Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Húsz év múlva 1.



Az utak csomópontokban találkoznak, majd messzire futnak párhuzamosan. Amit Mettel tettem életem legszebb emléke, ahogy telnek az évek, pedig mind jobban ragyog. Nem hittem, hogy látom még az arcát a valóságban, azonban egy osztálytalálkozó, amire nem akartam elmenni, megváltoztatott mindent. A külön vonatok összegyűltek, egy pillanatnyi állomáson, hogy elpöfékeljék gyorsan életük köreit.
Féltem. Leginkább miatta.
Hét lány, és tizenkilenc fiú. Ennyien alkottunk az osztályt, és készültünk, húsz év után egy összejövetelre. Mary, a  nagyszájú lány szervezte meg a dolgokat, időt, telefonálgatást, energiát nem sajnálva.
- Rosettiben tartjuk Luis, hisz ott van az iskolánk. Egy új szálloda emeletét béreltem ki, lealkudtam az árat. Mivel ott fogunk enni is a két nap alatt, nagyon nagy kedvezményt kaptunk, fantasztikusan fog sikerülni, majd meglátod! Igénybe vehetjük az uszodát, szaunát, a sporttermet, és a külön termet is. Mondd, hogy eljössz, két hét múlva! Mindenki igent mondott, van, aki Európából jön, hogy velünk lehessen.
- Mary, értem én…
- Luis,  ne szégyellj semmit, ha nem tudsz karrierről, kiváló állásról és más fényűző dolgokról mesélni, nem az a lényeg.
- Nem erről van szó, nincs mit takargatnom, jól élek, csak…
- Luis!
- Rendben, ott leszek!
*
- Hadd menjek veled, szeretném. – Camilla bújt hozzám, akár egy párduc testű macska. A finom parfüm illata elbódított, szép arca, nagy melle, mindig lázba hozott, azonban akkor zavart. A jelenléte, csacsogása idegesített.
- Nem lehet, úgy egyeztünk meg, mindenki egymaga jön, már régen nem találkoztunk, így is idegenként fogunk hatni egymásnak.
- Biztosan helyesek azok a lányok - vágott sértődött arcot  a fiatal barátnőm. Nem egy Einstein, de nem is azért éltem vele. Pont megadta, ami kell, egy harminckilenc éves, elvált, piár igazgatónak. Se többet, se kevesebbet nem jelentett, persze ő gyerekről, ásó, kapa, nagyharangról álmodozott, de nekem elég kóstolónak bizonyult egy házasság.
Sokat bámultam magam a tükörben, azokban a napokban, néztem, mennyit változtam,  az eltelt két évtizedben.
Nem is sokat.
A hajam  rövidebb lett, az alakom izmos, karcsú maradt,  az arcom még mindig finom vonásokkal hintett, egy férfihoz képest, a szemem, azonban más lett. A pupillámban az elmúlt évek tapasztalatai vetettek árnyékokat, és fényeket.
*
Amikor eljött a nagy nap hajnalban búcsúztam Camillától, nekivágtam a majd négyórás útnak, miközben valami ránehezedett a mellkasomra. Nyomott, és nehézzé tette a levegővételt.
Izgultam.
Ahogy közeledtem a város felé, mindinkább remegett a gyomrom, Rosettibe érve azonban elöntöttek az emlékek. A gyerekkorom, a fiatalság képei tolultak a szemem elé, emlékfoszlányok. Húszat töltöttem be, amikor apám meghalt. Anyám utána ment egy évre, én pedig elhagytam a várost, fájt minden fa, utca és tér, a szüleim halála miatt nem akartam ott maradni.
A szállodához érve, ültem egy darabig az autómban, tördeltem az ujjaimat, és az is megfordult a fejemben, nem megyek fel. Visszafordulok, nem nyitok kaput a múlthoz.
Már megtetted, már felszaggattad a vásznat - szólt bennem egy hang, és igazat adtam neki.
A portás eligazított, a nyakamba vetette magát Mary és két másik nő is megölelt.
A dolgok felgyorsultak, körbevettek a régi-új arcok, mosolyok, kézfogás, hangzavar. Mettet nem láttam, így kezdtem feloldódni. Szerintük semmit sem változtam, valamennyire el is hittem, sokan  többnek néztek ki a koruknál, az idő nem bánt kegyesen mindenkivel.
*
A bárban folytattuk a délutánt, befeledkeztem a történetek hallgatásába, a családtagok fotóinak nézegetésébe, a vacsora alatt azonban megremegtem. Egy nagy termetű, öltönyös, vörös hajú, szeplős férfi lépett az asztalhoz. A villa megállt a kezemben, Mett mellém ült. A többiek csacsogása, mormoló beszéde eltakarta az én hallgatagságomat, nem is mertem Mettre nézni.
