Hazugságaim története

Csak a puszta nemi vágy hajtott. Kiégtem, elhagytam három nőt, és elhagyott vagy négy. Mindez a múlt héten történt. Nagyon éltem, hitegettem, és néhány érzésemet magam is elhittem. De vége lett. Vége, mert így alakult, mert így alakítottam. Ezt akartam magammal elhitetni, hogy volt benne részem, hogy ezt kicsit én is akartam. Talán az újjászületés varázsa, az újrakezdés csodaváró érzése töltött fel energiával, hogy túléljem magamat. Valahol tudtam, hogy összedől majd a kártyavár, éreztem, hogy minden pillér bizonytalan. Még is reméltem, hogy bírom majd, hogy kitartanak hazugságaim, és riadt légyként osonok át pók fonalak csapdáin úgy, hogy nem rezdül a háló. Nem sikerült!

Át kell majd értékelnem mindent, de most kell egy könnyen jött aktus, kell egy lány, aki átsegít a holtponton, akinek az ölébe hajtatom majd fejem, és párás bőrünk kötésében vigaszáért könyöröghetek. Kedvenc területeimre nem mehettem, ott jól ismertek, a pincérlányok is mind megvoltak, kivéve a frisseket. Késő van már, hűvösen csillog az aszfalt az esti eső után. Autómat leteszem, gyalog bolyongok, keresem a fényeket. Bódult lányok asztalához ülnék már le, talán törném egy kicsit a magyart, hogy jobban rám figyeljenek. Megsegít az ég, ez a hely nyitva, betérek. Hosszú kabátom lassan kanyarítom le, elegánsan, mint aki későig végzett fontos munka után érkezik lazítani. Felmérem a terepet, két lány ül a sor végén.

A közeli asztalnál ülök le, drága Whiskyt és neves ásványvizet kértem a pultnál. Lenyelem az erőset, iszok rá a vízből és kérek még egy kört. Persze elegánsan teszem ezt is, apró, de határozott mozdulataimra reppen a pincérlány. Azt a mindenit! Tetszik nagyon a felszolgáló csaj. Fiatal, talán még nem rég dolgozik, mert mosolyog és valóban kedves. Hosszú barnás haját rövid copfba összefogta, melírozott csíkokkal díszítette. Ez most a kedvencem. Kissé furcsán ejti az „sz”-t, ajkait ilyenkor kedves, de szokatlan formára alakítja. Pillantásaimat inkább poharaimra kényszerítem, de nem tudok mit tenni, legalább képzeletemben vetkőzik a pincérlány, belead mindent, mert hiszi, hogy jobb élet vár rá. Tangálya csipkés szélét gyürkézi lefelé, de csak lassan, hogy igazán élvezhessem. Már látom formára nyírt fekete szőrzetét, amit csak is az ilyen alkalmak reményében csinosított ki. Nem, nem! Nem kezdek pincér lányokkal. Ők hamar átlátnak rajtam, mert gyakran találkoznak kisírt szemű áldozatokkal, akik előző este még boldog reményekkel távoztak az asztaluknál megismert királyfival. Egy apró mosolyt küldök a két lány felé.

Visszamosolyintanak, kezdődhet az előadás. Tudom, hogy szerelemre, biztonságra és jókedvre várnak. Kezdem a jókedvvel. Éltem egy kicsit a Nagy Britanniában, így könnyen csalom a külföldit, aki viccesen cserélgeti fel a szavakat. Vidámságunk elmossa a védelmi vonalakat, már rég átültem az aszatlukhoz, a második kört rendelem nekik. Bizonyos voltam benne, hogy amúgy menni készültek már. Zsugori énem vigyorog, ’ Ó, te megint szerencsés, megspóroltál vagy három kör ital árát, mert jókor érkeztél’. A barnább lesz az én csajom!

