabadultak ki a szorítás alól, táncot lejtve a suhogással.
Amint a hideg, nehéz esőcseppek beszivárogtak a színes szövött anyagba, a nedvesség nyomán bűzfelhő illatozott. Mintha élő kecskehad kísért volna a gyér cserjék között vezető csapáson, elnyomta az utálatos illat a hegyvidék harapós és semmihez sem hasonlítható levegőjét is. A távoli hegycsúcsok összemosódva táncoltak a szemem előtt, az orromig is alig láttam.
Eszembe jutott, hogy a kis kecskét a kunyhóm előtt felejtettem kikötözve, de már nem akartam visszafordulni, csak reméltem, hogy a háromhetes kis gida Egolin nem fog megfázni.
Öt perc gyaloglás ebben az ítéletidőben- több, mint ezerötszáz méter magasan-, nem is volt olyan könnyű. Mintha minden lépéssel egy-egy láthatatlan ólom falat toltam volna odébb. Erőért imádkoztam az Istenhez, hogy csillapítsa az elemek harcát.
Hogy kerültem oda?
Amolyan felfedező vagyok.
Mindig is vonzott Tűzföld titokzatos világa, az Andok és a Magellán-szoros sok-sok kicsi szigete, amely az országot alkotja. Vad tájak, egyedülálló állatvilág, morajló víztömeg, hófödte hegycsúcsok. Ez mind-mind Patagónia, a vadregényes táj.
A fővárosban, Buenos Airesben alig töltöttem el huszonnégy órát. Tulajdonképpen csak a repülőteret láttam, mert hamar magánrepülőre szálltam és feljöttem a hegyekbe, ahol a lakosság nagyobb része tengeti az életét.
Persze szerettem volna gleccser túrán és más csemegéken részt venni, de nem ezért jöttem, nekem a hegyi emberek életéről kellett filmet készítenem. Pedig volt egy ajándék jegyem, a fővárosi, zenés cirkusz előadására is, de lemondtam a munka miatt.
Egész nap a környéket jártam, a kalauzom egy jóképű angol férfi volt, Maxim. Első pillanattól kezdve vonzott, mint a mágnes, a kék szeme pillantásától felgyorsult a szívverésem, az arcszesze illata megbolondított. A lényeg, hogy a férfi a negyvenes éveiben járt, de elmondása alapján egy éve amióta ott dolgozott orvosként nem feküdt le senkivel. A bennszülöttek nem hozták lázba.
Egyébként Lara Reynolds vagyok, de mindenki csak Kannás Lee-nek hív, mert kiskoromban örökösen anyám locsoló kannájával játszottam. Harminchárom éves koromra életművésszé váltam. Nincs senkim, magamban élek, férj és gyerek nélkül.
Hogyha divatos akarok lenni, akkor csak szingli, oké? Az életemet magam alakítom. Vándorlok a világban, filmre veszem, amit látok, és ha kész van, eljuttatom oda, ahol fizetnek érte.
Amikor a kis kunyhószerű épülethez értem, a süvítő szél és az arcomba csapódó eső miatt vakon tapogatóztam. Ekkor éreztem, hogy két erős kar nyúl értem és behúz a jó melegre. Talán egy kicsit tovább tartott az a két kar az ölelésében, mint kellett volna, de egyáltalán nem bántam, sőt a világ hidegét éreztem a csontjaimban, amikor elengedtek.
- Épp most akartam maga elé menni, de az igazat megvallva azt hittem ebben az időben elmarad a közös vacsoránk. - Kellett néhány másodperc, míg visszanyertem a lélekjelenlétem, egy petróleumlámpa sárga fénye világította meg a sárgás- piszkos, girbe- gurba anyagból döngölt falakat.
- Tudja - néztem a szédületesen kék szemekbe -, hogyha megígérek valamit, akkor mindig betartom. - A férfi szemtelen mosolyától megrogytak a térdeim, és végtelennek tűnt a pillanat, amikor a tekintetünk egymáséba mélyedt.
Nagyon tetszett nekem. A fehér inge, a sötét nadrágja, a fekete haja, ő, a férfi.
A fehér törölköző, amit a kezembe nyomott puha volt és jó illatú. A hajamat kibontva kezdtem el szárazra törölni, a fogaim összeverődtek a fázós remegéstől. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Maxim ott áll mellettem. Ez nem lett volna olyan nagy baj.