A mosdóba indultam, csak azért, hogy csillapítsam a szívem dobogását, és hogy erőt gyűjtsek. Felkészületlenül ért a találkozás, hiába tudtam, látni fogom. A vérem olyan vadul száguldott, dobhártyámban is hallani véltem. Ott támasztottam a mellékhelyiség falát, és nem mertem kimenni, veríték lepett el, a szemem alatt ugrált egy ideg.
- Luis?
Olyan régen hallottam a nevemet a szájából, azonnal felismertem ki szólít.
- Baj van?
Kinyitottam a fülke ajtaját, Mett ott állt teljes valóságában, zsebre dugott kézzel, vagányul. Semmit sem vesztett a varázsából, a lénye ugyanúgy fogva tartott. - Nincs. Kicsit fáradt vagyok. - A szemébe nézve valami vad szédülés kapott el, lebénultam egészen, a jelenléte lezsibbasztott. A kezét nyújtotta felém, én pedig remegő ujjakkal szorítottam meg.
- Szobatársak leszünk, Mary emlékezett a barátságunkra.
- Igen.
- Jól nézel ki.
- Te is.
Csend.
Aztán egyszerre kezdtünk beszélni, majd elhallgattunk.
- Gyere - fogta meg a karom - hiányolni fognak.
Úgy tettünk mintha nem gondolnánk arra a régi dologra. Megpróbáltunk feloldódni és táncoltunk is. Mett megnyerő, tiszteletet parancsoló, őszinte férfivá lett, pont, mint gondoltam.
Olyan nagyon tetszett.
Félszemmel mertem csak rápislantani, a hangját hallgatni, nézni az arcélét, figyelni a mimikáját, a mozdulatait.
Amikor fél tizenkettőkor a szobánkba indultunk, elkapott újra a remegés. Mett ment előbb zuhanyozni, majd én. Egy fehér pólót és száras alsót vettem fel,  a jó idő ellenére betakaróztam. Mett fekete szatén köntöst viselt, úgy nézett ki, mint egy szamuráj banda feje.
Telefonált, utasított, ügyeket intézett, belemrült látszólag a feladataiba. Amint azonban a  laptopja fedelét lecsukta, azonnal rám nézett.
- Te sem vagy álmos, ugye?  –Nem mondhatnám, inkább kimerült. - válaszoltam a falat bámulva.
- Sokszor eszembe jutottál. - Éreztem a teste melegét, már ott állt az ágyam mellett.
- Mett, ne, kérlek. -  a félelem ott lapult mellettem.
- Luis. Bánom. Bánt, hogy nem kerestelek egyszer sem.
- Ugyan - fordultam felé. - Minek is? Elköltöztetek.
- Az az éjjel, a szalagavatónk napja. Belém égett minden perce.
A vörösséget szerettem volna levakarni, letépni az arcomról, felültem.
- Hagyd már abba, velem az óta, nem történt olyasmi. Érted?
- Velem megesett.
A  hajamba túrtam.
- Váltsunk témát. Nem érdekel a szexuális hovatartozásod.
- Hm...én nem úgy gondolom pedig, de sebaj. Menjünk valahová Luis, be az éjszakába, mint akkor.
- Nem bánom - álltam fel és kezdtem dobálni a ruhákat kifelé a bőröndből. Ideges voltam és feszült, az öklöm viszketett. Addigra felment a pumpám, le akartam magam inni.
- Higgadj le, látom, hogy nem tetted túl magad az egészen, annyi idő alatt sem.
Megálltam, az ujjai a karomon.
- Mett - nyögtem. - Azt hiszem jobb, ha most hazamegyek.
Magamra rángattam egy farmert,  pólót, Mett csak állt, kissé távolabb, cigire gyújtott, és nem szólt. A kilincsen a kezem, amikor megállított.
- Nem. Mész. Sehová. - Az arca olyan közel, hogy éreztem az enyhén mentolos illatú cigaretta és arcvíz keverékét, a barna szeme az én kékemnek feszült, a tekintetébe zuhanni éreztem az egész lényemet.
- Így nem mehetsz el, meg kell birkóznunk a múlttal. Beszélj.
- Beszéljek? - kiabáltam. - És mégis, mit mondjak? Az igazat akarod hallani? Nem tudtam elfelejteni, soha! Magam előtt láttalak, ahogy átölelsz, ahogy…- lehajtottam a fejem, bántam, hogy nem sírhatok, mint egy nő. Mert tudtam volna,  nagyon.