Látom, hogy szívószálas koktélját is úgy kortyolgatja, hogy gyönyörű szemét nem is veszi le rólam. Megdől egy picit, két kezét az asztal szélére teszi, a pohárhoz nem nyúl. Majd izgalmasan szép szájába veszi a műanyag szálat, felpillant rám, és csak néz és néz. Úgy tesz, mintha az ízekre koncentrálna, de tudom, hogy engem mér, és egy jelre vár, ami a gyomortájéka felett érzett meleg borzongást hozhatja egyértelmű összefüggésbe velem. Nem segítek, az árthat, inkább terelem a szót a munkára. Fontos embernek állítom magam nagy fizetéssel, a kevés idővel magyarázom magányosságom, mesélt életem női segedelemért kiált. Világos nagy lakást festek szavaimmal, bejárónőt, és több hetes nyaralás könnyedségét ültetem az alkoholtól hiszékeny lelkekbe. Olvadnak a lányok, alig titkolt mosoly-beszédükkel kacsintanak össze. Talán gondolatban már anyjuk arcát lesik, amikor bemutatják neki a kissé korosabb férfit. Nyerőben vagyok megint, érzem, hogy csak rajtam áll a kivel és a mikor.

Ellenpróbát teszek, hívom a pincérlányt, és a számlát kérem. Zavart mocorgás után kérdéseket kapok, hogy merre és hogyan megyek, tudnám-e valamelyikkőjüket a hazaérkezésében segíteni. Én egy úr vagyok, az egyiknek ígérek, a másiknak taxit fizetek. A taxi elment, a magamnak rendelt pótsofőr késik. A kölcsönkért szép autó mellett didergünk a maradék lánnyal. Hozzám bújik, átölel, kabátommal rejtem el zsákmányom. Jó ez a friss érzés. Nagyon jó. A lányok később mindent elrontanak, elvárnak és követelnek. Most még ez nem jut az eszükbe, most még mint az olvadt vaj terítenek be melegen. Keresek, keresem őt, aki mindig ilyen marad, keresem az igazit, aki nem változik, aki úgy szeret, mint az első percben. Tudom, hogy így kezdődött minden bajom, hogy amiért itt vagyok, az csalódást hozhat csalódásra. De vigasztalás kell, vagy egy őszinte pofon. Kérem, hogy segítsen valaki, de hagy dönthessek én!

Merítkezzek-e tovább a hitegetett nők szerelemnek hitt érzéseibe keresve az igazit, vagy hajtsam fejem a napszámos igába? Nem tudom! Nehéz döntenem a lágyan ölelő karok odaadó tulajdonosa közelségében. Kapzsi vágyam már is tekergő csípőt láttat velem, amint a pólót húzza le. Nem akarom látni! Ne mutass nekem ilyet, parancsolom magamnak, de elfogult vagyok. Átcsusszan fején a póló, haja omlón érkezik vissza vállára. Mosolyog, csipkés melltartója is vetkőződni kíván, már háta mögé is nyúl kezeivel. Megfigyeltem, ilyenkor minden lány a maga elé néz a semmibe, miközben a kapcsot keresi.

Hess! Hagyjatok ledér vágyak, én az örök szerelmet keresem, a teljes önfeláldozást, az ének összeolvadását a halálig tartó boldogságban. Vacak ritmusok, lihegve elhazudott szavak nem érnek semmit. Megtorpanok gondolataimban. A hideg kocsit nézem, rám tekeredve a lány teste, minden kis részével hozzám dörgölődik kabátom burka alatt. Megérez valamit, felnéz rám. Megcsókolom, kívánja szesztől aromás számat, szerelem ízeit gondolja csukott szemei mögé. Nem ér! Miért fűzzek szakíthatatlan zsinórra igazi csalétket, ha kézzel is lehet halat fogni? Miért keserű a szám az igaznak szánt csók után? Miért küldeném el a nekem ajánlkozó testeket mások örömére? Nem tehetem, pedig tudom, hogy mi a vége. Én sokáig égnék, de legtöbbször ellobbanok, mint frissen gyújtott cigaretta végén az apró lángocska. A lányok magukhoz térnek, feledik zsibbadt rajongásukat, és dolgos hétköznapoknak álcázott, „este jövök drágám-os” jegesedésbe kezdenek. Hosszú mesék a munkáról tapossák álmosra rajongó lelkesedésem, ragályos kedvetlenségek marasztalnak vidámnak tűnő otthonmaradásba.

