Hullámzó Balaton tetején...

Lágyan símogatott az ajka. Kószált a szemöldökömön, az ajkaimon és bizseregtette minden porcikámat. Ujjaival a hajamba túrt.
- Nincs meleged?
- De... — nem tudta tovább folytatni a mondatot. Befogtam a száját, a szó legszorosabb érrtelmében... a sajátommal. Aztán lágyabbá vált a csók. Ajkaink alig érintve, lágyan símogatták egymást. Körbekószáltak egymás szemöldökén, szemein, elidőztek a másik fülcimpáin... egészen addig, amíg nyelveink meg nem találták füleink belsejét. Forró lehellet kíséretében kalandoztuk be őket. A kalandozás eredménye az egyre mélyebb sóhajok, amiket az ajkak újabb találkozása követett.
Megint csak simizték egymást, aztán felnyíltak, a fogak összekoccantak... Nyelvem is megtalálta párját. Érezhető örömmel köszöntötték egymást. Elindultak "szomszédolni". Az ajkak hívogatóan nyíltak szét, utat engedve a kutatóknak. Körbesímogatták a szomszéd fogsorát, megtapasztalták — immár sokadszor — egymást.
Az arcok szorosan tapadtak egymáshoz, a kezek egymás testén kalandoztak. Felfedezőúton voltak — pedig már nem először járták be az ismerős, mégis mindig új tájakat. Egymás gerince mentén fel-alá sétáltak, éppen csak érintve a csigolyák mentén a bőrt. Mindketten lúdbőrözni kezdtünk. Máskor ez a fázást jelentette — most valami csodálatos, jó érzés volt!
A Vakáció a nád takarásában állt. Lágyan ringatózott a hullámok mozgását követve. "Tökflaute" volt, a szokásos délutáni szélcsend. Tűzött a délutáni nap, nem csak egymás közelségétől izzadtunk.
- Mártózzunk meg — javasoltam. - Benne vagy egy nudiban?
Viki nem habozott. Kezdte kikapcsolni a bikinifelső pántját.
- Majd én... — azzal már símogattam is le a falatnyi textilt. Cickói — fogságukból kiszabadulva — hegyesen álltak, amúgy "tenyérbemászóan", kényeztetésre hívogatóan. Éltem a meghívással és nyelvem hegyével egyiket a másik után birizgálni kezdtem. Először az udvarokat jártam körbe, amire két barnás-vörös "ágyúcső" meredt elém. Szinte követelték, hogy "őket is!" Ennek a meghívásnak sem lehetett ellenállni. (Meg ilyen helyzetben amúgy sem vagyok "ellenálló-tipus"!) Az ajkaim közé vettem őket és szopogatni kezdtem. Aztán a tenyerem következett, hiszen "tenyérbemászóak" voltak!
- Mi lesz? Megyünk mártózni vagy...?
- Mártózunk — nyugtattam meg. — Csak türelem... — csitítottam két csók között halk szóval tü-relmetlen kedvesem. A csitításhoz tartozott, hogy ajkaimmal elkezdtem kalandozni a testén, egyre lejjebb és lejjebb, amíg öléhez nem értem. Még fedte a fürdőruha anyaga, de oly vékony volt, hogy átérzett bőre símasága.
- Az este borotválkoztam...
- Érzem — mosolyodtam el és elkezdtem ölét símogatni a nyelvemmel. Viki halkan felnyögött és szemérmét egyre erősebben nyomta arcomhoz. Kezeim elérték a fürdőruhát és lesímogatták róla. Mozgásával segített ölét szabaddá tenni.  Ahogy kelyhe szabaddá vált, nyelvemmel körbesímogattam az alsó ajkakat és megkerestem azt a kis borsószemet... Kedvesem, ha lehet, még közelebb bújt hozzám. Így még jobb hozzáférést adott borsójához, amit közben megtaláltam. (Nem kellett sokat ke-resnem!)
Finoman, érzéssel a fogaim közé vettem, mire Viki kéjesen nyögni kezdett.
- Csináld még... még... mééééééééééég — hörögte. Kelyhe úszott a nedvességben. Élvezettel szívtam be illatát és egyre nagyobb vágyam támadt kedvesemet teljesen birtokba venni. Visszatartottam magam, olyanban akartam részesíteni — no meg magamat is —, amiben, tudom, neki még nem volt része!
- Türelem, türelem... nyugtattam. - Tudsz fejest ugrani?