Mett csak nézett először, szomorúság árad felőle, a keze lassan érintette a vállamat, finoman, mintha porcelán lennék. Lehajtotta a számhoz az arcát, a remegés, hullámokban kezdett szétszaladni a bőrömön. Még a gyomrom is reszketett, katarzis állapota vett körbe. A szája kóstolgatni kezdte az enyémet, istentelenül puhán, és érzékien, vibrált a levegő, de belül a feszültség nem hagyott alább, ordítani akartam.
- Csak azért, hogy tudjuk, mi a helyzet. És változatlan Luis, extra kívánás.
- De én nem akarom.
- Akkor nem érintelek meg többet. De jó, ha tudod, hogy  te is az emlékeimben élsz. Engedd el magad, felöltözöm én is, csapunk egy görbe éjszakát. Hm?
- Oké.- suttogtam, a számon az égető csókja ízével.
*
A városi diszkóban sok fiatal táncolt, mégsem éreztük öregnek magunkat.  Mivel látszott van pénzünk, és jól is néztünk ki, hamar lánysereg vett körbe minket, de egyik sem mozdított meg bennem semmit. Bolondoztunk, levetve a gondokat, terheket.
Fáradtan és kapatos állapotban indultunk vissza a szállodához. Szabad taxit nem találtunk, az éjjel ráült a városra. Olyan valószínűtlenül hatott, hogy Mettel sétálok az oldalamon, pont úgy, mint húsz évvel azelőtt. A szél is újra feltámadt, mintha a régi időt akarná visszahozni.
- Emlékszel, amikor legyalogoltunk a gázlóhoz, és  belepottyantál? - nézett a kis folyóra Mett.
- Aha, persze. Hínár szagtól bűzlöttem három napig, hiába suvickoltam magam.
- Lemegyünk?
- Menjünk!
Parkosított rész fogadott minket, az egykori gazos táj, padokkal felszerelten várta az embereket. Mett körülnézett, majd elkezdett vetkőzni.
- Megbolondultál, valaki megláthat.
- Nem érdekel, fürödni akarok.
Ahogy belegázolt a vízbe, olthatatlan vágyat éreztem, hogy utána menjek. Egy perc alatt ledobáltam magamról a ruhát, még az alsómat is. Mett bolondsága rám ragadt, szabadnak és fiatalnak éreztem magam, beúsztam mellé. Elkezdtük egymást fröcskölni, majd versenyt úsztunk.Picivel megelőzött, de csöppet sem bántam.
- Ez jól esett - indult kifelé Mett.
A vizes haja a fejére tapadt, a széles vállán megcsillant a holdsugár. Felém fordult, mert érezte, hogy nézem.
Tudtam, hogy bekövetkezik, vártam már. Amint gyengéden átölelt erős karjával és magához vont, még a vizet is felmelegítette.
- Nem szabad - ráztam a fejem.
- De nem ám - válaszolta, mielőtt a számra hajolt. Nem érdekelt semmi, akartam azt a csókot, kívántam.
Az ajkaink kóstolták egymást, férfi lágysággal, amikor benyomult a nyelve, a péniszem duzzadni kezdett, mohó vágy kapott el, kívántam, hogy keményebben érintsen. Csókunk mind hevesebb lett, az addigi világ tükörcserepekre törött.
- Luis - nyögte - menjünk vissza a szállodába, siessünk, annyi időt elvesztegettünk már! - Magunkra kaptuk a ruhát, kézen fogva lépkedtünk, nem érdekelt minket két arra járó pár sem, csak néztek minket nagy szemmel. Mi pedig rá is játszottunk, tartottunk nekik egy csókbemutatót.Izgatóan hatott rám, perverzül jól esett.
*
Ahogy a lift elindult, Mett magához rántott, a karjaiban gyereknek éreztem magam. Faltuk egymás száját a másodikig, és a folyosón végig. Az ajtót elfelejtettük bezárni, csak épp lenyomtam a kilincset, már is bent folytattuk, kettesben, intim szférában.
- Imádom az ízedet - nyögte - olyan régóta kerestem, kutattam, és senki másnál nem találtam.
Felemelte az arcom, a keze között szorítva nézett.
- Megmaradtál éppolyan kívánatosnak, mint régen. Egy nagymacskára emlékeztetsz, a hajad, a szemed, az arcod, mind álmaim pasija. Egész középiskola alatt beléd voltam zúgva. Majd belepusztultam, annyira kívántalak.
- Miért nem mondtad el?
- Féltem.
A homlokunk összeért, úgy kapaszkodtunk egymásba. A pillanatokat éltük meg, az ajándékot.
Két érett férfi, aki egymást akarja.
