Hétköznap borral, kukoricával..

Csütörtök volt, munkaidőben dolgozni szokás, így én is feladatomat láttam el, bár a lemezmegmunkáló gép nem működött, mindenki aggódott. Határidők, költség miegymás gondokkal tele a padlás. Én szokás szerint nyugodtan, csendben ültem a gép előtt, alkatrészeket rajzolgatva, ide ez a szerszám kell, ez túl nagy, na ez jó lesz, pont ki is jön a 2000x1000-es táblára. Munkatársam, a konnektor körül babrált, szeretett mindig rendezgetni, most épp a kábel rengeteget szerette volna egy csokorba fűzni, csakhogy a T elosztó nekiállt füstölni, egy kicsit meg is ijedtem, de nem történt katasztrófa, csak a lábam közötti radiátor füstölt el. Ott tartottam, mert az épület már régi volt, szigetelése egy pajtáéval ért fel, így bezártam a meleget az asztal alá. Csütörtököt mondott, jött az intézkedés 5 ember foglalkozott a megjavításán, mégsem lett kész. Még jó, hogy kedvesemmel történő telefonbeszélgetések felforrósították lelkemet, testemmel együtt, de egy kis incselkedés mindig belefér, kiskutyának hívták a munkahelyén, mondtam, megszaglászom a nyakát, s megnyalogatom, ajkait finoman megharapom, akár egy másik ember eb. Visszaérve hűvös irodámba, kollega nyári sztorit mesélt, leültem szürke, forgó székemre, s hallgattam:

- Nyáron elmentünk fagyizni Kéthelyre a Müller fagyizóba, nyaltuk a fagyit, s látom a főútról bekanyarodó Wartburgot, egy fiatal nő vezetett, mellette, talán az anyósa ülhetett. Kanyarodtak be, de a csaj rosszul szedte alá a kormányt, így félig az árokba az mentek, majd végül ott is kötöttek ki, az anyós idegesen kiszállt, bebaszta az ajtót és nekiállt ordítani: Melinda! Az isten bassza meg, hogy lehetsz ilyen balfasz! Nyalni jöttünk nem szopni!!

Röhögtem a kollegákkal együtt, a szerencsétlen kis történeten, vagy 5 percig, majd folytattam a munkát, hébe-hóba szünetet tartottam, lézengtem az üzemben, dolgozókkal diskuráltam.
Munkaidő lejárta előtt egy órával, játszottam a fekete özveggyel, munka nem akadt, így játék maradt. Jött az idő, kabát a hátra, indulás a kapitalizmus buszára.

Otthon épp történetet írtam a gép előtt, mikor megjött másik felem, szeretett kedvesem.
Fel is álltam a géptől, s köszöntöttem, selymes csókkal üdvözöltem. Szokás szerint beszélgettünk a nap eseményeiről, a munkahelyen történtekről, gondolatokról és kettőnkről az előttünk álló feladatokról. Fontosnak tartottam, mindig mindent megbeszélni, a legapróbbtól a legnagyobb problémákig, ennek látom értelmét, még akkor is, ha egyes dolgok kényesen, vagy nem fényesen érintették a másikat. Sosem húztam fel magam, akár egy ilyen mondaton:

- Kedves zuhanyozz le, kicsit megizzadtál.
- Csodálkozol? Épp erotikus történet írok. Nevettünk, majd a fürdő felé vettem az irányt.

Jól telt a délután, ami estébe fordult, a kanapén ülve hangzott a kérdés felém:
- Tudod mit? Nézzünk meg egy filmet.
- Rendben, Mit nézzünk?
- Te keress egy filmet, addig én csinálok pattogatottkukit!
- Milyen hangulatod van?
- Könnyed vidám
- Hmm, csináld meg a kukoricát addig választok, de azt hiszem, már tudom.

