Judit

Judit szabadnapos, férje dolgozik, a kicsi az oviban. Reggel és délelőtt mindent gyorsan elvégzett, amit a háztartás megkövetelt, hogy maradjon némi idő délutánra, amit végre csak és kizárólag magára fordíthat. Régóta nincs ideje önmagára, úgy érzi, idejekorán elfáradt, kiégett, megöregedett. Férje iránt egy ideje már elvesztette érdeklődését, pedig nagy, őszinte és lángoló szerelem volt az övék, még az egyetemen kezdődött...

Egy hatalmasnak látszó, de könnyen mozgatható fotelszerű ülőalkalmatosságban ül a nappaliban. Az a típus, amibe az üzletben nézelődve ránézésre bele tud szeretni az ember, amiben akár aludni is lehetne, olyan kényelmes. Mellette magazinokkal teleszórt dohányzóasztalka. Szemmel láthatóan magába feledkezett, eszébe jutott valami és azon mereng. Hirtelen pattan fel és a gardóbszekrényhez siet. Kinyitja, és az ajtó belső lapjára szerelt nagy alakú tükörben kezdi nézegetni magát. Ide-oda forgolódik, vizsgálgatja magát, eldönthetetlen, vajon elégedett-e a látvánnyal vagy sem. Megmagyarázhatatlan izgatottság lesz úrrá rajta. Éles mozdulattal becsukja az ajtót, visszaül a fotelba. Előredől, a dohányzóasztalról egy színes, igényes képekkel teli magazint választ, amit szórakozottan lapozgatni kezd. A magazin divatmelléklete az idei fürdőruha-divatot mutatja be. Csupa merész, kétrészes darab, csinos fiatal modellek. Ezeknél az oldalaknál hosszabban elidőzik.

Hirtelen felpattan, a magazint a földre ejti, visszamegy a gardróbszekrényhez, és az előbbi éles mozdulat inverzével kinyitja a tükrös ajtót. Rövid ideig mozdulatlanul bámulja a tükörképet, majd gyors, kapkodó mozdulatokkal vetkőzni kezd. Házi használatra bejáratott ruha van rajta, vékony, élénk színekkel festett vászonpantalló, egyszerű pasztell felső és kardigán. Egyenként dobálja le magáról a ruhadarabokat. Egy szál alsóneműben (fehér pamut bugyi a hozzávaló sportos melltartóval, kényelmes, de nem túlzottan érzéki darabok) és zokniban áll a tükör előtt.

Elmosolyodik. Leveszi a zokniját és a szoba távoli sarkába dobja. Lázasan kutatni kezd a gardrób egyik alsó polcán. Úgy tűnik, megtalálta, amit keresett. Feláll, gyorsan leveti a bugyit, kikapcsolja a melltartót, és a zokni után dobja mindkettőt. Az imént előtalált fehérneműt lassú, kimért mozdulatokkal veszi fel. Fehér színű, igényesen formatervezett darabok. Nem kihívók, inkább elegánsan tartózkodó vonalvezetésűek, némi csipke, nem túl sok, éppen annyi, amennyi felkelti az odatévedő tekintet érdeklődését, aztán tapintatosan háttérbe húzódik, átadva a főszerepet a formák és idomok látványának. Judit már mosolyog. Elégedetten fürkészi a tükörben látott képet. Kacér mozdulatot tesz. Hangosan felkacag, kezdi élvezni a maga kitalálta játékot. Oldalt fordul, kéjesen mozdulattal megsimítja a fenekét. Szembefordul a tükörrel, és lassú mozdulattal, nyaktól lefelé, cirógatja magát. A melltartóból kibukkanó halmoknál elidőzik.

A kéz lassan halad a has felé, majd kis tétovázás után tovább. Az áttetsző fehér bugyi sejtelmesen láttatja az ívelt szeméremdombot és a gondozott szőrzetet. Judit lassan ringatózni kezd, a kezek a combtöveknél kalandoznak. A látvány, valamint a lassú, de mégis ritmusos mozdulatok hatására egyre mélyebben merül gondolataiba. Percekig hirtelen ébred. Ahogy ujjai, mintegy véletlenül, a saját testet újra és újra felfedező mozdulatok esetlegességével, elérnek a combtő és a nagyajkak találkozásához, észreveszik a nedvességet. Meglepődik. Nem gondolta, hogy ennyire felizgult. A felidézett képek és a képek által felkeltett erotikus vágy egészen eddig nem volt szinkronban. Az érzés intenzitása meglepi, egy pillanatra ki is esik a történések keltette harmóniából. Szórakozottan babrál bugyija nedves szélével, majd hirtelen ötlettől vezérelve odamegy a fotelhez, és a tükör elé tolja. Leül. Először kicsit feszeng, az előbbi hangulat megtört, szeretné újra felvenni a félbe maradt játék fonalát. Enyhe terpeszben helyezkedik el, lassú, kimért mozdulatokkal érinti a nyak és a váll érzékeny területeit, lassan a mellek tájára merészkedik, és a fehérneműn keresztül cirógatni kezdi. Az iménti állapot lassan újra magával ragadja. Óvatos, szinte félénk mozdulattal nyúl a melltartó alá. A bimbóudvar, akárha áramütés érte volna, hirtelen ugrik össze, Judit maga is meglepődik az érzet intenzitásán. Az ujjak a megkeményedett bimbóval játszanak. Judit szeme a tükörképen követi a jobb kéz hastájék felé tett kalandozásait, élvezi a látványt. A kéz a szeméremdombon pihen, mintegy „hadvezéri magaslaton”, mosolyodik el Judit, ahogy eszébe jut az idézet A szerelem iskolájából, pszichoszexuális fejlődésének talán legfontosabb, serdülőkori maszturbációinak egyik meghatározó kiindulópontjául is szolgáló kézikönyvéből. Miközben a bal kéz fáradhatatlanul morzsolgatja a keménységéből mit sem veszítő mellbimbót, a másik kéz mutatóujja elegánsan nyit utat nagyajkak felé tapogatózó középső ujjnak.

Az újabb intenzív érzés megint meglepetéséként éri Juditot. Halk sikollyal kísért merész vállalkozása rég nem érzett kéjekkel kecsegteti. Most már végérvényesen úrrá lett rajta a régi érzés, a saját testből előcsalogatott kéj utáni titkos vágy. A két ujjbegy látszólag céltalanul kalandozik a nagyajkak és a kisajkak közti keskeny határmezsgyén, valójában nagyon is céltudatosan köröznek az egyre nedvesebb területeken, hogy az érzékeny csikló számára kellemes környezetet teremtsenek egy kis játszadozásra. Judit mindent lát a tükörben. A voyeur lelkesedésével bámulja magát, mint aki semmit sem akar elszalasztani a látványból, mert a látvány része a kéjnek, kiegészíti, sokszorosára erősíti az érintés keltette érzethullámokat, egészen az eksztázisig. Judit kihúzza jobb kezét a teljesen átnedvesedett bugyiból. Csukott szemmel szagolja meg két puncinedvtől csillogó ujját, majd hirtelen mozdulattal leveszi a funkcióját vesztett alsó ruhadarabot, és széttárt combokkal újra elhelyezkedik a fotelben. Most már mindkét kezére szüksége van ahhoz, ami még hátravan.

Két ujjal szétfeszíti a szeméremajkakat, a másik kezével felhúzza a csikló oldalsó redőit. Érdeklődve, szinte kíváncsian szemléli a látványt. A szeméremajkakat lassan engedi el, és inkább a csikló környékét veszi célba. Az érintés határozott, mégis gyengédnek hat. Lassú, köröző mozdulatokkal masszírozza a megkeményedett kéjszervet. A játék egyre izgalmasabb, Judit mellkasa a rátörő élvezet szabálytalan ütemében emelkedik és süllyed. A halk sóhajokat egyre gyakrabban váltják kevésbé halk sikolyok. A tekintet eközben eltántoríthatatlanul az események középpontjára fókuszál. Judit nem csak a játékot magát, sokkal inkább a játék látványát élvezi. Kéjes pillantásokkal kostatálja puncija legkülönfélébb természetű változásait, a szeméremajkak színének, csiklója keménységének finom elkülönböződéseit, a puncinedv kipárolgásait, aminek ellenőrzésére időnként kéjesen szagolgatja a csiklón munkálkodó ujjakat. A csúcspont közeledtével a légzés akadozottá válik, a sikolyok egyre magasabbak és hangosabbak.

A csiklót masszírozó tempó egyre fokozódik, a szem paradox módon felhúzott szemöldökkel és kitágult pupillával szinte kétségbeesetten próbálja befogni a valójában már követhetetlen rezgőmozgást. Judit mutatóujja ekkor felhagy a csikló ingerlésével, és az érzékeny bejárat peremén kezd el dolgozni. A másik kéz által kiemelt, sötétlilába váltó csikló hatalmasra duzzadva fénylik a délutáni fényben, mikor a jobb kéz mutató és középső ujja behatol Judit puncijába. Az orgazmus azonnali és féktelen. Judit ültében összegörnyedve próbálja befogni tekintetével a végjátékot, miközben férfias, szinte erőszakos mozdulatokkal ujjazza magát, újabb és újabb élvezethullámokat gerjesztve ezzel. Az első viharos orgazmust még továbbiak követik. Judit szinte eszelős tekintettel mered tükörbeli képmására, puncijára, a punciban ki-be járó kézre, amelyről bőségesen csepeg a puncinedv, amikor hatalmasat sikoltva élvez egy legeslegutolsót, egy igazán hatalmasat. Juditot istennői magasságokba emeli ennek a hatalmas orgazmusnak az élménye. Tágra nyílt szeme egyszerre tükröz kéjt, határtalan gyönyört és fenyegető, bacchánsnői extázist.

Az öntudat, a magamról való tudás extatikus élményét. Az újra felfedezett belső erőt és erotikus energiát, ami oly régóta szunnyadt, és amely most újraéledt. Judit ernyedten ül, szinte fekszik a hatalmas fotelben. Jobb keze még mindig punciján babrál, néha össze is rezzen egy-egy levezető kéjhullámtól. Szeme félig lehunyva, szinte félálomban nézi a felkorbácsolt és kielégített érzékek játékszerévé tett testet, az ő testét, az ő gyönyörű és izgató, vágyakkal és végtelen energiákkal teli gyönyörű testét.