Megszabadultam én is a gatyómtól, felálltam a dekkre és már a vízben is voltam. Viki habozás nélkül követett. Vakációnk a horgonyán himbálózott, mi pedig élveztük a lustán hullámzó Balatont. Egy-két szárcsa, sirály volt az egyedüli közönségünk. A kék párában Keszthely négy tornya látszott, kö-rülöttünk csak a csend volt. Horgászcsónakok sem voltak, tökéletesen egyedül voltunk. Viki le akart állni, de csak egy jó nagy "blutty" hallattszott. Aztán egy hínárkoronázta sellő bukkant elő a habokból — enyhén durcás arccal.
- Mééééééééééé nem mondtad, hogy ilyen mééééééééély?
- Úgysem hitted volna, meg időt sem hagytál, Te kukáné!
Mellé úsztam és magamhoz húztam. Annyira azért nem volt durcás, hogy ellenkezzen! Hozzám símult és ölével elkezdte a combom tövét símogatni. Tapostam a vizet és tartottam őt. Édes teher volt, én pedig éreztem, hogy újra elönt a vágy. Kedvesem egyik kezével elengedte a nyakam és lent kezdett kapaszkodni.
- Menjünk vissza a hajóhoz — súgta a fülembe.
- Jó, de visszafelé eljátszom a vizimentőt... — somolyogtam.
- Az milyen?
- Majd megérzed...
Azzal hátúszásra fordultam és kedvesemet háttal a mellemre húztam.
- Engedd el magad, csak a lábaddal tempózz, hogy ne merüljön le!
Érezhetően tettszett neki a helyzet, kis fészkalódás után megtalálta a legkényelmesebb pozitúrát. Amúgy sem nehéz teste a vízben még könnyebbé vált. Egy kézzel, hóna alatt átnyúlva tartottam. Ho-gyan, hogyan sem, bal tenyerem éppen a jobb cickóig ért, ki sem tudtam kerülni! Viki megint mocorgott kicsit, keble még jobban kézügybe került, ugyanakkor tompora vágása éppen a tagomat érte. A mozgásával símogatta, amíg egyre nagyobbá, vérbőbbé nem vált. Éppen beleillett a vágásba, egy kicsit még előrébb is... egészen az ajkakig.
Viki egyre jobban zihált, ölét egyre erőteljesebben feszítette tagomhoz.
- Tarts ki, mindjárt odaérünk — súgtam a fülébe. Kicsit bele is nyaltam, mire falloszomhoz nyúlt. Éppen csak megérintette, de majd felrobbantam.
Közben vitorlásunkhoz értünk.
- Be tudsz mászni vagy segítsek?
- Segíts, kérlek — mondta huncut mosollyal.
Ahogy belekapaszkodott a hajó oldalába, látszott, nem először mászik be egy imbolygó vizijárműbe —, de "segítenem" kellett! Hát segítettem. Bal kézzel a lábai közé nyúltam, valahogyan úgy, hogy a "játékos ujjam" éppen elérte a csiklóját. Persze éltem az alkalommal és amíg eligazítottam, hogy a számára legkedvezőbb helyzetben tudjon a tenyeremről elrugaszkodni, kicsit megbirizgáltam. Megint nyögött egyet és még jobban beleült a tenyerembe. Játszani kezdtünk egymással. Ő a vitorlásba kapaszkodva felém fordult és addig mozgott, míg cickója éppen beleakadt az ajkaimba. A bimbói újra — vagy még mindig? — előremeredve, keményen álltak. Szinte szúrták a számat.
Finoman harapdáltam, hol egyiket, hol másikat. Viki egyre jobban sóhajtozott, kapaszkodott a hajóba és belém. Tartott mindkettőnket, így eltűntem a víz alatt, sorsukra hagyva a cickókat. Nem mentem messzire, csak az öléig.
A víz alatt ajkaimmal a kehelyre tapadtam, és azt vettem kezelésbe. Viki lábait mindjobban széttárva engedett egyre jobb hozzáférést a gyönyörök kapujához. Szinte hívogatott. Megint csak nem tudtam ellenállni a szíves invitnek, nyelvemmel símogattam, fogaimmal gyengéden harapdáltam az egyre jobban előtűnő csiklóját. A vízben is éreztem kéjnedvének ízét. Kedvesem egyre élénkebben mozgott, combjait összeszorítva magába zárta játszadozó nyelvem. Magam sem akartam szabadulni "fogsá-gomból", egyre vehemensebben foglalkoztam a gyönyörök kelyhével.
Barátnőm mozgása mind élénkebb lett, szorított magához. Nyögései, lihegése födöntúli hangokként jutottak le hozzám. Tüdőm már majd szétpattant, felbukkantam egy légvétel erejéig. A levegővétellel egyik bimbója is a számba került, szabad kezem pedig testébe csúszott. Ellenállás nélkül engedte a korántsem illetéktelen behatolást. Egyik kezével elengedte nyakamat és tagomat kereste meg.
Megtalálván ráfogott, ujjaiból gyűrűt formázva kalandozott rajta. Tagom — ha lehet —, még na-gyobbra nőtt, még keményebb lett. Kis simizés után bejáratához igazítottam.
- Kapaszkodj a nyakamba és engedd el magad — súgtam, de inkább leheltem a fülébe. Két kézzel kapaszkodva a hajótestbe, testeink elmerültek egymásban. Viki csípőjével kezdett körözni rajtam, én pedig fel-le mozogtam, vigyázva, hogy falloszom a barlangban maradjon. Ajkaink megint találkoztak, nyelveink érezték egymást, egymás szájában kalandoztunk. Fogaink össze-összekoccantak, csókoltuk, öleltük egymást. Mozgásunk mind hevesebbé vált, lihegésünk egyre hangosabb lett. Magunkban voltunk, nem kellett visszafognunk magunkat.
Viki teste hirtelen, íjhúrként feszült meg, mozgása megállt és élvezte az orgazmust. Még nem voltam készen, de mozgásomat lassítva időt engedtem neki. Ahogy feszültsége felengedett, újra gyorsí-tottam mozgásomon. Barátnőm is felvette újra a ritmust, én pedig tovább gyorsítottam. Ágyékomból elindult az ismerős remegés. Nem akartam még a csúcsra jutni, hát lassítottam. Kedvesemet akartam minél nagyobb örömben részesíteni, amit ő hálásan fogadott. Hálájának egyre intenzívebb körkörös mozgással adott kifejezést. Hüvelyizmai bilincsként fonódtak rám, mígnem újra megmerevedett a teste, azután elernyedt. Fejét a vállamon pihentetve zihált. Még mindig benne voltam, lassan mozogtam.
- Érezni akarom a magodat — súgta, de inkább lihegte a fülembe. Forró lehellete új erővel töltött el — mert közben azért én is elpilledtem. - Gyereket akarok tőled!
Felrobbant körülöttem a világ ettől a mondattól. Nem titkolt vágyamat mondta ki, amiről már sokat beszéltünk, de soha nem értünk a téma végére. Kipihenve magunkat, újra mozogni kezdtünk. Viki egyre követelőzőbben "dolgozta meg" tagomat, de én sem kíméltem. Egyre gyorsuló mozgással jártam ki-be kelyhében. Az ő mozgása is felgyorsult, egyre vadabbul szerettük egymást. Megintcsak elindult testében a remegés, megint megfeszült és izmai bilincsként fogtak közre. Egyre gyorsabban zihált és ha lehet, még erősebben játszott hüvelyizmaival.
Bennem újra megindult az ismerős érzés. Most nem tartottam vissza magam, mind gyorsabban jártam benne. Éreztem, rögtön kitör a vulkán. Ha lehet, még gyorsabbá vált a mozgásom, még jobban szorítottam magamhoz a törékeny testet...
- Jövök, csillagom — ordítottam bele a világba. Nem érdekelt semmi, csak az a csodálatos érzés, amikor a férfi megszabadul terhétől. Éreztem, ahogy nedveim előtörnek és kedvesem amúgyis forró  barlangját megtöltik.
Viki is hangosan sikoltozott a gyönyörtől, észvesztő tempót diktált és megint görcsbe rándult a teste, az a  csodálatos test, ami az enyém volt... Vállamba harapott, de nem törődtem vele. Egy volt csak fon-tos, egyszerre jutottunk a csúcsra!
Éreztem, tudtam, új életet indítottunk útjára!
- Szép gyerekünk lesz, igazi szerelemgyerek — súgtam a fülébe. - Majdnem olyan szép, mint az édesanyja!
Kicsúsztam belőle, de nem engedtem el. Egymáshoz símulva lebegtünk a vízben. Nyugalom áradt szét bennem. Éreztem, kedvesemben is. Kapaszkodtunk a hajóban és egymásban.
Csak voltunk... Viki feje a vállamon, én tartottam magunkat... talán már hármunkat?
Időtlen idők óta voltunk így. Vagy csak én éreztem ezt?
Nem tudom...
Arra eszméltem, kedvesem megint "bluttyol". A hajótest erőteljesebb imbolygásba kezdett. Feltámadt a szél.