A szex az jó. Egy darabig. Ilyenkor újra feloldódnak a lányok, feledik a száraz napok karcos hordalékától kapott sebeket. Feledik vacak sértődéseiket, feledik a szülői ház fullasztó levegőjét. Varázs csókokat teszek minden zsongító pontra, apró rándulások és pici szisszenések jelzik az átkelést boldogság országba. Gyere velem te is, te ma esti lány. Gyere, feledd minden bajodat, ne gondolj a jövőre, csak gyere. Nem tudom, hogy hívnak, talán mondtad, de nem érdekelt, gyere, had segítsek vetkőzni. A frissen vetkőzött lányoknak nagyon jó az illata. A ruha melege áramlik még bőrükből, mámorító illatfelhőket felszabadítva. A zuhanyból kilépett női testeken szeretem megkeresni az ottfelejtett vízcseppeket, de a fürdőszerek keser ízét és a valódit elfedő mű illatát, ha lehet, kerülöm.

Legjobb, ha a lány zuhanyzás után indul neki az estének, és áttáncolt nyári éjek kivételével úgy éjfél és egy óra közt érik nemessé bőrük illata. Mint a nagy évjáratok borait a borász kóstolgatom az illat-ízeket, és addig csókolgatom testük minden tájékát, amíg orrom tompulása és testünk vágyakozása nem sodor újabb gyönyörszerzés felé. A legtöbb lány szégyenlős egy picit, de ezt a kis játékot nagyon kedvelem. Karba font kézzel takarják el magukat hirtelen, de inkább elfordulva leülnek az ágy szélére, egy pillanatra megbánva a gyors vetkezést. Ilyenkor mögéjük lopózom, persze az ágy hullámzása elárul. Tudják, hogy érkezem, vágyakoznak érintésemre, de nem néznek hátra, had legyen izgató meglepetés testünk piciny találkozása. A ma esti barna lány is így tett, talán egy másodpercre kijózanodott, és óvó szavak jutottak eszébe szemérmes kötelmekre figyelmeztetve. Közelítek, süpped az ágyrugó, remeg a lány. Válla ívére nyaka kezdetére érintem ajkam. Borzongást látok, majd kezét a csók helyére rakja, fejét is oldalra hajtja, mint akit apró arany billoggal jelöltek meg, és most fáj a bizonyság, hogy gyönyör-ország határain jár.

Ez egy csodálatos pillanat. Izmai feszültsége lankad, testtartása is megváltozik, most bízza magát igazán a férfira, hogy legyen minden úgy, ahogy ő akarja. Egy jókor érkezett vállcsók elég, hogy helyre álljon a rend, és ősi ösztönök régen kiosztott szövegkönyve alapján végszavazzon a vágy. Mögé ülök, meztelen combjaink összeérnek, kezeimmel melleit érintem. Újabb borzongás fut végig rajta, csókomat kéri, fejét oldalra fordítja. Lehunyja szemeit, nem számít, hogy mi van szobám falán, csak fokozzam már a bizsergést, ami áthatja lassan az egész testét. Lábait széttárja, nem mondja, de tudom, hogy kezemet kívánja, hogy ujjam tompa hegyével finoman érintsem meg érzékenysége csúcsát. Megteszem, de oly finoman, mintha csak a szellő érintené kezem nyomán. Összerándul, combocskáit is összezárja, de a folytatásért rimánkodva újra kitárja.

Most lejjebb kezdem a simítást, és a nyitott kapuk szárnyas oltáráról véve áldott kenetet fokozom az érintés örömét. Bocsánat a szentségtelenek tűnő metaforáért, de istenhez ennél közelebbi lelki állapotot már csak az egyesülés teljességében átélt öröme adhat. Vágyaink hajója egyre nagyobb hullámok felé tart, az apró csók már nem elég, gyengéd harapások és gyorsuló mozdulatok fokozzák lendületünket. Belsejét érintem, hangocskával kísért sóhaj jelez valamit, amit férfi testben lakó lélek soha nem érthet meg. Találgatunk csupán, hogy öröm-e, vagy elviselt pillanat talán az aznapi első behatolás. Soha nem fogjuk valóban érezni, és úgy is a folytatásra gondolunk. És valóban, ujjam útján újabb öröm fakad, ölembe elégül remegve a lány. Testének önfeledt utó rezdüléseit saját csodatételeim sorába számolom.

Nem tudom milyen ördögi terv része lehet az, hogy én ilyen könnyen hódítok. Ismeretségemben sokan igyekeznek görcsölve, vagy lazán, de mindhiába. Jutalmuk csak pár apró aranymorzsa az átmosott meddők hegyei után. Nekem, pedig gyémántok jutnak, mint itt az ölemben is ez a remegő törékeny lány, akár minden este más. Áldás ez vagy átok? Nem tudom. Most áldás. Kicsúszok mögüle, ahogy nem tartom, elterül az ágyamon. Elé guggolok, nyelvemmel kóstolom, hogy az édes bizsergése csökkenő hullámait most még magasabbra irányba tereljem. Lepedőmet markolja szép ujjaival, és mint aki fel-fel akar ülni, mozog kéjes görcsökben. Már nem bírom tovább, mert az én vágyamat a női testek örömének látvány fokozza csak igazán. Talán képes lennék a levegőbe elégülni minden érintés nélkül, ha elég sokáig látnék egy magát fokozódó izgalomba simogató lányt.

Most nem teszek próbát, inkább belé költözöm, és közös létünk ritmusát vezénylem pálcámmal az öröm rapszódiájába. Van úgy, mint most, hogy feledem a végletes kielégítés célját, és magammal kezdek törődni. Ha látom, hogy partnerem már önkívületbe esett, hagyom lelkét a mennyben, és testében már saját örömömet keresem. Csak testem hegyére koncentrálok már, lassan közelítem a célt, a benne elérhető varázsos élményt. Persze tudom, hogy nem leszek egyedül, velem tart még vagy három sikoly zivatar. Pózok cserélődnek, a lány nem tudja, hogy hol van, csak élvez. Lassan kúszik fel agyamig az érzés, hogy mindjárt találkozunk, fogad minket Boldogság Ország királya. Ágyformájú a palotája, mindenki meztelen és ölelkezik minden alattvaló.

Tiszteletlenség előtte nem összefonódni, és illik pont a színe előtt a csúcsra jutni. Ha egyszerre élvezünk megjutalmaz, és intésére örömünk összeadódik. Sikerünk teljes, a király elmosolyodik, és keze mozdulatára ünnepelni kezd az udvar. Testünk elolvad, csak közös élményünk fényes gömbje lebeg tovább, bevilágítva az egész palotát.
Sajnos a gömb lassan zsugorodni kezd, a palota tovatűnik, és izzadt testünkbe óvatosan visszaoson tudatunk. Tétova rendezgetés és még egy apró csók után elalszunk. Én még egyszer átélek magamban mindent, elégedett boldogság tölt el, bár tudom, hogy a kérdések reggelére ébredünk majd, de most nem fogok hazudni.

Kinyitom a szemem, még csak alig világosodik. Talán a szokatlan hely miatt, de a lány is ébredezik. Párnát teszünk a hátunk mögé, beszélgetni kezdünk. Nehezen megy eltérnem meséimtől, de megteszem, mindent elmondok. Alig jutottam mondandóm felére, kiszáll mellőlem, és öltözködni kezd, miközben válaszol:
- Szóval én hülye, kétórai ismeretség után beugrottam az ágyadba, hogy szétkefélhess, és még autód sincs. Sőt, ez a koszfészek a lakásod, és nincs is házad a hegyen, amit most éppen felújítanak. És pénzed sincs, mert csak egy vacak alkalmazott vagy.
- De nekem nagyon tetszel, jó veled, had mondjam el, hogy miért csináltam! Kérlek, találkozzunk még! – mondom én.
- Álmodban! Nézz már magadra! Egy lógópöcsű vén fasz vagy! Még badizni se jársz. Harminckét éves korodra egy lepukkant verdát sem spóroltál össze! A soha viszont nem látásra! - mondta már az ajtóban, és azután bevágta.

A liftet sem várta meg, léptei halkuló kopogása áthallatszott az ajtómon. Üveges szemmel néztem magam elé öltözködés közben. Eszembe jutott, hogy egy haverom külföldre utazik egy hónapra, és a kisebb palotának is beillő lakása üresen marad. Talán még örülne is neki, hogy lakik benne valaki és vigyáz rá. Ja, és egy új hely nyílik a belvárosban, biztos tele lesz kedves lányokkal. Hm. Talán lemegyek, esetleg még egy új inget is veszek estére, és kefélek, ameddig csak élek.