Kislisszolt a drága, én meg hálószobánkban az állványon DVD-ket nézve kerestem egy filmet. Harcosok Klubja, Ember, aki ott sem volt, Portishead Roseland New York, Csokoládé stb.. Nem, nem, nem ÁÁÁ.. Megváltó szex, az pont jó lesz, aranyos, könnyed, mosolygós, egy kicsit drámai, meg amúgy is, itt az ideje a megváltásnak, azok bizonyos napok…
Kiveszem, az ágyunkat elrendezem, két nagy párna, támlának támasztva, s egy finom műszőrös pokróc. Mi kell még? Ja hát a legfontosabb, kimegyek, meglesem, merre jár.
Hallom a tompa pattogást, ahogy erősödik konyhához érve, patt, patt, Puff, csapok a fenékre.
- Héé fiatalúr! Talán türelmetlenkedik?
- Csak egy kicsit. Puszi cuppan a mosoly melletti apró gödröcskében
Simizem derekat, kezem becsúszik a hátsó fertályt elfedő szabadidő naciba.
- Nana! Fejedre borítóm a meleg kukit!
- Majd mutatok én neked kukit!
- Iszunk egy pohár fehérbort?
- Hogyne. Már veszem is ki a hűtőből elhelyezem, magam elé teszem, keresni kezdem a fiókban a célszerszámot, nem találom.
- Hol a dugóhúzó?
- Ahova tetted múltkor.
- A múltkor itt volt a fiókban!
- Most is ott van! Várj!
Matatni kezd a hasam előtt a rengetegben, megtalálja, majd visszaadja a segrepacsit, csípőből lököm be a fiókot. Megfogom ismét az üveget.
- Hideg de lassan isszuk, mert megfájdul megint a torkod, aztán ápolhatlak, bár ez sem okozna gondot. Jó doktor bácsi vagyok, hisz tudod. Mosolyog, hogyne tudná. Közben a dugót kirántom. Pukkk
- Erről mindig szegedi cimborám jut eszembe, aki kissé ittas állapotban azt mondta: Nem szabad gyorsan kinyitni, mert a bor sokkot kap.
- Ez jó. Közben levette a két poharat, már minden kellék megvolt, a konyha fényét, sötétbe kapcsolta, s elindult előttem.
- Héé ne riszáld a feneked, így is csábító vagy!
- Saját tulajdon, akkor riszálom, amikor akarom!
- Remélem csak előttem??
- Ez nem is kérdés..
Beérünk a tv árasztotta félhomályba, kedvesem leheveredett popcorn-os tállal az ölében, magam után csukott ajtó, bezárul, s csak két ember marad, Én és Ő. A mozigépész távirányító után matat, majd a play gombra nyomva képet ad.
- Gyere, megosztom veled ezt a nagy takarót!
- Mindjárt édes!

Kitöltöm a borocskát, két kristálypohárba, érzem az illatát, fehér, palackozott, muskotályos, segít ellazulni, s talán mégsem a filmet fogjuk nézni. Bevackolom magam a pléd alá, comb combhoz simul, kezem a poharakért nyúl.
- Szeretlek! Koccan két pohár, tekintetek egymásba érnek, lelket simogatva, szóban el nem mondható érzések ezreit közvetítve törnek elő, mely csak ezzel az egy szóval tudatosítható ebben a pillanatban.
- Én is szeretlek! Egészségünkre!
Egyszerre kortyoljuk, az érlelt szőlő levét, érezni akarom számban párom nyelvét, gondolatom tettet szül, s merülünk el a mámoros csókban.
- Szeretem ezt a bort, olyan bársonyos, puha, nyelvcirógató és van benne valami kényeztetően lágy.. a nyelved
- Tátsd ki a szád…
- ÁááááÁ.. Repül a kukorica, csak nem épp a számba, a pokróc mellet landolt, de érte kaptam kezemmel, bedobtam az őrlő fogak közé. Nyammm
- Azt hiszem. inkább belerakosgatom.
- Az ujjam Teeee!
- Hát az is jár mellé nem?
- Nem nem, úgyhogy ad is vissza!
Lenyalogattam a sós újpercet, ő pedig csak kuncogott, majd nedves ujjával pszt –re intett.

- Megy a film!
- Takarj be, nekem is kell egy kis meleg!

Megosztotta velem, a pléd melegét, s kezét meztelen combomra tette, köntösömet arrébb lökve. Rátettem bal kezem a kezére, biztosítva magam, hogy nem lesz sátor. Jobb kezemmel poharamat szorongattam, bele-bele kortyolgattam, amíg csak cseppek maradtak poharam alján. Nézni kezdtem az arcot, ami elmerült egy más világba, egy más élethelyzetbe, a falucska kicsiny életébe, vagy talán egy szereplő bőrébe. Figyelő tekintet, arcmimika, az érzelmek játéka. Elvontam figyelmét, talán megérezte, nem vagyok ott vele, s valahol máshol járok.
- Erika…
- Igen?
- Semmi, csak imádlak!
- Én is imádlak! Nadon, nadon!
Akár egy kislány, mindig mosolygok akárhányszor, előtör belőle ez a fajta gyerekes báj, de így szeretem, 40 évesen is kell az a gyerekesség, ami komplexé teszi személyiségünket.
Közelebb húzódom, simogatni kezdem vállát, parányi cuppanó puszikat adok az ajkára amely érzéki csókot vált ki, melyben csodás érzés elmerülni. Mégis megtöröm, száj a szájtól szösznyire, szemem lesütve szólok..
- Kedvesem, ebből nem lesz filmnézés…
- Nem baj, hisz már csak téged tudlak nézni.