- Ébresztő! Ideje odébb állnunk.
- Haggggyááááááááááááá... olyan szépet álmodtam...
- Mit, Csillagvirág?
- Egyek voltunk a vízben...
- Nem álmodtad... tényleg egyek voltunk... és már azok is maradunk! Legfeljebb hárman — moso-lyodtam el.
Hozzám símult még szorosabban és apró csókokat hintett végig az arcomon.
- Gyere, szálljunk be — hívtam. Besegítettem, majd beszálltam én is. Horgony fel és már indultunk is. Viki mancsaftolt, nagyon ügyesen. A szél kicsit erősödött, a Vakáció megdőlve, gyors iramban szelte a hullámokat. Krajcolni kellett, így jó iramban haladtunk. Hamar elértük a györöki móló magas-ságát. Egy védett öblöcskében lehorgonyoztunk.
A nap lassan kezdett lefelé menni. A bocival parta szálltunk, vacsorát főztünk, megvacsoráztunk. Került egy kis borocska is — nem hiányzott semmi a komfortérzéshez.
Néptelen volt a part, de nem volt kedvünk a sátorveréssel bajlódni. Meleg, csendes éjszaka ígérke-zett, a hajón-alvás mellett döntöttünk. Előkészítettük az éjszakázáshoz, a bummon áthúztuk a ponyvát — készen is volt a sátrunk. A matracokat felfújtuk és már lehetett is hajcsizni! Mégegyszer ellenőriztem a horgonyt és kedvesem mellé heveredtem. Egyelőre takaró sem kellett. A hajótesthez csapódó hullámok, a lágy himbálózás zsongító volt. Viki még soha nem volt ilyen helyzetben, de nagyon élvezte. Eszményi partner volt, nem nyafogott, jól viselte a látszólag spártai körülményeket.
A Vakáció kíles hajó volt, így a svertkaszni nem választott el bennünket. Össze is bújtunk rendesen, csendesen átölelve egymást hallgattuk az éjszaka neszeit. Telihold volt, majdnem elnyomta a csillagok fényét. Az ezüstös fény beszűrődött a ponyva alá is, sejtelmes fénybe vonva a mellettem fekvő testet. Fonyódról valamelyik diszkó zenéje hallattszott, nem zavaróan, éppen csak alig hallhatóan. Enyhe délkeleti szél volt, a hajótest kellemesen himbálózott a horgonyán, segítve bennünket egymás testének "megtalálásában". (Erre sem sok szükség volt, de izgalmasabbá tette egymás felfedezését.) A csendet semmi nem zavarta, ami nesz hallattszott — az a CSEND része volt.
Kedvesem csendben szuszogott mellettem.
- Alszol?
A válasz egy símogatás volt. Egy naptól még mindig forró test símult hozzám. Egy láb nyúlt ki és ölelt át. Rövid, barna haj birizgálta az arcomat. Egy nyelv simította végig az ajkaimat. Ajkakat éreztem az enyémeken és egy nyelv furakodott a számba. "Erőszakosan" nyitotta szét a fogsoromat, az ajkak rám tapadtak és szívni kezdték a számat. Engedtem az "erőszaknak" és végeláthatatlan csókban forr-tunk össze. Két halom feszült a mellkasomnak és "valami" a falloszomnak feszült.
Viki teljesen rám fordult, öle nekem feszült. Csípőjével lassan mozogni kezdett. A gyönyörök kelyhe tagomat érte. Mozgása nyomán nőni kezdett, széltében-hosszában megduzzadt és egyre merevebbé vált. Kedvesem addig mocorgott, míg arca nem került combtövem fölé. Fejemet combjai közé fogva éreztem, ahogy nyelvével makkomhoz ér. Nyalogatta, harapdálta, közben kezével gyűrűt formázva  húzogatta a bőrt rajta.
Ölével az arcomon lassan körözni kezdett csípőjével. Kelyhe az arcomon, leginkább a számon mozgott. Nyelvemet kinyújtva elértem azt a kis borsószemet. Símogatni, nyalogatni kezdtem, lassan-lassan körbejártam. Szépen nőtt, ha egyáltalán még tudott... Ajkait is éreztem, nedve azokat is elérte. Bimbói el-elérték a bőrömet, éreztem, ahogy mereven álltak ki udvarukból. Ujjaimmal éppen csak hozzáérve a bőréhez, a gerince mentén simiztem, aztán kettőnk közé nyúlva kebleit marko-lásztam, a bimbókat kényeztettem. Ahogy tudtam, mozgattam a fejemet is, hogy combjai belső felével is tudjak foglalkozni. Kicsit széjjelebb nyitotta a lábait, nagyobb teret engedve a belső combok simizéséhez.