Átvettem a kezdeményezést, lefejtettem róla a pólót, meztelen mellkasát érintette a szám, szégyentelenül, mint aki férfihoz van szokva. Minden porcikám lázban égett, robbanni készült a vágy. A herém bizsergett, az egész ágyékom lüktető keménységgé vált. Mettel természetesnek és törvényszerűnek tűnt minden, az érintésem a bőrén, a kemény és izmos, jól karbantartott teste nekem feszülve.  Szájának íze, a lénye, mintha a részemnek egy darabja lenne. Még sosem kívántam egy szőrrel körülölelt mellbimbót megszívni, de akkor igen. Mett befelé nyelte tőle a levegőt, felizgatott a hangja. Cuppogott a szám, a tekintetemet a vágy homálya fedte.
Égtem.
Az odaadás, és megadás, a kegyelem, és bűn édesének oltárán. Nem bántam hogy Istenek nem tetszőt követek el, hogy saját nememmel készülök élvezetre. Már régóta vágytam azt a fajta poklot, és kínt.
Viagrámmá lett Mett lénye.
Megragadott, ő is levette az én pólómat, a szeme mosolygott, amikor meztelen lettem felül, összeborzolta a hajamat csibészesen. Kissé távolabb lépett, úgy figyelt.
- Nagyon akarlak - hangja rekedten simogatott, keze a péniszére vándorolt, a szemem pedig követte ujjai mozgását, ahogy kisimogatta a vastag rudat. Kioldotta a nadrággombját, hagyta a bokájához hullani, és én ugyanazt tettem. Anyaszült meztelenül reszkettem, amikor az ágyhoz húzott.
- Kicsi Luis- suttogta - majd a mellkasomon éreztem a nyalintását. Maga alá döntött, közben erősen, mégis finoman, csak rá jellemzően. Erő és finomság ez varázsolt el  benne mindig is.
Fölöttem mozgott, egyre közelített az ágyékom felé, világos fanszőrzettel ölelt férfiasságom meg-megemelkedve várta. Amikor hozzám ért, görcsben a testem,  a lepedőt markolásztam, ujjperceim elfehéredtek, a gerincem ívbe feszült.
Mett végigsimította a nagy a tenyerével föntről le, majd fordítva. A farkam már jobban nem tudott duzzadni, a herém fölhúzódott, nehéznek éreztem.
- Kívánom, leszophatlak?
Elnyílt a szám. Hörögtem. Igent jelentett.
Mett kézbe vette a farkamat, és úgy ért hozzám, mintha a legszebb és legkívánatosabb lenne az egész államban. Nővel még nem éreztem magam úgy.
Ahogy mozgott a fitymám felett a bőr, ahogy masszírozta-gyűrte a herémet, miközben apró, égető csókjait széthintette az ágyékom környékén, a legjobb szexet jelentette, amit életemben csak kaptam. Aztán felemelte a fejét, a szememet kereste.
A tekintetünk, mintha összeégne.
Azután hajtotta le a fejét, végre az ajka a makkomhoz ért. Felfelé tolult a csípőm, nem akartam, magától jött. Ösztön, ami vitt. Végighúzta a felső ajkát a makkom egyik felén, majd a másikon, incselkedett, aztán a szájába vette. Előbb csak a tetejét éreztem a melegben, kicsivel később az árokrészre feszült az ajka szorosan.
Elernyesztette, majd szorosabb gyűrűbe vonta váltakozva, miközben a keze mozgott, a nyelve simogatott. Nyöszörögtem folyamatosan, mert azt, nem lehetett kibírni másképp, az ujjaim megragadták a haját, muszáj volt éreznem azokat a vörösben játszó kis tincseit. Amit művelt velem, maga az álom. Azt hittem megbolondulok, hogy onnan már nincs tovább, mert nem létezik.
Pedig fokozta a dolgot.
Elmerített mélyebben, a farkam ott csúszkált a nedvességben.
Le-fel, szédülés.
Amikor már szájba keféltem, megállt, hogy húzza a dolgot, beszívta a herémet, hol egyik golyómmal játszott, hol a másikkal.
- Ah, nem bírom, Mett neeem….
Bírtam még, egészen addig, amíg ütemesen szopott újra, egy percig nagyjából.
- Én el,  végem, jaj! - eléveztem. Nagyot és sokat.
A spermám fele az arcán, egy része a szájában. Sokkot kaptam, az ájulás peremén lebegtem.
Rám hajolt, amikor már csak apró remegéshullámok szaladtak a testemen, az arcát az ágyékomon nyugtatta. Úgy feküdtünk, de éreztem, benne még ott a tombolás, ami kielégülésért kiált.
Folyt. köv.
Hozzászólások
További hozzászólások »
ppanka ·
Mestermű, remeklés! :heart:

geodeta ·
Nagyon tetszett. Folytatás???? :yum:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók!A tortenetek csapata új oldalt nyitott a meleg emberek számára: WWW.BOYSXX.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: