Jázmin kalandjai - Kirándulás a Delfin-öbölbe I. rész

A felkelő Nap első sugarai aranyos fénnyel borították be Santa Ana városát. A kaliforniai kisváros lassan megtelt élettel. Jázminnak, mint oly sok mindenkinek ez a nap is úgy kezdődött, mint az összes többi. De nem tudhatta, hogy ezen a napon az élete végleg megváltozik.
Még alig egy-két óra telt el az óta hogy az első napsugarak beszűrődtek a szoba ablakán, amikor az ébresztőórája megszólalt. A lány félálomban lecsapta az idegesítő zajládát és fölült az ágyában. Nehezére esett kikelni az ágyból de hát, muszáj volt. Lassan odasétált az erkély ajtóhoz és elhúzta a redőnyt. A fény úgy áradt be a szobába mintha odakint most kapcsoltak volna föl egy több ezer wattos égőt. Jázmin megdörzsölte a szemét majd már kissé éberebben elindult a fürdőszoba felé. Egy frissítő zuhany után megfésülte hosszú fekete haját.
- Jasmine! Kész a reggeli! – hallatszott apja kiáltása.

Még mindig nem bírta megszokni, hogy szülei nem azon a néven szólítják, amit születésekor adtak neki. De hát meg kellett értenie, hogy ha új életet kezd a régiből minél kevesebbet, tarthat csak meg. Már három év eltelt az óta hogy elhagyta szülőföldjét. Apja kedvező állásajánlatot kapott Amerikában így hát miután ő elvégezte az általános iskolát, rögtön szedték a sátorfájukat, eladták a rózsadombi villát, és örökre elhagyták Magyarországot. Hosszú ideig tartott, amíg Jázmin megszokta az új életet. Rövid idő alatt minden megváltozott körülötte. Szülei szinte egyik napról a másikra csak angolul voltak hajlandók beszélni vele és szinte mindent megtiltottak neki, ami csak egy kicsit is emlékeztetheti addigi életére. Nehéz volt de végül megszokta. Most már alig gondolt régi életére. De mégis voltak dolgok, amiket az óta sem bírt megszokni. Ilyen volt többek között a név is.
- Megyek apa! – kiáltott vissza.
Gyorsan felkapott magára egy toppot és egy farmernadrágot és lerohant a földszintre. Ilyenkor mindig igyekezett keresni valamit, ami eltereli a figyelmét az emlékeiről. Ez most egyáltalán nem volt nehéz. Hiszen már csak két nap volt hátra a kirándulásig a Delfin-öbölhöz. Ezt várta már hónapok óta, mióta csak az osztályfőnökük bejelentette. Barátnői már rengeteget meséltek neki arról a helyről.
Ezen járt az esze egész reggel, amíg meg nem érkezett az iskolába. Az útra is alig bírt figyelni vezetés közben. Miután leparkolta a kocsit az iskola előtt eszeveszetten rohant be az épületbe. Alig várta hogy ismét beszélhessen a barátnőivel. Ahogy rákanyarodott a folyosójukra rögtön meg is pillantotta egyik legjobb barátnőjét.
- Tilda! – kiáltotta el magát.
A lány fölkapta a fejét és elmosolyodott.
- Szia Jázmin! – köszönt vissza.
- Végre valaki a nevemen szólít. – válaszolt boldogan a lány. – Már alig bírtam ki a hétvégét.
Tilda is magyar volt hasonlóan az iskola legtöbb tanulójához. Ezt az iskolát direkt külföldieknek, főleg magyaroknak alapították még a második világháború után bevándorlók.

Tilda középmagas barna hajú lány volt. Nagyjából olyan magas, mint Jázmin. Bár az ő bőre is elég barna volt Jázmin bronzbarna bőréhez képest ez semmi volt. Rögtön a közelgő kirándulásról kezdtek el beszélni. Természetesen magyarul. Jázmin szerette áthágni a szabályokat így szívesen beszélgetett magyarul barátnőivel. Tildával és Alex-szel. Az utóbbi, egy kettőjüknél valamivel alacsonyabb szőke hajú lány, épp most futott be. Bár ő is magyar volt jobban szerette az amerikai Alex nevet, mint a magyar Alexandrát.
Pár perc múlva megszólalt a csengő és ők ráeszmélve, hogy tényleg vége a hétvégének szomorúan bebaktattak a tanterembe.
Az osztályfőnök hamarosan meg is érkezett de nem egyedül. A marcona kinézetű szakállas férfit egy alacsony, tejfelszőke hajú, falfehér bőrű lány követte.
- Ki lehet ez? – súgta oda Tilda Jázminnak.
- Úgy tűnik új lány. – dőlt előre a mögöttük ülő Alex.
A tanár ekkor megköszörülte a torkát jelezve, hogy szólni kíván.
- Először is üdvözlök mindenkit a hétvége után. Szeretném bemutatni új osztálytársatokat.
Azzal a lány felé fordult, aki megilletődve, lehajtott fejjel elől összefont kézzel állt az osztály előtt.
- Kérlek, mutatkozz be! – mondta az osztályfőnök a lánynak.
- Szabó Csenge vagyok… - kezdte a lány. -… bocsánat Csenge Taylor. Pár napja érkeztem Magyarországról… Közép-Európából…
Jázmin érdeklődve kapta fel a fejét.
A lány akadozva beszélt és látszott rajta hogy zavarban van. Ez érthető is volt. Új suli, új ország, új nyelv. A kiejtésén is hallatszott hogy nem angol anyanyelvű.
- Jól van Cse… Cse… - próbálkozott az osztályfőnök kimondani a számára rendkívül bonyolult nevet. Aztán végül feladta és csak ennyit mondott. – Foglalj helyet!
Csenge megilletődve, lehajtott fejjel hátrasétált a terem végébe és leült egy üres padba.

Az óra lassan telt. Jázmint igazából nem érdekelte, hogy s mint vívta ki Abraham Lincoln a rabszolgák jogait. Sőt ami azt illeti az egész történelem nem érdekelte. Fejét az asztalra könyöklő kezén nyugtatta és a tolla végét rágcsálva gondolkodott. Bármire próbált gondolni mindig Csenge jutott az eszébe.
- Végre egy másik magyar lány. – gondolta.
Nem minta hiány lett volna az iskolában a magyarokból csak hát ez idáig ő volt az egyetlen, aki tudott is valamit szülőföldjéről a nyelven kívül. Bár Tilda is Magyarországon született de mindössze két éves volt, amikor Amerikába költöztek. Alex már itt született. A szülei tíz évvel a születése előtt öltöztek Kaliforniába. És a suli minden más magyar származású tanulója vagy korán elhagyta Magyarországot vagy már máshol született. Többségük nem is tudott magyarul. Alex is csak a nagyszüleitől tanult meg. Mivel, érthető módon, a szüleik mindent el akartak felejtetni velük, ami magyar. Legtöbbjük még a kommunista Magyarországot hagyta a háta mögött, amire jobb nem is emlékezni. Sokan még a nyelvet se tudták. De most itt van Csenge. Ő nem rég érkezett Magyarországról. Még többet is tud az ottani életről. Mennyit mesélhetne…
- Miss. Wolf – zökkentette vissza a jelenbe az osztályfőnök hangja. – Ilyen unalmas lennék?
- Dehogy Mr. Spenser! – szabadkozott Jázmin. – Elnézést.
Az óra már szinte a végtelenbe nyúlt. Jázmin nem hitt a fülének, amikor a csengő végre megszólalt. Azt hitte már sohasem lesz vége. Gyorsan felpattant és néhány másodperc múlva már Tildával és Alex-szel beszélgetett a folyosón.
- Mi a véleményetek az új lányról? – kérdezte Jázmin.
- Hát… - kezdte Alex. – elég furcsa.
- Ezt meg hogy érted? – nézett rá összeszűkült szemekkel.
- Nem tudom de… olyan zárkózott…
- Te is zárkózott lennél, ha új suliba kerülnél, ráadásul új országba és olyan nyelven kéne beszélned, amit alig értesz. – szakította félbe Tilda.
- De hát nézd meg! – bökött Alex a fejével Tilda és Jázmin háta mögé. – Úgy áll ott, mint aki kivégzésre készül.

