Kaláka

Gyerekkoromban, úgy 30 éve már, még rendszeres dolog volt a kaláka, azaz a közös munka. Ha egy család házat épített, vagy akár csak a kukoricát akarta betakarítani, akkor meghívta, barátait, rokonait segíteni és közösen gyorsan és jó kedvel végezték a munkát. Nem is járt ezért fizetség, csupán a segítséget illett visszaadni. A nyolcvanas évek elején a gyerekkori barátom, nevezzük Iminek, végre elhatározta megnősül. A sráccal jóban-rosszban együtt voltunk már tíz éves korunk óta, együtt kezdtünk el valamikor hatodikos korunkban onanizálni, és utána a csajokat hajkurászni. Egy darabig a szülőknél laktak, de hát tudjuk, hogy van ez nem nagyon egészséges, az, ha a fiatalok egy házban élnek szüleikkel. Nos Imi is nyakába szedte a várost és lelt is egy házat, ami kisebb-nagyobb felújításra szorult, de mindezt kalákában is meg tudtuk tenni.

Mint régi haver természetesen én is kivettem a részem a munkából. Egyik meleg nyári napon épp a tető cserepezését fejeztük be mikor felesége a Móni szólt,
- Fiúk kész az ebéd. - Napon melegített vízben lezuhanyoztunk, előbb én, majd Imi és Móni. Míg ők az udvar sarkában mosakodtak, akarva akaratlan is Móni testére pillantottam, hisz, csupán néhány bokor takarta el előlem őket. Egyszer csak odahívnak, hogy öntsem le őket egy locsolónyi tiszta vízzel. Nekem sem kellett kétszer mondani, vittem a vizet és szabadon legeltettem a szemem Mónin. Nem túl magas, kb. 162 cm, 54 kg, kicsi kerek kemény mellek és hát a combok hajlatában egy kedvesen sejlő vöröses szőke szőrpamacs virított. Nem szégyenlősködött, sőt élvezte a dolgot, mármint, hogy „csorog a nyálam utána”. Imi szerszáma is ágaskodni kezdett és mind a 14 cm- jével mutatta, hogy harcra kész. Még kölyök korunkban méricskélgettük, kinek-kinek szerszáma mekkora és kb. ugyanazt az átlag méretet értük el mindketten.

Az enyém is mindössze 13 cm de, ahogy az egyik barátnőm mondta, „jobb a kicsi fürge, mint a nagy melák”. A mosakodást követően behúzódtunk a már félig-meddig elkészült hát konyhájába és jót ebédeltünk. Ebéd után a szieszta talán az egyik legkellemesebb elfoglaltság. Így aztán bevonultunk az elsötétített szobába, ahol mindhárman az egyetlen ágyra heveredtünk. Imi megkért, kenjem le a hátát, mert kissé leégette a nap. Természetesen megtettem, majd ugyanezt kérte Móni is. Na mondom magamban, most vagy soha. Amint a pólóját levetette, látom ám, hogy nincs rajta melltartó, s csak hasra fekszik és rám vár. Szépen lassan elkezdtem kenni a hátát, finoman a vállainál kiindulva, majd egyre alább csúszott a kezem, kezdetben csak véletlenszerűen, majd egyre céltudatosabban kezdtem a mellei irányába is kenceficézni. Éreztem, nincs ellenére. Ez alatt Imi szunyókált, de az is lehet, csak tetette magát. Mind lejjebb csúsztatva kezemet, már a gömbölyű popsiját kezdtem simogatni, amikor azt mondta
- Kösz, elég.

