Hoppon maradt szerelem!

A hold fénye sejtelmesen világítja meg a szobát, Ági sziluettje a félhomályban hidegen hagy, szép és kívánatos minden férfi álma lehetne egy ilyen csodálatos nő. Figyelem, ahogy alszik, gyengéden simogatom a vállát, kezem lejjebb-lejjebb csúszik, de semmi, de semmi nem mozdul meg bennem. Tovább babrálok a testén, próbálom a gondolataimat elhessegetni a családjáról, de ez nem igazán sikerül. A nagynénik és nagybácsik gyülekezetét csapásként éltem meg. Mindenki engem akart ellátni jó tanáccsal a jövőt illetően.

Akarom én ezt? Feladni eddigi életemet, igen ezt hamarabb kellett volna megkérdezni magamtól, de hát még nem késő. Ő akarta és én belementem, hát valahogy így lett kitűzve az esküvőnk napja is, ami vészesen közeleg, a barátaim mázlistának tartanak én magamat egyre inkább áldozatnak. Ma volt a nagy nap, hogy bemutatott a családjának, bár csak ne tette volna. Ebből a bandából a mama és papa is elég lett volna, de most már nem sokára közösködni kell a családján, menni fog ez nekem, ezt nem is kérdezgettem magamtól egyértelmű, hogy nem, és még egyszer nem. Hát így kerültem egy vidéki ház leányszobájába, mint reményteljes vőlegény. Akármennyire is próbálok úrrá lenni a gyötrő gondolataimon és a szex felé terelgetni a figyelmemet, nem megy.

Irma néni kacaja mélyen beásta magát az elmémbe, szerintem tíz évig nem fogom kiheverni, még akkor sem, ha terapeutához járok. Igazi trampli, a szocreál alkotásokhoz modellként szolgálhatott volna, nem tudom róla elképzelni, hogy valaha is törékeny teremtés lett volna. A kacaja, mondhatnám röhögése percenként töltötte be a lakást, hogy miért nem tudni de Ági családjába köztiszteletnek örvend, külön öröm, hogy Ö a keresztmama, és tartja a jogát a násznagysághoz. Az vacsoránál befészkelte magát mellém, kézre estem neki a jó tanácsok közepette néha- néha barátian hátba veregetett, aminek az lett a következménye, hogy egy óvatlan pillanatban a félig megrágott uborka kiugrott a számból.. A fogaim koccantak a pohár szélén, nemhogy enni már inni sem mertem. Csak Irma néni mozdulatait lestem félszemmel, hogy mikor kell befeszítenem, hogy ne fejeljem le az asztal. Ő meg mintha az én kondimat méregetnél egyre súlyosabb csapásokkal fűszerezte mondani valóját. Mit bánnám én, ha a boksz zsákon élné ki magát és nem rajtam. Ez csak egy nagynéni a sok közül. A legmegbecsültebb, hogy miért? Mivel kordába tudta tartani a részegesnek tartott Balázs bácsit.

Őszintén nem tudom, hogy elrettentő példaként hozták fel a történeteket, az öreglányok, ajjaj öreglányok ilyet még gondolni sem merek, a kedves nagynénik. Röviden a mai délutánról ennyit, az első benyomásom az lett, innen menekülni kell. Ilyen nyomasztó gondolatok mellett szenderültem álomra.

Az ébredés jobban sikerült az esténél kezdtem azt hinni. A nap sugarai erőtlenül világítják meg a szobát. Ági teste hozzám simul, érzem leheletét a nyakamon, mindig a fülem volt a gyengéje, de én imádom ezt, reggelente keze finoman halad vállamtól az ágyékom felé, a szememet alig bírom csukva tartani, legszívesebben ráugranék. De akarom, hogy tovább babráljon rajtam, lehet, hogy önző vagyok, de nagyon tudom élvezni simogatását, csókjait. Szabad utat adtam neki, hogy a hátamra fordultam, a szájával végig szánkázta mellkasomat, a hasamon indul az ágyékom felé, keze a combomat simogatta lassan halat felfelé, kegyetlenül lassan. Nem bírtam sokáig mozdulatlanul a trükkjeit, egyre inkább vágyom a testére, leginkább arra, hogy a férfiasságomat úgy rendesen kezelésbe vegye. Nem tudom adni a passzív szereplőt tovább, átölelem a szám a száját keresi, testemmel a testét akarom érezni.

A mellbimbói olyan szemtelenül kemények és a számba kívánkoznak, remegő kezeimmel a fenekét markolászom, hosszú combja, selymes bőre elvarázsol, Ö az a nő akivel minden reggel ébredni akarok, talán a testével veszi el az eszemet, de minden reggel így ébredni, igen ezt akarom. Akaratlanul nedves puncijához téved a kezem, kész arra, hogy befogadjon, még jobban fel akarom húzni, minden mozdulatomra, emeli a csípőjét, sóhajok ütemesen hagyják el az ajkát, már nem bírom sokáig, bele akarok hatolni. Tudta, hogy itt van az a pont, hogy nem érdemes tovább húzni a dolgot. Négykézlábra állt az ágyon, kitárulkozott előttem, puncija hívogatóan tátongott az arcomba, kerek feneke megfeszült és ringatta előttem, már a látványtól nem voltam észnél, bele-bele tenni, minél mélyebbre csak ez motivált. Ez volt az a póz amit legjobban kedvelt, nekem meg oly mindegy csak élvezzek már. Hátulról hozzá simultam egy kis helyezkedés, hogy kezeimmel elérjem csiklóját, olyan keményen tud szorítani ha izgatom. Az előtérből neszt hallottam, de nem érdekelt.

- Csináld, döfd belém....akarom... - egyre jobban nyomta felém a farkamért sóvárgó punciját. A mozdulatra készültem, hogy felnyársalom. Mintha az agyamba dörömböltek volna, meg meredtem talán muris is lehettem ahogy két kézzel fogom a farkamat egy kitárulkozó punci előtt, Irma néni hangját hallottam, kintről.
- Te jó ég – rémültem meg.
- Csináld már- szólt rám Ági - be van zárva a szoba, már gyerekkoromban sem jöttek be.
Ahogy ezt kimondta, dörömbölés a szobaajtón.
- Kész a reggeli!