De a tekintete. Égetett.
A férfi kinyúlt felém, azt hittem meg fog simogatni, érinteni. De tévedtem. Csak a törölközőt vette el tőlem.
- Vegye le a ponchóját és a zakóját is, itt a tűz mellett majd megszáradnak.
Ahogy megszabadultam a nehéz anyagoktól az ingben és nadrágban egyszerűen meztelennek éreztem magam. Attól, ahogy továbbra is bámult Maxim. Az arcom pirosodott, mert a tekintete súlya megmerevítette a mellbimbóimat, a pulzusomat az őrületbe kergette. A lábam köze sajogni kezdett, a lélegzetem felgyorsult.
Le tudtam volna tépni róla a ruhát!
Nem mertem persze, pislogással igyekeztem az állapotomról elterelni a figyelmét. Körbefordultam, mint akit érdekel, hol van, milyen a két részre osztott helyiség. Egy, ahol álltunk volt a konyha, a nappali és az ággyal a sarkában egyben a háló is.
A kis íróasztal az ággyal ellentétes sarokban a felhalmozott papírokkal, és a laptoppal - aminek otromba generátor csiholta az áramot -, pedig a dolgozószobát képviselte. Zsúfoltnak tűnik felsorolva, de valahogy mégis barátságos és otthonos benyomást keltett, főleg a meleget adó kis bádogkályha miatt, ami előtt fahasábok feküdtek.
A lábam alatt döngölt sárgásbarna talaj, rajta frissnek tűnő leszórt szalmaféle. A fal mögött feltételezésem szerint a mellékhelyiség és valamiféle fürdő-tisztálkodó helyiség lapulhatott meg.
- Két csillagos- futott ki a számon, még el is mosolyodtam.
- Jöjjön akkor, vacsorázzunk meg, ne hűljön ki az étel, hogyha már csak és kizárólag a maga kedvéért annyit fáradoztam!- invitált Max az asztalhoz.
Az asztalka mellett kép kopott szék, egymással szemben, rajta nagy fonott tányérokon letakarva az étel. Kelletlenül ültem le, a férfi kihúzta nekem a széket.
Örültem, hogy végre ülök, így nem volt annyira feltűnő a remegésem. Nem tudom pontosan mit ettem.
Valamivel ízletesebb volt a mindennapi ételeknél, a kukoricalepény ízétől már émelyegtem, de a zöldségek számomra ismeretlen, finom szószban voltak.
- Igazán finom- vettem a számba egy falat halat.
- Reméltem, hogy ízleni fog- volt a válasz.
Ekkor nyílt az ajtó, ami miatt halkan felsikkantottam.
Nem hittem, hogy ebben a tomboló viharban van rajtam kívül még egy őrült, aki ilyenkor járja a hegyi ösvényeket!
Pedig volt.
Amikor megláttam a Maximhoz kísértetiesen hasonló férfit, felálltam a döbbenettől. Az idegen bőrkabátban volt, farmerben, bakancsban és csak mosolygott rám. A borostája kiemelte a megnyerő arcát, a szeme csillogását, a pimasz mosolya pedig!
Egyikükről a másikukra néztem. Maximról az idegenre és ekkor esett le, hogy ikrek!
- A fenébe - hápogtam.
A két férfi, hangos hahotában tört ki. Az idegen ledobta magáról a kabátját, az íróasztal mellől elvette a széket és Maxim és én közém ült. A fekete haja alól pimaszul mért végig.
- Denvers vagyok, Maxim ikertestvére!- nyújtotta felém a karját. A szorítása melegséggel öntött el, pedig az ujjai el voltak gémberedve, hidegen kulcsolódtak az enyémekre.
- Mondják melyikük volt a kalauzom?- kérdeztem idegesen.
- Én-vágta rá egyszerre mindkettő.
- Micsoda?- háborodtam fel.
- Beláthatja Lara, maga nem csak itt, de bárhol egy gyöngyszem lenne, kérem, bocsássa meg, amiért ily ódon osztoztunk magán - vetette közbe Maxim.
Vissza akartam mosolyogni, de nem ment. Valahogy úgy éreztem becsaptak. Rászedtek és biztosan eszmecserét folytattak rólam. A nő, akivel szórakoztak. Áldozatnak éreztem magam. Két alfa hím játékszerének.
