Isabell álma

"...aztán álomra hajtotta fejét.

Vihar közeleg. Érezni a párás levegőben a tomboló erők illatát.
A kastély a maga pompájában magasan emelkedik ki a hegy oldalából. A trónteremben két alak sziluettje tükröződik a gyertyák fényében. Egymással szemben állnak, csak a tekintetük érintkezik... szinte elvesztek egymás szemében. A nő lassan megfogja a férfi kezét, majd bevezeti hálótermébe. Egy szó sem hangzik el, mindketten tudják, ma éjjel ez a vihar bennük is tombol.
A férfi megáll, lágyan szájon csókolja kedvesét, öleli, szorítja, mintha sose akarná elengedni. Az ágy előtt állnak, a fűző fekete szalagja meglazul, s egyetlen mozdulat választja el az asszonyt a teljes meztelenségtől. Feszültnek látszik, hisz ez lesz az első... az első olyan hiba, amit ő maga akar elkövetni, mert vágya az, hogy az Övé legyen, csak az Övé.
Az ágyra jegesmedve bundája van terítve. A nő ruhátlanul nyúlik végig rajta. Ahogy ott fekszik, a fehér bunda ragyogása mítikus, szinte angyali kontút kölcsönöz testének. A férfi az ágy végénél áll, s nem tudja mit tegyen. Fél, hogy tettének következménye még a vihar villámainál is nagyobb erővel csap le rájuk. De nem tud ellenállni a lány bódító illatának... Ruháitól megszabadulva magasodik fölé, s a nő karjait lefogva csókolja úgy, mintha sose akarná abbahagyni. Csókok zuhatagát árasztja a nő testére, egészen a  titokzatos kehelyig, melyet most láthat először. Mélyen belenyal, hogy érezze a kívánt nedü finom ízét. Eközben a test, mely egy új világba csöppent, szinte kábulatba esik. Tulajdonosa eszét veszti, és teljesen át adja magát az élvezetnek. Halk sikoly hagyja el a torkát... majd erőtlenül elalél. Néhány pillanat múlva szemét kinyitja, lágy mosollyal nyugtázza a férfi ajándékát. A kiválasztott, aki kiérdelmelte szerelmét, az ágy támlájának támasztva hátát, simítja végig még az élvezettől remegő testét. Fallosza magasan kiemelkedik ágyékából, szinte büszkén, s egy leheletnyi csók ül meg makkján. Majd a leheletből hurrikán lesz....s a nyelv forgószere övezi minden apró részletét. A nő arcán erős pír feszeng, melyet a vágy, félelem és szemérmesség rajzolt oda. Lélegzete lelassul, s  váratlanul mélyre hatol, aztán vissza, lágyan fogait végighúzva a lüktető hímtagon. A férfi magához húzza kedvesét, s újabb csókok cikáznak köztük. Egy szenvedélyes pillanatban a férfi elmerül nője forró, s izgalomtól nedves szűzies nyílásában. A nő szemei az ég felé merednek. Sose érzett még hasonlót azelőtt. A hímtest kitölti minden porcikáját, úgy érzi mintha eggyé váltak volna. Miközben csípőjét lágyan a férfi ágyékán ringatja, száját újra megkívánva csókolja tovább. Ám a férfi nem tud uralkodni vágyán. A lány derekát gyengéden átfogva kerül föléje, s hatol be lágyan. Először lassan, majd egyre hevesebben. Mindkettőjük hangja betölti a termet, a nyögés és zihlálás szinte eggyé olvad, és a szenvedély zenéjévé válik. Ujjaik összefonodnak, erősen kapaszkodnak egymásba, mintha attól félnének a vihar szele elválasztja őket. Mindkét test megfeszül.... sikoly és hangos kiáltás szövetsége hagyja el torkukat.
Tekintetük lassan tisztul, s tudják, a hiba amit elkövettek, már több lett. Titok, mely bennük él tovább örökké, s gyümölcse egy aprócska lélek megszületése...

Isabell reszketve ébredt. Szívében eluralkodott a félelem, s könnyei záporként hullottak párnájára. "