Idegen otthon

Helena nem volt görög származású, de még is Görögországban élt az apjával. Erős testalkatú, szőke hajú, kék szemű nő volt. Sokan, sokat fizettek volna érte, hogy az ő feleségük legyen, de az apja azt akarta, hogy a lánya szabad akaratából menjen feleségül. Egy kis tengerparti viskóban éltek, amikor egy éjjel katonák törtek rájuk. Apját és anyját megölték, de őt aki egy sötét sarokban húzódott meg nem nagyon vették észre. Remegve a félelemtől kuporodott. Egyszer csak egy nagydarab katona rápillantott, majd kiráncigálta a sarokból.
- Ide nézzetek, micsoda szépség.

Gúnyos nevetése tőrként hatott a lány szívébe. A férfi egészen közel húzta magához, megmarkolászta dús kebleit, majd egy kis ágyra lökte. Elővette méretes szerszámját, majd felé közelített, de Helena elfordult az ágyról. Összeszedve minden bátorságát apja kardját tartotta maga elé, mire a kis házikóban lévő néhány férfi fennhangon kezdtek nevetni. Helenát az apja megtanította, hogyan védje meg magát, így nem akarta megvárni, hogy közelebb jöjjön az a férfi, aki őt meg akarta volna erőszakolni, rátámadt. Látta, hogy ez feldühítette a férfit, majd dulakodni kezdtek és a kardot a szívébe döfte. Kihátrált az ajtón, de ekkor tompa ütést érzett a fején, majd elájult.

Később egy sátorban ébredt feje még mindig sajgott. Ekkor egy magas és izmos férfit látott meg egy székben ülni. A férfi sötét tekintettel nézett rá. Egymást bámulták, majd a férfi közelebb lépett hozzá.
- Megölted a legjobb emberemet!
- Ő ölte meg a szüleimet!
- A szüleid sem voltak különbek nála. Ismertem apádat, sok ártatlan embert ölt meg.
- Ez nem igaz.
- Igaz, ha azt mondom. Többek között az én apámat is megülte. Csak bosszút álltam rajta.
- Ahogy én fogok rajtad bosszú állni.
Helena vadul akarta volna megtámadni a férfit, de elesett, mert a lábán bilincs volt. A férfi ránevetett, majd a hajánál fogva felemelte a fejét.
- Nem fogsz te most már senkit megölni. Itt maradsz a sátramban és a szajhám leszel. Az én és az embereim kedvére fogsz minden éjjel tenni.
- Inkább a halál!
- Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert a végén még teljesül.
Helena szemei szikrát szórtak a dühtől. A férfi egy kulcsal kinyitotta a lábán a bilincset, majd füttyentett és egy nő lépett be a sátorba.
- Ő fog felkészíteni a mai éjszakára. Néma, nem fog beszélni. Ajánlom, hogy jól viseld magad.

Helena macskaként fújtatott a férfira, majd az nevetve ment ki. A nő elkezdte hosszú, kócos haját fésülni. Helena elsőnek ellökte magától, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a nő hátamögé került és leütötte egy vázával. A sátor hátoldalát kivágva szaladni kezdett. Nem tudta, hogy hol van, vagy hogy merre megy, csak el akart innen tűnni egy időre. De meglátták, és üldözőbe vették, de Helena minden erejét összeszedve menekült. A forró homok égette a talpát, majd végül utolérték. A férfi, aki a sátorban volt, elkapta és a földre teperte. Helena minden erejét összeszedve próbálta őt ütni, de aztán zokogni kezdett. A férfi magához ölelte majd visszavezette a saját sátrába a nőt.
- Egyél - tartotta oda neki egy gyümölcsös kosarat.
Majd Helena egy fürt szőlőt kivett és mohón enni kezdett. A férfi most nem volt tolakodó, vagy durva. Inkább ingerelte őt. Ahogy így végig nézett rajta, rájött, hogy egyáltalán nem is csúnya. Arányos testalkatú, izmost, fekete hajú, barna szemű férfi üll előtte.
- Hogy hívnak? - kérdezte tőle a férfi.
- Mit számít az?
- Csak szeretném tudni, hogy szólítsalak.
- Helena.
- Én Anfinomo vagyok.

Helena érezte, ahogy lecsorog a száján, majd a mellei között egy csepp kis szőlő lé. Anfinomo nyagot nyelv, ahogy szemével követte a szőlőcsepp útját. Helena haja a vállára omlott, ami ímég izgatóbbá tette számára a nőt. Anfinomo közelebb húzódott hozzá, és nyelvét végig húzta azon a kis vonalon, amit a szőlőleve hagyott maga után. Helena saját meglepetésre is, de tetszett neki, hogy a férfi nyelve a bőréhez ért. Beleremegett az érintésbe, férfi így még nem érintette. Ezt Anfinomo is észre vette rajta.
- Voltál már férfival? - kérdezte szinte suttogva, de csak egy fejrázást kapott válaszul. - Akkor nagyon gyengéd leszek veled. Az állatprémekből készített ágyon hátára döntötte a nőt, és lágyan csókolni kezdte. Nyelvével körbe barangolta szája minden egyes apró zugát, miközben kezeivel Helena selymes combját simogatta.