Kényeztetésem nyomán ő is egyre intenzívebben ápolta falloszomat. Megjelentek első cseppjeim, amiket szakavatott mozdulatokkal tüntetett el a szájában.
- Elférek a bumm alatt? Rád akarok ülni!
Nem fért el. Így hátára feküdt és karjait hívogatólag tárta felém. Fölé hengeredtem és széttárt combjai közé feküdtem. Kemény és merev tagommal kelyhét érintettem, számmal pedig végigka-landoztam köldökétől keblein át a testét. "Végre" ajkaihoz értem. Most én "erőszakoskodtam" nyel-vemmel és ajkait megnyitva megkerestem az övét.
- Gyere... gyere máááááá! — hívott magába. — Megőrülök érted. Kívánlak!!! Érezni akarlak ma-gamban!
Akadálytalanul jutottam be a gyönyörök kertjébe. Két kezemmel kicsit megemeltem a csípőjét és lassan előre-hátra mozogtam. Viki felvette a ritmust. Egymással ellentétesen mozogtunk, mindketten előre, majd mindketten hátra. Testünk összefonódott. Hídba feszült, csípőjét megemelve egyre erősebben nyomta ölét az enyémhez. Síma vénuszdombja egyszerre ágyékomnak támaszkodott. Csípője körkörös mozgásba kezdett. Izmai bilincsként fonódtak tagomra, éreztem lüktetését. Makkom szinte a méhfalát érte, egészen hátul.  Kedvesem mozgása is felgyorsult, szinkronban az enyémmel. 
Kezemet kivéve a tompora alól cickójához emelte.
- Foglalkozz a mellemmel is... símogasd, markolászd őket — lihegte a fülembe. Eleget téve kérésének, tenyeremmel ajnározni kezdtem az igéző halmokat. Elégedett nyögéssel nyugtázta tevékenységemet. Közben alul is folyt az akció. Éreztem, hamarosan kitörök. Nem akartam még, minél tovább érezni akartam kedvesem teljes testközelségét. Ő is így volt vele, mozgásunkat kissé visszafog-va lágyan ringatóztunk egymáson és egymásban. Pihentünk is kissé, aztán újult erővel folytattuk gyönyörszerző "munkánkat". Viki lélegzése felgyorsult, vele együtt az enyém is. Egyre vehemensebben mozogtunk, de még mindig nyújtani akartuk együttlétünket.
Kedvesem hirtelen felgyorsult, lélegzése zihálássá erősödött és sikoly kíséretében megfeszült a teste. Körmei a hátamba mélyedtek. Hirtelen leállt, barlangja szinte összezárult és erősen szorított magába. Benne maradtam és lassan folytattam az előre-hátra mozgást. Kis idő múlva kedvesem is csatlakozott hozzám. Megint elkezdődött. Vagy folytatódott? Élveztük egymást, csodálatos érzés volt örömet szerezni egymásnak. Már én sem tartottam vissza magam, egyre gyorsabban jártam Viki testében. Folyt rólunk az izzadság, de nem érdekelt egyikünket sem. Nyelvünkkel tisztítottuk egymást, a sós íz még jobban felajzott mindkettőnket.
Ölünk egyre hangosabban csapódott egymásnak, téptük, haraptuk egymást. Önkívületben szerettük egymást. Barlangja egyre jobban rám szorult. Ágyékomból megindult az ismerős bizsergés, az ő izmain is éreztem a közeledő görcs  remegését. Teste újfent íjhúrkét feszült meg, hányta-vetette magát alattam. Nyögött, zihált, sikoltozott.
- Gyere, gyere, moooooooooooost, gyere... — ordította az éjszaka csendjébe. Megfeszültem én is, hirtelen megálltam, csak magom mozgott. Éreztem, ahogy elhagyja testemet és megtölti kedvesemét. Még párat mozdultam rajta és benne, aztán elernyedtem én is. Ráborultam ziháló mellére, puszilgattam nyakát, szemét, szépívű vállait. Benne maradtam és éreztem, ahogy izmai elernyednek. Mindinkább lassuló tempóban pihegtünk egymáson. Aztán csak feküdtünk és szánkkal símogattuk egymást.
Nem tudom, meddig maradtunk így. Egy idő után kiszálltam belőle. Elnyúltunk egymás mellett. Átölelve tartottuk a másikat, így aludtunk el.