- Tudják mit? Bemutatkozhattak volna elsőre is mindketten! - ekkorra már kiabáltam és hirtelen-ahogy indulatosan felálltam, a székem is felborult.
- Ez nem volt szép maguktól, tudják?- Erősítésül a borral félig tele töltött poharamat az asztallaphoz csaptam, majd válaszukat meg sem várva, a kopott, ütött-vert falú öreg kályhához siettem és magamra rángattam a zakómat, majd a ponchómmal a kezemben az ajtó felé vettem az irányt.
- Ne duzzogj -lépett elém Maxim. A tegezéstől és attól a varázstól, amit a közelsége okozott hagytam, hogy kivegye a kezemből a durva anyagot. Mintha minden megváltozott volna egy pillanat alatt.
Közelebb lépett, annyira közel, hogy éreztem a teste melegét.
Lenézett rám.
- Nagyon szép vagy – suttogta -, túl szép ahhoz, hogy elengedjelek- e nélkül. – Ezzel lehajtotta a fejét. Abba, ahogy a szánk összeért beleremegtünk mindketten.
Megfordult velem a helyiség, de azokban a pillanatokban, amikor a semmihez sem hasonlítható elektromosság átfutott rajtam úgy éreztem a föld is miattunk hánykolódik.
A bor tehette vagy a túl sokáig visszafojtott vágyak, amelyek már túl régen készültek feltörni. Mindenről elfeledkeztem.
Nem voltam erős nő, se világutazó, se a saját talpán megálló szingli.
Olvadó asszonnyá váltam a férfi karjaiban.
A szőke hajamat az ujjai végig szántották, amitől a samponom virágillata intenzíven belengte a szobát. Éreztem, ahogy Maxim elégedetten belélegzi az illatot.
- Finom vagy - suttogta egy pillanatra megszakítva a túl finom csókot.
Az egész annyira izgató volt.
A pompás test, ami az enyémnek feszült ezer fokot izzított bennem. A szám vajként olvadt a férfié alatt, szinte magától nyílt ki, hogy mohón beengedjem a nyelvét. Elkapta a derekam, mert érezhetően megrogytam a nyelves csóktól.
Faltam a száját, ő az enyémet. Szuszogtam, alig kaptam levegőt. A kezem az erős bicepszét szorította. Minden női sejtem életre kelt, azt hittem ez maga katarzis.
Aztán megéreztem.
A hátamhoz is simult egy test!
Szintén erős izmok és tűzforróság. A másik férfi, Denvers ölelt át hátulról. A szája a nyakam hajlatába égetett csókokat.
A kettős élvezettől azt hittem elégek, innen már csak nagyobb vonalakban emlékszem az eseményekre, két ilyen csoda jóképű és testű férfi egyszerre maga volt a kéjhalál.
Olvadó mámor vett körbe.
Maxim keze az ingem alját kihúzta a nadrágomból a nagy tenyere pedig végigsimított az oldalamon. Felnyögtem akaratlanul is, ő is hörögni kezdett.
- Érints meg - suttogta rekedtem Max majd a kezemet az ágyékára húzta. Éreztem mennyire kemény, az erős férfiasságát kisimogatták az ujjaim. Teljesen bevadultam, a nadrágja cipzárját valósággal eszelősként rángattam le, hogy az ujjaim, a bársonyos bőrrel fedett meleg keménységet érinthessék.
Annyira jó volt érezni!
Közben Denvers hátulról nyomogatta magát nekem, éreztem a derekamnak feszülni az ő izzó keménységét is. A kezei a hátamat simogatták, a gerincem vonalánál siklott fel s alá.
Majd sikkantottam egyet, amikor az egyik keze a hátamról a simogatásért kiáltó mellemhez ért. Nagyon jó volt. Masszírozta, miután a keményen álló mellbimbómmal játszott egy kicsit. Én addigra Maxim férfiasságán le- föl húzogattam a bőrt és majd meghaltam a vágytól, hogy láthassam is, amit érzek.
- Vetkőzzünk le - szolt ekkor Denvers.
- Egyetértek-helyeselt Max is, én pedig már gomboltam is az ingem kifelé. A két férfi meztelenedő látványa felért egy orgazmussal. Csodaszép volt mind a kettő.