Csenge valóban ott ált mögöttük néhány méterre a falnak támaszkodva, egyedül és leszegett fejjel nézte bőrcsizmája orrát.
- Most mi bajod van vele?! – horkant fel Jázmin. – Még új itt. És persze nem olyan, mint te de attól még nem kéne így leszólni…
- Mi az Jázmin tetszik a csaj? – nézett rá a huncut tekintettel Alex.
Azzal, Tildával együtt nevetni kezdtek.
- Na lányok, ne hülyüljetek már! – kiáltott fel Jázmin.
- Ne kapd így fel a vizet kislány! – mondta Tilda visszafojtva feltörő nevetését. – Hisz, tudod hogy csak viccel.
- Igen. – válaszolta Alex. - De nagyon úgy néz ki, hogy igazam van.
- Miiii?! – nézett rá dühösen Jázmin.
Alex most mellélépett és hozzásimult.
- Ugyan már kislány. Ne mond hogy ő szebb, mint én!
- Hagyd abba! – húzódott el Jázmin.
- Látod! – kiáltott fel diadalmasan Alex. – Nem viselkednél, így ha nem lenne igazam.
Jázmin ekkor egy szó nélkül berobogott a terembe.
- Ugyan hagyd már! – kiáltott utána Alex. – Hisz csak vicceltem.
A nap hátralévő részében nem történt semmi különös. Jázmin végig dúlt-fúlt magában. Nem tudott megbocsátani barátnőinek. Ám haragja gyorsan elszállt és gondolatai ismét Csengére terelődtek.
- Tényleg szép lány. – gondolta. – De hát akkor is, hogy feltételezhetnek ilyet rólam?
Az utolsó óra után szó nélkül elment a suliból. Lement a tengerpartra sétálni egyet. A friss tengeri levegő mindig kitisztította az elméjét. Talán ez volt az egyetlen, ami perpillanat hiányzott volna neki, ha vissza kellett volna mennie Magyarországra. Amikor pár óra múlva hazaért felment a szobájába és elfeküdt az ágyon.

A délután gyorsan eltelt. Aztán a másnap is és ott találta magát az iskola előtt táskákkal fölpakolva az osztálytársaival és várta a buszt. Már úgy fél órája várakozhattak, amikor Alex és Tilda oda léptek hozzá.
- Még mindig haragszol? – kérdezte szipogva Alex.
Jázmin azzal az elhatározással fordult feléjük, hogy egy határozott „igen”-t vág rá, de amikor meglátta Alex sírásra görbített száját és szomorúan csillogó szemeit nem bírta megállni röhögés nélkül. Alex mestere volt a különböző érzelmi állapotok imitálásának és ezzel mindig megnevettette barátnőit.
- Nem. – mondta. – Persze hogy nem. Hogy is haragudhatnék rátok?
Azzal átölelte barátnőit.

A busz éppen ebben a pillanatban megérkezett. A három lány majdnem hogy elsőként szállt föl, miután bepakolták a cuccukat a csomagtartóba. Ahogy leültek Jázmin rögtön a beáramló többi diákot, kezdte figyelni. Csenge utolsóként szállt fel, csöndesen lehorgasztott fejjel hátrasétált és leült a busz végében. Alexnek és Tildának feltűnt hogy Jázmin folyamatosan őt nézi, és szánakozó pillantásokat vet az egyedül ülő lányra.
- Ne csináld már ezt! – mondta Alex.
- Igen. – helyeselt Tilda. – Ha annyira szeretnél, ülj csak oda!
- Nem, nem kell… - mondta Jázmin, de a két lány beléfojtotta a szót.
- De igenis odamész!- mondták kórusban.
Jázmin mosolyogva felállt és gyorsan hátrament mielőtt még a busz elindult volna. Helyére rögtön lecsapott a suli egyik ügyeletes szépfiúja és elkezdte fűzni Alexet, aki addig Jázmin mellett ült.
- Bocsi! – szólította meg Csengét. – Szabad ez a hely?
- Persze. – válaszolta Csenge és levette hátizsákját a székről.
- Csenge vagyok… - mondta. – De ezt már tudod… Hiszen… már…
- Igen már mondtad. – felelte Jázmin. – Az én nevem Farkas Jázmin.
- Te… te magyar vagy? – kérdezte Csenge az anyanyelvén.
Jázmin elmosolyodott.
- Igen. – felelte. – Három éve az apám állást kapott egy Los angelesi központú cégnél és úgy döntöttek, hogy ide költözünk.
- Értem. – válaszolta Csenge és ismét lehajtotta a fejét.
- Az én apám amerikai, és amikor elvált az anyámtól úgy döntöttek, hogy ide költözöm apámmal együtt.
- Tudom milyen nehéz otthagyni a hazádat. – mondta Jázmin és átkarolta a szipogó lány vállát. – Én is átéltem ezt. De a barátaiddal könnyebb lesz hozzászokni az új élethez.
- De… de nekem nincs egy barátom sem. – szipogta a lány.
- Most már van egy. – mondta halkan Jázmin.

