Így legyen 1.

Itthon ülök a gép előtt, s újra csak rád gondolok. Furcsa érzés. Olyan, mintha mindig együtt lennénk, de mégis ellöksz magadtól.
Ma olyan volt, mintha csak az enyém lettél volna. Megláttalak reggel, s szívem úgy vert, mint még soha. A szám égni, a szívem hevesebben kezdett verni. Éreztem, ha nem leszel az enyém, meghalok. Csak egy csókod tud újra nyugalmat adni, s ezt te is tudod. Hiába, könyörtelen zsarnok vagy, semmi más. Játszol, ezzel a húscafattal itt a mellkasomban, s semmibe veszed szavait. Fáj, ha hozzám érsz. Eddig bolondságnak tartottam ezt az érzést, mégis megtudtam, milyen. Éget, szinte a menthetetlenségig izzani kezd a bőröm.
Kívánlak! Érezni akarom minden porcikádat! Érezni, ahogy kezed, az a hatalmas kéjgereblye áthalad, átsiklik lassan, szinte kínzón a mezítelen, törékeny kertemen, a testemen. Érezni egyre fokozódó szívverésed, érezni meleg, mégis simogató leheletedet. A vágy, ahogy elönti tested, érezni merevedő tetted. Érezni, ahogy betöltöd azt a tátongó űrt, mely csak téged kiált. A vég kezdetekor azt az utolsó sóhajt, mely csak az enyém.
Ahogy karodban feküdnék, egyre lágyabb lenne a lét, egyre lágyabb lenne a képzelet.
A vágy, mely elvette eszem már a múlté vagy a tiéd, már nem tudom. Csak azt sejtem, hogy az enyém maradsz, mindaddig, míg a sors utat nem mutat mindkettőnknek.
Maradj velem, s légy az, akire már hosszú ideje várok! Légy a társam, a párom, a szerelmem, a szeretőm!
Így legyen!