A magas, izmos testük, a széles válluk, az aranyló barnára sült bőrük, a megnyerő, két egyforma férfias arc…
Egytől is boldog lettem volna nagyon, de amikor duplán megláttam az izmos, kisportolt combok között a merev vesszőt! Mindkettő szép vastag volt és nagy. Hasonló egymáshoz, Denversé kicsit balra hajló.
A két férfi folyamatosan engem figyelt. Bátran és merészen vetkőztem, tudtam, hogy tetszeni fog nekik a magas, karcsú testem, a feszes, kerek fenekem, a hosszú combjaim, a keskeny derekam, és a szép, formás, hetykén álló mellem, ami eddig minden férfit levett a lábáról.
A tekintetük simogatott, majd a finom kezük, ahogy odaértek hozzám, mellém. Az ágyra döntött Denvers, a lábaim közé térdelt.
- Gyönyörű vagy – lehelte, majd széthúzta a nagyajkaimat, amik már nedvesen várták. Leheletnyi finoman kezdte el használnia nyelvét. Le-fel, siklott, majd az alsó résznél megállt, a luk körül körözve, nyelvét be- betolva. Majd újra az előző mozdulat és fent körözött. Nem kellet túl sok, az első orgazmushoz.
Közben Maxim oldalról a férfiasságát az arcom elé tartotta, tetszett az illat, a látvány. Megnyalogattam a férfiasságának tetejét, a makkot körbe nyálaztam, majd alulról felfelé és fordítva kényeztettem, miközben Maxim a melleimet gyűrögette.
Először csak a makkot kaptam be, majd felnyögtem, mert Denvers játéka odalent a csúcsra vitt.
- Nagyon jó, ah Istenem-szakadtak ki a szavak Maxim szájából, amikor mélyebbre nyeltem a férfiasságát, a felénél picivel lejjebb.
Denvers ekkor Maxra nézett.
- Lehet az enyém az elsőbbség?-A szája nedves volt attól amit csinált velem előzőleg, a keze a férfiasságára kulcsolódva mozgatta a bőrt, miközben az elő cseppjei kicsi, tejüveg cseppekként törtek elő a húsos makkján.
- Nem bánom - nyöszörögte Max, mert addigra már ütemesen szoptam.
Ki is húzta magát belőlem.
- Lassabban, várj, pihenjünk egy kicsit, így túl hamar el fogok élvezni!
Maxim odébb állt, hogy premier plánban bámulhassa, amint az ikertestvére széttárja a lábamat, megemeli a csípőmet a fenekem alá nyúlva, és szép lassan belém vezeti a méretes, eres, akkorra már lüktető férfiasságát.
Ahogy csúszott bennem egyre beljebb, úgy nyögtem egyre hangosabban. Feszített, kitöltött és olyan hullámokat indított el bennem a legbelsőmből-valahonnan a méhem környékéről kiindulva, amelyek teljesen maguk alá temettek. Pár lökés után újra elélveztem, de úgy hogy Max mutatóujja a fenekembe csusszant.
Sikoltottam a kettős kéjtől.
- Óóóó, a fenébe rögtön elsülök - kiáltott ekkor Denvers kihúzva a péniszét a hüvelyemből, mert az élvezetem miatti összehúzódások, amelyek szorították ritmikusan, majdnem a csúcsra vitték őt. Lihegve csillapította magát, helyet cseréltek Maximmal.
Maxim fölém térdelt, a fenekemet felemelte magához, egyik kezével úgy tartott, majd rám hajolt és végig csókolt miközben pumpált.
Nagyon jó volt, azt hittem megőrülök. Az orgazmus újra elöntött miközben Denvers már nem bírta a kínlódást. A fejem mellé állt, a kezemet megfogta és a pénisze köré illesztette, a saját kezét pedig az enyémre szorította. Közben nagy hördüléssel, Maxim belém élvezett, ugyanakkor Denvers is az élvezetbe emelkedett. A spermája melegen takarta be a vállam egy részét.
Max ekkor rám engedte magát, a fejét a nyakamba temette, Denvers pedig mellém feküdt és a másik felemet melegítette.
Oldalt fért csak el, az ágy nem volt valami nagy. Becsuktam a szemem, és arra gondoltam, ami történt. Egy ribancnak éreztem magam.
Mégis az egyik kezem Maximon pihent a másik az ikertestvérén.
Egy valamiben egészen biztos voltam, ismétlést akarok!
