Történetek

- Fázok,egyre jobban...,mert ő megérintett..-szólalt fel a fiú.

- Szánalmasan bolond vagy! -kiáltott rá apja.

- De én...,én azt akartam,hogy..

- Mit akartál?-vágott közbe a férfi és idegesen sötétvörös tincsei közé tűrt,majd ujjaival arcán végigszaladt,megállva a szemkötős szeménél.

A fiú csak lehajtotta fejét,miközben kezeivel átölelte karját összerogyva előtte a hideg aszfalton. Piszkosfehér tincsei közé táncolt a savanyúan hűvös szél, amitől még jobban fázni kezdett.

- Ég veled!-emelte cilinderét fejére a férfi és ellépdelt mellőle,cipője halk koppanásai visszhangoztak a romos épület előtt,amit a Nap homályos fénye vakítóan szűrtek át.

A férfi fekete köpenye lágyan hullámzott el a fiú előtt,amibe hirtelen belemarkolt reszkető,sebes kézzel.

- Azt akarod,hogy egyedül legyek!? -emelte fel a fiú a hangját a másik háta közepének szegezve szúrósan szemeit.

A férfi hátrapillantott a válla felett, és résnyire húzva szemeit nézett a másikéba. Amitől kissé a fiú eltántorodott és akaratlanul engedte el a köpenyét.

- Igen,azt. -hangzott a válasz szárazon és tovább lépkedett előre.

- Nem...,nem...-kezdte el rázni a fejét ráfogva kezeivel- Én..nem akarom! Te nem mondanál ilyet apa! -esett kétségbe lassan a poros aszfaltot kémlelve.

- Apád nincs többé. Én vagyok az X, a lélekvadász. Ne aggódj te is a listámon vagy,hamarosan eljövök érted.-visszhangozták be szavai a teret körülöttük,amitől a fiú még jobban összetört és kitágult szemekkel nézett a távolodó alakra. Utána nyújtva kezét próbált feltápászkodni,majd futásnak eredt,ám folyton felbotlott,végül mikor utolérte hanyatt esett mögötte és sírásba fúlt.

A férfi megfordult és jeges pillantást vetett le rá,mélykék üres szemeivel.

- Amint látom,nem érted. Valószínű beverhetted a fejed és összetévesztesz valakivel..

- Nem! -szólalt fel a fiú a kezeire támaszkodva- Nem! Te az apám vagy!

- Az apád...-vonta fel szemöldökét- Nem értelek embergyermek honnan veszed ezt.

- Ahh..-döbbent le a fiú és lassan elfehéredve nézett fel rá könnyes szemeivel.

- Én vagyok az Alpha és az Omega, Az első és az utolsó, a kezdet...-hajolt le hozzá az arcához- a vég...-hirtelen feltámadott a szél és hosszú,vörös tincseibe szökött,majd hirtelen köddé vált a másik előtt.

Akinek elsőnek nem is esett le,hogy magára maradt. Kezét nyújtotta maga elé a végtelenbe,mintha egy karnyújtással el tudná érni,azt akit szeretne, de tévedett. Gondolatai teljes zavart csaptak elméjében, egyre jobban a sírásra késztetve őt. Nem tudta eldönteni,hogy valóban elvesztette azt,akit az apjának vélt, vagy valójában sosem volt neki apja, nem tudott róla.

Összehúzva magát ült fel,felhúzott lábakkal a semmi közepén,fejét térdére emelve sírt fel újból egyre jobban kiadva magából,miközben reszketni kezdett teste a hidegtől.

Majd a csillagok alatt álom hajtotta fejét, lassan becsukva szemhéjait, átadva magát a hidegnek és a fagynak. Száraz ajkaira egy szó fagyott: "Szeretlek"...