Az út hamar eltelt. Bár a Delfin-öböl legnagyobb sebességgel is több órányira volt Santa Ana-tól de Jázmin úgy érezte, mintha csak percek teltek volna el az indulás óta. A Delfin-öböl egy viszonylag kis méretű öböl volt a kaliforniai erdőségekben. Kevesen ismerték de azok, akik igen csodás helynek találták a kikapcsolódásra. Az öböl partján úgy húsz éve alapított egy üdülőparkot egy házaspár. A férfi kínai volt, a nő japán. Így a park leginkább úgy nézett ki mintha egy kisebb fajta kínai palotát építettek volna össze egy japán pagodával. Miután körbevezették őket az épületben és meghallgatták a szabályokat, elfoglalhatták a szobáikat. Mivel akkor éppen nem volt más látogató akár mindannyian külön szobában is aludhattak volna. Jázmin természetesen Tildával és Alex-szel együtt helyezkedtek el az egyikben. A szoba barnára volt festve. A plafonról füstölők lógtak és a szoba jelentős részét elfoglalta a hatalmas baldachinos ágy. Akkora volt hogy akár öten is kényelmesen elfértek volna rajta.
A lányok elkezdték kipakolni a cuccaikat. Úgy fél óra múlva benyitott az osztályfőnök és bejelentette, hogy túrát szervez az erdőbe, és ha akarnak jönni, akkor negyed óra múlva legyenek a bejáratnál.
- Megyünk? – kérdezte Jázmin barátnőit miután az osztályfőnök kiment.
- Felőlem mehetünk. – mondta Tilda.
- Ti menjetek csak nyugodtan! - válaszolta Alex. Én inkább kifekszem napozni egy kicsit a partra.
- Rendben. – mondta kórusban Jázmin és Tilda.
A két lány felvett egy sortnadrágot és egy ujjatlan pólót valamint egy edzőcipőt, hátrafogták hosszú hajukat és elindultak a kijárat felé. A teraszon már jelentős méretű csapat verődött össze. Mindenki vidáman beszélgetett. Ahogy Jázmin körülnézett a terasz szélén megpillantotta Csengét. A lány is sortot és ujjatlan pólót viselt. Ám haja szabadon omlott a vállára. Most is egyedül állt ott a korlátnak támaszkodva és az erdőt nézte. Füléből fülhallgató lógott ki. Sajnálta szegény lányt. Senki nem foglalkozott vele. Szinte észre sem vették. De valahogy mást is érzett iránta, nem csak sajnálatot és együttérzést. Nem tudta mi az de egyre erősebb lett benne.

Elmélázásából az osztályfőnök hangja zökkentette ki, amikor indulásra szólította fel diákjait. A terv az volt hogy felmásznak az öböl partján álló magányos hegyre majd a túloldalon, visszajönnek. Az út nem telt túl izgalmasan. Bár legtöbbjüket ámulatba ejtette a gyönyörű táj, a virágzó fák és minden, ami élt. Ám Jázmin semmi másra nem figyelt csak az előtte pár méterre haladó Csengére. Nem értette, mi van vele, de nem tudta levenni a szemét a lányról. Gondolatai is folyamatosa csak körülötte forogtak. Aztán egyszer csak mintha megérezte volna a pillantását Csenge hátrafordult és egyenesen Jázmin szemébe nézett. A lány el akarta fordítani a fejét de valahogy nem ment neki. Az a tengerkék szempár teljesen megbabonázta. Csenge lassított léptein és megvárta, amíg Jázmin utoléri. Vidám beszélgetésbe kezdtek.