Nézése szenvedélyes csókra csábít, fejforgatósra, harapósra, mindent akarósra. Kezembe veszem az arcát, de simogatni akarom már minden pontját, nincs gátlás, nincs szemérem, csak a simogató kezem, ami pokróc alatt tőr utat, bele a nadrágba, mégis annál beljebb finom anyagú fehérneműjét tágítva, ujjam fonódik alsó ajkára. Közben nyakamat öleli át, nyelve hegyével vastag ajkaimat édesgeti, hajszálaim alatti fejbőröm bizsergeti, annyira jó lenne már beléhatolni, mégis jobb lesz kicsit még korbácsolni. Terelem az indulatot, számat el-el vonva suttogok.
- Szép az új frizurád, jól áll!
Fejét csóválva, csúszik keze a sátorba, férfiasságomra.
- Találtam valami keményet!
Felsóhajtok, kezemmel beljebb hatolok, sóhajt folytok szájzárral, csúsztatom tovább újam mély barlangjában, pontot találva, aprón nyomkodva, nem tud már csókra koncentrálni, feje búbját mellkasomra szorítva, bujasággal telve nyögdécsel, mintha mondaná..
András te velem mit teszel? Erőt vesz magán, csak mozgatja kezét könnyező péniszemen. Kívánom, akarom!

Ledobom a takarót, fehér pólóján átütnek a bimbói, ajkaimat akarom ráfonni, türelmetlen vagyok, nincs idő levenni, számba veszem, pólóján keresztül kényeztetem, szívom, fogaimmal érintem, hajamat kócolja, taszít le oda, ahol már számtalanszor jártam, mégis mindig kívántam. Lehúzom a nacit, vele együtt bugyit, látom szemérem dombját, aranyos pocakját, és a falatnyi szőrpamacsot, belecsókolok, csorgó nedveit felitatom nyelvem lefetyeléssel, akár a cica tejfelt. Több kell! Hallom a hangos sikolyokból, s már dorongom sem lüktethetne jobban. Ledobom magamról köntösöm, ő sem rest, rántja le magáról pólóját, reccsennek a szálak. Ráfekszem, s gondoltam magától megy majd minden a helyére, de csak oda-oda nyomtam merevségem, jött a türelmetlen kéz, egy kicsit balra, ordítottam volna belül, kedvesem ki is adta, nem érdekelte a szomszéd nyugalma.
Szorosan simultak össze a verejték cseppjei, mélyen erősen adtuk át magunkat, hátamon karmolászó ujjak, szisszennek, harapdál, húz magához melleit mellkasomon érzem, akár a puha párnák, kezei fenekemnél vannak, húznak, és húznak beljebb, mintha lehetne beljebb is.
Lábával próbál, még ennél is jobban szorítani, sarkai fenekemnek szorulnak ki-be engedve csak mozgatom csípőmet, őrületes a ritmus, gerjedek közeledve a beteljesedés felé.
Megelőz, feje kéjtől himbálódzva fordul ide-oda, olyan erősen sikolt, hogy mindezt a párnába folytja. Kitörésem szinte elemi, ősi, csukott szemmel én sem tudok mást, csak férfiasan hörögni. Megvonaglok, kezeim nem bírnak el, rogyok erőtlenül az erőtlenre, szuszogok a végtelenbe. Gyenge vagyok, mégis szólok, amire Ő szorít amennyire csak erejéből telik.
Örömkönnyeim, csordulnak, az övéivel egymásba érve, folynak le az ágyfedőre, akár elernyedt péniszemből, maradék cseppek, amik szintén az ágyfedőre érnek. Nevetni kezdek, kuncogok, popcorn tengert látok. Kiborult a tál, kukoricával tele az ágy.
- Takaríthatunk kedvesem!
- Miért mi történt?
- Nézz csak el a hónom alatt.
- Atya ég, szedjük össze, mondja ő is nevetve.

Nehéz minden mozdulat, de hát mit lehet tenni, össze kell szedni. Kibújik alólam, a tálat megfogva, markol a kukoricába, szedi és szedi, segítek neki, aztán csak térdelek az ágyon, s bambulok. Hmmm ezek a pózok, görnyedés, négykézláb, guggolás. Újra életet visznek ernyedésembe, rám néz és nevet.
- Jajj te, inkább segítenél!
Kezeivel ellök, hagyom magam átengedni a zuhanásnak, könyököm az éjjeli szekrényt löki, Katasztrófa, a büdös francba, mondom magamba, boros üveg táncol, késő megfogni, a két poharat magával dönti, bor hömpölyög a szőnyegre, ugrok, s mint egy indián szaladok meztelenül a mosdóba, törlőrongy után kutatva.
Szaladok vissza, kedvesem csak nevet, na te szerencsétlen flótás.
- Hallom ám, de te löktél el!
- Legalább mámoros lesz az éjszaka, sőt jól fogunk aludni, csak holnapra győzzél kijózanodni.

Kárörvendő nevetését hallva, léptem hozzá, s ráborultunk az ágyra, kezét lefogtam, még mindig nevetett, mellei ritmusa simogatta férfiasságom, meg lett a reakció, elkezdtem simogatni ágaskodásommal. Arcához érintgettem, majd a melleit simogattam vele, le a hasáig, aztán ismét fel, s mint a kislány a nyalókára, olyan mohósággal fonta rá ajkát lüktetésemre.
Cuppppp, kihúztam, betettem máshova, oda is csak egy pillanatra. Áhhh még…

velvet soap