Visszahúzta a pólóját, és hanyatt vetette magát, na gondoltam eddig volt tán igaz se volt. A csaj köztünk, mi fiúk két szélen és egyszer csak, mintha véletlen lenne mindketten a hasára tettük a kezünket, mintegy átölelve. Semmi tiltakozás, sőt mikor érzem, Imi sem álmában tette oda a kezét, hanem szinte „vezeti” a kezemet a Móni mellei felé, hát a torkomban kezdett el dobogni a szívem. Akartam is meg nem is, hiszen a barátság a csak barátság és a haverom felesége az valahogy „szent”-nek tűnt amúgy elméletben. No meg akkoriban még sokkal kevesebbet tudtam arról, hogyan is kell egy csoport kapcsolatot kiépíteni. No de csak ébredezni kezdtek bennem is a gerjedelmek és, lassan a Móni melleihez értem én is. Mindketten simogattuk, becézgettük a melleket, egyelőre a pólón keresztül, Móni csak néz, majd kissé rekedten az izgalomtól megszólal –de hát ezt, hogy gondoljátok fiúk! Imi erre megnyugtatta,
- Nézd a Pistával mi olyan régi jó barátok, vagyunk, annyi a közös bennünk, miért ne lennél te is az, és főleg miért ne lenne neked egyből két pasid. Azt hiszem az izgatottságtól egy szót se tudtam volna kinyögni. Móni csak bólint, majd felém fordul és rám néz, én Ő rá majd lassan e szájához közelítek és elkezdem csókolni.

Eközben kezeink már a póló alatt is a melleit simogatják és nem hiába. mert a bimbói mint két borsó szem megmeredtek és élvezték az izgatást. Még most is két gyerek és majd húsz év után is jó mellei vannak, azt hiszem ez adottság. Kis időre abba hagytuk a csókolózást, míg kibújt a pólóból, majd átfordult Imi felé, nehogy hanyagolva érezze magát. Bal kezemmel lassan a csöppnyi kis bugyijába bújtam, majd lassú felderítő útra küldtem ujjaim. Bozontjának mélyén ráleltem pinusára, és örömmel éreztem, hogy középső ujjamat szíves meleg, nedves fogadtatásban részesíti. Akkor mér mindhárman jócskán ziháltunk és farkam is meredezett a fecske alsómban. Szinte pillanatok alatt került le minden ruha rólunk és én nagy örömmel észleltem, hogy Imi is alaposan begerjedt. Megengedte, hogy elsőnek én vegyem birtokomba Móni pinusát, ráfeküdtem és amint a szűk forró barlangban, éreztem a farkamat szinte csak pár mozdulatra volt erőm és forrón kilövelltem. Kissé szégyelltem magam a gyors elsülés (felsülés) miatt, de Móni már Imire várt és kedvesen simogatott. Imi a klasszikus misszionárius pózban nagy lökésekkel juttatta Mónit, egyre közelebb az élvezetek csúcsához.

Eközben lassan magamhoz tértem és oldalról beszállva a játékba, Móni melleit simogattam, míg Ő a farkamat vette kezelésbe. Egy csöppet sem zavarta, hogy kissé ragacsos és ügyes mozdulatokkal ismét harcra kész állapotba hozta. Imi sem bírta sokáig, hatalmasat élvezett és Móni ott maradt már egészen bemelegedve. Szerencsére ismét harcra kész állapotba jutottam, és ekkor el kezdtem csókolgatni a Móni melleit. Nos ez volt az a pont amikor már majdnem elment a csaj, de nem hagytuk annyiba és kedvenc pózában folytattuk a szeretkezést. Lábát átvetve rajtam, velem szembe ülve lassan belém ereszkedett. olyan finom, meleg, síkos és bejáratott punci még soha nem simogatta farkamat. Lovaglása közben Ő szabta meg az ütemet és mivel jómagam már nem voltam „annyira éhes”, minden gond nélkül kibírtam. Hatalmasat élvezett. Nem is csupán a hangja, de egész teste, és össze-össze ránduló hüvelye is mind azt bizonyította, végre neki is nagyon jó. Ezután már nekem sem kellett sok, hogy maradék magomat is belé eresszem.
- Nagyon fincsi volt, mondta, majd ráborult a mellemre és így hármasban szundítottunk egy jót a zsongítóan meleg nyári délutánban.