Amikor fölértek a hegytetőre mindenki elvágódott és süttette magát a napon. Jázmin is elfeküdt a puha fűben, de ő nem az eget bámulta, mint bárki más, hanem a mellette fekvő Csengét. Csak feküdt ott és nézte a lányt, mígnem elnyomta az álom.
Amikor felébredt ijedten vette észre, hogy Csenge már nem fekszik mellette. Gyorsan felpattant és körülnézett. Mindenki ott volt körülötte. Csak ő nem. Gyorsan odaszaladt a tőle pár méterre ülő Tildához, aki éppen az egyik osztálytársukkal beszélgetett.
- Nem láttad Csengét? – kérdezte tőle.
A lány úgy nézett rá, mint egy bolondra aztán egy félpercnyi csönd után bizonytalanul válaszolt.
- De… az előbb indult el arrafele az erdőbe.
És fejével Jázmin háta mögé bökött.
- De miért kérdezed?
- Nem lényeges. – mondta Jázmin és elrohant.
Még hallotta, ahogy Tilda utána kiabál valamit, de a szavait már nem értette. Csak futott és szemével környezetét kémlelte. Aztán hirtelen mintha valami fehér foltot látott volna megvillanni jobbra tőle. Lelassította lépteit és óvatosan átevickélt egy tüskés bokron. A tüskék össze-vissza szúrkodták, de ő nem törődött vele. Most már biztosan tudta hogy Csenge volt az ott a fák között.

Úgy tíz métert haladhatott előre a bozótban mire kiért egy apró rétre. A rét túloldalán tényleg ott állt Csenge és virágot szedett.
- Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Jázmin meglepetten.
Csenge ijedtében megpördült a tengelye körül és arca még a szokásosnál is fehérebb lett. Egy perci álltak így némán, mígnem Csenge dadogva törte meg a csendet.
- Én… én csak…
Jázmin csak most vette észre, hogy a lány egy csokor rózsaszínes fehér virágot szorongat a kezében.
- Ez mi? – kérdezte érdeklődve.
- Ez… ez… - dadogta Csenge. Aztán erőt vett magán nyelt egy nagyot és végre kinyögte. – jázmin.
A lány meglepetten nézett rá mire Csenge kapkodva magyarázkodni kezdett.
- Tudod, amikor erre jöttünk láttam, hogy sok nő itt belőle és gondoltam, hogy örülnél neki, ha már egyszer erről kaptad a neved és… és… mondtad, hogy szereted a virágokat…
Tényleg ezt mondta volna? Gondolkodott el Jázmin. Nem emlékezett rá hogy bármi ilyet is mondott volna. Bár így belegondolva semmire sem emlékezett abból, amiről útközben beszéltek.
- Semmi baj. – mondta mosolyogva és megfogta Csenge kezét. – Nagyon örülök neki.

A lány végre elhallgatott és Jázmin szemébe nézett. A lányt most megint az a borzongás fogta el, ami mindig Csenge jelenlétében. Tekintetük teljesen összefonódott. Csak nézték egymást mozdulatlanul. Egyikük sem tudta mennyi idő telt már el. Arcuk lassan elkezdett közeledni egymáshoz. Percről percre egyre közelebb. A szemüket lehunyták, ajkaik már majdnem összeértek, amikor ágrecsegés hallatszott mögülük. Ijedtükben egy lépést tettek hátra. Csenge kiejtette kezéből a csokrot. És ekkor a fák között megjelent Tilda.
- Csak hogy megvagytok! – lihegte. – Már égen földön kerestelek titeket. Siessetek már csak rátok várunk, hogy indulhassunk vissza.
Azzal sarkon fordult és elindult visszafelé. Jázmin és Csenge riadtan összenézett. Vajon Tilda látta hogy mi történt?
- Gyertek már! – kiáltotta ismét Tilda mire ők gyorsan elindultak utána.
Amikor visszaértek a hegytetőre már mindenki késszen állt az indulásra. Visszafelé úton bár egymás mellett haladtak nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Csak a földet nézték. Ahogy visszaértek a szállásra megebédeltek majd mindenki ment amerre akart.

Jázmin délutánja eléggé egyhangúan telt. Míg barátnői a parton szórakoztak ő a szobában ült és gondolkodott. Tisztázni akarta, hogy mit is érez, de ez valahogy nem sikerült neki. Órákon keresztül csak ült és bámult maga elé. Már teljesen elvesztette az időérzékét. Már alig érzékelt valamit a külvilágból, amikor hirtelen Alex hangja visszazökkentette a valóságba.
- Hé kislány mit csinálsz te itt?!
Jázmin ijedten körülnézett. A szobában már majdnem teljesen sötét volt. A nap már majdnem eltűnt a horizonton. Alex az ajtóban állt és őt figyelte.
- Mennyi az idő? –kérdezte.
- Este tíz. – mondta meglepetten Alex. – Nem jössz a bulira?
Jázminnak csak most jutott eszébe a buli.
- Nem azt hiszem, kihagyom. – mondta elmélázva.
- A barátnőd is ezt mondta. – válaszolta Alex kaján vigyorral az arcán.
- Miféle barátnőm? – lepődött meg Jázmin.
- Az új lány. Csak ül a szobájában és néz maga elé… Pont, mint te.

Jázmin nem felelt. Alex csak legyintett és elment. A lány még egy ideig ült ott aztán úgy döntött, hogy tisztázza a helyzetet Csengével. Feltápászkodott és elindult a folyosó vége felé. Csenge a folyosó végében lévő szobában rendezkedett be, egyedül. Jázmin megállt az ajtó előtt és egy ideig csak bámulta a sötét fa tákolmányt. Aztán vett egy nagy lélegzetet és bekopogott. Nem válaszolt senki. A lány már-már visszaindult volna, amikor az ajtó kinyílt és megjelent előtte Csenge egy száltörülközőbe bugyolálva. Hosszú haja csöpögött a víztől. Éppen zuhanyozott.
- Szi… szia… - mondta bátortalanul Jázmin. – Csak… csak azért jöttem hogy… hogy tisztázzam, ami az erdőben történt. Tudod én nem…

De már nem tudta befejezni. Csenge odalépett hozzá megragadta a tarkóját, magához húzta és megcsókolta. Jázmin teljesen ledermedt. Tagjai megmerevedtek. Nem tudta hogy most mit is kéne tennie. Érezte, ahogy Csenge ajkai lágyan mozognak az övéin, és ujjai lágyan simogatják a tarkóját. Hirtelen rájött mi volt az az érzés, ami az óta gyötörte mióta csak meglátta a lányt. Lassan megnyugodott. Tagjai elernyedtek. Már éppen átadta volna magát az érzésnek, amikor Csenge hirtelen elengedte. Jázmin már azt hitte, hogy meggondolta magát és otthagyja őt szenvedni. De egyáltalán nem erről volt szó. Csenge csábító mosollyal az arcán elindult hátrafele és kicsomózta a mellén összekötött törülközőt. Jázmin megértette a célzást és az ő arcára is kiült az a kaján vigyor. Belépett a szobába és kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Csenge ekkor, ha lehet még jobban elmosolyodott és ledobta magáról a törülközőt. Jázminnak még a lélegzete is elakadt. Soha életében nem látott még ilyen gyönyörűt. Azok a formás mellek, az ívesen hajló derék, a fazonra nyírt punci, azok az izmos combok és úgy általában Csenge egész teste elkápráztatta. A lány ekkor odalépett hozzá átölelte és megcsókolta. Elégé groteszkül nézhetett ki, ahogy a pöttöm lány nyújtózkodva próbálja megcsókolni a nála jó másfél fejjel magasabbat. Jázmin kissé lehajolt. Átkarolta a lányt, magához szorította és ajkait lágyan az övéihez, nyomta. Vadul csókolózni kezdtek. Jázmin érezte, ahogy barátnője vizes teste átnedvesíti a ruháit ezért minél hamarabb meg akart válni tőlük. Mire feleszmélt már egy szál fehérneműben állt Csenge előtt, aki lassan elkezdte húzni őt az ágy felé.

De Jázmin ezt másképp gondolta. Kibontotta magát a lány öleléséből, aki riadtan nézett utána. Mint a kisgyerek, akitől elvették a játékát úgy állt ott megszeppenve. Jázmin csak elmosolyodott és sarkon fordulva, a csípőjét ringatva elindulta fürdőszoba felé. Amikor elérte az ajtót nekitámaszkodott az ajtókeretnek a válla fölött hátranézett és egy hívó mozdulatot tett Csenge felé, aki erre mosolyogva indult meg felé. Jázmin beállt a zuhany alá, és ahogy barátnője utolérte őt lágyan megengedte a vizet. Testük ismét összefonódott. Átölelték egymást és ajkaik forró csókban értek össze. Jázmin érezte, ahogy a víz lágyan csöpög a hátára, és patakokban folyik végig a testén. Elengedte Csenge száját és lassan elindult lefelé. Végigcsókolta a lány vizes nyakát, majd a vállait és végül térdre ereszkedve a melleit kezdte csókolgatni. Eközben a kezei sem pihentek. Eleinte a lány hasát és derekát, majd annak combjait és lábközét kezdte simogatni. Végül megmarkolta a lány melleit és ajkait lágyan mozgatni kezdte rajtuk. Csókolta, nyalta a formás domborulatokat. Néha rászívta száját a kemény mellbimbókra, és közben elégedetten hallgatta Csenge sóhajtásait. Érezte, hogy a lány kicsatolja a melltartóját és a vizes ruhadarab végigsimítva a testét, leesik a zuhanytálcába. Jázmin lassan elindult lefelé ám Csenge ekkor talpra állította. Mélyen a szemébe nézett és eközben lassan elzárt a csapot. Jázmin bugyijába kapaszkodva lassan elkezdte húzni a lányt a szoba felé. Jázmin most már nem ellenkezett.

- Mindig a nőnek van igaza. – mondta tréfásan magában. Csenge odavitte őt az ágyhoz, ráfektette és fölé térdelt. Kezét bedugta a lány bugyijába és elkezdte simogatni annak szeméremajkait. Azután testét ráhajtotta az övére és megcsókolta. Jázmin érezte, ahogy melleik lágyan egymáshoz nyomódnak és érezte, ahogy Csenge ujjai egyre inkább a puncijára összpontosítanak. Ajkaik villámgyorsan mozogtak egymáson. A puha ajkak érintése sohasem érzett gyönyörrel töltötte el őt. És amikor Csenge ujjai végre behatoltak a puncijába, az maga volt a menny. Szinte rögtön megjött az első orgazmusa. Ezután gyengéden megfordította a lányt. Most őt fektette az ágyra, kihúzta kezét a bugyijából letérdelt elé a földre, és lágyan szétnyitotta a lány combjait. És ekkor elétárult a gyönyör kapuja. Az a nedves, puha nyílás, amire titkon annyira vágyott. Eddig még magának sem merte bevallani de már mióta meglátta vonzódott Csengéhez. És most, mint éhes farkas a prédájára úgy vetette rá magát a lány puncijára. Víztől nehéz haja szétterült a feje körül, ahogy rászívta magát az apró nyílásra.

Először csak körbenyalta, ízlelgette. Azután egyre mélyebbre hatolt. Csenge erre nagyokat sóhajtott és ujjaival beletúrt Jázmin hajába. Pár perc múlva ő is elélvezett. Most felfeküdtek egymás mellé az ágyra, úgy hogy arcuk épphogy csak nem ért össze. Lassan simogatták egymástestét. Azután amikor egy kis erőt gyűjtött Csenge is rávetette magát Jázminra. Először a melleit csókolgatta, aztán végigcsókolta a hasát és áttérdelve a lány fölött belemélyedt annak puncijába. Jázmin sem vesztegette az időt. Megmarkolta a lány fenekét, széthúzta azt és elkezdte körbenyalni a lány segglukát. Néhány percig csinálták ezt aztán fáradtan, elfeküdtek egymás mellett. Átölelték egymást és úgy egymás karjaiban aludtak el.
Másnap reggel az osztályfőnök kopogására ébredtek.
- Ébresztő, kész a reggeli! – kiabálta a tanár.
- Rendben Mr. Spenser, mindjárt megyek. – válaszolta Csenge.
Gyorsan összekapták magukat és elindultak. Amíg Csenge lement reggelizni Jázmin visszament a szobájába, átöltözni. Azt hitte egyedül, van de tévedett.
- Hol voltál az éjjel? – kérdezte Tilda a háta mögül.
Jázmin megpördült és holtsápadtan nézett az ajtó mögött álló barátnőire.
- Szóval? – kérdezte Tilda.
- Hát… izé… én – dadogta Jázmin.
- Elég a dadogásból! – kiáltott rá Alex majd kedélyesen folytatta. – Na meg volt a csaj!
- Te meg miről beszélsz?!
- Ne tettesd magad! – mondta Alex.
- Igen. – helyeselt Tilda. –Láttunk a folyosón, amikor megcsókolt.
Jázmin megremegett. Nem tudta mit mondjon. Ám Tilda vidáman elmosolyodott és odalépett hozzá.
- Legalább jó volt? – kérdezte és átkarolta Jázmin nyakát.
- Igen. – sóhajtotta a lány elernyedve. – Csodálatos. Valami eszméletlen az a csaj.
- Nálam biztos nem jobb. – mondta Alex csillogó szemekkel.
Erre mindhárman elnevették magukat.
Jázmin gyorsan felkapott valami ruhát és mindhárman sietve lementek reggelizni.