Helena szíve őrülten gyorsan kezdett verni. Egyszerre akart volna szabadulni a férfitól, de Anfinomo olyan érzéseket ébresztett fel benne, mint amikről még soha ezelőtt nem is tudta, hogy vannak benne. Anfinomo leemelte róla a ruhát, majd felállt, hogy teljes egészében végig nézhessen rajta. Elmosolyodott, és aztán ő is levett magáról a kék színű, arany szegélyű tunkiját. Csak egy ágyékkötő volt rajta. Visszahajolt Helenához, majd a lábait a kezébe véve kezdte el csókolgatni a nőt. Egyre feljebb haladva, nagy előnyben részesítve nőiessége szent temlopát. Helena megdöbbenve vette észre, hogy mennyire jól esik neki, az amit a férfi tesz vele. Halkan nyöszörögni kezdett, ahogy Anfinomo nyelve a már nedves barlangjába volt. A férfi végül elvette a száját, majd ujjaival kezdte ingerelni Helena szeméremét, és ő pedig a nő két csodálatos mellét szopogatta. A mellbimbói már teljesen megkeményedtek és halkan kezdett sikongatni és nyöszörögni a gyönyörtől. Anfinomo a foait is bevetette a játékba, amitől Helena teljesen elgyengült.
- Most már készen állsz rá - mondta Anfinomo, amikor érezte, hogy Helena már teljesen benedvesedett tőle.

Levette magáról az ágyékkötőt, majd Helena szemei elkerekedtek a hatalmas és merev szerszám láttán. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy az elférjen benne. Akkor hatalmas volt, hogy olyat még nem látott. Aztán Anfinomo finoman fölé hajolt, és egyre mélyebben comjai közzé fúrta magát. Eleinte csak makkjával izgatta Helenát, de aztán lassan belé hatolt. Egyszer csak valamiben megütközött. Most már biztosan tudta, hogy Helena nem hazudott neki, még mindig ártatlan. Aztán egy gyors lökéssel átszakította Helena szűzhártyáját. Helena egy csöpp fájdalmat érzett, de aztán hamar el is múlt. Anfinomo ritmikus mozgásba kezdett, s csípőjének minden lökete egyre jobban felkorbácsolta Helena vágyát a férfi iránt. Egyre mélyebben akarta magában tudni a férfi szerszámját, és Anfinomo egyre mélyebben belé hatolt. Helena vadsága és bátorsága még jobban beindította őt. Még jobban a nő és saját kedvére akart tenni, azt akarta, hogy egyszerre élvezzenek el.

Már nem tudta sokáig visszatartani magát, majd Helena meleg barlangjába évezett. Pár pillanattal később a nő is elérte a csúcsot és sikongatni kezdett a gyönyörtől. Anfinomo most már kihúzta belőlle ernyedt szerszámját, és lihegve feküdt le mellé. Helena a hátára fordult és úgy bámulta őt. Anfinomo szórakozottan köröket kezdett rajzolni Helena hátára.
- Még soha nem láttam, hozzád fogható szépséget.
Helena nem tudott mit mondani. Lelkiismeret furdalása támadt, hiszen a szüleit nem rég gyilkolták meg. De Anfinomo nem volt ott, nem ő ölte meg a szüleit, és ő már bosszút állt azon a férfin aki megölte a családját.
- Tényleg gyilkos volt az apám?
- Igen! De erről nem akarok beszélni.
- Én sem!

Helena felült majd apró csókokat nyomott a szájára és egyre lejjebb haladt, míg végül el nem érte a férfi nemi szervét. Kicsit bártortalanul kezdte csókolgatni a hatalmas faszt, de végül rájött, hogy kell csinálnia, hogy az őrültbe kergesse a férfit a gyönyörrel, amit most ő okoz neki. Lágyan a szájába vette majd szopni kezdte azt. Anfinomo teljesen elolvadt a gyönyörtől, hogy nő így kényezteti őt, majd finoman megfogta a fejét, és tövig rányomta. Helena pedig boldogan tett a férfi kedvére. Nem kellett pár perc, hogy a férfi újra megkívánja őt, és áthúzta a lány lábát, és Helena lovagló ülésben fölé kerekedett. Helena mosolyogva vette tudomásul, hogy Anfinomo újra beléhatolt. Azonnal átvette a férfi mozgását. Haját hátra vetve mozgott rajta. Anfinomo elbűvülten nézte, ahogy Helene mozog rajta. Melleit kezdte markolászni és a nő egyre hangosabban sikongatott, majd amikor újra elévezett benne a nő aléltan dőlt oldalra. Lapos hasfalán izzadságcseppek jelentek meg. Anfinomo védelmezőn ölelte meg a nőt, és finoman csókolta meg a nyakát. Tudta el életen keresztül és még tovább is ölelni akarja őt.